Mi történt Baby Jane-nel? – Hatszín Teátrum

Amikor úgy indulsz neki az estének, hogy sztárszeposztás van, kedvenc rendező van, és kényelmes színház (kipróbálva már többször is :D), akkor teljes nyugalommal várod az előadást. Ami kb 30 mp alatt beszippant, magával ragad, és a szünetben térsz magadhoz, hogy ez a “film” magával ragadott.
A filmet sajnos nem láttam, de már a bakancslistámon van!

De vissza az elejére.
Baby Jane (Hernádi Judit) érkezik kislányként, aki nem véletlenül a papakedvenc (apa – Kovács Máté), ő a pénzkereső, és akármilyen cuki-ciki kislány, valami érthetetlen okból az amcsik rajonganak érte. Na nem tart ez a minigyereksztárság soká, a kicsihisztérika hamar feledésbe merül, és a nála jelentősgen tehetségesebb Blanche (Kiss Mari) lesz a befutott színésznő. Na ő sem a jótesvérség mintaképe, mert a gyerekkori sérelmeit egész pályája során Baby Jane-en való bosszú is szegélyezi: ahol főszerepel, ott Baby Jane kap egy huszadrangúan vacak epizódszerepet megalázásképpen. Ennek bemutatása az előadáson különleges meglepetést is hordoz, mert megszólal az aktuális filmrendező a múlból, és hangja kellemesen símogatja a lelkünket, még akkor is, ha éppen Baby Jane lelkét tapossa meg sáros bakanccsal.
Feltűnik még a színen a korabeli producer, rendező (Bercsényi Péter), aki Blanche pályáját egyengeti. Blanche sikereit egy szörnyű autóbaleset töri ketté, ami után Baby Jane lesz az ápolója, és itt kezdődik kettejük egymást kifeszítően kikészítő játszmája: Baby Jane bosszút áll hugán a hírneve és sikerei elvesztése okán. Blanche pedig tűri, és üt még a mentálisan teljesen padlón lévő nővérébe, amikoron is tájékoztatja, hogy a baleset nem is Baby Jane lelkén szárad, de szemét módon jólesett neki, hogy lelkiismeretfurdalást okozzon nővérének.
A szomszédasszony (Bercsényi Péter ismét 🙂 ) is feltűnik időnként vidám színt hozva a két őrült testvér háborújába.
Baby Jane folyamatosan egykori sikereiről, és érte rajongó apukájáról álmodik, míg Blanche szabadulna a csapdából, amibe Baby Jane naponta bezárja. Hiába a lelkes házvezetőnő-gondozó (Hartai Petra), Blanche nem kap normális ellátást.
Baby Jane zakkant agyában egy újjászületett óriásbébi szerepel, ami ő saját maga, és ehhez keres zongoristát, akit hazug újsághirdetéssel talál meg. A zongorista (Kovács Máté) kedves mamája a ma este következő sztárja: Bercsényi Péter (ez már  negyedik szerepe), akitől megtudjuk mennyire magához láncolja tutyimutyi zongorista kölykét, nem mellesleg ő ad info-t a korábbi balesetről.
Az események a legrosszabb forgatókönyv felé indulnak, és Baby Jane kezelés helyett (agyturkászért kiált az állapota) kést ragad, és őrült ámokfutásba kezd…. kinyír mindenkit, aki az újtába áll, a sufniba rejtőző zongora virtuóz még a néhai kedvenc apucit is felleli, nem kevéssé üvölt távozásakor.
A testvérféltékenység, a testvérek közötti harc szomorú példája, és elkerülhetetlen következményei zárják az előadást.
Nem könnyű felállni, elengedni a történteket, de menni kell végülis. Engem már tutira nem fog kinyírni a nővérem, lévén már sajnos elveszítettem, de érdemes minden tesónak megmutatni, ha eljön életkorilag az ideje.
Hernádi Judit viszi végig a hátán az előadást, ő a már kissé megbomlott Baby Jane szerepében teljesen átalakul. Blanche-ként Kiss Mari kevésbé hangsúlyos, de minden mondata üt. Bercsényi Péter picifiáért aggódó anyukaként a legcsodásabb, oldja cseppet a szünet végi hangulatot remek humorával. Neki mindegy milyen előadásban, fiú-e vagy lány, egy szerepben vagy több szerepben: nem csak megoldja a feladatát, de élvezet nézni a játékát, a gyors átalakulásait.
Hartai Petra a gondozónő szerepében kulcsjelenetekben lendíti tovább a történetet óriási energiákkal. Kovács Máté átalakulása a végén a zongorista – fiatal apuka között zavarba ejtő, megcsillan a drámai oldal mellett a laza humora is, amikor a mamájával vitatkozik.
Egészen zseniálisan összeválogatott szereplők, mindenki a helyén egy tragikus történetben. Sokszor olyankor nevettek a nézők, amikor már sírhatnékom lenne, mert egy mentálisan beteg Baby Jane-en nem tudok kacagni, aki +60 körül még ovisjelmezben próbálkozik újra kislány lenni.

A rendező – Alföldi Róbert – nagyon pörgős, időnként lassító, elgondolkodtató, és félelmetesen őszinte előadást vezényelt a színpadra.

Színházak éjszakája 2019.

A színházak éjszakája programra minden évben lehet 5 helyre regisztrálni. Ez azért jó, mert még sosem sikerült úgy az egész délután-este, ahogy elterveztük. Ez a szépsége, és nehézsége, mégis kihagyhatatlan.

Szóval a tervezett első programot már a regisztrációkor kihúztuk, a helyette bepakoltat pedig késve indulás okán. A következőt pedig a forgalom-időhiány törölte a naptárunkból, így a telefonunkat pörgetve keresgéltük a kora délutáni idősávot, mikoron is eldöntöttük, hogy irány az Átrium, ahol ha nem is jutunk be a szíházbejárás programra, legalább a sütik mindig finomak a büfében. Regisztrációnk természetesen nem volt, időnk viszont tengernyi, így befutottunk az épület nyitásakor, és befértünk az első csoportba. Igaz, sütire már nem jutott idő, mert addig-addig bámészkodtunk, és hallgattuk Zsédenyi Balázs színházvezető történeteit, hogy utána rohamléptekkel vágtázzunk tovább. De még ne rohanjunk el!
Az Átriumban jellemzően mindig történik valami, így miért is csodálkoztam rajta, hogy most is: a szűk lépcsőkön még csak-csak feljutottam a technikai szobába, ahol keresztülvezetett utunk a tető (mármint a színhézé!) teraszra. Nem, tök felesleges is megemlítenem állandó társamat: a tériszonyomat, így igyekeztem az ajtó közelében maradva hallgatni a szigorú szabályokat, hogy a szomszéd épületek lakói nem lájkolják a színház este 11 utáni műsorát. Innen lefelé már nem volt gond, mert felfelé számolva a lépcsőfokokat, már leküzdtem a meredekséget, és csukott szemmel is letaláltam. A következő túra még szürreálisabbra sikerült, mert az alagsor-pince következett, az ő szellőző rendszerével, ahol még a 150 cm-es nézők is meghajoltak a csövek előtt 🙂 Ez a szerkentyű 1936 óta áll az épület (mozi-színház) szolgálatában, aztán mivel nincs ám klímaváltozás, ezért a nézőtérre tavaly azért bekerült egy klassz légkondi, amire úgy tudta a vezetőség, hogy van pénz, majd kiderült visszamenőlegesen hála a Tao változásoknak, hogy mégsem volt. De fel a fejjel, csak előre, így haladtunk vissza már a színházterem felé. Amiről én helyből mindig azt mondom, hogy tök kényelmes, mindenhonnan látni, még a lábam is elfér. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy én a néző szereplője vagyok az előadásoknak, ugyanezt a technikai személyzet és főleg a színészek már nem mondhatják el magukról, nekik az öltözöjűk mérete kisebb, mint itthon a nappali, és ugye nem palotában élünk. Ott zsúfolódnak be a színészek, a hogyant max elképzelni tudjuk, de hogy egy székre több jelölt is jut előadásonként az szinte biztos. Nem várt meglepetésként a színpadon találtuk magunkat, ami nem is akkora gáz, főleg ha hátulról érkezünk, csak kifelé menet a nézőtér felé volt az útvonal, ami megint kihívás azon a néhány lépcsőn lefelé a biztonságos nézőtérig a tériszonyomnak.
Szóval kicsit időben megcsúszva szedtük a lábunkat a Moszkva tér felé, és vetődtünk be a metróba, hogy elérjük az Örkényben az Egyperceseket. A legjobb szervezés díját máris kiérdemelték, nem hosszú sorok, és sorban várakozás, hanem egy pult, ahol a regisztráltaknak nyomtatott jegyekkel mindenki pontosan tudta hova ül, mindenféle versenyfutás, tolakodás nélkül, így itt még a büfére is jutott idő, igaz nem az Átrium választéka, de a cukrom karbantartását a sajtospogácsa is tökéletesen megoldotta.
Nem csak a színházak éjszakája volt, hanem a magyar dráma napja is, így nagy kedvenceim a színpadon (az egész társulat Mácsai Pál vezetésével!) találtam, és jöhetett az igazi klasszikus előadás élménye az estének: Ökrény István Egyperces novelláit olvasták fel egyenként, párosával. De nem csak úgy! Olyan örkényesen 🙂 Mindenki! a színpadon azt figyelte, élvezte, ahogy a kollégái szerepelnek, időnként jobban szórakozva ezeken, mint a nézők többsége. Felemelő élményként Pogány Juditot is megtapsoltuk többször is, nemcsak a szülinapja de a kritikusok életműdíjának alkalmából is. Mikor a program végén elhangzott az utolsó történet a mérgezett pogácsákról, és Csuja Imre is a kínálók között volt, alig hangosan röhögtünk a beszólásán, hogy “vigyenek a Centrálba is” 😀 (másik nagy kedvencem, de idén kihagytuk, majd jövőre…)
Mivel megint csúszás volt, így az útvonalunkat nem kellett túltervezni, máris száguldottunk a földalattival az Oktogonig, és messziről látszott, hogy a Játékszínbe nem lesz olyan egyszerű bejutni, hiába van regisztrációnk. A látszat csalt, profin két sorba terelték a népet, és simán volt a földszinten (végre örült a tériszonyom is) helyünk. A Beugró második előadására értünk át, amit csupán annyian akartak látni, hogy nem csak a pótszékek fogytak el, de az állóhelyek is duplán, így új tapétaként sok néző szorult a fal mellé. Novák Péter mellett mi Debreczeny Csaba, Molnár Áron, Makranczi Zalán és Lévay Viktória fergeteges improvizáción röhögtünk nagyjából vinnyogva. Hamar vége lett, legalábbis érzésre folytatódhatott volna még a show.
Nem tágítottunk, a kijáraton kimentünk, majd megkerülve az épületet ismét a regisztrált sor végén találtuk magunkat (bár lett volna ennek egyszerűbb módja is, de ugye ez nyilván a színház szempontjából lett volna bonyolultabb, hogy a következő programra regisztráltak maradhassanak bent).
Szóval még jobb helyünk lett, és kezdődött Csonka András élőzenekaros szolídan dalolós estje. Jó, ez így indult, meg az R-GO helyett B-GO zászlóval lódenkabátban kiabálva, hogy LÉTEZEM! 🙂 Innentől jött az átverés, az öltönyös-jólfésült Pici matektudománya és a 2X2 néha 5 andalító dallamai mellett Fényes Szabolcs és kortársai gondoskodtak Bandival együtt a retro hangulatról. Majd magunkra kezdtünk találni, mikor a 70-80-as évek idézte gyerekkorunk, először Bandi is a csillogó zakót magára rántotta, de hamar kiderült, hogy az szaunának sem utolsó, így az Állj meg kislány után meg is szabadult tőle, és a fehér pólójában már kezdte elérni, hogy emelkedjen a buli hangulata.
Aztán elment átöltözni… és ekkor jött el az a pillanat az estében, amikor visszagondolva a konszolidált délutáni tériszonyos átriumi séta a távoli múltba veszett, ahol a legkevésbé sem gondolkodtunk azon délután 4 felé, hogy még aznap este 11 előtt nem sokkal teli két kézzel csápolunk Csonka Andrásnak, aki zöld-lila susogós dzsoggingban, narancssárga “nagyapámféle” atléta trikóban, döglánccal a nyakában, olvasószemüvegben és lila kötött sapkánban teli tüdőből ordítja Kozsó elévülhetetlen 90-es évek beli slágerét, a SZOMORÚ SZAMURÁJT! Volt itt minden, ebben a szerkóban a Balatoni nyártól, a rappelésen át egészen a ráadás Ding-Dong-ig… A Játkészínben sok-sok sikerdarab fut, de ezt a tombolást a szomszéd kerület is hallotta, az tuti! Még a Beugróban hangzott el, egy súgó és az igazgató párbeszédében, hogy “olyan hangosan súgott a szerencsétlen, hogy azt a Katonában Máté Gábor is hallotta!” No, akkor a 90-es évek Retro buliját pedig a Veres1 Színházig is hallották, az tuti, akkora tombolás volt!

Innen még át akartunk jutni a Hatszínbe, Dolák-Saly Róbert előadására, de már végképp lekéstük, így hazafelé kormányoztuk a Nyugatinál leparkolt verdát.

Jöhet a 2020-as Színéj 🙂 Addig pedig az izgalmas évad 🙂 minél több és jobb előadással.

Romance.com – Rózsavölgyi Szalon

Imáááááááááááádom! (nézd meg, és megérted a kezdést!)

Molnár Piroskát és Jordán Tamást is! 🙂

Ők az este sztárjai, de a fiatalok is végtelenül profik, és hatalmas lelkesedéssel játszanak.

Benny (Jordán Tamás) egy vendéglőben éli ki netes álmait: 27 éves szívtiprónak adja ki magát a társkereső oldalon, ahol éppen belebotlik a kezdő Nora (Molnár Piroska) próbálkozásába, aki megfelelő jelöltet próbál találni 25 éves unokájának, Terry-nek (Sipos Vera). Terry cseppet sem vágyja a vega-ökotudatos-holisztikus-csillagképes jövőt Jeffel (Fromán Bálint), aki a jógabizniszén és egészségtudatos életén túl egy métert nem lát tovább, azt viszont biztosan érzi, hogy Nora nagyival meg fog gyűlni a baja, mert az öreglány lehet, hogy a neten még kispályás, de az életről vannak fogalmai, így jó érzékkel pakolja az akadályokat Jef útjába.
Szóval Nora beviszi az erdőbe (helyette az irodába) Terry ebédidejében Dont (Domokos Zsolt), aki Benny helyett érkezik, mert ugye a +70-es Benny nem tud 27 éves képében megjelenni. Don és Terry találkozása a romantika és a viháncolás kombinációjában halad az ebédidő vége felé.
Mindeközben Benny és Nora folyamatosan leveleznek, hogy az esti randi se maradhasson el. Mindeközben Nora még kipöcköli Jeffet a képből, majd a végső randit is megbeszéli Bennyvel.
Édesen Rómeó és Júlia néven kommunikálnak, előre jelezvén, hogy itt biza happy meg end lesz 🙂
Nyilván lesz is Terry és Don között, de ha már ők összejönnek, akkor a két csoda sem maradhat ki a végső párkeresésből.

Molnár Piroska és Jordán Tamás újabb sziporkázó jutalomjátéka Dicső Dániel rendezésében.

A nagy Gatsby – Vígszínház

Ha már az évad kedzése, akkor legyen látványos, nagy show!

Ez bejött, sőt!

A történet nem annyira combos, mivel a filmet nem láttam, így próbáltam követni a színpadon az eseményeket, de a díszlet, a ruhák, a táncosok (az este sztárjai!!!), a látvány elvitték erről a figyelmet már a legelejétől kezdve.

Talán a két világháború között jártunk, úgy a 20-as évek végén, már az alkoholtilalom után Amerikában.
Itt dorbézol minden este az idegenekből álló csapat Gatsby (Wunderlich József) partiján. A miértekre csak később kapunk választ, úgy 15 percenként haladunk egy-egy csepegtetett info-val előrébb a sztoriban.
Tehát egyszervolt-holnemvolt felbukkan a parti szomszédjából Nick (Ertl Zsombor – első látásra is van benne fantázia!), aki papírfalú lakásában szomszédol Gatsby-vel. Van neki egy unokatesója, aki a víz (tenger?) túlfelén lakik pont szemben a helyi bulibáróval.
Daisy (az uncsitesó – Waskovics Andrea) Tom (Ember Márk – felismerhetetlenre sminkelve és fésülve) felesége, és két éves “gyönyörű, de bolond” pólyásbaba anyukája. Mondjuk kicsit mások a kétéves korból származó tapasztalataim, de hát legyen pólyás, ha a rendező ezt így képzelte el… Szóval az idilli házaspárnál lóg a golfbajnok barátnő Jordan (Szilágyi Csenge). Hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen, jön Nick és így Jordan már nem is annyira facéran énekel tovább.
Az már elég hamar kiderül, hogy Tom nem a hűség prototípusa, mert a külvárosi benzinkutas (Gyöngyösi Zoltán) Myrtle (Márkus Luca) nevű feleségével csalja asszonyát. Mondjuk a kutas is a vak kategória, hogy nem tűnik fel neki, hogy nem tegnap óta van szeretője a nőjének… de ezen ugye nem akadunk fenn, mert amint gondolkodni kezdenénk, jön újra a tánckar, vonaglik vele tovább a teljes színész csapat.
Némi kavarodás után kiderül, hogy Gatsby 7 éve, mielőtt beállt katonának éppen tök szerelmes volt Daisy-be, aki miután a katonaságtól várhatóan a soha-a-büdös-életben időtartalmban volt visszavárható a hősszerelmes, így Tomot választotta. Nyilván nem véletlenül, mert Tom meg nyomult rá, és lóvéval is ki volt tömve rendesen. Igaz, a drága Tom, már a kezdetektől csalta, de ez valahogy nem okozott eleddig problémát közös életükben.
Majd Gatsby számára eljött a leszerelés pillanata, és mivel Daisy-t nem lelte fel vidéken, ezért a pont vele szemközti házban rendezkedett be, és napi partik alkalmával várva várta, hogy az imádott nő betoppanjon, akit 7 éve úgy ottfelejtett… Be is toppan, hiszen a csórószomszéd Nick egyszercsak beállít vele, és ekkor begubancolódnak a szálak.
Daisy még mindig Gatsby-t szereti, de a férje már a Tom, akinek feltűnik, ha az asszony megcsalná, így kitör a balhé. Az mondjuk ezen esetben a legkevésbé sem zavarja, hogy ő meg félredug már a kezdetek óta.
Nick pedig Jordan körül forgolódik hol több, hol kevesebb sikerrel.
Feltűnik még a színen Balázsovits Edit valami befutott valóságshow műsorvezető + színésznő kombinációban megmondóemberként, és feltűnik a meghatároztatlan szerepben Hegedűs D. Géza is, aki Gatsby öreg haverjának tűnik, csak a darab legvégén derül ki, hogy azért mégsem barátja annyira.
Szóval megkezdődik a verseny Daisy kezéért Tom és Gatsby között, de ugye nem pont ezen a mezsgyén haladunk, mert közben meg party-buli van a 20-as évek hangulatában nem csak a színpadon (ott a komplett zenekar, és zseniálisan tolják!), hanem már a nézőtér pótszékekkel még éppen nem telepakolt részein is.
A két pasi közötti versengés eléri a tipikus farokméregetés szintjét (hova máshova lejjebb…) és autóversenyt rendeznek valamilyen rejtélyes oknál fogva megcserélt autókkal.
Hogy akkor történik-e,  vagy később máskor ez a kavalkádban nem derült ki, de Daisy vezet, és elcsap egy lányt és jól ott is hagyja az úton ijedtében. Ez ugye a cserbenhagyásos baleset tipikus esete, de különösebben egyik főszereplőnk sem szán ennek kiemelt szerepet, pedig úgy morálisan kéne rajta cseppet elgondolkodni.
Hamar kiderül, hogy a meghalt nő a benzinkutas felesége volt, az a néhai, akivel Tom már évek óta privátban ágyra járt.
Mivel Gatsby mélyen hallgat arról, hogy nem ő vezetett, ezért jön a végkifejlet, és bosszúból háton lövik, amibe jól bele is hal, mondjuk ez cseppet sem zavarja az éneklésben (és milyen állati jó hangja van végig az előadás alatt, még hulla állapotában is!).
Hogy ki lőtt? Spoiler!
Na az elsőre nem derült ki, mert olyan sokan vannak mindig egyszerre a színpadon, hogy az külön tudomány, ha nem ismered fel elsőre a hangját valakinek, akkor beazonosítsd, hogy kinek jár a szája hasznosan. Igen, sokan tátognak még közben zavaró körülményként, sőt ezen felül még énekelnek is. Káosz az van rendesen. Gondolom későbbi előadásokon az utosló jelenetben a 3 énekes szereplő már nem papírból olvassa fel a prózai szövegét… de lehet ez volt a koncepció, hogy vissza a mába… (de miért nem tudják a szöveget ma?)
Szóval hazafelé menet mi azt tippeltük, hogy a feldühödött benzinkutas lőhette le Gatsby-t, aki Nick ölében hal bele ebbe, és énekel tovább vigyorral az arcán. Mindeközben Daisy már a kattanthülye szerepében visszatért Tomhoz, és a zárás taktusait egyhelyben állva fapofával nézi végig.
A zene újszerű, és izgalmas, a látvány csodálatos, a történet harmat gyenge, a színészek közül Wunderlich József az, aki érti és érzi is, amit játszik, a többiek ott vannak, még Ertl Zsombor igazán jó alakítása maradt meg az egész estés revüből.
Lehet rontana a látványon, ha kicsit kevesebben tolonganának a színpadon minden jelenetben, de hamarabb rá lehetne jönni, hogy ki bezsél, és mit akar, ha nincs az a tömeg mindig.
ifj. Vidnyánszky Attila rendezése, de a sztori színpadra álmodásában Vecsei H. Miklós és Kovács Adrián keze is benne volt.
Nyisd ki a szíved és a lelked, várd az újdonságot, és egy nagyon fiatalos, vagány előadást fogsz látni.

Pompon Klub – Pólus Mozi

Szupermamik akcióban!

Diane Keaton – Martha szerepében éppen new york-i életét dobozolja, és árusítja ki garázsvásáron nem túl nagy lelkesedéssel. Persze mitől lenne lelkes, amikor vénségére 🙂 egyedül maradt és a rákjával párban mennek majd a túlvilágra. Addig azonban még egy tuti kis nyugdíjasotthonba, ami falu nagyságú költözik, ahol minden csupa happy, vagy legalábbis kívülről nézve vakítóan-szédítően-hamisan úgy tűnik.

Sheryl (Jacki Weaver) szomszédságában kaland az élet, még ha Martha kimondottan nem is vágyik így az élete végén éjszakai piás pókerpartikra, potyakajás halotti torra és egyéb huncutságokra.
De egy jó szomszéd ott segít, ahol tud, így kirángatja a depiből Martha-t. Felleli a kora fiatalságára elmékeztető Pompon lány jelmezt, majd beindul az ötletelés, és a lelkesedés.

Ebben a nyugdíjas faluban mindenkinek be kell lépnie egy klubba, amiből van bőven, de ha mégsem lelne az újonc megfelelőt, akkor akár alapíthat is. Már ha a vaskalapos főnéni ezt engedélyezi. A Pompon Klub ötlete kiveri nála a biztosítékot, és ott gáncsolja, ahol tudja.

De Martha és Sheryl már jó passzban van, és lendületben, így összelapátolják a szükséges 8 fős 65+os társaságot. Nem mintha ez egyszerűen menne, hiszen a belépő csajoknak itt-ott fáj, vannak átmenetileg akadékoskodó férjek (“csak a holttestemen át” – és láss csodát: azon át :D), tomboló leszármazottak.

A csapat mégis feláll, majd Sheryl “jól sikerült” új próbatermi akciója okán a helyi gimiben mutatják be még el sem készült koreográfiával tudományukat.
Nem meglepő módon így a 21. században a suli jócsaja Chloe (Alisha Boe), a suli pompon csapatának vezére felveszi telefonnal a produkciót, és már tolják is ki a barátnői a netre. Jönnek a lájkok százezrével, röhög a fél világ, a nyugdíjas csapat viszont bokasérült tagját ápolja.

Sheryl és Martha nem adja fel, így befűzik Bent (Charlie Tahan), aki Sheryl unokája, és fű alatt lakik a nyugdíjas házban, hogy segítsen nekik.
Felkerekedik a két vezér, hogy beszéljenek Chloe-val, hátha meg nem történtté lehet tenni a netes terjedést, de ennek esélye sincs, viszont Chloe nem olyan gonosz csaj, mint elsőre látszik, így belecsapnak egymás mancsába: mostantól ő lesz a +18-as csapat edzője 😉 Sőt, be is neveznek a következő versenyre, ugyanezen kategóriában.

Közben persze Martha rákja sem adja fel, terjed sajnos, hiába küzd ellene a gyógyszerek hada és a boldogsághormon.

Mondhatnám, hogy happy-end a vége, mert naná, hogy az öreglányok lenyűgözik a versenyen nem csak a zsűrit-nézőket, de az egész világot.

Martha megélheti, aztán a sors és a film ugye nem mese, hanem a valóság, így tűzijátékkal búcsúzik a földi léttől. Innentől már nem sok van hátra a filmből, a +1 év múlva történésekből már csak nagyon homályosan kivehető, hogy a csapat nem megszűnt, hanem feltöltődött, többszörösére, és újra fellépnek Martha emlékére.

Kiürül a mozi, mire az összes könnycseppem felitatom, és elindulunk. Iszonyú sok nevetés, humor, és végig a félelem: a rák fog győzni… de győztek a csajok is… kéne keresni még most egy senior bármilyen táncos csapatot.

Többszörnézős mozi!

 

 

Don Juan – Szegedi Szabadtéri Színpad (Újszeged)

Ezért az előadásért kár elmenni Szegedig, a szomszéd sarokig sem érdemes 🙁 És itt a SAJNOS, a legkevesebb.

Pazar szereposztás, felújított, kellemes az újszegedi színpad, mégis már a szünetben távozott a nézők jelentős része. Mi is erősen gondolkodtunk, de ugorjunk vissza a történet kezdetére, ami akár még jó is lehetett volna.

Kulka János első körös sétája, majd a végén a lezárása foglalja keretbe a történetet, ő a parancsnok kőszobra, aki útban volt Don Juannak, aki kinyírta hidegvérrel, majd jól megúszta a sittet.

Némi techno zenére indulunk, 3 “ápolóadiliházból” típusú statisztával, akik inkább beöltöztetett kellékesnek tűnnek, mert hol a kádat tologatják, hol a dinnyéket dobálják, hol Don Juan (Jakab Tamás) átöltöztetésében segédkeznek.
Sganarelle a szolga (Sorbán Csaba) folytatja az estét, és rögtön kierül, hogy a mi Don Juanunk ma este valami óriási tévedés áldozata: elhitették vele, hogy ez a szerep neki való és képes ezt hitelesen eljátszani. Ugyanebben a tévedésben maradt a szolga is, időnként versenyeznek, hogy melyikük cibálja jobban az idegeinket. Szolgánk mikoron is saját magával kommunikál, akkor látja gazdája gaztetteit, sőt főképpen BTK-s cselekedetei vannak, mert jót elmondani róla valahogy nem sikerül, viszont amint életjelet ad magáról a főnök azon pillanatában talpnyalóvá válik… guszta fazon, na… és mennyi, de mennyi ilyen van manapság…
Don Juan hajtja a nőket, egyik kell neki a másik után, mindegy milyen áron. Befut az este első reménysége Donna Elvira, a feleség szerepében Csákányi Eszter, de neki kezdésnek a hisztérikusan féltékenyen kiabáló asszony jut, távozik is gyorsan, felénk se néz.
Don Juan már másba van belehabarodva, de még meg sem kapja és máris egy következő helyi jócsaj kerül a látókörébe. Bár ne kerülne. Mikoron is Mari (Sebők Maya) Fricivel (Kancsár József) veszekszik a parti homokban, már ott el kéne zavarani a francba, de sajnos nem Frici marad a balhé után a színen, hanem leendője, ki nem bír ellenállni Don Juan csábításának, és mint menetrend szerint a többiek, a kádban köt ki. Haladnánk már tovább, de érkezik donna tonna Bernadette (Farkas Andrea), és totál ellentétekként Marival elkezdenek “veszekedni”. A pöpec rendezői ötlettől vezérelve mindezt egy darab mikrofon használatával vezetik fel, belevonva Don Juant is, így a szolga megállás nélkül lihegve rohangál fel-le közöttük, ugrálva a szana meg szét gurult görögdinnyéken.
Végre ezektől is szabadulunk…
Érkezik még a tök felesleges jelenetben Donna Elvira két tesója, az egyiket Don Juan kimenti egy banda támadásából, így hiába a nővér megcsalása, a tesó tök megértő, míg a másik fivér vért kívánna. De ezt sem sikerül komoly vitában leharcolni, mert a tollasozás imitálása közben “vita” minden, csak nem meggyőző, amit még a kádban fetrengő szolga hang effektjei színesítenek, és végleg feltupírozzák az idegrendszerünket.
Szünetben a nézőtér nagy része kiürül, ki a büfék irányába megy szénhidráttal kipárnázni csapzott idegrendszerét, ki a mosdónál való sorbanállás közben vitatja meg a maradjunk vagy meneküljünk kérdést, a nikotinvadászok pedig a kapu előtti tüdőgondozóban tanakodnak ugyanezen.
Maradunk, hátha lesz még valami komédiára hasonlító… Várjuk Bodrogi Gyulát, színlap szerint érkezik is, mint Don Juan faterja, már a belépésekor tapsol a hálás szegedi közönség, vártuk már, mint a megváltót, hátha nevethetünk is végre. Mosolyig eljutunk, és már ezzel kiérdemli az este fénypontja címet. Valahogy fura humora van a rendezőnek, szerinte az vicces, ha a gyerekét csak úgy éri föl, ha behoznak neki egy széket és rááll… ezen kéne hasunkat csapkodva nevetni? Egy-egy káromkodáson már hallom a nevetéseket, de ez nem a szívből jövő felnyerítve röhög kategória, még a közelben sem.
A második felvonásban már inkább a drámát várom, ha már az elején kiderült, hogy itt komédiáról max a rendező álmodott, csak nem erre a színpadra. Szóval a tragédia közeleg, jön a koldus (Zsótér Sándor) és nagyon őszinte 5 perccel ajándékoz meg minket, és adja vissza a hitünket, hogy nem csak a lefizethető emberek léteznek, de vannak még becsületes gerincesek is.
Visszatér Kulka János is, aki mily meglepő: szoborként beígéri magát vacsira Don Juanhoz, sőt újra érkezik Donna Elvira szerepében Csákányi Eszter, aki egy külön fejezetet nyit játékával és végre helyben vagyunk: játszik! Kár, hogy ez kevésbé látszik, mert a nézőtéren sétál megvilágítás nélkül, mikoron is felér a színpadra, akkor viszont már csupán a hátát látni távozásakor. Értem, hogy sanszosan nappal próbálták ezt el, de az senkinek nem tűnt fel, hogy a második felvonás az este kilenckor kezdődő előadás esetén már holdvilágosság idejére esik? És nem látszódik a szereplő?
Másodszor is befut Don Juan papa személyében Bodrogi Gyula, hogy megbocsásson hazug kölkének, de ekkor már egyre gyakrabban nézegetjük az óránkat, mikor szabadulhatunk ki innen végre.
Majd elérkezünk a kőszoborral megdumált vacsi helyszínére, ahol valami fura elgondolás szerint a szolga random földhöz bassza a görögdinnyéket, és abból eszegetnek, úgy gusztán a szétcsattant gyümölcsből a földről… kinek mi az ízlése ugye. A helyzetet fokozza a szobor érkezése és távozása, majd jön a 3 elmeroggyant statiszta, és a maradék dinnyéket módszeresen földhöz csapkodja. Kurvára nem vagyok művészi hangulatban már, de igyekszem rájönni a koncepcióra, hogy vajon mi a jó édes a… ját akart mondani ezzel a rendező, mégsi mi volt a terv, ami ilyen pöpecül nem sikerült. Mindegy is már, végre eljött az idő, és Don Juant elviszi a szobor a túlvilágra, a szolga még dob egy záró monológot, miközben néhányan már beletapsolnak, hátha abbahagyja végre (de nem, ha már betanulta, akkor felmondja!).
Kulka Jánost végre hallhatjuk, igaz csak felvételről, amit kicsit sem értek, hiszen ott van élőben, és mivel nem oly régen láttam a Cseresznyéskertben, így pontosan tudom, hogy az afázia ellenére remekül beszél már, rá lehetne bízni ezt a pár mondatot…

Gyors tapsrend, nincs itt semmi látnivaló, irány a hazafele.

A kocsiban aztán határozottan az jut eszembe, ha letesznek egymás mellé 6-8 széket, akkor még ezzel a minimál díszlettel sem kellett volna szarakodni, oda lehetett volna adni szegényebb családoknak azt a közel egy mázsa dinnyét, ami ehető lett volna, és nem földhöz csapkodni esténként ennyi kaját… Na szóval azokra a székekre ezeket a színészeket egymás mellé leültetjük, majd kezükbe adjuk a szövegkönyvet és szépen felolvassák… nem kell játszani, ripacskodni, túltolni, unalmasan felmondani: elég értelmezve hangosan felolvasni.
A mai este után két kezem pirosra tapsoltam volna ez utóbbi verzióban.

O. Horváth Sári (bűne nagyobb, mint rendező társáé, hiszen ő volt a dramaturg is…) és Herczeg T. Tamás követték el ellenünk ezt a rettenetet.

De ilyenkor szoktuk mondani: fel a fejjel, ettől rosszabb már nem lehet!

PS: kényesebb, kultúráltabb nézőknek aprócska figyelmeztetés: az utóbbi időben főleg a Szegedi Szabadtérin jött divatba a műanyag pezsőspohárban piát szállítani a nézőtérre, mert kiszáradna az alkesz, ha nem jut hozzá ebben a másfél órácskában szünetig, ennek 2.0-ás változata mindezt tűsarkúban, már nem szomjasan vezeti fel, így van némi stresszforrás, hogy sikerült-e a helyére navigálnia magát, vagy leborul valahol és leborít valakit. Amint ezen túlestünk, már csupán a moziszökevény éhesekkel kell megbarátkozni, aki nem otthon eszik, mert gondolom nincs mit, nyilván a színházjegy ára elvitte a főzés lehetőségét, így a drága perec-popcorn kombót lehet csámcsogni a nézőtéren, ehhez a dobozos sört már csak akkor érdemes kinyitni, ha elkezdődött az előadás, akkor jobban szól, hiszen nagyobb a csend.
Nyilván, ha a helyi büfés max ásványvizet árulna, akkor a probléma megoldása nem is lenne olyan gubancos, csak azon nincs akkora haszon. Más pesti színházakban azért a popcorn még nem dívik, de ki tudja mit hoz a szép jövő…?

Menopauza – Játékszín (Mézesvölgyi Nyár)

4 ötven pluszos csaj (igen, nem NÉNI, hanem vagány CSAJ) a színpadon. Olyan erővel robbannak be a veresi nyári esténkbe, hogy hirtelen minden eltűnik, nincs már tömegiszony, nincs duma, nincs semmi más, csak a kaland, amit a klimax és a körülötte kialakuló állapotok bemutatása generál.

A négy karakter tökéletes találat, mit találat: a legjobban célzott ágyúval találták el a közönséget: ízlésben, humorban, zenében, történetben.

A vérprofi üzletasszony szerepében Hernádi Judit búgja el a dalokat összetéveszthetetlen hangjával, csapja le a poénokat fanyar humorával.

Az életunt családanya – Náray Erika “csak” annyira idegesítő, amennyire unalmas az élete, viszont amikor dalra fakad, vagy szóhoz jut, akkor kitör belőle a dög: egy igazi energiabombává válik.

A kiöregedett, de megöregedni képtelen színésznő – Tóth Enikő folyamatosan csetlik-botlik a szerepében, és megállás nélkül irígykedik a nálánál fiatalabbakra, szebbekre, de a csajos bulikban a többiekkel együtt tombol. Halványka a többiekhez képest, de ilyen típus is van.

Az este fényes csillaga, a vega-természetbarát-nagyonzöld Szulák Andrea, aki a donnatonna és a vegadömper szerepében előhozza belőlünk is az állatot. Olyan hangon visítunk röhögés közben, amire se mentség, se magyarázat. Zeng az éjszaka, és nem csak a daloktól!
“Ez már a vég kezdete…” hangzik el valahonnan mellőlem, amikoron is rúdra “pattan”, és próbál talpon maradni-újraállni, majd a túlvégen lendületből lefejeli a díszletet… nincs tovább, ott hiába énekel közben Hernádi Judit, a másik csoda az estében, reménytelen levenni a szemünket a rúd körüli vonaglás világbajnokáról.

Mind a négyen más és más élethelyzetben kapják a nyakukba a klimax tüneteit, amit sok-sok helyzetben, életképben mutatnak be. Óriási plusz pontja az előadásnak, hogy a sok nevetés közben behoz olyan komoly témákat is, amikor a könnycsepp ott a szemünk sarkában. Ilyen, amikor ezek a felnőtt csajok hirtelen kislányosan kamuznak az anyukájuknak, majd abban a pillanatban pont azt érezzük, hogy holnap reggel (mert ma éjjel már hagyjuk aludni őket) mi is azonnal felhívjuk anyut, amíg még lehet! És nem lepasszoljuk, hogy majd megyünk, hanem tényleg megyünk, és meghallgatjuk, mert akárhány évesek vagyunk is, és akármennyire szentimentálisra klimaxoljuk magunkat akkor sem lehet elfelejteni: Anya csak egy van!

A hőhullám a megcsalás, a szex, a bátorság, a szembe kell nézni a tükörrel nehéz feladata mind-mind vár a menopauza idején ránk. Igen, rám is, hiába még nem vagyok ott az 50-nél, de már hajszállal közelebb, mint a 40… látom már a jeleket, és felismerni véljük szünetben a már majdnem 50-es édes férjemen is a klimax halvány megnyilvánulását, de ugye “pasiknak ilyen nincs!”… nincs ám… ááááá, dehogy! A hőhullámok tutira elkerülik, de a “kötözködő-morgó-medve” üzemmód azért egyre erősebben jelentkezik, a “nyűgös pasihisztivel” együtt.
Talán a korral jár, hogy könnyen elbőgjük magunkat, de vannak jelenetek, amik tényleg odáig feszítik a húrt, de gyorsan oldódik a hangulat, mert jönnek a 80-as évek, és berobbannak a csajok ismét: már a látványtól kifekszünk, de a zene és a szöveg (ez utóbbi Bach Szilvia nyelvi leleményessége, bátorsága okán lesz telitalálat) repít minket tovább.

A díszletek a helyszínként szolgáló áruház (hol máshol tombolnának shoppingolva a csajok???) egyes osztályaira kalauzolnak minket elindulva a melltartók kupacától a kávézón át egészen a szexshopig mindenhol fellelik hőseink a megfelelő nélkülözhetetlen cuccokat.

Nem nagy titok az előadás vége: állva tapsol, énekel, tombol a + 1500 fős közönség a veresegyházi nyárban.

Az előadást Tallós Rita rendezte, zseniális érzékkel és tudással, a négy kíváló színésznő pedig szívét-lelkét-tudását belepakolta ebbe a darabba.

Ahhoz, hogy eljussunk erre az előadásra elengedhetetlen volt a Veres1 Színház szervezése, akik már sokadszorra csábítanak nyaranta a Mézesvölgyi Nyár színházi fesztiválra Veresegyházára. A Játékszínbe kiskanállal is 5-6 alkalommal fért volna el ennyi néző, nem is lehet jegyet kapni erre a klassz előadásra, nem véletlenül, teljesen érthető okokból.
Nem mellesleg egész nyáron lehet menni Veresegyházára, ha a színházi élmény mellett igazi vendégszeretetet akartok kipróbálni: parkoláskor helyből segítenek, irányítanak, így érkezéskor, de főleg távozáskor 10-15 perc alatt letudható a parkolás-bejutás; több büfé üzemel egyszerre: nem száraz a szendvics, hideg az üdítő, puha a perec, és mindenről adnak blokkot, lelkesek és kedvesek, a szokásokat pedig megtartják: a színház igazgatója búcsúzik távozáskor személyesen mindenkitől a kapuban. Szeretemszínház továbbra is <3

Veszedelmes viszonyok – Spirit Színház

Merteuil márkiné (Hegyi Barbara) aljas tervet forral, a bosszú vezérli, és mindent és mindenkit bevet célja elérése érdekében. Az intrikák, az érzelmek káoszának nagymestere a márkiné, ha őt elhagyták, akkor tönkretesz maga körül mindenkit, azt sem bánva, hogy a saját élete sem a legboldogabb. Sőt, az ő élete értelme a rombolás, és ezt nem véletlenül teszi, totál szándékosan kavarja meg úgy a szálakat, hogy azok tragédiák sorozatává állnak össze.

Fő cinkosa (ki még nem tudja, hogy nem társ ebben, hanem eszköz) Valmont (Mészáros Tamás, ki Varjú Kálmánt helyettesíti bravúros beugrással), aki többfelé is érdekelt a helyi nőneműek körében. Előélete sem a szűziességéről volt híres, vagy inkább a nőcsábász mivoltáról volt hírhedt. Merteuil kérése elsősorban arra vonatkozik, hogy Cecile Volanges (Tornyi Ildikó) legyen gyorsan elcsábítva, mert a márkiné exe készül nőül venni a lányt, így a lelépett pasin a bosszú megfogan.

Valmont nem annyira lelkes a feladattól, mert ő biza a nagynénje barátnőjét nézte ki magának, az nagyobb falat, mert nem elég, hogy férjezett, de még erkölcsös keresztény is Tourvelné (Nagy Enikő). Valmont hódít, próbálkozik, időnként visszapattan, de nyilván eljön a pillanat, amikor célba is ér. A másik vonalon nem hanyagolja el Cecile behálózását sem, mivel a felszín alatt az úri modorral jól takarja erőszakosságát, a hódítás a tapasztalatlan lánynál csupán papírforma.

Nem véletlenül találja ki a márkiné ezen feladatot, mert a lánynak egyébként udvarló csóró Danceny lovag (Telekes Péter) addig szabad préda a cselszövőnek. Bár Danceny kevés eszével hiszi, hogy Cecile jó kezekben van Valmontnál, ki a “barátja”, így ezen időközben nem érzi, hogy bármi gubanc lenne attól, ha Mertuil márkinővel némi viszonyt folytat.

Szerelemről ezen viszonyok között kevéssé lehet beszélni, hacsak nem Tourvelné és Valmont esetében.

Valmont beteljesítve küldetését érkezik a márkinéhoz a megérdemelt jutalomdugásra, de megint csak lepattan, mert újabb feladat vár rá: dobni a hűkeresztény szeretőt Tourvelnét. Valmontot hajtja az újabb préda megszerzésének esélye, így repteti a szeretett nőt, ki a kolostorig meg sem áll. Nem mintha ettől elnyerné a cselszövő Merteuil ágyába bújás lehetőségét.

Mire a végső pofára esésig érünk ezen veszedelmes viszonyokban, addigra Valmont is dobja az összekuszált szálakra a megoldást: elhajítja az életét, és ezzel a többieké is tovább bonyolódik.

Tourvelné nem heveri ki az átverős szerelmet, Cecile már nem az az ártatlan férjre vágyó kislány, Dancenyről is kiderül, hogy nem az a szendeszűz plátói szerelmet kergető udvarló.

Márkinénk pedig odazuhan a társadalmi és anyagi ranglétrán, ahova való.

Az előadást Jantyik Csaba rendezte, kevésbé gondolva arra, hogy az eredeti filmet, könyvet nem mindenki ismeri, így az első 5 percben elhangzó összes szereplő ki-kicsodáját jó lett volna még az előtérben kézbe kapni egy cetlin.

Spirit Színház egész nyáron küzdő légkondival, de tök jó előadásokkal megy! Érdemes gondolkodtatóan kikapcsolódni náluk, főleg, ha még előadás előtt a hangulatos élő zongorista játékát is élveznéd!

Vavyan Fable – Mennyből a húsvét

Ha olvastad a Mennyből a csontváz című örökbecsűt, akkor ezt érteni és élvezni fogod! (Az előzmények kibogozásához nagy segítség, ha nem olvastad, akkor kényszeresen akarod majd fellapozni!).

Vavyan Fable könyveire még a Halkirálynős korszakában kattantam rá, elfeledve azt a figyelmeztetést, hogy “tömegközlekedve ne olvasd, mert nagyon furcsán fognak rád nézni”. Én meg lazán sétálva hazafelé még a suliból (ez úgy a nyolcvanas évek vége, még az özönvíz előtti időkből, nem sokkal a mohácsi vész után…), szóval az Örsön az aluljáróban a könyveket turkáltam, hátha lelek egy olyan Poirot, amit még nem olvastam.

És akkor a kezembe akadt a Halirálynő, gondoltam hazáig a buszon belekezdek, aztán majd hétvégére kiderül, hogy érdemes volt-e a zsebpénzemet rááldozni. Igaza volt az írónőnek: úgy 40 perc alatt, míg a városszéli csigajárattal eljutottam a lakótelep széléig már annyian néztek tök bolondnak, hogy szinte körben álltak… igen, hangosan röhögtem a buszon, és észre sem vettem, mert annyira rázott a röhögés. Nem zavart a tömeg, az állóhely (mert leülni a heringjáraton nem lehetett, nem volt hova a kényelmes olvasáshoz), és nagyjából kizárva lett azonnal a külvilág. Másnap éjjelre a könyv már másodszor kezdődött újra a kezemben… valahogy innen a szerelmetes kapcsolatom, az összes művét olvastam, ki nem hagynám. (Ha állati szar kedvem van, akkor a legjobb depi ellen: A pepita macska! receptre lehetne írni! Sírva röhögős!).

De vissza a húsvéti ünnepkörhöz, ismét Imogen házában vagyunk, ahogy az előző kötetben karácsonykor is így történt. Főhőseink kicsit megszaporodtak, de Téltata a húsvéti nyuszit helyettesítendő megérkezik, mert az időjárás hiába a klímakatasztrófa és a globális felmelegedés, valahogy nem talált magára, és havat meg jeget tojt a nyuszi erre a különös-bolondos húsvétra.

Kedvencem Aetna, aki még a karácsonykor habarodott bele a szexbabás jópasi Rosco-ba, aki zsaru lévén most éppen kámfort játszik, és a tök nem tudja merre jár. Aetna éppen a “ha előkerül tuti kinyírom” stációnál tart, így mikor London-nal, a másik kopó haverral befutnak, akkor hosszas bújkálásra kényszerül a hősszerelmes, míg igazbarátja megpuhítja a kedvest.

Aetna nem egyedül érkezett a családi ünneplésre, itt van Geneva (Menopauzás) drága anyukája is, aki folyamatosan klimaxolva próbál lépést tartani az eseményekkel. Olivo, ki Aetna ikertesója, így Geneva másik gyermeke nagy szarban van éppen, mert befut Vahina (Nagy Puszi…) és annak kamasz lánya Mina, nem is akárhogyan: halottaskocsit happolnak el, mert állatira szaladhatnékjuk van, úgy az életük a tét.
Vahina már karácsonykor is kiérdemelte a díszes kompánia utálatát, megdolgozott érte, de nem eléggé, most az ismétlésre szavaz és nem mellesleg Olivo-ra. Jön, lát, és behazudja, hogy a mamlasztól terhes, és ezért alanyi jogon jár neki a családi hozzátartozás érzése.
Mina születése sem volt már egyszerű, mert Vahina önzése a spermabankig repítette, ahonnan vásárolva a cuccot a gyermek megfogant, megszületett, cseperedett, majd a legújabb divathóbort okán Vahina felkutatta a biológiai apát, hogy akkor tán tejelne a kölyök után. Erre rácsellózott rendesen, mert a fater erősen a helyi maffia főnöke, aki utasításba adta a fogdmegjeinek, hogy a csajt nyírják ki, a lányát meg ezüsttálcán kéri a hajlékába. Némi fegyverropogással adott nyomatékot kérésének, így a csonka család menekülőre fogta, és hova máshova vágyhatott volna a húsvéti hózivatarban, mint Imogen biztonságot nyújtó Kupacvég településen lévő házába.

Valdus (Geneva tesója) és annak Amly nője is a családi fészekben húsvétol, minden kitalált betegségével és óvatosságával együtt.

Nem hiányozhat Boston, az önkéntes életmentő, aki még karácsonykor szökött meg a diliházból, de jóviselkedése okán Aetna és Rosco magukhoz vették, így családtaggá vált. Rosco hiányában Aetna tartozékaként érkezik a feltámadást ünnepelni.

A falu egyetlen panziójában is teltház van, mert Finalet (a család távoli rokona) férjhezmenni készül, kiszemeltje Rolex Philip (gúnynevén Álmos Philip), aki éppen legénybúcsún vesz részt, rendkívül szolid módon. Midőn arája rájön, hogy ebből a történetből a szelíd és szolíd szó már rég kikopott, és kurvázik a jövendőbeli, bosszút esküszik, és a családi fészekbe eszi be magát pasit hajukrászva, akivel majd bosszúszexelhet. Sokminden sikerült már a szédült tyúk prototípusának, így halvány agyával fel nem foghatja, hogy miért is nem kell a jelenlévő férfiak közül senkinek.

Szóval eljövé a spéci kupacvégi húsvét, némi hóolvadással, előkerült Rosco-val, felzaklatott állatsimogatóval (ahol Philip állandóan betüskésedik, miközben nősülni készül, és némiképp gyilkolni, mert hogy-hogy nem pont ő a maffiafőnök “biztonsági menedzsere”, aki feladatként kapja Vahina és lányának likvidálását).

Imogen házának állandó lakói a már félig vagy teljesen holtak, köztük elsősorban imádott férje a néhai Uly bácsi, kinek szobrai még inkább erősítik nemcsak szellemi, hanem fizikai jelenlétét. A feltámadás közeledtével igényük a házban lebzselő szellemeknek is van az újratestesedésre, de kevés rá a lehetőség.

Minden jó, ha a vége jó? Annyira nem lesz jó mindenkinek, de hogy megtudd, ahhoz tutira el kell olvasnod, én baromira nem fogom elpofázni itt spoilerként a végét 😉

Nem fogod tudni letenni, az éjszaka és a nappal sem lesz akadály (monjduk a munka, és az autóvezetés időnként hátráltat, de ki lehet küszöbölni a lakás különböző pontjain való elbújással: ahova Te beférsz, oda befér veled a könyv is!)

Csaló csajok – Aréna Mozi

Josephine (Anne Hathaway) és Penny (Rebel Wilson) hivatásos szélhámosnők párharcával töltjük ki az estét. Joshepine az elegáns, nagymenő, aki kimondottan a kőgazdagok pénzére hajt. Penny a viszont a nagydumás, de nem nagypályás, inkább a sok apró 500 dollár megszállotja.

A francia tengerparton versenyfutás kezdődik a kicsalható lóvéért. Meg az új kiszemelt pasi Thomas (Alex Sharp) kegyeiért, és nyilván vagyonáért. A két vérprofi csaj saját eszközeikkel támad, és az nyer, aki hamarabb lenyúlja Thomas “vagyonát”, majd emelik a tétet, és már a pasit kell lenyúlni a győzelemhez.

Az ádáz küzdelemben a csajok nem ismernek lehetetlent, a vakság és a pszichológusság csupán kellék és álca, mi már nagyon röhögünk. A csapatot erősíti még a helyi rend őre és az inas, ők is a bűnbanda tagjai, de csak kiegészítő szerepkörben.

Thomas vérprofi, amikor a szilícium-völgyi nagymenőt kell előadnia, hiszen ő sem más, mint egy szélhámos, aki a két dörzsölt libát készül megkopasztani, nem is rossz eredménnyel.

Thomas sem esett a fejére, mert rájön, hogy a két mesternő nélkül ő is csak magánzó lehet, de együtt hárman a legnagyobb fogásokat is begyűjthetik.

Nyáresti, nagyon vidám, és nagyszájú mozi kedvenc színészekkel!