Állami Áruház – Városmajori Szabadtéri Színpad

Egyszerre vidám, nosztalgikus, gondolkodtató, nevettető, megható, és összebújósan klassz estét okozó előadás.
A kecskeméti Katona József Színház előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon, olyan erővel, hogy még a szakadó eső ellenére is átütő siker lett.

A filmet tuti mindenki látta, az Ascher Tamás rendezte korabeli előadást már kevesebben láthattuk – én is valami régi kalózvideón még az őskorban (nagyon ügyesen és ötletesen szőtték bele a mai előadás folyamába Gizikével ;)), de ezt a mostanit mindenkinek látni kellene!

Imádtam a filmet, de igyekeztem az összes szereplőt törölni a fejemből, mert nem összehasonlítgatni mentünk a nézőtérre, hanem egy teljesen új előadást megnézni és élvezni. Így jól sikerült, sőt! Körülöttünk mindenki! úgy állt fel a végén, hogy ez nagyszerű volt!

Az események a Diadal Áruházban játszódnak, ahol Dániel Károly (Szemenyei János, a fáradhatatlanul nagyszerű!) éppen munkaversenyben van a női konfekció osztály vezetőjeként állandó riválisával Klinkó Rezsővel (Varga-Huszti Máté!!! először látom, de remélem nem utoljára!) a férfi konfekció osztály vezetőjével, és nem csak az eladások számában, hanem ölik egymást Borsika (Kovács Lotti) miatt is, de ez kicsit későbbi viaskodás.
Hosszú hónapok után visszaérkezik Kocsis Feri (Koltai-Nagy Balázs) az orosz kiképző (na jó nem, továbbképző) iskolából és végre epekedő szerelme Ilonka (Dobó Enikő) is megkapja álmai férfiját, ha ez nem is tűnik egyszerűnek a legelején.

Dániel elvtárs 🙂 tigrisként veti rá magát minden vevőre, és beosztottjaitól is ezt a harciasságot várja el, kevésbé érdekli, hogy a vevő mit szeretne. Szemben Kocsis Ferivel, aki az agyát is használja, és nem csak a munkaversenyre hajt. Van is konfliktus, nem kevés, mígnem egy piros kabáton borul a bili: polgárasszonyé lesz a minisztériumi főfőnök helyett. Ettől Dancs elvtárs (Aradi Imre) a vezéri poszt várományosa már rúgja is ki az útban lévőt, némiképp rossz pillanatban, mert befut a minisztérium vezére, és kinevezi Kocsis Ferit vezérigazgatónak szépen Dancs feje fölé. A maradék haja is leizzad helyből, majd a kotnyeles, kissé “érdekes” nevű Ascher Gizike 😀 titkárnővel (ki korábban az unokaöcsi Tamásnak osztotta az észt, ha már rendezni akar a fiatalka :D) belehúznak az álhír gyártásba (az ám!) és a feketézésbe (te még tudod mi volt az???).
Közben azért alakul a szerelmi élet, aminek élén Rezső olyat dob a dalkörben, hogy sikítva tapsol a közönség népe!
A Dunaparti csónakházas jelenetet némiképp árnyalja, mikor Ilonka papája virágot visz az otthagyott Duna-parit cipellőkhöz. Ha már ott vannak, akkor a csasztuska kórus elnyomja a film ikonikus slágerét, miközben a Lenin-lányok lenyomják a pasikat szellemröplabdázva 🙂

Külön színfolt, a szívem csücske könyvelő Glauziusz Kamill (!!!) bácsi (Pál Attila) alakítása, aki könnyet csal a szemünkbe sokszor, és nem csak a nevetéstől, hanem a kisunokás kissé áthallásos előadásától is.

Majd jön az utolsó áruházi roham, jön a dicsőséges plusz áruszállítmány, Dancs megborul (igen, szó szerint), és a végén dalosan lehetne ünnepelni, de azért a nézőtéren ücsörgő cenzor a kevésbé maracuja színű (értsd: narancs) zászlót visszacsereberéli a komcsi pirosra. A próbababákra vetített Rákositól hogy jutunk el Orbánig és a “Szabadság Viktor bácsi!” beszólások miatt cseppet nem csodálkozom, hogy a “kultúra városában” Pécsett ezt sem lehetett idén bemutatni. Mert ez az előadás bemutat, igen, a lónak a … bemutatja neki, az meg ugye kellemetlen lehet… (már akinek zakója, és magára kapja…)

A történet mit sem változott, sőt a korabeli társadalmi viszonyok se sokat, hacsak az elvtársozás elmaradása nem az. Most is van nem kevés korrupció, egypártrendszer, hatalmasok utasításai, értelmetlen szabályozások, és elnyomás, na meg a cenzúra.
Beszédes jelenetek sokasága utal a mai korszakra, hiába ott a nagy vörös csillag, és leng a cenzúrázott piros lobogó, semmi sem változott, ami a lényeget illeti.

Benkó Bence és Fábián Péter alkotópáros remek előadása a versenyprogram ékessége lett a Városmajori Szemlén.

 

Volpone – Városmajori Szabadtéri Színpad

Volpone (Jordán Tamás) tuti szélhámos, Velencében járunk éppen, de bárhol lehetnénk, akár itthon is.. Mindenkit átver, a kedvenc segítségével Moscával (Bányai Kelemen Barna). Pénzre utazik, sok pénzre, nem is titkolja nagyon. Beteget, sőt haldoklót hazudik, hogy megkopassza a seregnyi haszonleső “legjobb barátot”.
A közjegyző (Szabó Tibor) alig-alig pénzéhesebb, mint a többiek, neki is, mint mindenki másnak az a taktikája, hogy pénzzel behízelgi magát a “haldokló” Volpone kegyeibe, majd kényelmesen lenyúlja a mesés örökséget. Ott cseszi el, hogy kihagyja az örökös nevét, rábízva ezt a “nagybeteg” barátra, bízva magában, meg az adományaiban.
Corvino (Csankó Zoltán) a másik “legjobb barát” nemcsak a pénzt nem sajnálja, de még az agyonféltett, cseppet terrorban tartott feleségét (Hartai Petra) is odaadja, csak az “örökség” számít. Mosca piszkos mancsa persze ebben is benne van könyékig.
Corbaccio (Szerémi Zoltán) dobja be az adu ászt: új végrendeletet gyárt (bízva abban, hogy mindenkit túlél), amiben Volpone lesz örököse, sőt még a saját fiát (Balogh János) is kitagadja. Igen, Mosca ebben is benne van nyakig.
A legkevésbé Canina (Bánfalvi Eszter) a város kurvája hazudik, ő tényleg “csak” férjhez akar menni Volponehoz, meg is tesz érte mindent, de általában rosszkor van rossz helyen és időben.
Mikor azt hiszi Volpone, hogy ő mindent megtehet, és mindenki kapzsiságát kihasználhatja, akkor botlik meg először. Aztán megbízik, a kígyó típusú jobbkezében, és végképp mindent elveszít. Minden számító “barát” megkapja, ami jár neki, mert az élet sosem marad adósa senkinek.
Közben pedig nevetünk, még azon is, amin sírni lehetne. Tele humorral, fordulatokkal, hazugsággal, árulással az esténk Alföldi Róbert rendezésében. Sokszor visszatapsolós, nem elengedős a Weörös Sándor Színház előadása Szombathelyről.

Furcsa pár – Városmajori Szabadtéri Színpad

Oscar (Görög László) a válása után egyedül él 8 szobás legénylakásában, ahol péntekenként a haveri körnek pókerparti a program. Ennek a csapatnak oszlopos tagja Felix (Gáspár Tibor), és még másik 4 jómadár. Felixen kívül mindenki más tipikus züllött pasi: jó nekik a térdig szemét a lakásban, és a romlott kaja, csak a póker és a cigifüst meglegyen. Történetünk kezdetén Felix nem fut be időben a heti pókerpartira, így a banda aggódni kezd. Akkor fokozódik a hangulat, amikor Felix felesége telefonál, mert a férje bizony eltűnt, már vagy másfél napja, az igazságot cseppet árnyalja, hogy kirúgta otthonról, a szerető családi fészekből laza 26 év után.

Először a csapat aggódó üzemmódba kapcsol, majd elkezdik használni az agyukanak azt a részét, ahol nem a kártya és a zseton az úr, de mire megoldásra lelnének, Felix előkerül, majd lendületesen beveszi a fürdőszobát, ahol elzokogja bánatát a csészének, majd felmarkol és bezabál egy doboznyi gyógyszert. A hisztéria kicsit fokozódik, de hamar nyugodtan hazatérhet a kártyás banda, Felix jól van, és Oscar befogadja a kirúgottat.

Nem gondolták ők ezt végig, hogy a genetikailag rendetlen Oscar majd együtt tud élni a klinikai esetként rendmániás Felix-el. De ők megpróbálják. Már másnapra csilli-villi a lakás, levegőt venni is csak pormentesen lehet, jönnek is a cimborák kártyázni, de a sterilizált kártyapakli cseppet elriasztja őket.

Oscar mindent megpróbál, még szerez két csajt is a házból, akikkel akár kikezdeni is lehetne. Felix fél, a régi asszonya után rinyál, de nem menekül el, viszont étterem helyett ő főzi a vacsorát. Ez utóbbi inkább brikett és szén lett, nem vacsora, így meghívást kapnak a két vágyakozó hölgytől az esti táplálék elfogyasztására. Oscar megy, Felix marad. Pedig a csajoknak nagyon bejön a rendmániás fickó.

Visszatérve a másnapra egymást szívatják a közös kéróban, nem veszik észre, hogy egy rossz házasságot élnek át együtt mindketten. Egymás piszkálása, beszólogatások, egymás munkájának semmibe vétele, kigúnyolása… mindezekkel rohannak a kapcsolatuk nemcsak hullámvölgyébe, egyenesen a gyűlölettel teli legvégébe. Az sem segít, ha nem beszélnek, és az sem, ha mindketten kiadják dühüket.

Végül Oscar teszi meg a döntő lépést: Felixnek mennie kell, de azonnal. Csúnya és fájdalmas a veszekedés,  a liftben várják a lányok Felixet. A csajok pedig nagyon vágyják a precíz, takarításmániás hírszerkesztőjüket.
Oscar visszatér a barátaihoz, ahol elég meglepetten tapasztalja, hogy Felix mennyire hiányzik a csapatból. Majd megérkezik az említett sértődötten a lányokkal, és el akar költözni.
Így ért véget-e mesés történet, a fiúk újra leültek pókerezni, jött a sör, a cigi, de valahogy a kupi nem termelődött újra…

Az élet haladt tovább, a két pasi látványos szakítása, pont olyan volt, mint az együttélésük: egy rossz házasság paródiája…

Béres Attila rendezte, a Miskolci Színház vendégjátékaként szerepelt a Városmajorban.

A vád tanúja – Városmajori Szabadtéri Színpad

A Győri Nemzeti Színház előadása.

Ha nem akarod tudni a krimi megoldását, akkor kattints jobb oldalon egy másik színházra, ott egy másik előadásra. Köszi!

A történet két helyszínen játszódik: az ügyvéd (Csankó Zoltán) irodájában és a tárgyalóteremben. A gazdag, 56 éves “öreglány” nem önszántából dobja fel a talpát, ezzel pedig Leonard Vole (Kovács Gergely) lesz az első számú gyanusított, mert nemcsak belehabarodott a néhai, de aznap ott is járt, és a végrendelet szerint is elég vastag pénztárcát sikerült megörökölnie hirtelen a munkanélküli munkakerülőnek.

Wilfrid Robarts ügyvéd bevállalja a szerencsétlent, van annyi esélye, mint törött szárnyú madárnak az erdőtűzben.

No átkerülünk a tárgyalóterembe, ilyen helyen, főleg angolszász jogban sose jártunk. Az ügyész (Ungvári István) folyamatosan hívja a saját tanúit, jön is a nyomozó (Pörneczi Attila), a laboros (Koppány Zoltán), a hulladoki (Török András), a süket házvezetőnő (Mézes Violetta), és Vole sosemvolt felesége (Szina Kinga).

Az ügyész vádol, a védő meg kifogásol, majd mikor sorra kerül folyamatosan bizonyítja az esküdteknek, hogy döglött a sztori, a védence bizony patyolat. Egészen a feleség (?) vallomásáig minden oké, majd ott megáll a tudomány.

A bíró (Maszlay István) a tárgyalást berekeszti, mikoron is az ügyész megfaggatja a vádlottat, az meg még önti az olajat a tűzre, mert a végrendelet napján már kényszert érzett rá, hogy egy utazási irodában luxushajózásról érdeklődjön… aha… tényleg csak dacból és poénból…

Szünet után ismét az ügyvédi irodában találjuk magunkat, ahova beesik egy névtelen csaj, aki leveleket hoz, és úgy el van maszkolva, hogy az anyja se ismerne rá. Ezen levelek a feleség igazmondását sározzák, futnak is vele a bíróságra.

Ismét az asszony kerül a tanúk padjára, majd beég a levelekkel, és nem marad más hátra, míg az esküdtek jól felmentik a férjet. Öröm, boldogság, majd kettesben az ügyvéddel kiderül, hogy ez így volt tervezve, bűnös a fickó, gyilkolt is, de kihúzta a szerelmes nő a szarból.

Mondjuk kár volt, mert percek alatt befut a 15 évvel fiatalabb konkurencia, majd hamar lapátra kerül és hirtelen ex lesz a megmentőből, majd az elmaradt ítéletet gyorsan végrehajta csalódottságában a “vád tanúja”: a bizonyíték-késsel kinyírja ex hapsiját.

Az ügyvéd már kevéssé kap levegőt, de a végeredmény a háborgó lelkét jól megnyugtatja.

Rendezte: Simon Kornél Győrben, a könyvet meg Agatha Christie írta, nem véletlenül lett klassz, fordulatos, izgalmas este a mai.