Veres1 Színház

Klasszikus nevetős, zenés vígjáték, igazi kikapcsolódás!

Kikacsintós, szövevényes történet, remek zenékkel, színészekkel, hangulatos és barátságos környezetben (parkolható a környék könnyen!, és közel is van agglomerációból hamar elérhető, de a belvárosból sem több 35-40 percnél).
Anconában nem mindenki az, akinek látszik, és nem minden szerelem olyan, amilyennek látszik.
A bevezető látványos, és az alaphangulatot már megadja, van min nevetni már az első percekben is.
Anconában él Tomao Nicomaco (szerncsénkre ma Petridisz Hrisztosz), ki megosztja házát Dorinával (Fésűs Nelli – az igazi komika!!!), aki házvezetőnőnek szegődött, de masszívan szerető társ lett belőle az évek alatt. Egy pici főtéren vagyunk, ahol Tomao háza mellett egy piciny olasz hotel, amit Agnese (Zorgel Enikő) vezet, aki Tomao életében korábban a szerető szerepkörben volt, de mára csupán a futottak még kategóriába öregedett bele.
Szemben a hotellel Giovanni (Pál Tamás) kávézó-cukrászdája áll, úgy az összeomlás szélén, aminek okozója maga tulaj, hiszen ennyire szar kávét-sütit-konyakot stb. sehol nem kapni egész olaszohonban, viszont a kiszolgálás is csapnivaló. Igazi olasz a srác, minden problémán könnyen túlteszi magát, míg bele nem fut a szerelem nevű csapdába…
Tomao lányát Luciát (Csáki Edina, húúú, de klasszul tud megbolondulni… de csak később…) nézte ki magának Giovanni, ugyan szerelem nem fűti, de egy kisvendéglő megnyitásához pont elég lenne Lucia faterjának pénze, amit hozományként simán lenyúlna.
Ebbe az idilli felállásba érkezik meg Viktória (Laurinyecz Réka) a magyar, sőt debreceni tájszólásos parasztlány, aki elveszett olasz szerelmét kutatja nem is annyira hiába, és már napok óta Agnese panziójának vendégszeretetét élvezi. Időnként megmutatja magát az erkélyen, ízes tájszólását senki sem érti, de ő hisz benne, mint annyi magyar, ha hangosan kiabálja szótagolva, akkor érteni fogják 🙂 (szakállas vicc, de itt nagyon betalált). Tomao lángra lobban, Dorina és Agnese meg lassan búbánatukba fulladnak, mert megjött ezzel a magyar veszedelem.
A helyzet fokozódik, mikoron is befut a kisvárosi bohózatba Luigi (Dósa Mátyás – hogy ennek a pasinak mekkora hangja van!), aki azért maradhat Tomao házában, hogy megtanítsa az öreget új dalokra, mert fixen hiszi Tomao fater, hogy ő lesz Viktóriánál ezzel a nyerő. Apró bibi a történetben, hogy Luigi összefut Luciával, és a két fiatal első látásra egymásba nemcsak botlik, hanem szeret is. Mindkettőjük kölyökkori trauma okán dadogós, kivéve ha együtt vannak, így már a jövőt tervezgetik, és egymás melletti szobát oszt rájuk Dorina, mert ő ugye véletlenül ért a szívügyekhez.
Nem sokkal később beimbolyog történetünkbe Lukrezio (Krajnik-Balogh Gábor, a másik hang, amitől a háton hidegfutkosósan szép az este), és nem kevés pia elfogyasztásának hatására elsírja bánatát az éppen ott tébláboló Tomaonak, hogy ő biza szerelmi bánatában halni készül, addig meg elszórja tetemes vagyonát. Rómában két éve (szerinte) öngyilkos lett élete szerelme, azóta csak kallódik a pénzével együtt. Tomao Viktóriánál jobban csak a lóvét szereti, így gyorsan Giovanni pocsék kávéjával kínálja, majd a még “szarabb” konyakkal, és marasztalja Lukreziot, hiszen remek parti lenne a halni készülő az ő dadogós Lucia lányának. Giovanni persze ettől helyből hisztérikussá idegeskedi magát, hiszen ha Lucia nem hozzá megy feleségül, akkor nincs hozomány, amiből neki vendéglője lehetne… Problémáját fokozza, hogy ő is összefut Viktóriával, és hamar kiderül, hogy ő az az olasz szerető, aki meglépett Magyarországról, és otthagyta az “állapotos” Viktóriát, aki persze nyakába vette, ha nem is a világot, de Olaszországot, hogy felkutassa, és hát pont fel is lelte szerelmét. A nyelvi problémák itt is fokozódnak, hogy éppen ki és kit szeretne menyasszonynak és ebben ugye Tomao és Giovanni vetélkedik egy jót.
Ha nem eléggé pörögne a sztori, akkor egyszercsak hazatér Drusilla (Steinkohl Erika), aki Giovanni huga, és szépen kiosztja tesóját, felemlegetvén, hogy a béka segge alá züllesztette a faterjuk által rájuk hagyományozott cukrászdát. A hol jártál ilyen soká kérdéskörben az is kiderül, hogy Rómából meglépvén (szerelmi bánat okán) világjárásba kezdett a csaj (hol is hallottam már…), és most megérkezett, és maradni készül.
Nem sok kell hozzá, hogy összefusson Drusilla és Lukrezio, és ugye ez utóbbi vakegér, így nem látja meg a meghaltnak hitt szerelmét. Fokozza az őrületet Tomao, aki bejelenti, hogy Lukrezio felesége lesz a lánya, ettől Luigi rendesen kikészül, és Lucia is újra dadogni kezd. A két tapasztalt szerelemben szakértő Agnesenek és Dorinának korszakalkotó ötletet támad: Lucia bolondnak mutatja magát, és ez okból még a “lankadó fél 6-os” Lukrezio is dobja a házasság ötletét. Giovanni örül, de peche van, mert Luigit szereti Lucia, így pofára esik.
Nincs más hátra, mint előre, így Viktóriával vígasztalódik, Tomao nagy bánatára.
Mindezek közben Lukrezio elmeséli gyerekkori traumáját szülei válása okán, amikoron is fivérétől elszakították, majd a sokaság elkezd bemutatkozni egymásnak, és kiderül, hogy Luigi az elveszett testvér. Haladunk végre a megoldás felé 🙂
Drusilla tesója ötletének hála zarándokra veszi a figurát, és eltorzított hangon terelgeti az egyébként is súlyos problémákkal terhelt népet, egészen addig, míg Lukrezio szerelmet nem vall a már “nem élő” exének. Aki persze felfedi magát, és tolják együtt a magyar-olasz Felicitát 🙂
Már csupán Viktória választására várunk, ami nem meglepő, hogy neki a cseppet túlkoros Tomao helyett Giovanni kell, így Dorina is visszakapja az el sem vesztett Tomao-ját.
Csavarodik még a vége, mikoron is Viktória kedves mamáját mutogatja Tomao-nak, aki felidézi azt a néhány szót, amit huszonéve tanult meg Budapesten a VIT idején, amikoron is ott is szerelembe esett. Igen, annak is lett gyümölcse, aki éppen Giovanni kezét szorongatja a családegyesítés idején.
Mitől olyan klassz ez az este?
Minden jelenetben szólnak az olasz slágerek, hol magyarul, hol olaszul éneklik a szereplők, minden a helyén van, minden kavarodik szerelmesen-viccesen, de a vége happy-end. A szerelmesek, testvérek, apa-lánya és még a panziós is párra talál.
A hangulat, a zene, a rendezés (Szilágyi Annamária) pont a helyén, a legjobb helyén Veresegyházon, a Veres1 Színházban, a szeretemszínházban.
Ismétlés várhatóan a Mézesvölgyi nyáron ugyanott, mert ez többszörnézős, mindignézős előadás.

Agatha Christie regénye alapján készült az előadás, így már most mondom, hogy a gyilkos tettestársaként én sem mondom meg ki ő. Csakazért sem, hogy elmenj és megnézd, vagy legalább elolvasd a könyvet.
És akkor spoiler nélkül.

Egyszervolt holnemvolt kitört a tél havazással, jéggel, és úttorlaszokkal (még a klímaváltozás előtt élt az író, így erre volt sansz…). Egy panzióban gyűlt össze a gyanús társaság, a panziót üzemeltető házaspár: Mollie (Verebes Linda) és Giles (Pál Tamás), Mrs. Boyle (Zorgel Enikő), Christopher (Dósa Mátyás), Metcalf őrnagy (Venyige Sándor), Mr Paravicini – a kakukktojás (Trokán Péter) Miss Casevell (Molnár Gyöngyi) és Trotter őrmester (Mohai Tamás).
Gyilkosság történt, és a panzióban tartózkodók közül mindenki gyanús, mert a legyilkolt néni annó nevelőszülőként 3 gyerkőcöt vett a néhai férjével magához, majd a lóvét eltették a gyerekeknek viszont se kaja, se szeretet nem jutott. Így az egyikük meghalt, a “gondos” anyuka pedig jól megérdemelten a sitten végezte. Miután leülte azt az időt, amire megmérték, hazatérvén sokáig nem örülhetett szabadságának, mert a gyilkos átsegítette a túlvilágra.
A gyilkos pedig már a panzióban van, és következő áldozatára vadászik.
Ki kicsoda? Trotter nyomoz (?), vagy nyomozva szerencsétlenkedik, előkerül a létszámból a másik két gyerek, a tanító és a bírósági illetékes, aki a nemalkalmas családba helyezte annó a gyerekeket.
Minispoiler! Lesz még hulla, meglepetés, lelepleződés, csavar, újabb titok, és a gyilkos is előkerül.
Bűnrészesek leszünk, mert a gyilkos kérésére titokban tartjuk kilétét, nem mondjuk el, hogy végig átvert mindenkit, míg le nem bukott.
2,5 óra tömény krimi, semmi sem zökkent ki az izgalmakból, remek kikapcsolódás nem csak téli estékre.
Schlanger András rendezte, és emlékezzünk meg Gedeon Borókáról is, aki a jelmezekért és díszletért felelt, és ezek kimondottan jól sikerültek!
Továbbra is szeretemszínház!

Családi vacsira vagyunk hivatalosak Lizi (Verebes Linda) és Pierre (Kálid Artúr) nappalijába. A baráti összejövetelt nem zavarja a két már lefektetett gyerek, akik időnként belehisztiznek az “idill”-be. A háttérinfo-kat Simon Kornél (később már Vincentként szereplő) meséli el monitorról, így megtudjuk, hogy a házaspárhoz várhatóan érkezik Vincent, ki Lizi bátyja, és luxuskecó kereskedő, jön még a neje Anna (Molnár Gyöngyi), és gyerekkori haverjuk Claude (Pál Tamás) is vacsira.

Először Claude érkezik, aki cseppet bizalmaskodik a vacsi körül nyüzsgő Lizivel, majd mélyeket kussol úgy majdnem az előadás végéig.
Befut végre Vincent is, akiről rögtön kiderül, hogy sokD ultrahangról jön, mert pocaklakójuk van Annával. Nem is várat magára sokat az info, hogy a baba fiúnak látszik, így már nevet is választottak. Ezzel úgy érzi cukkolni kell a tesóját és sógorát, na meg a haverját, így beadja, hogy a gyereknek pöpec neve lesz: Adolf. Ezen besápad az egyetemi zseniális prof Pierre és nyilván a jelenlévők is, hiszen ki a franc akarná a saját gyerekét Hitlerről elnevezni. Van Vincentnek ideológiája hozzá, egy korabeli könyv főhőse, de ez gyenge lábakon billegő érvrendszer. Kiabálják egymásra az érveket pro és kontra, sokat nem jutunk előrébb, de annyi idő végre eltelik, hogy megérkezik a picitpocakos Anna és őszintére veszi a figurát, a gyerek még véletlenül sem lesz Adolf, viszont mire ez kiderül, addigra sikerül vérig sérteni a házgazdákat a saját gyermekeik elnevezését felemlegetve.

A sztori a szünet után folytatódik, és az addigi álmosítót felváltja a turbósító hatás: Lizi egyre hisztérikusabbá válik, Vincent és Pierre ölik egymást, de Vincent és Anna kapcsolatára is befutnak na nem a bárány, inkább a sötét viharfelhők.

Dob egyet a problémán Claude, akiről elsőre a srácok a homár jelzőt aggatják, így védekezés közben elköpi, hogy ő biza nem meleg, bár mindegy is lenne, van nője, nem is tegnap óta. Vincent elsőre az agyvérzésig hergeli magát, mert Annára tippel, de Claude megkegyelmez és elárjulja, amit Anna már véletlenül kifigyelt, hogy a drága kedves az nem más, mint Lizi és Vincent édesanyja. Ezen a két említett erősen felhúzza magát, Lizi csupán leordít mindenkit, és elküldi őket a picsába, mindeközben Vincent a megőrülés határán lavíroz, és nem csak a pótpapával ugrik össze, de Anna is kap a kiborulásból.

Akadnak itt kérdések, de a legfőbb ma este: mennyi jogunk van beleugatni más magánéletébe, még akkor is ha jóban vagyunk? Mondom: semennyire, csak mire idáig eljutnak, addigra kifilézik egymás idegrendszerét.

A záróképben jön a csavar és a gyerek nevét újra kell tervezni, de ez már csupán a hab a tortán.

Az előadást Schlanger András rendezte, és pörgette fel a második felvonásra.

Még minidg: SZERETEMSZÍNHÁZ működik Veresegyházán. Kifelé ma is jutott egy kedves igazgatói szó a kapuban Venyige Sándortól, és egy kedves mosoly a társulat szívétől-lelkétől: Zorgel Enikőtől.

P.S.: szünetben kicsit más a hangulat, mint máshol, itt nem a telefonokat nyomkodják magányosan a népek, hanem BESZÉLGETNEK egymással. Tudom, kisváros, meg mindenki ismer mindenkit, csak azon pilláztam, hogy engem ugye a kutya se ismer idegenként, mégis végigbeszélgettük a szünetet a szomszédnézőkkel.

(Rohanva, az utolsó pillanatban is érdemes beesni, az aktuális fogfájás is elmúlik a végére.)

Fél óra, és nem kell beautózni Bp-re, van parkolóhely. Ilyen Veresegyházán, ha színházba mész. Ne számíts falusi, amatőr színjátszókörre, ez valódi, igazi, és profi társaság.

Nemcsak kikapcsolódás, nevetés, sok humor, de még mondanivaló is van ebben az előadásban! (így együtt, ebben a kombinációban érdemes lazítani szerintem)

Ezt az előadást az eredeti madách-os verzióban pár éve már láttam, és akkor is megfogott, így nem volt kérdés, hogy látnom kell most is.

A történetben hatan érkeznek a 6-os terembe, ahol hiába várják az agyturkászt, némiképp maguk maradnak a pszichés problémáikkal. Elsőként Jetti (Molnár Gyöngyi) meri bevállalni, hogy milyen lelki gyötrelmei vannak, majd Trixi (Balázs Andrea) hazudja végig az első felvonást. Jön Lajos (Mészáros Árpád Zsolt – MÁZS) magánszáma, a hipochonder doki szerepében, aki némiképp menekülőre fogja, de végül visszatér. Sziszi (Dósa Mátyás), a balettáncos a saját identitását már rég fellelte, már csak a környezetét kellene erről tájékoztatnia, nem kis lelki nyűg ez neki. Anonymus (Pál Tamás), később Ervin-Iván némi amnéziával küzd, ettől még persze tök szerethető fazon. A porondmester viszont Natasa (Zorgel Enikő), aki az unatkozó háziasszony szerepében visz minket az egész előadás végéig, ahol jön a csavar és a fordulat (nem, nincs spoiler, nézd meg!).

Hangosan röhögünk a szereplők problémáin, amik nyilván eltúlzottak, de mindegyik alaptípusból ismerek egyet-egyet (sőt, van amelyikből sokkal többet is). Sokszor már fáj a hasam (enni kellett volna előtte, de legalább szünetben), annyira nevetek, és nem csak én, körülöttem mindenki kapaszkodik, hogy ne essen a szék alá vihogás közben.

A zene, a dalszövegek, és a játék fergeteges, a kiszólások és beszólások egy percre sem maradnak el. A legmélyebb lelki sebekre is van gyógyír, de leginkább az első lépésként meghozott bátor kiállás: elismerni, hogy baj van, nem is kicsi. A feldolgozásban pedig mi más segíthetne: mint a barátok, a szakember és a sok-sok nevetés.

A szereplők élete pályára áll, legalábbis búcsúzáskor elindul, persze menet közben annyi a geg és szájkarate bajnokság, hogy időnként még a szereplők is nézőként nevetnek egymáson.
Végre egy olyan előadás, ahol nemcsak a szerep szerinti szöveg van a helyén, jó ritmusban, tényleg játékosan, de a zene és a tánc, a dalszövegek sem zavarják a színészeket, mindenki tud mindent, és levegőt is kapnak közben, nem fulladnak meg két perc táncos-zenés rész alatt. (MÁZS miatt aggódtam, őt láttam már levegőért kapkodni, de mázli: ma jó kondiban volt, a többiekkel együtt).

Balázs Andrea és Mészáros Árpád Zsolt neve csábított be a színházba, de a többiek is megérdemelték az óriási tapsot.

Tasnádi Csaba rendezte színpadra Bolba Tamás – Szente Vajk – Galambos Attila alkotását.

Családias, hangulatos kis színház lett ez Veresen, ahol az sem volt életidegen, sőt, ahogy a színház igazgatója – Venyige Sándor – kifelé a kapuban állva kívánt minden nézőnek személyesen jó éjszakát, és köszönte meg, hogy eljöttünk máris a szívembe zártam. (Már korábban a színpadról is, ma pedig ismét, nemcsak őt, az egész csapatot.) Szívem csücske színház továbbra is, csak még legyen jó sokáig . (Csonka András is ma a nézők között nevetett, jó volt újra látni, ha most éppen nem is a színpadon.)

Update + 1 év múlva (2020.01.26.):

MÁZS remek volt nyáron is a Mézesvölgyi előadásban. 2x vele, ma pedig a felülmúlhatatlan Csonka Andrással láttam az előadást.
Csonka András a leghipochonderebb Lajos! Ezt a szerepet rá írták! Minden mozdulata a valóság!