23 perc – Erzségetligeti Színház/Jurányi

Másfél óra… az utolsó 23 percig.
Járó Zsuzsa egy olyan nő történetét meséli el, aki él. Még él, egy speciális életet, aminek a legfontosabb része az emlékei, az életének emlékei, amit elmond nekünk.
Egy szerelem előzményei, története, a karrierjének története, a véletlenek, és kihívások története.
Olyan szenvedéllyel, közvetlenséggel, nevetéssel, és a végére… könnyekkel. Nem lehet másképp. Nem lehet másképpen felállni, mert felállni sem lehet. Gondolnánk mi, de főhősünk tudja, hogy fel lehet állni. Minden helyzetből fel lehet és kell állni, de nem szabad elfelejteni, és nem szabad csak a fájdalomra emlékezni. Inkább az előzmények, okok, és a szép pillanatok kellenek.
Ez az előadás nem csak egy monológ, egy színdarab. Ez egy rendkívül fontos vészkiáltás azoktól, azokról, akik életében a pszichés terror, és a családi erőszak mindennapos. Azokról is szól, ahol tök normális életbe csapódik be egy váratlan tragédia képében az erőszak. Innen lehet elindulni visszafelé, keresve az okokat, a jeleket, ahol még meg lehetett volna állítani a folyamatot, aminek a vége a temetőben végződött.
A gyász feldolgozása ez az előadás, akik pedig sosem voltunk ebben személyesen érintettek, nekünk pedig szívettépő, nagyon sírós történet. Elképzelhetetlen, és mégis megtörténik sokkal több családban, mint a legvadabb rémálmunkban gondolnánk.
Nem lehet ezt úgy végignézni, hogy ne másképpen jöjjünk ki a végén, mint ahogyan bementünk. Olyan hatásos, és olyan valós a történet, hogy lépni, levegőt venni is nehéz.
Az előadásban van egy pont, ahol megáll az élet… konkrétan ott van vége az életnek. Odáig egy vagány csaj története, aki elmeséli szerelmének, családjának történetét… és jön egy félmondat a gyerekekről. Onnantól már nem ugyanaz a hangulat, nem ugyanaz az érzés. Valami belül eltörik, és a végéig fokozódik. A részletek kegyetlenek, de kimondásra kerülnek. Ráz a hideg, a könnyeim törölgetem, és nem hiszem, hogy ettől több borzalmat kibírnék. Nem tudom, hogy lehet túlélni, de lehet.
És lehet erről beszélni, lehet erre felhívni a figyelmet, és lehet, sőt kell segíteni azoknak, akik ilyen kapcsolatban élnek.
Nagyon fáj, még mindig, pedig már próbáltam aludni rá egyet.
Keszég László rendezését a Jurányin kívül több helyre is elviszik, így Mátyásföldre is eljött ezen a hűvös vasárnap estén a történet.