Megáll az idő – Jurányi/Átrium

Ne a filmet várd, de a történet, az pont olyan. Sőt.

Igazi iskola feeling, úgy a 60-as évek elejéről. Akkor sem szóltak másról a hétköznapok, mint rivalizálás, szerelem, leckék… csak volt még más is. A lázadás, az elnyomó rendszer meghekkelése már sporttá vált, főleg azok, akik nem féltek.
A börtönt jár pótapa figurája a megalkuvó seggnyaló, az anya, aki mindent megtenne a két gyerekért.
A nagy, akinek már csak az egyetem a fontos, mindegy milyen áron, és a gimis kamasz, aki szerelmes, aki kavarog ebben az elcseszett rendszerben, és nem leli a helyét, küzd az érzelmeivel, a bezárt lehetőségeivel.
Kijutna, elfutna, de mégsem mehet.
Játszmák kicsiben és nagyban, hatalom és elnyomás, mindennek a legundorítóbb példánya a “helyettes”.
Minden színész több szerepben, és mégis nagyon hitelesen.
A játéktér ötletes, minimális és mégis pont azt mutatja, ami volt: a sötét ötvenes évekből megmaradt félelmet, fiatalos lelkesedést, lázadást egyszerre.
Czibor Attila, Nagy Éva a hátukon viszik az előadást, Éva az anya és a szerető szerepében is nagyszerű, és az előadás felénél veszem csak észre, hogy mindkettőt ő játsza. Öskü Bálint Pierre szerepében akár most is előbukkanhatna bármelyik gimi folyosójáról, ő az igazi forradalmár az egész csapatban. Kati Gábor diáknak túlkoros, így a pótapa szerepében bizonyítja, hogy a világ megint nem változott: a hatalmat kiszolgálva minden megúszható.
Pápai Dávid a nagytesó és a helyettes szerepében is hozza az utálatost, akitől az életben is a hideg ráz, de teljesen létező karakterek.
Diákoknak nagyszerű, érdemes a filmet előtte látniuk is akár, de anélkül is teljesen érthető a történet.
Nyulassy Attila rendezte, és hangolta az egész előadás alatt.

Egy őrült naplója – Jurányi

Csak erős idegzetűeknek, jó humorral, türelemmel, egyébként eret vágsz.
Egy valóban a cári oroszország idején a nincstelenségbe, a vidékbe, és a lehetetlenségbe beleőrült Keresztes Tamás látunk közel két órán át a színpadon, aki hol címzetes fogalmazónak, hol lecsúszott nemesnek, minisztériumi dolgozónak vagy akár spanyol királynak képzeli magát.
A körítés, bemutatás naturális, taszító, és idegölő. Tépi az idegrendszerünk, iszonyodunk ettől a világtól, annyira, de annyira távoli és brutális.
Teljes átéléssel lesz Gogol hőse Keresztes Tamásból, de a felénél elfáradunk. Legalábbis én nagyon… már nem akarok több borzalmas sztorit, elég volt a kutyákkal való beszélgetésből, elég a kínokból, elég az először klassz hangjátékból.
A vége pedig már ízléstelen, de nyilván kinek mi a tűréshatára. Az enyém eddig tartott.
Sok taps, nagy munka van benne, de erről már jó volt kijönni.
Bodó Viktor rendező álmodta ilyen szörnyűségesre az akkori valóságot.

23 perc – Erzségetligeti Színház/Jurányi

Másfél óra… az utolsó 23 percig.
Járó Zsuzsa egy olyan nő történetét meséli el, aki él. Még él, egy speciális életet, aminek a legfontosabb része az emlékei, az életének emlékei, amit elmond nekünk.
Egy szerelem előzményei, története, a karrierjének története, a véletlenek, és kihívások története.
Olyan szenvedéllyel, közvetlenséggel, nevetéssel, és a végére… könnyekkel. Nem lehet másképp. Nem lehet másképpen felállni, mert felállni sem lehet. Gondolnánk mi, de főhősünk tudja, hogy fel lehet állni. Minden helyzetből fel lehet és kell állni, de nem szabad elfelejteni, és nem szabad csak a fájdalomra emlékezni. Inkább az előzmények, okok, és a szép pillanatok kellenek.
Ez az előadás nem csak egy monológ, egy színdarab. Ez egy rendkívül fontos vészkiáltás azoktól, azokról, akik életében a pszichés terror, és a családi erőszak mindennapos. Azokról is szól, ahol tök normális életbe csapódik be egy váratlan tragédia képében az erőszak. Innen lehet elindulni visszafelé, keresve az okokat, a jeleket, ahol még meg lehetett volna állítani a folyamatot, aminek a vége a temetőben végződött.
A gyász feldolgozása ez az előadás, akik pedig sosem voltunk ebben személyesen érintettek, nekünk pedig szívettépő, nagyon sírós történet. Elképzelhetetlen, és mégis megtörténik sokkal több családban, mint a legvadabb rémálmunkban gondolnánk.
Nem lehet ezt úgy végignézni, hogy ne másképpen jöjjünk ki a végén, mint ahogyan bementünk. Olyan hatásos, és olyan valós a történet, hogy lépni, levegőt venni is nehéz.
Az előadásban van egy pont, ahol megáll az élet… konkrétan ott van vége az életnek. Odáig egy vagány csaj története, aki elmeséli szerelmének, családjának történetét… és jön egy félmondat a gyerekekről. Onnantól már nem ugyanaz a hangulat, nem ugyanaz az érzés. Valami belül eltörik, és a végéig fokozódik. A részletek kegyetlenek, de kimondásra kerülnek. Ráz a hideg, a könnyeim törölgetem, és nem hiszem, hogy ettől több borzalmat kibírnék. Nem tudom, hogy lehet túlélni, de lehet.
És lehet erről beszélni, lehet erre felhívni a figyelmet, és lehet, sőt kell segíteni azoknak, akik ilyen kapcsolatban élnek.
Nagyon fáj, még mindig, pedig már próbáltam aludni rá egyet.
Keszég László rendezését a Jurányin kívül több helyre is elviszik, így Mátyásföldre is eljött ezen a hűvös vasárnap estén a történet.

Szociopoly – Jurányi/Átrium

Valós játék, interaktívan.
4 családra oszlik el a nézősereg, és 3 színész (Sipos Vera, Jaskó Bálint, Herczeg Tamás) érkezik a játékvezető (Bass László szociológus) mellé.
Egy észak-kelet-magyarországi faluban vagyunk, 4 mélyszegénységben élő család tagjaiként, akik a mindennapok megélhetéséért küzenek, hogy a segélyekből, közmunkából, alkalmi munkákból kihúzzák a hónap végéig. Tipikus családmodellek, egy-egy házaspár két gyerkőccel (kisiskolás és egy csecsemő). Csak a családfőnek van esélye bármilyen munkára, egy bolt van a faluban, ahol hetente bevásárolnak, aki kifogy a pénzből, az felirathatja hitelre. Van más hitel lehetőség is, hiszen Jenő a falu uzsorása is szívesen mindenki rendelkezésére áll.
Sanyi a vállalkozó a fő munkaadó, mellette a kocsmárosné Ildikó pedig a kapcsolatokat ápolja a Polgármesterrel.
Minden szituációt, szerepet a színészek játszanak el, miközben egy óriás társasjátékon haladunk előre a hónap napjaival, és próbálunk nem eladósodni, és jó döntéseket hozni a pénzügyeink, egészségünk, gyerekeink tekintetében.
Mire a végére érünk saját bőrünkön érezzük, hogy ez a lehetetlen küldetés, de még azt is megpróbáljuk.
Egy érzékenyítő, elgondolkodtató este 2-2,5 órában, ahol nem csak döntéseket hozunk, de a különböző helyzetekből való kiutat, kilátástalanságot is megismerjük, mert minden jelenet, döntés után jön Bass László, és elmondja a hátterét, tapasztalatait, így a szituációban azokat a tipikus jó vagy rossz döntéseket, amiket a való életben az ott élők meghoznak, és ezzel lehet összehasonlítani a saját döntéseinket.
Kiderül, hogy teljesen másképpen döntesz egy gyógyszerről, egy szülinapi zsúrról, egy kirándulásról, ha az a tét, hogy lesz-e másnap mit enni, lesz-e a gyerek lábára cipő.
Rendkívül izgalmas utazás egy távoli, mégis oly közeli világba!
(minden 17-18 évesnek ajánlom, másképp néznek majd a high-tech cuccaikra attól az estétől, és jobban megbecsülnek mindent, amit az élettől kaptak!)

Cigány Magyar – Jurányi/Átrium

Ide az első sorba: Farkas Franciska, Oláh Edmond, Horváth Kristóf, Pászik Cristopher, Varga Norbert! Ők varázsolnak át a saját életükbe, fantasztikus színészi munkával!
Olyan átéléssel, sok érzéssel, nevetés, megdöbbenés, visszatartott könnycseppek, megértés, elfogadás… és végtelen szeretet.
Cigánynak akartam születni…
Én nem vagyok cigány, csak úgy nézek ki…
… azt már nem bírtam nézni, hogy a húgom éhezik…
Hajléktalan akartam lenni…
5 sors, végtelen történetek.
Amikor azt látod, hogy ellop egy táskát, nyilván kiakadsz, hogy bűnöző. Ha tudod a hátterét, hogy már napok óta éheznek a kistestvérével, akkor meg is érted, még akkor is, ha nem hiszel a bármilyen indokkal való bűnözésben.
Színész Bob, és a Tudás Hatalom társulat érzékenyítő, nagyszerű előadása, ami után teljesen másképp mész haza, mint ahogy eljöttél otthonról.
Olyan sorsokat ismersz meg, amiket a hétköznapjaidban esetleg dokumentumfilmek nézésével érezhetnél át. De itt más. Itt hús-vér szereplők mesélnek az életükről, az utcáról, az iskolai kirekesztésről, a mélyszegénységről.
Mégsem sírós az este, sőt! Vidám köntösbe csomagolva, mérhetetlen mennyiségű öniróniával szembesülhetsz úgy, hogy remekül érzed magad a bőrödben, és az előadó nagyszerű színészek is.
Ők már megjárták a maguk útját. Te meg akarod ismerni az útjukat a színpadra? És őket?
Gyere el a Jurányiba! Az Átrium oldalán tudsz jegyet venni!
Diákcsoportoknak, 10-12. évfolyamon különösen ajánlott! (van diákcsoportoknak 40! kedvezmény!, apróért megnézhető!)
Császi Ádám rendezte, koreográfus: Gergye Krisztián.
(igen, van benne zene: cigány, rap és nagyon-nagyon jók!)

Hurok – Jurányi

A hatalom táplálékláncának tetejéről indulunk egy kis barokkos bevezető után. A Miniszter (Mészáros Máté zseniális alakításában, a vér valóban meghül az előadás végére…) kezdetnek lealázza a stábját, titkárnőstül (Járó Zsuzsa) és államtitkárostul (Debreczeny Csaba), csak mert nem a kedve szerint osztották vissza a pályázaton nyertes cégek a pénzeket az ő kényesen méretes zsebébe. Hol a tökbe hallottam már ilyet… hm… áááááá, a valóság a színházban? Ja, hogy független helyen járok… aha… itt még lehet… ameddig lehet… addig NÉZD MEG!, amíg még lehet…
Továbbgördül a történet, ekkor már az államtitkár rúgja ki, és adja rendőrkézre a gyárigazgatót (Epres Attila), aki ugye már “a gimiben is egy seggfej volt”, és most is az, ezért volt teljesen megfelelő a pozícióra…(visít a szívemben a “hol vagy Lölőőőőőőő????,  behal a gázbojler nélküled!”). Tovamenekül a sittről emberünk, és menekülne tovább is, ha lenne miből, de ugye az államtitkár lesöpörte, na nem a padlást (ó, azok az ötvenes évek…), hanem a bankszámláját, ezért egy sötét éjszakán felkeresi a közértlánc-tulajdonos (Rába Roland) lekötelezettjét, hogy behajtson rajta 500 milliót, na nem a kőkemény magyar forintban, hanem EUR-ban. A nagyvállalkozó kemény, még vacsorázni sem hívja be a bukott igazgatót, sőt elhajtaná a vérbe, de ugye közbe jön egy aprócska hiba, amit elkövetett: nem volt elég elővigyázatos, így zsarolhatóvá vált. Ha pedig zsarolható, akkor biza ebben a szép magyar népnemzeti bizniszben ő zsarolva is lesz. Nem is mással, mint azon fotókkal, amivel hamar kiderül, hogy a szép nagycsaládos patyolattiszta vállalkozó melegkurvákkal tölti szabadidejét.
Repülünk is az albérletbe, ahol érkezik az aktuális párja (Dékány Balázs), aki nem csak egyik boltját vezeti, de életében ő a második “feleség” a kéjlakban. Nincs mese, szakítani kell, mert nagyon fájó volt kifizetni azt a temérdek EUR-t. Olyan szakítós hisztit ver le Dékány Balázs, olyan valódi szerelemmel szereti most már exét, hogy a szívünk sajdul bele.
Na nem sokáig, mert ha el lett baszva a napja, akkor bosszúból lefelé tapos, és a bolti pénztároson (Járó Zsuzsa) tölti ki haragját, és mikoron is lopáson kapja, azonnali hatállyal úgy kirúgja, hogy a lába nem éri a földet. Nem is akárhogyan, hanem megalázva, megtaposva.
A pénztárosunk persze nem véletlenségből nyúlt a pénzhez, hanem a drogos öccse (Nagy Dániel Viktor) szorult helyzetét igyekezett enyhíteni, aki a munkához egész életében úgy állt, hogy más is hozzáférjen, ő viszont mások megkeresett lóvéját kora kamasz kora óta ilyen-olyan kábító cuccokra költötte, ha nem volt mit, akkor meg hitelbe. Ez ütött vissza, mert jött a fenyegető “Nyikoláj” (mifelénk az ilyen kopasz-orosz-ukrán verőemberek gyűjtőneve), aki tudtára adta, ha nem fizet, akkor biza rövid úton mehet a pokolba, és ezt szó szerint kell érteni.
Mivel a tesó lebukott, így a drogfüggő behazudja a szerelmének (aki szintén gyógyult drogfüggő), hogy máris várólistás a drogelvonón, a már gyógyult drogos csaj (Gombó Viola Lotti) szerelme elvakult, és jó ötletnek ugyan nem tartja, de bevállalja, hogy beáll még az egyszer, utoljára luxuskurvának.
Körbe is érünk, mert megjelenik a szállodai luxuskecóban a drága miniszterünk (Mészáros Máté), a látvány leírhatatlan, elmesélhetetlen, kíméletlen, és rendíkvül találó. Igényeire a lány még nincs felkészülve, de mit lehet tenni, a pénz az úr ebben a szó szerint elkurvult világban, így a nagyfejes összes kérése teljesül… és így beteljesül.
Az ÖSSZES szereplő PARÁDÉS alakítást nyújt, minden jelenetben, és a jelenetek közben az éppen nem szereplők a színpad körül ülve, átöltözni osonva ott vannak, és játszanak tovább. Ha kell ugatnak, hiszen kutyák, ha kell az összes zajjal eljátszák, hogy bekapcsolt tv mellett érkezik a pénztáros az öccséhez.
Az átvezető részeken olyan énekes produkciókat nyújtanak, amikre csak pislogunk.
A díszlet, a szereplők jelmezei mind-mind minimálisak, de teljesen jellemzőek. A történetek ütnek, és valósak, nagyon is idevalósiak, ebbe a városba, ebbe az országba. Sajnos. Sírhatunk rajta, mert lenne min, de itt csak nézzük, nevetünk, döbbenünk, majd újra és újra kezdjük, ahogy a körforgás más és más szereplőkkel, de újra és újra elkezdődik és végigfut nap, mint nap a való életben is.
Tökéletesre rendezte Bagossy Levente.

Egyasszony – Jurányi

Hirtelen akad egy jegy, végre-végre. Hetek óta ágyam melletti polcon a könyv, de valahogy még nincs erőm hozzá. Azt gyűjteni kell, akkor előbb jöjjön a színház.

Tenki Réka alakítja Évát (Péterfy-Novák Éva saját blogját írta meg könyvben), akivel 22 évesen találkozunk, mikor is azt a meglepő örömhírt kapja, hogy 7 hetes kismama. Van meglepődés, öröm és fiatalság. Mivel tapasztalata nulla, az információk tengere a nyolcvanas években még a neten nem áll rendelkezésre, így sem a terhesség alatt, sem a szüléskor nem tudja mit tehet, és mit nem. A doki viszont annál inkább, a tipikus  nagyképű pénznyelő: lóvét elfogadja, sőt, hazudik, hogy mentse a seggét, és zakaltja a csinos fiatal kismamákat, és a teniszmeccsnél és az előléptetésénél egy kisbaba születése sem fontosabb. Éva kislánya Zsuzsi sem az, aki a doki rohanása miatt agyvérzéssel, sérült babaként érkezik a családba. Napok, hetek telnek el még az intenzíven, mire Éva végre megtudja az igazságot: betegen született a pocakjában még egészséges kislánya. Hogy mit tesz ilyenkor egy anya? Mi mást: ez a feladat, így szeretjük, így teszünk meg mindent érte.
A fájdalom nem lehet erősebb a szeretetnél.
Eljön az a pont, amikor már lehetetlen a kislányt otthon életben tartani, kezelni. Eger, és az ottani bentlakásos intézet következik, ahol a legjobb helyre kerül, ahol még akadnak olyan elhivatott gondozók, akik erre tették fel az életük.
Mit tesz egy fiatal kapcsolattal, házassággal ez a helyzet? Romokba dönti, a férjből előtör az agresszív állat. Éva hirtelen felnő, és felnőtt nőként veszi fel a kesztyűt. Az élet nagy játékos, újabb terhesség, újabb kórházak, és újabb orvosok. Akad egy, amelyik végre felismeri, hogy ez a baba már a pocakban sérült, a 35. héten kell befejezni drámai körülmények között ezt a terhességet.
Éva kilép eddigi életéből, csak Zsuzsi, és az új élet reménye, és egy újabb kisbaba. Végre egészséges, végre nem kell rettegni.
De a kistesónak ismernie kell a nővérét, így rendszeres látogat lesz Egerben ő is.
Eljön az idő, amit az orvosok jósoltak (bár nem jósok…), és Zsuzsit legyőzi betegéseinek tömege, Éva fájdalmasan búcsúzik lányától.

Nem könnyű előadás, nem könnyű téma, de itt van a mindennapjainkban. Orvosok, szülésznők ugyan nem vezetnek statisztikát a betegen született kisbabákról, de vannak. Ha nem is akkor, de később kiderülve sok-sok család érintett.
Ezek az anyák nem hősök, csupán édesanyák, a legmasszívabb fajtából. A hősök azok a picik és nagyok, akik megtanulnak a saját betegségükkel együtt is értékes életet élni.

Tasnádi István rendezte, Tenki Réka játszotta.