Bányavakság – Szkéné Színház

Székely Csaba Bányatrilógiájának legerősebb előadása. (A másik kettőről az élményeket itt találod: Bányavirág és Bányavíz)
Erdélyben járunk, ahol a jelenlegi polgármester – Ince (Kaszás Gergely) és a trónkövetelő – Izsák (Epres Attila) feszülnek egymásnak, nem mintha egyik jobb lenne, mint a másik. A régi a korrupcióban utazó nagymester, az új versenyző pedig a gátlástalan “üzlet”ember, aki trükkös falopásokkal alapozta meg vagyonát, és nyomatékot a terveinek nem kicsi késével és nacionalista nézeteivel próbál szerezni magával. Ince a hugával, Iringóval (Bozó Andrea) lakik együtt, aki próbál a józan eszével jobb sorsba kerülni, de nem megy. Túl nehéz a múlt terheivel megbirkózni, főleg a hataloméhes, és erős kontrollt erőszakoló Incével együtt élni.
Ince brilliáns ötlettel rendőrt hív a faluba, hogy konkurens ellenfelét, a szomszéd Izsákot a sittre száműzze, így egyedül maradva a versenyben megnyerje újra a polgármesteri címet. A zsaru – Florin nem nagyon bírja a helyi pálinkát, de azért nyakalja rendesen.
Nem segíti a helyzetét az sem, hogy a két sivalkodó, rivalizáló polgármester jelölttel ellentétben ő nem magyar, hanem román, így próbál beletanulni, és belesimulni a helyiek életébe, ami azért nem jár teljes sikerrel, van az a pont, ahol már nem a konkurens polgi jelölt a probléma, hanem a piásan is éles eszü zsaru.
Hamar kiderül, hogy nem csak a falopás, korrupció, és a hirtelen előkerülő polgi lány – Izabella (Eke Angéla) drogtermesztő múltja a kóterbe a belépő, de a nagyszájú, igazmondó Iringó sem maukálátlan, az ő férje sem valószínű, hogy önként ugrott a helyi kútba, miután jól helybenhagyta a feleségét, aki azóta is viseli az arcán annak nyomait.
Florin leitatva a helyieket minden turpisságra, bűnösségre rájön, és hiába a mézes-mázos piáltatása, ő biza sitten akar látni mindenkit, aki törvényt sértett. Nem nagy spoiler: nem fogja ott látni őket, sőt már látni sem fog, mert a föld alatt végzi, erről az addigra már összefogott két “magyarhazafi” polgi jelölt gondoskodik.
Van itt humor, tragédia, nagymagyarország, és “Románia, én így szeretlek! 1914” térkép is a végére. Minden a helyére kerül, a jó nem győz, de a nagyobb gengszter, az erősebb kutya hatalomhoz jut. Nevetünk, de azért látjuk, és érezzük, hogy ehhez a sztorihoz nem kell több száz kilóméterre menni, itt van ez a közelben, a mindennapokban.

Csizmadia Tibor rendezte pörgős, nevetős, gondolkodós előadássá.

P.S: nyár elejére a Szkéné szaunára hasonlít, de ezzel az előadással azt is elfelejted, hogy a hátad közepén is folyik a víz. Egy légkondi sokat segítene bekapcsolt állapotában.

Bányavíz – Szkéné Színház

A Bánya-trilógia bármely előadásában az az igazán nagyszerű, hogy a komoly témák mellett is szívből nevetünk, nem is keveset. A Bányavíz a már kevéssé szomjas pap (Kaszás Gergő) gyakorló monológjával indul, amit Irén (Bozó Andrea), a cseppet problémás házvezető néni szabotál némi beszélgetési szándékkal. Leég a tanító (Tóth József) háza, aki ennek következtében a lányával, Imolával (Eke Angéla) a pap házába költözik. Fokozza a hangulatot, hogy a pap nevelt fia (Ágoston Péter) szeretne kitörni ebből a nyomorvilágból, és a saját reménytelen kiszolgáltatott helyzetéből. Nem mintha erre bármi esélye is lenne, csak ha minimum világgá megy, a helyben lázadozás semmire sem vezet.
Belelátunk a kényszerből ottmaradottak mindennapjaiba, alá és fölé rendeltségi viszonyaikba, apró és nagyobb bűneikbe. Mindezt nem kevés humorral, drámával, káromkodással, és látványos jelenetekkel tarkítva.
Kaszás Gergő már nem először nyújtja a minimum tökéletest, Bozó Andrea Irén nénije annyira igazi, hogy még a tapsrendben is alig ismerem fel a kíváló színésznőt. Ágoston Péter alakítása igazi meglepetés, eddig 1x láttam, akkor valahogy nem sikerült megjegyeznem, de mostantól mindkét szemem rajta, és azon színpadokon tartom, ahol előfordulása várható.

Csizmadia Tibor rendezte, érdemes többször is jegyet vadászni erre az előadásra.

 

 

 

Don Quijote – Szkéné Színház

Don Quijote (Mucsi Zoltán) éppen harci sebesüléseit pihegi ki, addig ápolónője (unokahuga) (Parti Nóra) gondozza és felolvassa az éppen aktuális lovagregényt közben. Időnként magához tér hősünk, és kalandjai megelevenednek, hű szolgájával – Sancho Panza (Scherer Péter) – indulnak kalandjaik sorára. Nehezítő körülmény, hogy Don Quiojote csak akar lovag lenni, álmai és a valóság még köszönő viszonyban is alig vannak egymással, ezért a pofára esések száma az idő haladásával egyre növekszik.

Kergetjük a lovaggá válásában, Dulcinea del Toboso fellelésében, a csak számára látható sereg “legyőzésében”. Sancho Panza nem csupán a szolgája, de hajt is rendesen a birtokra, amit majd jól megkap, ha egyszer végre a gazdája érdemesnek tartja rá.

Az őrültek házában a fogadós, kereskedő, Cardenio és Pedro mester (Katona László és Kovács Krisztián) egészíti ki az álomvilágot. Mert lovaggá álmodhatja magát a nemes Alonso Quijana a mértéktelen lovagregény elolvasása után, de rajongása csak a bajba sodorja. Hűséges alattvalója Sancho Panza egy ideig még látja a valóságot, a végére viszont látomásai már túlhaladják frisslovag kalandozó főnökét.

A díszletet zseniálisan használták ki a játékhoz, külön versenyt lehetne rendezni – a hányszor lehet egy ágyat átrendezni témakörben -, a dalbetétek könnyedén szóltak, az egész előadás rendkívül szórakoztató, friss, és még ha itt a színpadon a komplett bolondok háza is jelenik meg, valahogy minden valóságossá válik.

Még az a jelenet is tök hihető :), amikor Sancho Panza visszavarrja a lovag leszakadt fülét, amikor Cardenio beleőrül a bolyongásba szerelmi bánatában (elsőre vicces, másodikra már döbbenetes jelenet). A fogadós/kereskedő/szerzetes megformálásában Katona László egy lassított felvétel, mint az ápoló a lipótmezőn. Csitítaná, és hozná vissza a jelenbe az elkóborolt újlovagot, csak ez nehezen sikerül.

A verések, a botok valóságos hangja és ereje mutatja, hogy mennyi energia is keveredett a ma estébe.

Klasszikus a Mucsi-Scherer (Kapa-Pepe) páros lubickol a szerepben, megállíthatatlanok és leállíthatatlanok, még jöhetne a többi történet, nincs idő kibontani a szélmalomharcot, pedig de jó lenne, viszont így belefér sok más sztori.

Flamingó tánccal hozza a hangulatot Vámos Veros, a spanyol klasszikust Cervantes megírta, színpadra álmodta Rába Roland. Az egészet kordában tarotta a Nézőművészeti Kft.

UI: spanyolok még a Sancho Panzában sem ejtik a z hangot – mondá a spanyolos kamasz, miután végig élvezte az előadás minden percét, és már érti azt, amit a suliban egy hónapig elemezgettek civilización órákon az original spanyol bölcsésszel… 😀

Szkéné: ha nem jó a lift, akkor esti torna a magas + 2 emelet… időben érkezve leküzdhető, és hangulatos, végrenemdrága büfében lehet a lépcsőmászást kipihenni kényelmesen. (műegyetem, főkapun be, majd jobbra lépcsőn fel, ott a lift, már ha működik, 2. emelet és már nyitva is a büfé 🙂 )