Kaisers TV, Ungarn – Átrium

2019-ben indulunk, mikoron is kikapcsoljuk (MONDOM: KIKAPCSOLJUK!) a mobiltelefonjainkat. Hirtelen lendülettel 1881-be zuhanunk, ahol is a boncmesternél – ki a darabban Balázs Gábor névre hallgat (Freidenthal Zoltán nagyszerű alakításában) találjuk magunkat Baráznay Amália (Enyedi Éva) hisztije közben. A legnagyobb problémája az elhunyt anyja teteme mellett, hogy az még életében nem mondta meg neki a nagyvagyon tartalmazó banki széf kódját. A dokinak gyakorlatias ötlete támad: még az élő mamát (Szamosi Zsófia) kellene megkérdezni, így a hipnózist javasolja Amáliának. Nem hisz benne, de ez nem akadályozza meg abban, hogy perceken belül 1848 októberében landoljunk, a Kaisers TV, Ungarn élő műsort adó stúdiójában. A német nyelvű híreket, műsorokat csupán a magyar nyelvű reklámok szakítják meg, kivéve, ha új tulajként befut Petőfi Sándor (Pintér Béla), és hozza magával Kossuth Lajost (Thuróczy Szabolcs). Petőfi bevásárolta magát a tv-hez, és az első lépésben kirúgja a régi gárdát: Szidit (Stefanovics Angéla) és Pankát (Szalontay Tünde), de velük röpül a román származású napraforgó  – Marián Kornél (Terhes Sándor) is. Amália hirtelen Arankaként mutatkozik be a saját anyjának zavarában, majd Petőfi kiválasztja bemondóművésznőnek, így Gróf Baráznay Ignácz-al (Mucsi Zoltán), saját apjával készítheti el élete első interjúját a már átkeresztelt Magyar Nemzeti Élő Virgoncz-ban, amire Petőfi nagy buzgalmában a tv-t átnevezte. A beszélgetés cseppet bulvár, és kevésbé “hadiszakmai”, viszont Amália olyan információkhoz jut a stúdióban, amiről fogalma sem volt: anyja szerelemmel szerette apját, de a hősként eltűnt fater nem volt az a tökéletes fickó, mint amilyennek a népi legendák mesélték: konrétan a schweháti csatában nem csak a harc hevében eltűnt, hanem előre tervezetten a Kaisers Tv, Ungarn üdvöskéjével, Szidivel már jó előre eltervezték, hogy az esélytelen csatából meglépnek Brazíliába, és ott vígan élnek, míg meg nem… de Amália közbeszól, megsajnálva anyját, és próbálja rádumálni az apját, hogy nyerje már meg a csatát az osztrákok ellen, mert van esély rá. Nyilván Amália nem gyenge történelemből, ami ki is derül, hiszen a fater sem érti, hogy a holnapi csata hogyan lehet történelem. Megy is közvetíteni a tv teljes stábja, még Rohácsi urat (Quitt László) is viszik magukkal, utólag persze kiderül, hogy Petőfi eldöntötte, hogy az öreg majd szponzorálja az utazást és a fegyverek utaztatását.
Amália információi alapján a történelem kereke megfordul, mire visszajut 1881-be, addigra a boncmester már hősi halott 1848 óta, szobra van, a szülei élnek, sőt, szeretik és szeretetben felnevelik Amáliát (ki valahogy erre még nem emlékszik), és az osztrákok vágynak kiegyezni, és nem a magyarok ezidőtájt ebben a megváltoztatott alternatív valóságban.
Innen lendületből visszajutunk 2019-be, pedig néznénk még a győzelem megváltozott történelmét…
Hazafelé az első gondolatunk, hogy kinek kellene a jövőből visszaugrania 2019-be, hogy megváltozzon a történelmünk, hogy magunkhoz térjünk, és egy normálisabb életet élhessünk. Vagy nekünk hova kellene visszamenni az időben, hol romlott el minden, hol lehetett volna másképpen dönteni, és jobban élni.
Pintér Béla tévéjében minden megtörténhet és meg is történik. Nevetünk, mikor Petőfi húzza a száját, amikor Arany Jánossal keverik folyamatosan össze, amikor magunkra ismerünk a császári tévében, hiszen királyi tévénk nekünk is van (már ha lenne tévém se nézném, de ugye nincs, és még nem érzem a feltámadó igényt rá…).  Sokszor nevetünk még, de időnként csak halkan felszisszenünk, amikor egyetértünk, de kimondani  csak a színpadon lehet. PBT minden előadásában bármikor kimondható.

Fehér nyuszi, vörös nyuszi – Átrium Színház

Amíg lehet.
Ősbemutató itthon, pedig a világban már 9 éve folyamatosan játszák. Az író iráni, és nincs könnyű helyzetben, mégis egy olyan lelket megrángató és mégis színpadra való, kísérleti és nagyon fontos előadást készített, ami még sok-sok évig nem fog lekerülni a világ színpadairól. Minden színész csak életében egyszer játszhatja el. Nem véletlenül.
Alföldi Róbert vállalta el az első előadást, fogalma sem volt mit. Feltétlen bizalommal állt neki a feladatnak. Két nappal az előadás előtt kapott egy listát a szerző instrukcióival, de a szövegről fogalma sem volt, azt már csak a színpadon kapta kézbe, és lendültünk bele a történetbe. Ha most a pici-aranyos nyuszikák mesevilágát várod, akkor szólok, hogy ez egy FELNŐTTEKNEK szóló előadás, egyetlen gyerek sem fogja ezt érteni-érezni, pláne a kicsik, így ne tévesszen meg a címe.
Az eleje viszonylag vidáman indulna (ha előtte nem hangzana el az információ a megvont tao támogatás és a nulla forintot nyert pályázat kombinációjában), de már az elején elmondja Robi, hogy ez nem egy vidám darab, bár még ő sem tudja mi vár ránk.
Spoiler nélkül: interaktív előadás, bátor nézőkből válnak nyuszik, és szerencsések vagyunk, mert az átlagos előadásokhoz képest, amit sima színészek játszanak, nekünk a színész-rendező jutott, az előadás elején (nyuszi-medve páros) már rá is kap az ízére, nem lesz itt gond, és feltámad benne a rendezői énje. Vicces a jelenet rendezése, a mondanivalója viszont ennél sokkal mélyebb. A strucc kevéssé sikerült, pont látszott, hogy mindent bevállal, de ez túlmutatott a komfortzónáján. Váltakozik a nyuszi története az író, Nassim Soleimanpour életével, sok-sok körülménnyel, adattal, amik először soknak, mellékesnek tűnnek, majd egyre inkább kirajzolódik, hogy nagyon is fontosak a történet így lesz kerek. Alföldi Robi kilép picit a szerepéből, és saját iráni éléményeiből is kapunk néhány percet, nem mellékes tanulságokkal, a 20 éves sztorinak mai napig van tanulsága, sőt most van igazán helye és ideje ebben a megbolondult világban. Már az előadás elején a “véletlen” a barátunk (ez a “véletlen” nevű fogalom még visszatér néhányszor az este folyamán teljesen váratlanul), és a patkányírtó áthallása valahogy mindenkit eltalál, Robi újra beszól, és igaza van, de nem erről szól az este. A véletlen még a jegyzetelő vörös nyuszinál is előkerül, de már meg sem lepődünk, így kerek az előadás.
Ahogy a nyuszikísérlet kibontakozik, úgy egyre inkább süppedve a székbe azt érzem, itt biza emberkísérlet lesz a végére. Nem is akármilyen lélektani hadművelet, de hogy ennyire fájjon, az eszembe sem jutott volna. Már nem nevetünk, a komoly pillanatokban halkul az előadás, egészen a végéig, már a levegővételt is kétszer meggondolom, mert nem lehet úgy vége, amit előre vetít. Pedig úgy lett vége, sőt megcsavarva, a nézőket teljes bizonytalanságban hagyva. Vihetjük haza a kétségeinket, aggódásunkat, szívünket meg kiskanállal lapátoljuk össze.
Lassan hömpölyög a tömeg kifelé, még akkor is, ha a teljes személyzet azon igyekszik, hogy végre kijussunk. Az előtér még nem akar kiürülni, senki sem hiszi el, hogy így lett vége. A kabát megszerzése után kicsit éledezve a bejáratnál még van egy újabb pofon, ott áll a villogó mentő. Az előadás vége és ez a látvány csupán azt eremdényezi, hogy visszafordulva a büfében veszek még egy vizet, és próbálok állva maradni.
A nézők egy része még az utcán vár, mert biztosan akarja tudni az ésszel logikus végkifejletet.
Nekem a nagykamaszom szavai járnak a fejemben: “Anya, ne legyél már paramami, használd a logikád és a józan paraszti eszedet, holnap is van előadása!”
Csodálatos előadás volt, megrendítő és mégis élvezhető történettel, a meglepetés erejét maximálisan kihasználva (nem csak a nézőket sokkolta az író, de a színész  – Alföldi Róbert sem számított erre a végkifejletre) a másfél óra helyett elröpült 2,5 óra úgy, hogy észre sem vettük az idő rohanását.
Zseniális kezdet a folytatáshoz, egy hónap múlva Hernádi Judit következik, a történet már nem fog ekkorát ütni, mint először, hiszen pontosan tudja a közönség, aki már nem először megy, hogy mit fog látni, de biztosan más lesz az előadás, hiszen a művésznő sem ismeri a történetet.
Alföldi Róbert eddig is kedvencek között volt, ma ezt maximálisan megerősítette.

12 dühös ember – Átrium Színház

12 esküdt ül össze, egy felújítás alatt álló raktárban, hogy döntést hozzon egy még kamasz gyerek felett, hogy bűnös-e avagy sem. Ő ölte-e meg az apját, vagy sem. Minden bizonyíték ellene szól, és 11 esküdt is, és valahogy az ügyvéd is inkább az ügyész mellett áll, semmint mellette. Egyetlen esküdtnek merülnek fel kétségei, így 5 perc alatt nem lehet elítélni. Ezzel kezdődik a történet, ahol szembesítve vagyunk a különböző embertípusokkal. Tuti ül a nézőtéren mindegyikből, és vannak aha élmények, sőt nem is kevés van.
A legagresszívabb, legkitartóbb esküdt szerepében Mucsi Zoltán brillírozik, nem szeretnék ebben az állapotában vele még világosban sem összefutni, nemhogy sötétben az utcán. A legostobább esküdt szerepéért ezen az estén többen is versenyben vannak, de a pálmát a Brasch Bence által megformált idegengyűlölő-migránsozó esküdt viszi. Hihetetlen gyűlölettel fröcsög, és talán még jobban fáj, hogy ez az évtizedekkel ezelőtti történet hogyan tud ennyire maivá alakulni.
“Mi soha nem hallgattatnánk el a velünk egyet nem értőket”… és nem nevet senki, mert ezen már nem lehet… Debreczeny Csaba szájából hangzik el ez a mondat, de ugye senki sem hiszi már el.
Legfőképpen nem a Mihályfi Balázs alakította esküdt nem, aki kelet-európaiként már megélt egy másik rendszert, és a szabadság érzéséért költözött Amerikába, de itt is léteznek ugyanazok a figurák, mint a szülőföldjén, csak még nem kaptak diktátori hatalmat…
Nagy bűne a vádlottnak, hogy az alsó szomszéd és a szembe szomszéd is “látta és hallotta” a gyilkosságot, de azért a tények makacs dolgok, és lépésről lépésre derül ki, hogy nem mindenki van meggyőződve ugyanúgy a fiú bűnösségéről. A legkönnyebben az azonos élethelyzetből jövő esküdtek inognak meg a bűnösségben való hitükben, az idős tanúval együtt érző esküdt – Lugosi György minden porcikájában a láthatatlan szereplő – mondja ki először, hogy megváltoztatta a véleményét, majd a szintén szegény sorból érkezett Kovács Máté alakította srácból tör elő az igazságérzete. Alázza őt a migránsozó és a saját gyerekével súlyos konfliktusokat cipelő két esküdt, de a nagyon fiatal felnőtt magára talál, és bebizonyítja, hogy jogosak a felvetett kérdések, csak attól nem lesz senki bűnöző, hogy fiatal és bevándorlóként érkezett az országba. Ahhoz azért több kell.
Az esküdtek elnökeként Varga Ádám alkalmatlankodik tök hitelesen, vezetné ő az egybegyűltek brigádját, de nehezített pályán játszik.
Szerepel még az esküdtek között a kőbunkó, csak a meccsre hazaérni vágyó – mindegy meghal-e a vádlott vagy sem, bűnös-e vagy sem – esküdt Sütő András alakításában. Igen, az ilyeneket hajítják ki először a jobb társaságok, hogy húzzanak a francba, egy forintot nem ér a véleményük.
Szatory Dávid esküdtje egyetlen dologban biztos, a saját bizonytalanságában, így rábízni egy ítélő szerepét nagy merészség, konkrétan egy ember élete függ az esküdtektől, erre meg egy tojás felverését sem lehetne rábízni.
Mellette erős kontraszt a marketing-guru esküdt, Fehér Balázs Benő alakításában, akinek a hazugság nem bűn, csak egy eszköz céljai eléréséhez, mindezt olyan káromkodásokkal tarkítva, hogy ha ettől érezte valaki menőnek magát eddig, az többé ki sem nyitja a száját.
Lecső Péter csendes, mackó-esküdtje eltűnt a színen, pedig folyamatosan középen látszódott, de nyomot nem hagyott a történetben.
A vádlott egyre kevésbé volt bűnös, és persze az ismert sztori végére nem az esküdtek válnak alkalmatlanná a feladatra, hanem a vádlott lett ártatlan.
Császi Ádám rendező gondoskodott arról, hogy egy percre sem unatkoztunk a két felvonás alatt.

Így szerettek ők – Molnár Ferenc – Átrium Színház

Molnár Ferenc kalandos élete a ma este fénypontja. Mesél ő maga, és mesélnek szerelmei, felesége, titkárnője és a kor krónikásai. Első feleségére csak utalásokat kapunk, ahogy lányáról sem szól más, csak a végrendelete, viszont második feleségével való viharos kapcsolata nem kevés vidám, és megható percet okoz. Fedák Sári és Molnár Ferenc kapcsolata a tipikus se veled – se nélküled életérzést hozza, az esküvő a váláshoz való legrövidebb út miatt különleges. Darvas Lili iránt érzett késői rajongás, majd hódítás sem tökéletes, valahogy nem megy az írónak az együttélés a rajongott színésznőkkel hosszabb távon. Akivel viszont 15 évet eltölt, az Bartha Vanda, aki nem csak titkárnője, de ápolónője, szakácsa, és ténylegesen a feleség szerepkörben működik, bár vele sem költözik össze, viszont haláluk után Molnár Ferenc kérését Darvas Lili teljesíti: Vanda mellé temetik.

Volt sok-sok vidám pillanat, nevetés, eljátszott események, felolvasott levelek, és szembe jött megint a történelem, mindkét világháború, a sikerek és a menekülés is.

Molnár Ferencet ma Alföldi Róbert keltette életre, Fedák Sári – a második feleség szerepében Herczeg Adrienn, Darvas Lilit pedig Parti Nóra által ismertük meg. A történet Bajor Lili és Kovács Máté olvasatában teljesedett ki.

Nyáry Krisztián írásai, és Réczei Tamás rendezése az alapja ennek a felolvasó estnek, ezerszer inkább ezt a sorozatot kellene nézni a gimisenek az érettségihez, vagy csak úgy, mint bemagolni az életrajzokat. Vittem a nagykamaszt, nem aludt el, pedig nem cseszegette a tanár az ébrenmaradás érdekében, egyszerűen érdekelte a történet. Amennyit megjegyzett belőle, amit már színpadon látott előadásokat Molnár Ferenctől, azzal már át lehet jutni az érettségin simán 🙂

“Nem is lenne olyan utálatosan unalmas tantárgy a magyar, ha nem életrajzokat kéne magolni.”

Krizshow – Krizsó Szilviával – Átrium Színház

Miért járok rendszeresen Krizshow-t nézni?

Nehéz a válasz. Nem előadás, nem klasszik színház, mégis 3-3,5 óra igazi kikapcsolódás. Már nem is zavar, ha lecsúszok róla a TV-ben (már ha lenne bekapcsolható darab a háztartásban…), mert ott, és akkor személyesen mindent láttam, és viszem az élményt tovább.

Hajdú Steve vicces történetekkel érkezett, na meg Magyar Attilával, és ha kettejükről más nem is jut eszembe ezentúl, akkor az biztosan, hogy Steve esküvőjén négykézlábra sikerült ünnepelni magukat.

Gálvölgyi János olyan sztorikat mesélt, amin még mindig vigyorgunk, majd érkezett az este meglepetése: Rózsa Gyuri, aki nem csak befutott, még belekezdett zongora kísérettel egy dalba. Ha azt mondom, hogy szakadtunk a nevetéstől, akkor az halványan karcolja az igazságot, annál jobban viháncoltunk.

Pogány Judit mélyebb, komorabb, lelkizősebb estéjébe szinte berobbant Molnár Piroska, az energiabomba, és átvette a hatalmat a színpad felett. Hallgattam volna őt egészen reggelig.

Aztán a hosszú nyár után az ősz visszatért, így mi is a színházba, ahol rögtön Bródy János – Koncz Zsuzsa volt az ígéret, de sajnos az influenza volt az erősebb, így Bródy mellé Tolcsvay László érkezett.

Bródy János “szabadegyetemi” oktatást tolt, mindenről tudott beszélgetni hosszan és érdekesen, kérdező nélkül is lenyomta volta a show-t. A nyugger megfejtése is kiderült, hiszen az az öreg, nyugdíjas rokker megfelelője, angolul természetesen Jagger 😀
Kocsák Tibor érkezett vendégként, és együtt énekelték új musicaljük fináléját ketten, együtt. (Képmások?) Bulgakov: Moliere – Álszentek összeesküvése című darabja alapján írják ketten.
Bródy új dalszövegét Krizsó Szilvi olvassa fel, lesz ez még zenével jobb is ám!
Bródy fut át az Operettbe meghajolni az aktuális István a kirány bemutató végére, és jön helyette a zseniális Tolcsvay László, és nem is sokkal később az ő jobbkeze, és vendége: Müller Péter Sziámi. Van itt minden: versek, dalok, improvizált vers, amiből dal születik néhány perc alatt a színpadon.

Miért gyere az Átriumba a Krizshow-ra? Mert ha kapsz jegyet, tök szerencsésnek érezheted magad. Mert ha találsz parkolót, még szerecsésebb csillagzat alatt születtél. Ha nincs sor a büfében, akkor állati finom sütikből falatozol. De a legjobb, hogy olyan művészek beszélgetnek a színpadon, és hoznak extra produkciót, akikkel úgy általában nem futsz össze az utcán. És végül miért is ott nézd meg és ne a TV-ben? Nekem erre egy mentségem van: nincs Tv-m…

 

Chicago – Átrium Színház

3,5 óra, amit annyira, de annyira néztünk volna még tovább…

Roxie Hart (Sodró Eliza) vágyik a sikerre, ami Chicago-ban (biztos csak ott? 😉 ) a szereposztó díványokon keresztül vezet. Fred Casely (Figeczky Bence) pont szervező az egyik helyi kócerájban, ahová Roxie vágyik, ki is használja, a naív Roxie-t, dugásért cserébe nem, hogy szerepet, saját számot nem kap, csupán kioktatást, és a felkérést a további szolgáltatásokra. Roxie előbb üt, mint kérdez, sőt. Simán agyonlövi a fickót.

Van neki egy tuti papucsférje – Amos Hart (Mihályfi Balázs), aki helyből nagy szerelmesen magára vállalja, hogy kinyírta a betörőt, az alvó felesége védelmében. Hamar megbukik, mert kiderül, hogy a “hűséges” asszony biza ismerte a néhait. Ezen cseppet bepöccen, mert az is hamar napvilágra kerül, hogy mennyire közelről sikerült megismerni a holtat. Innentől a férj kicsit sem akar a hülyepapucs lenni, és már nem viszi el a balhét, Roxie pedig bekerül a sittre.

Morton mama (Hernádi Judit) a mindenre kapható, korrupt börtönőr terelgeti a rábízott pasigyilkos csajok életét, mindenki választhat: vagy fizet, vagy ül. Mindenre van megoldás, és árfolyam. A legnagyobb sztár Velma Kelly (Parti Nóra) a cellalakók közül, aki korábban népszerű díva volt, csak megcsalás esete forgott fenn, és valami emlékezetkiesés okán, azt már nem tudná pontosan felidézni, hogy a huga és az akkor még nem ex pasija hogy haltak meg egy félrelépéses estén. A többi vagány börtönlakó is tök ártatlan: aki csak a zöldséget szeletetle, majd a férje szívétbe fektette bele kését, a másik szenteste a csendeséj zenéje mellett nem viselte jól a távkapcsolóval való kommunikációt a tv felé és még hasonlóan kreatív megoldásokkal bekerültek gondoskodnak a folyamatosan izgalmas kóterlétről. Kiemelkedik a magyar lány, aki pont alig beszéli még tájszólásosan is a helyi angolt, de azt fixen el tudja mondani, hogy ő bizony ártatlan.

Morton mama kedves a lányokhoz, azok meg vele, és még jutalmul azt is a fülükbe súgja “Sohase mond…” 😀

Morton mama némi lóvéért cserébe (50-100 dollár között), már akár fel is hívja Billy Flynn ügyvédet (Fekete Ernő), aki pont a gyilkos csajok megmentésének specialistája. Őszinte fickó: nem kérdezi ártatlan-e, csupán azt, van-e 5000 dollárja. Ha van, akkor vállalja az ügyet. Ügyes ügyvéd, nemcsak a tárgyalóteremben dolgozik, ahol minden tárgyalás felér egy színi előadással. Nem, ő előkészíti rendesen a saját bejáratott újságíró hadával, hogy a média teremtse meg azt a helyzetet, amiben a bíróság már máshogy nem is dönthet. A média egyik legjelesebb képviselője Mary Sunshine (Bercsényi Péter), aki minden bulvártémára és friss hírre elsőként vevő. Nem is csak vevő, olyan csajosan jól énekel pasi létére, hogy kapaszkodunk rendesen a székünkbe. Összejön a reklámkampány Roxie-nak, ezzel két célt ér el: sztár lesz, már akkor, mikor még ki sem szabadult, és ebből fog élni a sitt után. A másik, hogy az esküdtek csak jobb szándékkal tárgyalják egy ekkora már  sztár ügyét. Velma cseppet berág, mert nemhogy Roxie miatt kellett elhalasztani a saját tárgyalását, az azon a tárgyaláson tervezett trükkök bevetése, már Roxie-nál landol, és meg is valósítja, hiába hülyézte le Velmát még a próbán a sitten.

Érkezik végre a tárgyalás napja, ahol Roxie már újra az egyszer már kirúgott Billy Flynn ügyfele (a magyar lányt kivégezték, mert szar ügyvédje volt, és még csak nem is hallgatott rá.. sanszosan ártatlanul), szóval nem bírja a feszültséget, egyre jobban fél attól, hogy kötélen végzi, ezért visszatér Billyhez.

Nemcsak gyilkos, táncos, és már celeb, de okos is ez a lány, mikor lekerülne a címlapokról random bedob egy olyan inforációt, amitől mindenki lehidal: gyermeket vár. Van az a pénz, amiért az orvosszakértő is látja azt a gyereket.

Az matekból biztos, hogy ez a kölyök nem a férjétől van, így némi ügyvédi cseles noszogatásra a már nem annyira papucsférj beadja a válást, ahogy az ügyvéddel Roxie eltervezte előre. Ó, szegény Roxie, aki terhes és még a hálátlan férje is elhagyta. A sajnáltassuk meg magunkat az esküdtszékkel megy a leginkább, egészen addig, míg fel nem mentik. A celebség csak mindaddig tart, amíg nem jön egy új, egy érdekes eset, de amint megérkezik a szomszéd tárgyalóterembe az újabb gyilkos, a reflektorfény már vándorol is tovább.

Mindkét csaj – Roxie és Velma hála Billy oldaadó tehetségének felmentésre kerülnek a bíróság álatla, ártatlanul távozhatnak. Csodálkozunk, egy ilyen minden hájjal megkent ügyvéddel?

Amos imádja a feleségét, de Roxie a felmentése után csak kineveti, szó sincs normális terhességről, csak kamu volt a szabadulás érdekében a gyerek. Amos a lábára áll, és saját kezébe veszi nyúlfarknyi életét és az addigra előkerült fegyverével nem a hazug nejét veszi célba…
Eddigre a celebség, hírnév tovaszáll, és nem marad más választás, mint a két egymást korábban gyűlölő exsittes lány együtt vállal varieté műsor a külvárosi közösségi házban.

A két lány harca itt véget ért, a gyilkosságért mindkettőjüket felmentették, Billy segítségével, és most egymást támogatva építik fel új életük.

A kezdéstől a végéig jön és jön, mindig jön a konferancié (Hámori Ildikó), aki az első lépéseiben egy gyomorideges,remegős nagymamát mutat, majd egyre inkább a bolgodság keresésére tesz fel az életét. Jön ha kell, ha nem (inkább kell, még sokszor)sokszor és sokhelyen látja meg a boldogságot, mindazt mit tömegesen kergetünk.

Chicago egy olyan város, ahol minden pénzért megvehető, sok pénzért még az igazságszolgáltatás is úgy befolyásolható a média által, ahogy az elítélendő gyilkosok megfizetik és kérik. Nincs az a mocsok, amit egy gátlástalan ügyvéd + a firkászok ne tudnának tisztára mosni.

Korrupció, gyilkosság, irányított média, szex, megcsalás-hűtlenkedés ez mint egyenlő Chicago-va. Vagy mégsem? Vagy mi akartuk így? Mi választottuk ezt az életformát?
Meddig lehet korrupcióval kimenteni gyilkosokat a börtönökből ? Miért kell a legbefolyásosabb női gucci táskában feszíteni a kampányok főnökének (ronda is, drága is, hol is láttam már…)?
A bíróságon mindennel lehet érvelni, még a mássággal is, mert nem minden az, aminek látszik és ezt rögtön Mary Sunshine példáján mutatja be sztárügyvédünk.

Minden színész és színésznő pont azt játszotta el, amiről a szerepe szólt, szókimondóan, bátran, nagyon harsányan, és ami a szívén, az a száján gondolkodással. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha megszoknánk, hogy mindig az igazságot halljuk.
Ez egy igaz gondolkodás? Ez egy igaz ország? Vagy csak Chicago?

Alföldi Róbert rendező elvitt minket Chicagoba, azt hittük elrepít oda, közben meg itt maradtunk Pesten, de mégis hátborzongató, hogy valami nagyon hasonló élethelyzetek alakulnak ki az egész országban.

A sajtó bármire képes: felemel, celebbé tesz, elítél, lejárat, befolyásol… és elfelejt…

A Chicago előadás nagyon mai: szó volt a korrupcióról, a mindent megtehet sajtóról, a “pártatlan” igazságszolgátatásról, hétvégi vidéki fellépésekről a stadionokban, a kényszerűen széthullott családokról, megjelentek a színpadon a kommunikációs szakemberek (megrendelt firkászok a Guccival), benne van a hit, a magyarság, és a lehetőség…

A látvány: a jelmezek + a tánc annyira eggyé váltak az előadással, ha nem lennének nem is működhetne a történet ilyen katarzis felé. Az élőben szóló zene tette még eredetibbé, még hangosabbá ezt a nem könnyű, ugyanakkor rendkívül szórakoztató-elgondolkodtató előadást.

Az élő zene pörgeti fel az összes dalt, dallamot, határozza meg a nagyon vagány táncos jeleneteket.

Nagyszájú, végtelenül őszinte érzésekkel mindent kimondó és megmutató előadás 3,5 órában Alföldis rendezésben az Átriumban. Mágnes lesz ez a darab, odavonz majd elég nagy rendszerességgel.

Semmi konferencia – Átrium Színház

Élő zenekar! Élő zene, Lovasi András, Scherer Péter!

Péter 11 éves kissrác, aki anyukájával lakik együtt, mire lennének barátai rögtön költöznek. Anyukája nem az a bőbeszédű csaj, Péter érzi, hogy valami gubanc van, de amikor rákérdez, hogy mi a gond, mindig egyetlen válasz érkezik: semmi. Ez annyira foglalkoztatja, hogy a szomszéd köpködős bácsitól elcsenve az ötletet ő bizony konferenciát szervez a semmiről. Legjobb barátja Jónás, aki a lakótelep szomszédjában egy fa odvában csövezik, na ő lesz a konferencia főszervezője, Péter ötletének megvalósításásra ő a felkért megoldóember.
Nem az a feladós fajta, így bevállalja, hogy meghívja a semmi szakértőit: a politikust, az űrhajóts, a buddhát, a fizikust, a néhai rúdtáncost stb. Közben zajlik a történet több síkon: mesél Péter anyukája és mesél Jónás is. Péter anyukája szerető státuszban töltötte legszebb lánykorát, majd ő is kettős életet élt, de nem volt mázlija, így két szék közül a pad alatt landolt. Jónás szerelmében csalódva egészen Londonig futott, ahol sikeres karriert futott be: sofőr, testőr, majd dj lett, ez utóbbit túltolta egy klub felgyújtásával, aminek jutalmát leülte, majd hazatért a nagy semmivel a fa odvába csövezni. Spoiler, ne olvasd tovább: Zsuzsa, Péter anyja expasijával összefut az éjszakában, mint sofőr, de pánikszerűen az  út szélén hagyja új feleségével. A piás exről a másnapi lapokban olvas: nem lelte az utat, ebből tragédia lett. Magához veszi exe fiát, így kerül hozzá Péter. Jónás sem csupán idegen, hanem a kirúgott másik ex, amelyik bánatában rohant Londonba. A semmi konferencia speciális megvalósítása után a hazatérő Pétert anyukája azzal fogadja, hogy elmondja életének történetét, hogy mi az a nagy semmi, amiről eddig nem tudhatott. Jónás aggódik a gyerekért, így megy kimagyarázni a szitut, ahol is összefut régi szerelmével, és innentől már semmi gubancolódás nem történhet…

Minden szerepben: Péter, anyuka, Jónás: Scherer Péter, aki zseniális!
Lovasi András a Kiscsillag zenekarral végigtolják az előadást, mint egy rockkoncertet, minden dal éppen a történetszálat viszi tovább. A semmi konferencia a csúcs, ahol Scherer Péter eljátssza a konferencia összes résztvetőjét, hogy barbi babával, hol fényjátékkal, hol pantomimmel, hol csupán arcjátékkal, de látványban a halröptetés az egyik legütősebb rész.

Minden jó darab után elgondolkozol, hogy mi is lehet, amit tanulásgként, gondolatként hazaviszel, mi most azt vittük haza, hogy a leggubancosabb családi dolgokat is meg kell beszélni, ki kell régészkedni a fájó sebeket is a múltból, hogy ne mérgezzék meg a jelent, és ne jelenthessenek többé veszélyt a jövőre.

A zene: dögös, dübörgős, dallamos, a szövegek mindent a helyére tesznek, az egész hangulat a régi házibulik, rockbulik tombolását hozza. Aprócska zavaró tényező, hogy a közönség színházi fegyelemmel ücsörög, amikor a lábam már táncol a sorban egyedüliként… hát itt ugrálva lehetre rázni, ropni, tombolni, ez annyia, de annyia jó zene és élőben tolják!

Nagykamaszom nem túl jó kedvvel futott neki az estének, a “nem tudjuk mire számítsunk, baj nem lehet, majd meglátjuk” felállással, és feldobottan, csupavigyorogva indultunk haza.

Végre újra egy olyan előadás, ahova bármikor érdemes beülni, és elengedni magad, sodor a lendület, szenzációs az előadásmód.

Földes Eszter rendezte ütősre, látványosra, szuperbulira!

Az öldöklés istene – Átrium Színház

Veronique (Herczeg Adrienn) és Michel (Hevér Gábor) nappalijában tudjuk meg azt a rendkívül sajnálatos tényt, hogy gyermekük két fogát egy bottal felfegyverezve (nem, mégis inkább a kezében) kiverte  a másik házaspár fia, kik: Anette (Péterfy Bori) és Alain (Szikszai Rémusz).

A kölykök párizs egyik játszóterén kaptak össze, életkorukat tekintve tök normális időszakban: 11 évesek, és éppen játszottak. Az picit később derül ki, hogy a sérült kölyök némiképpen a helyi banda vezére, a botos srác, pedig miatta nem kerülhetett be a bandába, sőt árulónak nevezték. Na ez lehetett a kiváltó ok, ami miatt a kimaradott gyerkőc úgy gondolta, hogy ha már a kezében az a bot, akkor ezzel jól szájba vágja az ellenfelét, ki erre a legkevésbé sem készült.

A szülői kezdeti beszélgetésből kiderül, hogy annyira nem volt büszke bandavezéként arra, hogy ki verte ki a fogait, így csak némi szülői felszólításra dalolta el. (akkor most ő is áruló? – merül fel a kérdés fél órával később)

A szülők egy kultúrált megbeszélésre gyűlnek össze, ahol a kultúra a kényszer hatására jelenik meg mindkét házaspárnál. A vendéglátók próbálják megbeszéléssel rendezni a konfliktust, az asszonyok belevonnák a két harcban álló gyermeket is a kibékülés-megbánás-bocsánatkérés folyamatába, az apukák pedig erre tesznek magasból, nekik már pont elegük van ebből a harcból, hiszen ők is voltak bandavezérek fiatalabb korukban, és ők is bunyóztak az ellenféllel. Hol itt a probléma?

Az este nemcsak a taccsot dobja ki Anette, de a jómodorát is kinthagyja a fürdőben (ahová emberi alakot ment ölteni a hányás után), és visszaérkezve kellemetlen kérdésekbe futnak bele a háziak.
Apró alapzaj, hogy Alain éppen telefonál, az éppen meghatározása ebben az előadásban egyenlő a mindiggel, amikoron is pont azt szervezné meg ügyvédként, hogy kell elsunyítani egy gyógyszerkísérlet+forgalmazás mellékhatásainak kudarcát.
Mindeközben Michel próbálja kávéval és almás pitével gyógyítani a helyzetet, amibe némiképp belevinnyog a saját telefonjuk is, ahol a drága mama hívja a fájós hátával-lábával, amire pont azt a gyógyszert szeretné magába tuszkolni, amivel pont lapítani készül Alain.
A két család társadalmilag sincs egy hullámhosszon, mindegyik lenézi a másikat a munkája, életmódja miatt. Nem rossz egyik sem, ki mit választott.

A legnagyobb félelmük végül mégsem igazolódik be: nem eresztik össze  kölyköket, pedig azok gond nélkül hoznák a megoldását az ősök problémájára pl. simán, feltételek nélkül kibékülnének.

Közben nem csak a két család ugrik egymás torkának, hanem családokon belül Alain éa Anette is elég hangosan osztják ki egymást, majd Veronique és Michel a soros, ott is borul a csontváz a szekrényből a kapcsolatukra.

Még jó, hogy a két gyerek nincs otthon, ezeket a szülőket hallgatva másodperceken belül kibékülnének. Csak azok a fránya szülők, akik minden gyerekprogramba beleszólnak.

Keresztben működik a legjobban a kommunikáció: a pasik hamar összezárnak, így a csajoknak sem marad más mód: a két már rum+szívarral összebútorozott férjüket együttes erővel próbálják a józan (a rummal átiatott józan) ész felé terelni. Persz kinek mi a józan ész, ki mit mutat magáról kifelé, és ebből hol van az a hangyányi, ami még igaz is lehet.

Megtudjuk az előadás alatt, hogy mi az a Kalasnyikov, az öldöklés istene merre viszi a világot, és hogy mit nem lehet a csendes éj alatt csinálni…

Az előadás végére a férjek és feleségek is kiborulnak, a pia hatására meg kitör belőlük az őszinteségi roham, amiből bizton látszik, hogy nem is nekik a nehéz, hanem a velük élő saját gyerekeiknek megtalálni a világban a helyes és helytelen közötti különbséget.

A családok hazudnak egymásnak saját életük szépségeiről, majd már nem a másik családnak, hanem csak úgy személy szerint egymásnak is. Nincs menekvés, itt mindenki kiadja a saját feszültéségét, szorongását, hol van már a kezdeti kis udvariaskodó két párocska, a kanyarba sincsenek, csak a saját szempontjuból néző két házaspár, védve mindig a sajátjukat.

Bereczki Csilla rendezte az előadást, az egyfelvonásos komoly témákat, emberi kapcsolatokat feszegető darabban zseniálisan-hihető karakterek megformálói: Herczeg Adrienn, Péterfy Bori, Hevér Gábor, Szikszai Rémusz. Végig a színpadon, végig esdekelve, bukdácsolva az élet legfontosabb eseményét: miért kellett kiverni a gyerek fogát a játszótéren, mi volt az ok, megbánta-e, és bocsánatot kér-e.
Közben talpra tud-e állni egy-egy család, hogy elismerje a hibáit, és tudjon változtatni, hogy a következő időszak könnyebb legyen.

Nem nehéz változtatni, ha az igazsággal néznek szembe. De ők nem azzal néznek szembe, sőt.

Komoly téma, nevetősen feldolgozva, igazán elgondolkodtató-kikapcsolódás! Ezt még többször is látnunk kell!

A krakken művelet – Átrium

Sarntröllben járunk, az Expora készül a Honoshországból kiküldött kultúrális miniszter (Gyabronka József) és államtitkára (Bálint Adnrás). Még van 24 órájuk hátra, és egy “nemtudnimitszívott” tolmácsuk (Fehér Balázs Benő) fogja segíteni megoldani az eltűnt hold rejtélyét.

Számukra nem a pokol szabadul el, hanem a helyi Krakken, ami megbosszul mindent, de mindent, amit valaha elkövettek.  Krakken egy homokszörny, polip, vihar, és midnen rosszat helyreráz, így a honosh küldöttség el nem kerülheti sorsát.

Persze ők csupán az eltűnt helyi kapcsolatot keresik (és a hozzá tartozó irdatlan mennyiségű dollárban fekvő lóvét), amelyik a kiállításra készített holddal együtt válik kámforrá, és a honosh nyelven mukkot nem beszélő helyiekkel kellene a maradék 12 órában előállítani a lehetetlent.

Befut a két óriás színésznő: Lázár Kati és Molnár Piroska, akik több szerepben is a minisztert szivatják meg, a helyzetén csak szavakkal javítanak, tetteikkel egyre mélyebbre tapossák. (szék alá neveted magad a krakkenűző jelenetnél!!! és még hol a vége!)

Jó miniszterünk lépni nem tudna a megtaposott államtitkára nélkül, sőt nagyon létezni se (“még egy falunapot sem tudna egyedül megszervezni”), de nincs más választása, valakiben bíznia kell… nyilván mindennek ára van, amit dollár millióban mérnek, és nem csak a katonaság vezetője, a helyi maffiafőnök, de a végére kidedül, hogy a melengetett kígyó is a lóvé lenyúlásán dolgozott elég eredményesen…

Milyen szokatlan a helyzet, amikor a külföldi tv stáb nem a megszokott kérdéseket teszi fel, hanem belekérdez a kellemetlenbe (rasszizmus, hazaszeretet, hazaárulás… hol is hallottam én már ezt.. ), és nem hagyja magát kidumálással, mellébeszéléssel lerázni… sőt: totál alkalmatlan miniszterünk kénytelen mentenni az elképzelhetetlent: bocsánatot kér! (itt már a fikció résznél tartunk…)

Ebben a darabban mindaz a mocsok előtör, ami ma egy honosh minisztertől várhatóan a biliből kiömlik, ezek az idegen népek pedig saját krakken hiedelmükkel beteljesítik az elkerülhetetlent, lesz itt hold, mert oda azért ki is kéne lőni az alkalmatlant…

Megfeszül a közönség, annyit nevetünk, annyi helyzet, hirtelen poén, beszólás érkezik. Nem, nem csodálkozunk, felismerjük a helyzetet, és ha ma este már nem sírunk, akkor kinevetjük őket… őket? magunkat?

A díszlet, a jelmezek, az idegen nyelv, a prábeszédek, a jó ütemben felbukkanó, majd kámforrá váló szereplők olyan pörgésben, ritmusban szórják ránk a poénokat, hogy csak kapkodjuk a fejünket, és nevetünk, még akkor is, ha ez már a miniszternek is sokkkk 😀

Bodó Viktor rendezése most nagyon eltalálta a közönséget, a közönség pedig nagyon pontosan odatalált az Átriumba, ahol ezt láthatja.  Külön öröm, hogy ez a bemutató volt, így minden ebben részt vállaló közreműködő előbújt, és nekik is járt a taps, nemcsak a színészeknek, mert mindenki a maximálisat nyújtotta.

Azt hallottam fél füllel, hogy nehéz a pasikat színházba vinni. Elvittem a férjemet, és minden idei színházi mellényúlásomat megbocsátotta ma este! Ez az igazi jópasiknak, gondolkodásra alkalmas egyedeknek tökéletes előadás!

Nők az idegösszeomlás szélén – Átrium Színház

Az Átriumban, az Operettszínház előadása, így azért pontosabb.

A jegyvéltel oka a jó nézői vélemények mellett, az a kicsit sem vidám helyzet, hogy sokszor érzem magam úgy, na itt a vége, elég volt, idegösszeomlok.

Az előadás szünetében már vigyorogva mondom: áááááhhhh, még a kanyarban sem vagyok a problémáimmal a főhőseinkhez képest! 😀

A sztori nem túl bonyolult, Pepa (Peller Anna) elhagyott reklám színésznő, Candela (Gubik Petra) hisztérikus manöken, Lucia (Vásári Mónika) kőkorszaki régen elhagyott ideggyenge volt feleség, Paulina (Ábrahám Gabriella) a női harcos ügyvéd körül forognak az események, melyeket Iván (Szentmártoni Norman) mozgat, pörget és csavar fel. Candela az egyetlen, aki nem ezt a fickót kergeti, és akarja magának, Candelának csupán egy terrorista a szerelme, akit már a tv-ben is üldöz a rendőrség.

Pepa még futna (nem nooooormáááálisss!!!) Iván után, kergeti az előadásban kb két napig, de állandóan megússza az a rohadék Iván a találkozást. Az ex feleség Lucia, pedig nyilván orvosi eset, aki 19 év után még mindig perelni akarja a közel 20 éve elhagyottat, és nem lóvét kér, mint minden normálisan működő bosszúálló luxusfeleség, nem, ő még 20 évet akar a pasi életéből… (ebből, bakker… 20 perc nem kéne…)

A legjobb pasi egyébként ebben a darabban a taxisofőr (Pesák Ádám), őt valahogy nem üldözik szerelmükkel, pedig… jó hangú, fiatal, és még humora is van 🙂

Mellékszálként befut a történetbe Iván és Lucia fia: Carlos (Kocsis Dénes), a mamakedvence figurában, majd kezd a menyasszonyával kitörési kísérleteket tenni, ami annyira jól sikerül, hogy a káosz közepén, Candela dobja is a szívéből a kergetett terroristát, és idegbaját leküzdve, ablakból visszahúzva, már Carlosnál keresi a szerelmet.

Mert mindenki azt keresi ebben a női hisztériában, idegbe csak azért nem omlik valóságosan senki, mert ott a gazpacho, amit még Pepa alkotott, és fűszerként a végén beleaprított némi xanax-ot, így a sztori végére, aki addig nem nyugodtott le, az majd ettől megszelidül.

Pepa végre elkapja Ivánt, csupán azért, hogy végre jól megérdemelten elküldje melegebb éghajlatra az ügyvéd csajjal, (aki egyébként az ex feleséget védte volna a bíróságon, de önmagától ugye senkit nem lehet megvédeni).

Mellékszereplőként még kiemeledett a diliházból több szerepben: Papadimitriu Athina, akinek tök elhittem a házinéni, és a rendőr szerepét is 🙂 A beszólásai feldobták az esténket.

Pepa, Candela és a taxis srác énekhangja vitte a show-t előre, a csajok végül nem omlottak idegben össze, mi viszont kisimulva, mosolyogva elhalasztottuk az idegösszeomlást későbbre. Addig járunk színházba 😀

Réthy Attila rendezése, az Operett helyett az Átriumban 😀 Jó volt, nagyon 🙂