És Rómeó és Júlia – Centrál Színház

Ha nem olvastad, vagy láttad korábban, szerintem nem fogod érteni ezt a zseniális előadást Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter csodálatos játékában.
Minden szereplőt eljátszanak ők ketten, nincs díszlet, viszont van két ízig-vérig színész, kisujjukban Shakespeare, a szöveg a régi, nem a 21. század, mégis mai.
A két színész még a tömegjeleneteket is előhozza, Rómeó és Júlia kettőse pedig annyira szép, és annyira megható, hogy ezen a kisszínpadon még szívet facsaróbb.
Rudolf Péter dajkaként már annyira jó értelemben bohóc, hogy próbálok halkan nevetni, mégiscsak a dráma végén jól meghalnak a főszereplők, mégsem vinnyoghatok közben.

Sok éve játszák már, sok évig fogják, megérdemelt teltházakkal.  Rajongom Shakespeare-t, így ezt a darabot is imádtam.

 

Függöny fel! – Centrál Színház

Duplán is színházban járunk. A színpadon egy béna társulat próbálkozik a főpróba napján, de valahogy nem áll össze a kép. Dotty (Pokorny Lia) főszereplő, de tök alkalmatlan, ahogy a többiek is, memóriája szinte a nullával egyenlő, hiába kap idegrohamot sokadszorra a rendező (Schmied Zoltán). Jönnek sorban az unalmas színdarab szereplői Garry (Bereczki Zoltán) és Brooke (Sztarenki Dóra), akik próbálnak pontosak és fontosak lenni, de nem sok derül ki róluk, azon kívül, hogy Brooke a jócsaj a darabban, az előadás felében bugyi-melltartó kombóban flangál. A szintén a házba érkező következő pár (Cserna Antal és Botos Éva) fegyelmezetten hozná a saját szerepét, de esélytelen a kollégák tehetségtelenségével szemben. Folyamatosan keresik Selsdont (Papp János) a süketnyuggervénalkeszt, aki a betörő szerepében tűnne fel, ha előkerülne időben. Kiegészíti még ezt a megkopott társulatot az ügyelő (Vári-Kovács Péter) és a mindenes súgó-asszisztens (Kakasy Dóra), akik mentenék a menthetőt, hogy legyen előadás, de a itt is az esély kevesebb, mint a macisajtban a brummogás.
Szünetben a nézők egy része feladja, a mögöttünk ülő társaság alkohollal csillapítja hisztijét, amitől ők legalább már viccesek, de mire eldöntik, hogy lelépnének, addigra bezárul a nézőtéri ajtó, és maradnak.
Jön a második felvonás, immár a kifordított díszlettel, és már a valódi, nem próba előadáson járunk. Hasznos ötletként nem a vacak előadást látjuk a színpadról, hanem a hátteret, amit minden esetben a színészek is. Innen tényleg viccesebb az előadás, különösen azért, mert a családi-szerelmi drámák némi pantomimmel vegyítve végre megjelennek, és elkezdődik az őrült rohanás, hátha mégis lesz előadás, mindegy is már milyen. Mindegy milyen előről, hátulról kezd tényleg vicces lenni, főleg Bereczki Zoltán és Vári-Kovács Péter brillírozik, ők azok, akik a fizikai melót sem sajnálták ki a szerepükből. Az egész bagázst a rendező helyett a Botos Éva alakította színésznő tartja kézben, és többet tesz az előadásért, mint a többiek összesen. Cserna Antal a szerepében is a gyári hülye, de a háttérben sem piskóta, annyira jól áll neki ez a szerep, hogy hihetetlen kezd már lenni: ennyire szerencsétlen ember nincs a földön.
Mikor már azt hinnénk, hogy nem omlik össze semi, akkor csavar még egyet az előadás a történeten, és megfordul ismét a színpad, hogy láthassuk azt, amit az előbb a háttérből. A káosz enyhe kifejezés erre, de mindent megpróbálnak hőseink. Fájdalmasan félelmetes Bereczki Zoltán lépcsőn való “közlekedése” az előadás legvégén, mert értem én, hogy egy színész tud látványosan esni, de azt senki nem mondhatja, hogy a lépcsőn háttal fejjel lefelé leérkezés az kellemes.
Járt a taps a végén a szereplőknek, már feledve az unalmasabb első felvonás, Puskás Tamás rendező a második részben felpörgette a csapatot, és végre nevettünk is sokat.

Nemek és igenek – Centrál Színház

Még ősszel olvasva a szereplők névsorát, semmit nem ismerve a darabról már a listámon volt.

Nem csalódtam, sőt! Puskás Tamás rendező olyan érzékenyen, jó humorral, rendkívül pontosan nyúlt a történethez, hogy már szünetben szinte mindenki a pro és kontra véleményekkel vitatkozott, majd hazafelé is végig erről beszéltünk, főleg a hol van az igazság a jogon belül, és kinek milyen igazsága van, van-e többféle igazság.

A történet Kitty (Bata Éva) és Edward (Lengyel Tamás) nappalijában kezdődik, ahol az éppen 4 hetes kisbabájukkal foglalkoznak, közben pedig barátjukkal Jake-kel (Schmied Zoltán) beszélgetnek. Jakenek már van két gyereke, és most is babusgatni jött a kicsit, de már némiképpen több tapasztalata van barátainál ebben. Laza, rutinos pasinak mutatja magát, nagyszájú ügyvéd, pont mint Edward. Edward védőügyvédként éppen egy olyan vádlottat véd, aki megerőszakolt egy nőt. Ugrunk is a tárgyalás előtti pillanatokra, ahol Gayle (Pokorny Lia) tombol már a tárgyalás előtt, és fél, hogy nem hisznek neki. Tim (Bereczki Zoltán) az ügyész próbálja nyugtatni, és a fejébe verni a szabályokat, sőt felhomályosítja, hogy ügyészként ő nem az áldozat ügyvédje, az áldozat pedig “csak” tanu, a büntető perben, és majd az esküdtek jól eldöntik, hogy mi az igazság. Visszatérve a nappaliba bővül a társaság, már Jake felesége Rachel (Pálfi Kata) is főszereplővé válik és kidől lassan az első csontváz a szekrényből: Rachel válni akar, mert Jake megcsalta őt, nem is egyszer. Később az is kiderül, hogy Rachel sem ma született bárány, hiszem a bosszú szexet ő is elkövette, tetőzve azzal, hogy a 4 éves talált rájuk. Kitty és Edward próbálják a két ügyvédet összebékíteni, Edward jogilag tolja a szokásos szövegét, Kitty viszont inkább az életre szavaz a jogászkodás helyett. Mindemellett zajlik a tárgyalás, ahol Edward hiába tudja, hogy a vádlott elkövette a cselekményt, feladatát túltolva megalázva megsemmisíti kérdéseivel Gayle-t, akit Tim (mivel nem a szakmája csúcsán helyezkedik el, de legalább kicsit szebb a lelke) nem tud megvédeni.
Szilveszteri (karácsonyi?) buliba csöppenünk, ahol Zara (Kovács Patrícia) már elcsábította Tim-et, na nem beleszeretett, csupán ketyeg a biológiai órája, és mindenképpen pasi kell neki, és gyerek. Jake és Rachel már kibékültek, Zara és Tim új pár, viszont sokasodnak a felhők Kitty és Edward házassága felett. Tornádóként érkezik Gayle, aki őszintén kiosztja már nem áldozatként, hanem nőként a beképzelt jogi társaságot, főleg Edward-ot, ami Kitty-vel való kapcsolatát nem viszi előre, sőt, felesége határozottan rosszul tűri, hogy a bűnöst felmentették.
Szünet után Kitty és Edward veszekedésére érkezünk, Edward provokál, mert érzi a bajt, Kitty pedig némi szócsata után bevallja, hogy Tim már miatta dobta Zarát, és szerelmes lett. Igen, bosszúból, mert Edwad 5 éve megcsalta. Nem mondom, hogy gyorsreagálású a csaj, mert ugye friss babát is nemrég szült a férjének, de ezen már nem akadunk fent. Edward búcsúszexre vágyik, kiborulva, majd a következő jelenetben már Jake és Rachel a hallgatóság, akiknek önti ki magából a bánatát, hogy az asszony nem csak válni akar, hanem vitte a babát is bébiszitterrestül, és ha ellenáll, akkor a búcsúszex biza megerőszakolássá válik. Ezen a már kibékült Jake és Rachel remekül eljogászkodnak, hogy ki és mikor mondott nemet, de a vége vitathatatlan: Kitty Tim karjaiban találta magát a bosszúmegcsalás okán. Ezen persze Zara is kibukik, mert neki pasi kell, így Edward és Tim közül kerül majd ki gyermekének apja, nem bízza a véletlenre, majd kiderül alapon. Laura (ügyvéd/bíró?) mindkét válni készülőt kiosztja, mert mindegyiküknek a maga szempontjából igaza van, de arra is felhívja Kitty figyelmét, hogy mekkora esélye van kiszolgáltatott nőként a dörzsölt ügyvéd férjével szemben a megerőszakolást bizonyítani a bíróságon. Nagyjából itt derül ki, hogy mennyi ebből az igazság, és mennyi a bosszú, és a jog mennyire kiforgatható és bármire, bármilyen indokkal ráhúzható a vizes lepedő. Happy end a vége (spoiler!): Kitty és Edward békülnek, Zara lelép Timmel, mi pedig hosszú időre ellátottak leszünk párkapcsolati konfliktusok vacak megoldásaival. Egy biztos, mázli, hogy nem ügyvéddel hozott össze a sors, persze nyilván nekik ez a szakmájuk, hogy a bűnözőket kihúzzák a szarból, és a saját ügyfelüket képviseljék mindenáron, de na. Akkor is vannak erkölcsi határok. Mindenki kapja meg azt, ami jogosan jár neki, azt azért mérje már ki rá a bíró. Mert olyan nincs egy erőszaktevőnél, hogy ártatlan. Ott csak azon lehet vitatkozni, hány évet kapjon. Szerintem.

Az előadás szabadszájú, gyors, és sokszor nagyon vicces, de szerintem 18+os. Érdemes többször is megnézni, mindig lesz más és más szempont.

 

 

Kasimir és Karoline – Centrál Színház

A gazdasági válság idejébe csöppenünk, valószínűtlenül üres és mégis zseniálisan mozgalmas színpadképpel. A plafon karácsonyfadíszektől csillog, a padlón fényfűzérek sokasodnak, lenyűgöző a látvány, pont úgy, mint az akkori népnek a zeppelin érkezése.
München, Oktoberfest és annak tipikus figurái elevenednek meg a színpadon. Kasimirt (Stohl András) éppen kirúgják sofőri állásából, Karoline (Bata Éva) viszont kevésbé veszi ezt komolyan, pont ugyanúgy vágyik lazulni, fagyizni, hullámvasútazni, mintha mi sem történt volna. Kasimir követelné (!) az együttérzést, de kedvese ehhez még nem elég érett, őt elragadja a forgatag. Összefut Schürtzingerrel (Varjú Kálmán), aki sanszosan jobban illene hozzá, de még csak ismerkedési fázisban vannak. Ettől még Kasimirban feléled a féltékenység, amit Karoline megint nem érzékel a kellő súllyal. Így egyre távolodnak egymástól, míg az események visszafordíthatatlanná vadulnak. Karoline belefut a gazdag és befolyásos Rauch (Papp János) csapdájába: ugyan öreg, de gazdag, így egy jobb élet lehetőségét lebegteti meg előtte. Meg is szédíti a sértődött lányt, aki simán hiszi, hogy előrébb juthat az életben a “pótpapa” ágyából (nem, ez nem a klasszik vajna sztori, itt nincs happyend). Speer (Cserna Antal) és Rauch kettőse, a két nyálcsorgató vén kéjenc külön humorforrása az előadásnak.
Schürtzinger hamar rájön, hogyha félrehajítja az erkölcseit, akkor simább az útja előre, nem is sokat tépelődik ilyen kérdéseken.
Borbás Gabi, az énekesnő szerepében pont azt az élményt hozza, mint a Chicago-ban a konferancié, egyszerűen elválasztja és továbbgörgeti az eseményeket, és olyan 30-as évekbeli hangulatot ad, ami rendkívül látványossá, és hangulatossá teszi az egész történetet. A dalok kiválasztásának sorrendjében egyre lejjebb csúszunk, pont, ahogy a történet szereplői is haladnak az este folyamán a mélységekbe.
Szemes Franz (Szabó Simon) feledhetetlen a tahó szerepében, aki egyszerre jóhaver és nőverő, nagypofájú alvilági figura. Erna (Pálfi Kata) az elnyomott, terrorban tartott nőtípus, aki a végsőkig kitart, pedig már régen ott kellett volna hagynia ezt a tenyeres-talpas állatot.
Kasimir hozzájuk csúszik, hiába próbál töbször is visszaemelkedni az este során a normális világba, az már számára, de szinte senki számára nem létezik. Amikor már úgy tűnik, hogy nincs lejjebb, akkor is van, a drámai vonal csúszik tovább, és a béka segge alól felhangzanak még a csipkés kombiné örökbecsű sorai nem is akárhogyan! (nézd meg, ha nem tudod elképzelni, úgysem lehet, ott és akkor nagyon a helyén van!)
Az előadás elejétől a végéig kísérve a szereplőinket egy sincs, akinek az élete boldogabbá válna, sőt… nincs megoldás, nincs feloldozás, csak a lecsúszás. Szívet facsaró a végső jelenetsor, nincs boldogság, nincs kiemelkedési lehetőség ebből a süllyesztőből.
Alföldi Róbert rendezte, tele érzésekkel, látvánnyal (Kálmán Eszter tehetsége a színpadon!), és Borbás Gabira alakított zenével. Stohl András, Bata Éva kettőse két teljesen különböző, mégis elsőre összeillő, majd mérföldekre távolodó párjának szívszorító története sokszornézős előadás lett.

Tökéletlenek – Centrál Színház

Claire (Pokorny Lia) minden reggel úgy ébred, hogy gőze sincs ki ő valójában, és eddig mi történt vele. Nem kattant, “csupán” amnéziás. Menetrend szerint érkezik Richard (Schmied Zoltán) a férje, hogy elsorolja neki mindig ugyanazt. Kenny (Rada Bálint) a fia kicsit sem hétköznapi: utál mindent, és masszív drogos. Egyik reggel a szokásos műsor után előkerül egy sánta rossszarcú fickó (Rudolf Péter), aki nem elég, hogy beszédhibás, még nagy meggyőző erővel is rendelkezik, így Claire elhiszi, hogy vele kell menekülnie a férje elől. Gertie (Nagy-Kálózy Eszter) házába rohannak, aki Claire anyja, de a hideg rázza a sántától. Első körben Claire tesójának hazudja magát, de nemsokára kiderül, hogy az ex börtöntöltelék férj, aki nemrég “szabadult” – oké, szökött – és éppen Kanadába tart új nőjével – Heidivel (Botos Éva), aki elsőre rendőrnek néz ki, csak később vallja be, hogy ő biza a mosogató szakember a sitten. Milet (Vári-Kovács Péter) csupán azért keveredik bábjával együtt a sztoriba, mert hozzá volt bilincselve a szökevény haverja, akiről ezen a ponton már tudjuk, hogy ő Philip. Menet közben beéri őket Richard és Kenny, még Heidi sem tudja őket feltartani. A mama sem százas, sőt, ő egy agyvérzés miatt afáziás, így a beszéd erős kihívás, egy-egy szót is alig lehet érteni abból, amit mondani próbál, márpedig próbál ő folyamatosan. Claire régi gyerekkori emlékei a szülői házban kezdenek bekúszni az elméjébe, így tisztul a kép, hogy végül is ki-kicsoda valójában.
A történet végére persze mindenki megleli a hozzá tartozó bolondot, és mi is szabadulunk laza 2 órácska után.
Igen, szabadulunk, mert a fekete komédiából baromira hiányzott a komédia. Viszont a szereposztás tökéletes, így elronthatatlan lett az előadás, hiszen Pokorny Lia – Rudolf Péter – Schmied Zoltán – Rada Bálint hibátlanok, minden szereplő tökéletesen azonos a saját tökéletlenségével.
Szikszai Rémusz rendezte, ötletes díszletekkel, időnként bealvósra, de aztán felpörögnek az események a legvégére. Ha mások probémái viccesek, akkor nevetni is fogsz, de egy beszédhibás, vagy amnéziás szereplő önmagában még nem nevetséges, és nem humoros. Legalábbis nekem. Még kap egy esélyt a darab úgy 3 hét múlva újranézősen, hátha találok benne humorforrást, ha nem, az sem gáz, mert szeretemszínészek játszanak jól és jót a szeretemszínházban.

UPDATE: másodszor nézősen kamasszal: Csipi-csupi a legjobb szereplő (Milet bábja), az egyetlen legőszintébb lakója ennek a diliháznak. Az előadás már pörgősebb, és a humor része is előkerült, kellett néhány este a bemutató óta. Szerintem megyünk még 😀

Illatszertár – Centrál Színház

Hammerschmidt úr (Kern András) az illatszertár vezetője pont a karácsonyi hajrában kezd rendkívül kötözködő hangulatba kerülni. Célpontja Asztalos úr (Simon Kornél – telitalálat, erre a szerepre!), aki meg nem érti, hogy miért mindig  ő van porondon, ha a lebaszásról van szó. Mindemellett Asztalos úr is a karácsonyra készül, már másfél éve levelezik az ismeretlen csajjal, akivel most már tutira összejön a randi a vasárnap délutáni hidegben. Keresztül is húzza a számítását, hogy legutolsó veszekedése a főnökkel olyan durvára sikerül, hogy megkapja a kilépő papírjait. Sipos úr (Cserna Antal – a tökéletesen zseniális humorbomba!) próbálja békíteni a feleket, de nincs sikere. Kádár úr (Vári-Kovács Péter) nem egy lelkizős fajta patikus segéd, viszont annál pofátlanabb. Nem csak Rátz kisasszonyt (Pálfi Kata) fűzi, de lóvéval próbálja sokadszorra lehúzni Balázs kisasszonyt (Pokorny Lia), aki nem ül fel újra neki, viszont halálosan megsértődik Asztalos úr minden szaván, mert Róza kisasszonynak hívja, még ha így is néz ki hivatalosan a neve, a Rózsikát sokkal jobban szereti.
Szóval: Asztalos röpül, nap végén pedig jön a megvilágosodás a magánnyomozó személyében, aki végre elárulja, hogy a névtelen levelek, amiket a főnök kapott valódiak, tényleg megcsalja az asszony, és tényleg az egyik alkalmazottjával. Aprócska szépséghiba, hogy nem Asztalos úr, hanem Kádár úr (a napraforgó nyaligép) a csábító. A legjobbkor érkezik Árpi (Szemenyei János – az este egyik fő poéngyárosa), aki főbelövésre készülő patikust megmenti. Bent is alszik az öreg egész hétvégén, stresszel is rendesen, hiába csábítja vissza Asztalos urat hétfő reggelre, a lelke nem tud megnyugodni. Kihajítja Kádár urat, mint azt a bizonyos macskát, és mire elrendezne mindent, addigra a szíve nem bírja tovább: mentőt kell hívni, és irány a kórház-szanatórium.
Az élet nem áll meg, nélküle Asztalos úr simán viszi az üzletet, új segéd érkezik Jancsi bá személyében (Papp János), akit Árpi nagy örömmel ugráltat.
Mindeközben Balázs kisasszony tök depis, mert levelező névtelen szerelme nem érkezett meg a randira vasárnap, és még az általa két éve utált Asztalos úr is visszatért a boltba, nem mellesleg a karácsonyi csúcsforgalom is pörgeti az üzletmenetet. A kasszánál Molnár kisasszony (Borbás Gabi) terelgeti nemcsak a vevőket, hanem az illatszertár belső kapcsolatait is, de nincs sikere.
Sipos úrnak  annál inkább, ő az első, aki megtudja, hogy Balázs kisasszony és Asztalos úr titokban, tudtuk nélkül egymással levelezve szerettek egymásba. Nem nagyon skizó a helyzet, mert a valóságban meg évek óta utálják egymást.
Hammerschmidt úr gyógyul, vissza is tér karácsony estére, de addigra a szálak kezdenek kisimulni: Asztalos úr is meghívást kap Balázs kisasszonytól az esti vacsira, hogy az ismeretlen levelező vőlegény ne unatkozzon. Itt már visítva röhögünk, de annyira finom úriember, hogy megpróbál nem beledögleni a szívszaggató szituációba. Sipos úr még megvallja, hogy az ő vezérhangyája volt, hogy valakit ki fog rúgni a főnök, hát gyors nyomozásba kezdett, hogy ne ő legyen a kiválasztott, így talált rá Kádár és a nagyságos asszony viszonyára.
A történet végére újra fellángol nyomozó kedve, most éppen Árpi (kinek felvitte a patikus a jó dolgát egy szinttel magasabbra) van a célpontjában.
Kern András humoros, de nincs mögötte lemaradva Cserna Antal Sipos úrja, és Simon Kornél alakította Asztalos úr sem. Pokorny Lia Balázs kisasszonyként verhetetlen, és viszik is végig az egész előadáson keresztül a humoros vígjátékot, keresztezve a drámaibb családi drámával, és végül mindenre a karácsonyi megbocsátás lesz a megoldás.

Közel 6 éve színpadon Puskás Tamás rendezése, és még mindig teltházzal dübörög, mert megérdemlik 🙂

Ma este megbukunk – Centrál Színház

Ez az előadás egyik este sem fog megbukni, az biztos.

Pontosan, precízen adagolja a humoros amatőr színtársulat előadását, amiben a gyilkost kergetik.

Charles (Mészáros András) halva fekszik nyugtalanul a színpadon, de ki ölhette meg… A leendő menyasszony – Florence (Ágoston Katalin), a testvére – Cecil (Katona László), a menyasszony bátyja – Róbert (Schmied Zoltán) avagy a háznál dolgozó Perkins (Rada Bálint)…

Mindezt a felügyelőnek (Janicsek Péter) kell kinyomoznia, és ebben nem kicsit akadályozza az egész társulat, na meg a balszerencse. Aktív résztvevői a zűrzavarnak a két amatőr technikai segítség Tibor (Cserna Antal) és Anna (Botos Éva), akik egy ponton szövegkönyvvel a kezükben beállnak az őrület közepére.

Ami itt elromolhat, az Murphy törvénye alapján el is romlik, ami széteshet, az szétesik, és ami a végére még megmarad, az összedől.

A végére persze kiderül, hogy ki gyilkolt, ki nem, és az is, hogy bármi történhet a Centrálban, ez a színészi csapat nem tud megbukni, még akkor sem, ha a legdrámaibb pillanatokban (dráma van ám, mert éppen zuhanunk a szék alá annyira kell sikítva röhögni…) megszólal az elveszett Neoton is 😀

Mark Bell rendezte, és az első perctől a végéig egyetlen érzés kísért: nevetünk, hol sikítva, hol tapsolva, hol csak úgy vinnyogva. Kamaszokkal nézve színházat megszerettető program.

Kövek a zsebben – Centrál Színház

Írországban statisztálunk mind egy hollywood-i film forgatásán. Leginkább a két nem túl szerencsés csillagzat alatt született statiszta: Charlie és Jake szeméből nézünk rá egy forgatás szereplőire. Rudolf Péter és Kállóy Molnár Péter játszák el az összes, az előadásban előkerülő szereplőt. A két statiszta az alap, majd hozzájuk csapódik egy veterán statiszta, akinek a mondandója annyira érdekes és gyors, hogy senki sem érti. Jön az akcentusos főszereplő jócsaj, aki még akár el is csábítaná egyik statiszta főhősünket, de az neveltetésénél fogva menekülne. Közben a két jómadár kocsmázna is helyben rendesen. Alig röhögünk, mikor Rudolf Péter feláll egy dobogóra, Kállóy Molnár Péter pedig próbál rogyasztva alacsonyabbnak látszani, és a biztonsági őr vs. statiszta bejutása a sztárhoz pávatáncába kezdenek.
A forgatáson tragédia történik, egy másik statiszta vízbe öli magát, kövekkel pakolja meg a zsebét. A két valóban szívében-lelkében gyászoló statisztánk temetést szervezs és rendez. A felesleges virágokat a jócsaj főszerelő nő küldi, majd megfogan az ötlet: ebből biza forgatni kellene egy filmet.

Mivel nincs happy end, így a film forgatása eléggé necces, viszont ha mégsem hal meg a főhős, akkor akár már mehet is a kalapozás a film összehozására.

És miért is kövek a zsebben? Az öngyilkos fickó jól megpakolja a zsebét kövekkel, mikoron is tóba öli magát.

Lehet mégsem filmet kellene ebből forgatni, hanem színpadi előadást?

Mindezenközben interaktív az előadás, a nézőtér első sora ásót kap, és vadul ás, hátrébb gereblyét, ki ordít, ki verekszik a feleségével. Van itt kavalkád, az előadás egyik pontján viszont feláll mindenki.

Sok-sok vidám-nevetős szituáció, és sok-sok komoly, elgondolkodtató esemény került elő ezen a filmforgatáson.

Remek előadás, mindkét színész sok-sok szerepben mutatja meg, hogy milyen zseniálisak, még akkor is, mikor már csak az inprovizáció segít. 3 kamasszal viháncoltuk végig az egész estét, majd hazafelé már a mélyebb tartalom is szóba került. Érdemes volt megint színházba menni 😀

Büszkeség és balítélet két színészre – Centrál Színház

Két kedvenc színésszel: Balsai Mónival és Schmied Zoltánnal.

A könyv, a film és a tv sorozat kimaradt az életemből, anyunak viszont állandó kedvence minden formában, így nem volt kérdés, hogy ha színpadra kerül, akkor ott a helyünk.

Nem nagy spoiler: nagyon jól éreztük magunkat. Cseppet aggódva érkeztünk: anyu a sokszereplős történetet nem tudta elképzelni két színésszel, én meg a gubancos cselekményt ugyan nem ismerve tartottam tőle, hogy nem fogom érteni ki-kicsoda és mi is történik.

Ennek ellenére: minden részlet tökéletesen érthető volt, a látvány és a figurák pedig teljesen hozták a sztorit, és anyu sem csalódott, sőt viháncolva nevetett mellettem.

A történet nem szokványos, igazi angol békebeli: elszegényedő család 5 lányt próbál jó partit keresve kiházasítani. Mr. és Mrs. Bennet minden megszólalásukban a humor vonatán ültek, lányaik közül Jane (bármikor, bárhol újra és újra nézném :D) és Lizzie töltötték be a teret. Már félidőnél járhattunk, mikor elvarázsoltságomban felfedeztem, hogy a kivetített háttérben mindig az aktuális szereplők vannak, de dobtam megint a háttér látványát, annyira sodortak magával az események. Mr. Darcy igazi szívtipróként nyomorgatta fehér kesztyűjét, Mr. Collins viszont annyira borzasztóan festett a zsepijével, hogy már megszólalása előtt nevettünk nem keveset. Kitty és Lydia minden megjelenése hűen hozta a filmbéli bugyuta csajokat, a láthatatlan ötödik tesó fuvola játéka tényleg minden pillanatában “csodás” lett.
Mindezek mellett még kb 10 szereplő töltötte be az esténket, rokonok, szomszédok, szerelmek… A humor és a romantika között csapongtunk, volt itt szerelem, sértődés, remény, pénzsóvárság, hatalom, és happy end 😀

A szórakozás mellett a lehet-e rangon alul-felül házasodni, ki hazudik kinek, mennyire nehéz a szerelem, és az őszinteség kérdéskörét kaptuk minden jelenetben bónuszként.

Ujj Mészáros Károly rengeteg ötlettel, kevés díszlettel, néhány kellékkel varázslatos estét rendezett.

New York-i komédia – Centrál Színház

Tudom én vagyok a helikopter, de Básti Juli játékával nem tudok betelni. Aztán befut Rudolf Péter, és végleg elvesztem. Ezt majd még nézni kell, nem egyszer, újra és újra.

Phylis (Básti Juli), a sikeres pszichoanalitikus cseppet megzuhan, és italba fordul, de előtte elküldi segélykiáltását legjobb barátnőjének Carolnak (Nagy-Kálózy Eszter), aki befut, és ártatlanka képében állatira sajnálja barátnőjét, akit a “hűség mintaképe” típusú férje elhagyott. Carol egyre zűrösebben reagál, és a jó agyturkász ebből és egyéb korábbi nyomozásából rájön, hogy biza miatta lépett le álmai pasija. Persze álmaiban más a férj, mint a valóságban, de az évtizeden túli házasságban ez már mit se számít.
Carol férje Howard (Rudolf Péter) is “befut”, majd benne a már korábban felmerült öngyilkosság is újra megfordul, ha már az asszony lelépni készül Phylis férjével. Kimondottan lúzer típus, viszony imádni való pasi :), hiába a zokni kategória.
Sam (Puskás Tamás, aki nem csak játszik, de rendezte is ezt a komédiát) hazatér, hogy összelapátolja az ügyvédi melójához nélkülözhetetlen iratokat, arra persze kevéssé számít, hogy neje már szana meg szét dobálta-taposta őket. Cseppet az idegbaj kerülgeti, és mindezt közli is minden jelenlévő barátjával. Ők meg vele, hogy rajta kívül mindenki tudott párja hűtlenségéről, egy kivétellel, aki ugye a nagytudású pszichológus, csak a saját kapcsolatában nem boldogul. Sam nem az a szégyenlős fajta, csak azt nem dugta meg, aki nem ment szembe vele a környezetében, ettől Phylis ismét a pohár után kapkod, hát nem mondom, hogy a józanságának ez használna, de még így sem tud elázni annyira, mint az áruló Carol barátnéja.
Előkeveredik Juliet (Ágoston Katalin), aki 21 évesen már Phylis kezelése alatt állt, mert volt némi agyi gubanc vele, főleg a pasikkal való ismerkedés területén. Azóta ezt bepótolta, bár csak Sam vágyja a házasságot, ifjú kedvese még kevésbé. Howard a friss hús láttán már éledezni kezd, lélekben már dobja Carolt, és rástartol Julietre, amitől Sam cseppet idegi alapra kerül.
Juliet sem százas, és mikoron is megkaparintja Howard öngyilokra termett fegyverét, azt nem fél használni, és a kavarodásban Sam hátsó fele látja ennek kárát.

Parádés a dilis csapat játéka, óriási megérdemelt taps a zárás.