Anyaszemefénye – Pintér Béla és Társulata

Két házaspár, a szeretők, a képmutatás és sok-sok csavar a Sztártévé stábjában.
Barna Brigitta (Jordán Adél) kezdésnek épp barátnőjét Lublói Kamillát (Roszik Hella) vígasztalja, aki megcsalós sms-en kapta férjét, Taróczy Csongort (Pintér Béla, iszonyú visszataszító parókában…). Utóbbi adásrendező eme “csodás” alkotói csapatban. Az eltévedt, alkoholmámorban címzett sms-t Tóth Eszter (Fodor Annamária) a csatorna szakácsnője kapja, akit csupán az nem dug meg, aki nem akar.
Brigitta (művésznevén: Giordano Brunella) férje – Krazsnai Péter (Nagy Ervin) is Eszterre utazik, majd nem tűrve ezt, jön a bosszúszex a csöves-kábszeres rockercsávóval (Jankovics Péterrel – fel sem ismerhető, lehet a 14. sor és a távolság az oka), és a lecsúszás.
Miközben a szálak két évvel későbbre vezetnek, ahol a már “józan” életű Brigitta újra a családjának él, Nyüves exdrogos is új életet kezd, és hitgyülire hajazó (na jó, ez a fején lévő szőrre erős túlzás) porszívó ügynöknek is kinézve tér vissza. Ez a találkozás viszi tovább a mi főhősünket a Csongorhoz, akit már röptetett addigra a neje, és éppen drog-alkohol mámorban próbálja kiheverni, hogy exneje összeáll egy szerelmes leszbi kapcsolatba mindenki Eszterével.
Mindeközben Brigitta és Péter lánya, Mercédesz (Stefanovics Angéla) zseniálisan kislányos, aki mindenlébenkanál típusú kamasz, erősen a papa kedvence. A végkifejlet végzetes, a drogosmama kinyúvad a bosszúszomjas Péter karmai között, aki már a lányát sem mentheti meg az elszabadult anyjától.
Csongor kapcsolja le az elaődást a végén, befejezettnek nyilvánítva a káoszt.
Végig zenében, és dalban mondják el a történetet, ami hol sok, hol sokk és van, amikor a legszebb. Az összes színész olyan csodás hanggal énekel, hogy csak pislogok rácsodálkozva az eddig előlem erősen rejtett énekhangjukkal.
Pintér Béla nem csak játszik, ő rendezte, a sok munka látszik benne, de annyira nem fülbemászó, hogy sokszornézős legyen, de kihagyni vétek lenne.

1984 – Szegedi Nemzeti Színház

Orwell 1984 regénye nagyon látványosan a színpadon Horgas Ádám rendezésében.
Az egész előadáson végigkísér minket a Nagy Testvér. Nem tesz fel új kérdéseket, nem gondolkodtat, “csak” félelmet kelt, de azt rendesen.
A könyvet hűen követve a kialakult totális diktatúrában létező “lázadó – Winston (Rétvalvi Tamás) útját mutatja be, aki a kezdeti gondolattól a végső elkeseredésig, a cselekvésig, madj a lebukás végéig a színpadon él, küzd és mesél. Hozzánk szól, bár nem mindig nekünk mondja.
A falakon a kivetítőkön át az agymosásra fejlesztett gyűlöletpropaganda ömlik folyamatosan az első felvonásban. Szegeden nem Brüsszelt, hanem Eurázsát kell megállítani, és nem Soros az ellenség, hanem a Goldstein és hálózata,  ami leginkább a prolinegyedben “működik” piti tolvajok, kurvák és besúgók népes tábora mellett.
Vannak már teljesen agymosottak, vannak a félig hívők, és a trükkösen életben maradók. Winston is abban hisz, hogy tud vigyázni magára.
A másoodik felvonásra kerül elő O’Brian (Alföldi Róbert), aki felpörgeti az eseményeket, átverve, elárulva Winstont, majd szerelmével Juliaval (Ágoston Katalin) együtt a börtön és a 101-es szoba lesz a végső állomás. Az a jelenetsor, ami ott játszódik igazolja be azt, hogy miért nem olvastam újra a regényt 30 éve. Még kamaszként értem a végére, és elborzadva örültem a ’90-es éveknek, hogy “megúsztuk, kifelé jövünk belőle”. Most, 2020-ban pedig az a szörnyű érzés kerít hatalmába, hogy egyre inkább csúszúnk bele a színpadon lévő Óceániában lévő diktatúrába, egyre közelebb vagyunk, és ha nem teszünk semmit, akkor eljutunk idáig.
A 1010-es szoba jelenetében O’Brian és Winston között egy pillanatra megáll a levegő, (és bevillan a Vaknyugat, bocsi), majd után elkezdődik az, ami miatt ez az előadás maximum 1x nézős. Profi kínzótisztet játszik Alföldi Róbert, és kegyetlen, visszataszítóan áruló. Annyi szenvedést látni ott és akkor, az már túl sokkoló. Nem arra vagyok ott és akkor már kíváncsi, hogy mi jön még, hanem arra, hogy mikor érünk a végére, mikor lehet kimenni, mert megállt a levegő, ráz a hideg, és nem akarok ennyi szsenvedést, kínzást látni.
Aztán vége, és tudom, hogy ezt látni kellett, de nem lesz sokszornézős.
Az autónál a már felnőtt kamaszaim figyelmeztetése “anya gondold meg 2x is mikor mit posztolsz”… félnek, és féltenek, ez az előadás csak ráerősített az érzéseikre.
Hogy hagyjuk-e, hogy velünk is megtörténjen ez?
Az előadás nem válaszol, de sötét jövőt fest…

Pletykafészek – Centrál Színház

Vannak azok a vígjátéktok, amik a vicces helyzetekre épülnek. Itt és most a pletykák, és hazugságok teremtik meg a megmosolyogtató, de azért térdet nem csapkodó poénokat.
Minden előadásban van lehetőség, itt nem a sztori volt erős, hanem a szereposztás.
Az alpolgiról csak beszélünk, mint annó Colombo feleségéről, no meg az alpolginéról is, pedig kettetjük 10. házassági évfordulója az apropó, hogy a barátaik becsődüljenek hozzá, és az össezes kattantságukat ideiglenesen náluk tárolják be egy estére.

A történetbe csöppenve Ken (Simon Kornél), a dörzsölt ügyvéd  és kedves idegösszemlott neje Chris (Nagy-Kálózy Eszter) tépkedi az idegrendszerünk, miközben próbálunk rájönni, hogy mitől sminkelték véresre a sztárügyvéd mancsát, és mitől is omlik össze hisztérikusan a neje. Szóval az alpolgi saját fülcimpáját lőtte ketté, a felesége felszívódott a ködben, a ház személyzet nélkül maradt, a házassági évfordulú ünneplése és az érkező barátok érkezése már folyamatban van. Az este csúcspontja, az elit Tensiszklub főnöke, a haveri könyvelő szaki (Lenny Ganz – Rudolf Péter), aki jön, lát, és páros lábbal beleszáll  történetbe. Asszonya – Claire Ganz (Liptai Claudia) is néha megszólal, de ugye ő akkor szép, amikor csendben marad. Miközben harcolnak a feladattal, befut a harmadik baráti házaspár (személyes kedvenceim ma este!!!) Cookie (Básti Juli) és Ernie (Scherer Péter), ahol Cookie a nagyanyja gardróbjából öltözködött, tetőtől (bocs, parókától) talpig, + hozta magával agyturkász férjét, aki egy komplett tanulmányt írhatna a megjelentkből. Édes-cuki házaspárunk nem az a nagyzoló nagymenő, mint a többiek, így a magára hagyott konyhában fél óra alatt olyan puccos kaját gyártanak, amire a többiek is hálásan gondolnak. Apróbb balesetek: megég Ernie mancsa, üvegszilánkos lesz Cookie karja sem akadályozza meg őket a vacsora legyártásában, és a humorbombonok folyamatos színpadra dobálásában. Ott jön el időnként a pillatan: meg kell vadulni értük!

Ha ez a búbánatbrigád nem festene elég szürreálisan, és vinné a fél környék háziorvostá lassan a diliház zártosztályára, mivel állandó telefonálgatásaikkal kirángaták többször a dokit a színházi előadásról. Az igazat nyiltán sosem mondják el őszintén, hátha a hazugság kisegíti őket… de nem…

Ettől nagyobb baj ne történjen… gondolják, mikor is befut a leendő szenátor Glenn Cooper (Schmied Zoltán) és őrülten féltékeny és ennek mértékben hisztérikusan üvöltöző neje Cassie Cooper (Bertalan Ágnes.) Utóbbi hülypicsa feleséget tol a színpadra, non-stop üvölt, és a kristálydarabkájá simogatja, keresi, konkrétan pszichiátriai esetnek tűnik, nagobb feszültségeik a mosdóben vezeti le, majd Lenny karambolos autójába zárkódik, midőn nem egészen tisztességes Glenn utána iramodik, de visszatérésekor látszik, hogy az asszony volt az erősebb, és a telefon nem kompatibilis az orrával, pedig próbálta Cassie beleverni.

Mindenki hazudik mindenkinek, bár az igazi mesedélután akkor kezdődik el, mikoron is a helyi zsaru (Cserna Antal) és segédja is megérkezik, kik először csak az összetört BMV után mutatnak érdeklődést, de Glenn elszólja magát a lövésekről, ennek következtében a főtörzs bűnt szimatol, és tudni akarja a részleteket…

Egyetlen aprósággal nem számol, hogy Lenny Ganz szerepében Rudolf Péter lesöpri a színpadról, és mg sem fog szólalni a végén.
A csapa így megússza az alpolgi buliját… és majdnem… van meglepi poén a végén, de már elég volt… nem nemvetünk, viszont a tapsrenden végigjáratjuk a színészeinket, még akkor is, ha a félháznál is kevesebben voltunk.

Van, amikor meg kell menteni egy előadást. Ezt muszáj volt: Rudolf Péter, Scherer Péter és Básti Judi hozták a kötelező profizmust, és csodálatossá varázsolták azt a szar sztorit, mélyen meghajlok nagyságuk előtt, megmenették az estét.

Puskás Tamás rendezte, mázlija, hogy jól osztott szerepet.

Vérvörös Törtfehér Méregzöld – Pintér Béla és Társulata

200 éve nyílt meg az UP. A Dikktévén az elnök-kormányzó osztja az észt (Köteles Lábán Leonárdó – Pintér Béla). Hogy jutottunk ide? Mi történhetett, hogy Jónás János (Adorjáni Bálint) a legjobb külügyminiszter Szíjjártó Péter dicsőséges elődje óta? Hol basztuk el végleg? A Devla áldja meg a magyart… és a és a MACIDESZ cigány-zsidó kényszerházassággal lásson el dr Slamovits Szilárd (Enyedi Éva), ha a csodás egészségügyi rendszerbe kerülsz. Nem érted? Még mindig nem érted mekkora szarban vagyunk? Mi lesz, ha nem teszünk semmit?

Terézi Asztrid (Takács Géza) kényszerből ugyan, de nyomon van, az egyetlen fehérbőrűként hatalmoba került főrendőr, aki még azt is tudja, hogy ki tette el láb alól Sztojka Szvetlana-t (Fodor Annamária) 2195-ben, ki az elnök-kormányzó exneje, és egyen egykori ellenzéke volt.

Időnként feltűnik a maszkmániás dr. Kalányos Anna (Fodor Annamária), alias nyunyós Cili, aki csodálatos vírusvédelmi tanácsokat oszt. Midőn Jónás János meghozza a hírt az Orosz Föderációból, hogy az oltóanyag feltétele a Sztojka Szvetlana gyilkosának kiadása az orosz hatóságoknak, onnantól elszabadul a Devla… vagy az elnök-kormányzó…

Mit keres a “buzi holland” a sztoriban? A Nemzeti Dikktévében mit is kéne bejelenteni? Lábán Köteles Chiara (Roszik Hella) hogy is tapos bele a történetbe két lábbal, és ki maradhat a hatalom seggnyalójaként a képben… na ahhoz húzzál el megnézni az előadást, hogy a Devla legyen veled már!

Pintér Béla írta, rendezte, és tartja a kezében egész este.

(Újpesten leled, az UP Rendezvényházban, a vásárcsarnok felett, este kezdődik a piac zárva, vagy parkolsz és liftezel, vagy lépcsőzöl a tériszonyoddal… ez van, de megéri! )
Húzz maszkot, és menj színházba!

Figaro házassága

Figaro (Chován Gábor) egy igazi talpraesett alak. A jég hátán is megélő típus, és ahogy várható, megtalálja a zsák a foltját, és Susana (Hartai Petra) személyében olyan menyasszonya van, aki szintén bővelkedik a problémák megoldásának képességében.

Mindketten Almaviva gróf (Makranczi Zalán) szolgálatában állnak, aki finoman szólva sem a hűség mintaképe. Sőt. Arca és mellnye jóval nagyobb, mint a becsülete, és nyilvánvalónak tartja, hogy rangja okán mindent megtehet. Felesége sem az a szende-szűz, ettől függetlenül Rosina grófné (Bohoczki Sára) olyan asszony, aki azért kikacsintgat, félrenéz, de férje hűtlenségét nem tűrheti.
Keresztanyja, annak a cseppet problémás Querubin-nek (Böröndi Bence), aki persze még a grófnét is elkapná egy körre, de szinte bárkit a zakkant brigádból, aki nőnek látszik.

Figaro nősülési szándéka sokaknak tenne kereszbe, elsősorban Almaviva gróf vétózná, hiszen szíve alapján tovább randizna Susannal, aki annyira nem lájkolja az ötletet, és igyekszik mindenhogyan kibújni a feladat alól. Nem kisebb fejtörést okoz Marcelina (Spolarics Andrea), aki szerelmével nem csak üldözi Figarot, de még kölcsönszerződést is köt vele, aminek a végső kimenetele okán még bíróságra is citálja Figarot, aki még kényszer hatására sem akarja elvenni…a saját anyját… Bartolo (Ilyés Róbert) egészen addig Marcelina szekerét tolja, amíg ki nem derül, hogy ő lesz a boldog örömapa.

Ha még nem lennének kuszák a szálak, akkor bekapcsolódik a szerelni sokszögbe a ketyós Basil (Frölich Kristóf) grófi zenetanár, aki pedig a Marcelinát nézte ki magának, hogy a szólások és mondások nem az erősségei, az biztos volt az első megjelenésétől kezdve, de szerelmének kiválasztásában is csupán vaksága segítette. Javára írandó, mikor kiderül, hogy Figaro tekintetében hamar felnőtt gyermekkel áldaná meg Marcelina őt, már nem lesz olyan sürgős a frigy.

A mivel tartozik Figaro, és kényszerből házasodjon-e témakörben egy tipikusan alkalmatlan bíró érkezik a grófi házhoz (Mertz Tibor), aki a beszari, semmihez sem értő, viszont kilóra megvehető tárgyalásvezetőt alakítja.

Időnként üde színfoltként berohan egy-egy meggyötört salátát lobogtatva a részeges kertész (Lugosi György), aki szabadszájú, és nagyon határozottan őszinte. A szerelmi szálak, titkos üzenetek, névtelenül megírt levelek csak bonyolítják az eseményeket, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor most éppn ki kivel szövetkezett, ki kit csábított el, vagy csak majdnem, vagy csak úgy látszik.

Aki a legkevesebbet érti az egészből, az Figaro, de gyorsan tanul Susana mellett, míg végső soron Almaviva gróf kapja meg a legnagyobb leckét Rosinától, a feleségétől. Össze azért nem törik, de végre ráébred arra, hogy nem játszhat más érzelmeivel.

Figaro nagymonológja ember feletti, a lányok energikus játéka, a humor, a pontos helyzetek, egymás kicselezése folyamatos koncentrált figyelmet, és még jobb kondit kíván a játszó színészektől.
Végre egy este, ahol tartalmasan lehet szórakozni, klasszikus előadáson, nem mellesleg csodálatos egyéni játékból válik egy igazi csapattá, ez a teljesen bolond grófi család.
Mindenki a saját játszmáját követi, és irányítani akar másokat, míg bele nem bukik, de szépen lassan minenki lebukik, és a cselek, és ármányok kiderülnek.

Két felvonásban, rengeteg nevetéssel érkezett Budaörsre Figaro és az ő menyasszonya, Almaviva gróffal, és az egész pereputtyával.
Érdemes megnézni, sokszor, mindig, akár minden este.

Alfödli Róbert rendező a Figaro házasságában csúcsra járatta, pörgette a humort, a jelenetek meglepő fordulatokat vesznek, de a szereplők sosem vesznek el, vagy dőlnek ki, hanem pörgetik tovább a történetet a végső megoldás felé.
Szeretemelőadás lett, sokszornézősen.

Isteni végjáték – Átrium Színház

“A Mindenható szerepében: Alföldi Róbert”

És tényleg! Eljött Budapestre a Mindenható, hogy elmondja az új tízparancsolatot, és összekösse a múlttal a jelent, és jövőt mutasson. Nem mintha ez utóbbi olyan csábító lenne, mert a múlt történéseiből valahogy nem sikerült tanulnunk, és nem csupán Jézus történetéből, de a Biblia is mintha tök hiába lenne kötelező olvasmány, még véletlenül sem fogadjuk meg a benne írt tanításokat. Így Isten megérkezett, berontott ma este az életünkbe és elhozta magával Gábriel és Mihiály (Ivanics Tamás és Csiby Gerely) személyében az akrangyalait.

Utóbbiak nélkülözhetetlenek, az előadás elejétől a végéig segítenek a történetben, a parancsolatok értelmezésében.

Mindenhatónk jön, lát, és egy igazi show keretében eladja nekünk az új tízparancsolatot, megfűszerezve a múlt és a jelen erre vonatkozó intelmeivel, történeteivel.
Nem hagyjuk ki a bibliai történeteket, tanulságokat, megható és fájó történeteket, de nevetünk is, amikor pedig sírni kellene a magunk által választott kilátástalan sorsunk okán.
Beszólogat az előadás? BE! A politikusoknak? Naná! DE nem csak nekik, az a felszín. Minden történés mögött mi vagyunk, nem a Mindenható, hanem mi, akik hagytuk, hogy így legyen, ide vezessenek a döntéseink. Együtt csesztük el, csak nekünk van esélyünk helyre rántani az eseményeket, mert Istent lehet hívni, de pont nem érdekli hogyan tornázzuk vissza magunkat a hosszútávon normális életet bizosító útra, konkrétan szépen elengedi a kezünket, ha már eddig nem hallgattunk rá egy hangyányit, bocsi, krumplibogárnyit sem…

Az előadás tele van remek ötletekkel, humorra, energiával, szem nem marad szárazon hol a nevetéstől, hol a fájdalmas felismeréstől. A sok “aha” homlokracsapós, tükörbenézős pillanat sem hiányzott ma este. Ha őszinte vagy, és még ismered a tükörbe nézés fogalmát, akkor tetszeni fog ez a szókimondó, rendhagyóan és szokásosan átriumos előadás, amiben Alföldi Róbert egy még újabb arcát mutatja meg “Isten áldásával”.

Sokszornézős, töményen pörgős előadás.

(Az Átrium SZFE-t támogató dekorációval, megújult bisztróval az előtérben nagyon menő lett az új évadban!)
Covid helyzet szabályozása: KATTINTS IDE, HOGY TUDD MI VÁR RÁD A SZÍNHÁZBAN!  

 

Újságmúzeum Live – Átrium Színház

Az Újságmúzeum FB oldal színházi adaptációja.

A színpadon a nézők mai döntése alapján az 1910-es évek (minden előadás más és más múlt századi évtizedet dolgoz fel).

Akik a múltban fogják a kezünket, és a korabeli történetekkel végigvezetnek rajta: Sal Endre és Réczei Tamás, a csodálatos színésznő Huzella Júlia, a zongoránál pedig Grósz Zsuzsanna.

Ha tudni szeretnéd ki volt a közös szerelem Bartók és Kodály életében, megtudnád mi köze Karinthy Frigyes feleségének Olaszországhoz, közben sok-sok korabeli színházi, és filmes szereplő történetét megismernéd, akkor egy korabeli “kávéház” hangulatában mindezt most megnézheted, nem, nem filmen, hanem színpadon. A századelő izgalmas sztorijai az akkori Best magazint simán megtöltötték volna, a régi budapesti fotókkal megtűzdelt előadáson nem csak a történetek vannak a középpontban, hanem a hangulat is azt a kort idézi. Huzella Júlia előadásában csendülnek fel a korabeli sanzonok, míg peregnek lelki szemeink előtt filmszerűe, a korhű némafilmek, filmhíradók, a színpadon viszont a fotók és a néhol vicces, sokszor teljesen ismeretlen történetek.

Ha szereted a Spektrumon, Discovery csatornán a régi történelmi eseményeket elmesélő doku filmeket, akkor itt is biztosan jól érzed magad. Ha irodalom vagy töri szakra jársz, akkor ne hagyj ki egyetlen részt sem, bármikor be lehet kapcsolódni, minden hónapban lesz előadás a műsor szerint. A szerzők könyvei az előtérben dedikálva voltak elérhetők, érzésem szerint ez a jövőben is így lesz, készülj rá 🙂 Bárcsak az unalmas irodalom és történelem órák helyett, így megjelenítve tanították volna zenével és színes történetekkel a középiskolás kötelező tananyagot, sokak beleszerettek volna.

A nézőtéren sok-sok idős, bátor néző is maszkot húzott ma, és érezte jól magát egy nosztalgikus estén az Átriumban (ahol szolidaritási dekor van az SZFE diákjaival, oktatóival, az előadáson Huzella Júlia is viselte ezt a fontos, és kiállást tanusító piros-fehér barikád szalagot.)

Egy német sors – Hatszín Teátrum

Időutazás Brunhilde Pomsel – Molnár Piroska – életébe, vissza a náci 1930-as ’40-es évekbe.
Ha becsukom a szemem közben, akkor villannak a régi filmhíradók képei elém. Ha kinyitom, akkor nem csak hallom, de belül tovább látom, ahogy peregnek az események. Ahogy az első világháború után felnövő picilány az iskolában még nagyszerűen tanul, majd az alulképzett sokgyerekes családban nem lesz fontos, hogy tovább folytassa, és hiába benne az elszántság, a megszokott, áttörhetetlen családi háttér miatt 15 évesen már a munka világába menekül.
Első körben zsidó családi cégeknél dolgozik, és ahogy pattognak a későbbi szavak: “mert ’33 előtt nekünk semmi bajunk nem volt a zsidókkal”…
Brünhilde később a tönkrement, elmenekült zsidó családok után a rádióban, majd a propagandaminisztériumban kap állást, ahol visszaemlékezéseinek legfontosabb részei a védekezések:
“nem én voltam, nem tudtam, nem olvastam, nem gondoltam, én csak dolgoztam, nem érdekelt a politika, nem tudtam mi történik a koncentrációs táborokban, nem tudtam hova tűnt a barátnőm, nem tudtam, hogy táborokba küldik a melegeket, zsidókat, nem tudtam, nem tudtam…”
Élte a huszon-harmincéves szinglik életét, csak a munkája és az esti baráti szórakozások érdekelték. Fura fazon volt a propagandaminiszter főnöke Goebbels, de nem foglalkozott vele, mert nem került az étlapjára.
Egy olyan lány története ez, aki úgy megy el a választásokra, hogy nem tudja kire, mire szavaz, csak “tetszett a zászló, hát rájuk szavaztam”… tanulatlan, önálló gondolkodásra képtelen, csak az elé tárt, látott dolgoknak hisz, mert amit nem lát, az nincs is. Viszont nem is érdeklődik semmi iránt, így a világ nagy részéről fogalma sincs.
Mennyi és mennyi ilyen fiatal él ma is itt közöttünk, akik hajtják az állampárt mókuskerekét, olajozott kis fogaskerekekként, és bele sem gondolnak, hogy a történelem megismételheti önmagát. Ott, és akkor Németországban ebből egy világháború, több milló ember tragikus halála következett.
A bűnösök egy része előkerült, és Nürnbergben kiderültek a legfájdalmasabb részletek is. Brunhilde is akkor döbben rá, hogy mekkorát tévedett, mennyi mindent nem tudott, amikor a börtönből szabadulva, továbbra is ártatlannak érezve magát a nürnbergi perekből értesül a gázkamrákról, a kegyetlen tömeggyilkosságokról, aminek műkdötetésében ő is aktívan részt vett.
103 évesen is ártatlannak hiszi magát, és hárít.
Egyetlen fontos mondat nem hangzik el tőle: a felelősség, hogy felelőtlen volt, mert a háború vége felé sem kételkedett, nem gondolkodott.
Nagyon sok részletben a közönséggel együtt vesszük a mély levegőt, ismerősek a szituációk, a propagandaminisztérium hazug működése, pedig 2020-at írunk, sok évtizeddel a háború után élünk.
Vajon a mi pártállami vezetőink melyik menekülő útvonalat választják?
A készenlétben álló magángépeket?
A ciánkapszulát?
22… jön. És el fog jönni.
Nagyon kevés lesz védekezésképpen a “parancsra tettem”, “nem én voltam”, “ott se voltam”, “nem is tudtam róla”… nagyon…
(az idő megáll, a levegő megfagy az előadás közben, amikor Goebbels családjának, gyermekeinek megöléséhez érünk… percekkel később a nürnbergi eseményeknél kapcsolódom vissza a történetbe, ott elszakad valami, ottmaradunk, és nem ereszt a gondolat, az a tett, amviel 6 ártatlan gyermekük is meghalt, mert a szüleik a náci agymosásban megmérgezték őket is)
Máté Gábor rendezésében Molnár Piroska egy tolókocsis, megtört, tetteinek súlyát még mindig nem érző idős asszony, aki a díszletként óriási íróasztali lámpa alatt írja emlékiratait, a régi világról, és saját el nem ismert felelősségéről.

Megáll az idő – Jurányi/Átrium

Ne a filmet várd, de a történet, az pont olyan. Sőt.

Igazi iskola feeling, úgy a 60-as évek elejéről. Akkor sem szóltak másról a hétköznapok, mint rivalizálás, szerelem, leckék… csak volt még más is. A lázadás, az elnyomó rendszer meghekkelése már sporttá vált, főleg azok, akik nem féltek.
A börtönt jár pótapa figurája a megalkuvó seggnyaló, az anya, aki mindent megtenne a két gyerekért.
A nagy, akinek már csak az egyetem a fontos, mindegy milyen áron, és a gimis kamasz, aki szerelmes, aki kavarog ebben az elcseszett rendszerben, és nem leli a helyét, küzd az érzelmeivel, a bezárt lehetőségeivel.
Kijutna, elfutna, de mégsem mehet.
Játszmák kicsiben és nagyban, hatalom és elnyomás, mindennek a legundorítóbb példánya a “helyettes”.
Minden színész több szerepben, és mégis nagyon hitelesen.
A játéktér ötletes, minimális és mégis pont azt mutatja, ami volt: a sötét ötvenes évekből megmaradt félelmet, fiatalos lelkesedést, lázadást egyszerre.
Czibor Attila, Nagy Éva a hátukon viszik az előadást, Éva az anya és a szerető szerepében is nagyszerű, és az előadás felénél veszem csak észre, hogy mindkettőt ő játsza. Öskü Bálint Pierre szerepében akár most is előbukkanhatna bármelyik gimi folyosójáról, ő az igazi forradalmár az egész csapatban. Kati Gábor diáknak túlkoros, így a pótapa szerepében bizonyítja, hogy a világ megint nem változott: a hatalmat kiszolgálva minden megúszható.
Pápai Dávid a nagytesó és a helyettes szerepében is hozza az utálatost, akitől az életben is a hideg ráz, de teljesen létező karakterek.
Diákoknak nagyszerű, érdemes a filmet előtte látniuk is akár, de anélkül is teljesen érthető a történet.
Nyulassy Attila rendezte, és hangolta az egész előadás alatt.

Egy őrült naplója – Jurányi

Csak erős idegzetűeknek, jó humorral, türelemmel, egyébként eret vágsz.
Egy valóban a cári oroszország idején a nincstelenségbe, a vidékbe, és a lehetetlenségbe beleőrült Keresztes Tamást látunk közel két órán át a színpadon, aki hol címzetes fogalmazónak, hol lecsúszott nemesnek, minisztériumi dolgozónak vagy akár spanyol királynak képzeli magát.
A körítés, bemutatás naturális, taszító, és idegölő. Tépi az idegrendszerünk, iszonyodunk ettől a világtól, annyira, de annyira távoli és brutális.
Teljes átéléssel lesz Gogol hőse Keresztes Tamásból, de a felénél elfáradunk. Legalábbis én nagyon… már nem akarok több borzalmas sztorit, elég volt a kutyákkal való beszélgetésből, elég a kínokból, elég az először klassz hangjátékból.
A vége pedig már ízléstelen, de nyilván kinek mi a tűréshatára. Az enyém eddig tartott.
Sok taps, nagy munka van benne, de erről már jó volt kijönni.
Bodó Viktor rendező álmodta ilyen szörnyűségesre az akkori valóságot.