Anconai szerelmesek – Veres1 Színház

Klasszikus nevetős, zenés vígjáték, igazi kikapcsolódás!

Kikacsintós, szövevényes történet, remek zenékkel, színészekkel, hangulatos és barátságos környezetben (parkolható a környék könnyen!, és közel is van agglomerációból hamar elérhető, de a belvárosból sem több 35-40 percnél).
Anconában nem mindenki az, akinek látszik, és nem minden szerelem olyan, amilyennek látszik.
A bevezető látványos, és az alaphangulatot már megadja, van min nevetni már az első percekben is.
Anconában él Tomao Nicomaco (szerncsénkre ma Petridisz Hrisztosz), ki megosztja házát Dorinával (Fésűs Nelli – az igazi komika!!!), aki házvezetőnőnek szegődött, de masszívan szerető társ lett belőle az évek alatt. Egy pici főtéren vagyunk, ahol Tomao háza mellett egy piciny olasz hotel, amit Agnese (Zorgel Enikő) vezet, aki Tomao életében korábban a szerető szerepkörben volt, de mára csupán a futottak még kategóriába öregedett bele.
Szemben a hotellel Giovanni (Pál Tamás) kávézó-cukrászdája áll, úgy az összeomlás szélén, aminek okozója maga tulaj, hiszen ennyire szar kávét-sütit-konyakot stb. sehol nem kapni egész olaszohonban, viszont a kiszolgálás is csapnivaló. Igazi olasz a srác, minden problémán könnyen túlteszi magát, míg bele nem fut a szerelem nevű csapdába…
Tomao lányát Luciát (Csáki Edina, húúú, de klasszul tud megbolondulni… de csak később…) nézte ki magának Giovanni, ugyan szerelem nem fűti, de egy kisvendéglő megnyitásához pont elég lenne Lucia faterjának pénze, amit hozományként simán lenyúlna.
Ebbe az idilli felállásba érkezik meg Viktória (Laurinyecz Réka) a magyar, sőt debreceni tájszólásos parasztlány, aki elveszett olasz szerelmét kutatja nem is annyira hiába, és már napok óta Agnese panziójának vendégszeretetét élvezi. Időnként megmutatja magát az erkélyen, ízes tájszólását senki sem érti, de ő hisz benne, mint annyi magyar, ha hangosan kiabálja szótagolva, akkor érteni fogják 🙂 (szakállas vicc, de itt nagyon betalált). Tomao lángra lobban, Dorina és Agnese meg lassan búbánatukba fulladnak, mert megjött ezzel a magyar veszedelem.
A helyzet fokozódik, mikoron is befut a kisvárosi bohózatba Luigi (Dósa Mátyás – hogy ennek a pasinak mekkora hangja van!), aki azért maradhat Tomao házában, hogy megtanítsa az öreget új dalokra, mert fixen hiszi Tomao fater, hogy ő lesz Viktóriánál ezzel a nyerő. Apró bibi a történetben, hogy Luigi összefut Luciával, és a két fiatal első látásra egymásba nemcsak botlik, hanem szeret is. Mindkettőjük kölyökkori trauma okán dadogós, kivéve ha együtt vannak, így már a jövőt tervezgetik, és egymás melletti szobát oszt rájuk Dorina, mert ő ugye véletlenül ért a szívügyekhez.
Nem sokkal később beimbolyog történetünkbe Lukrezio (Krajnik-Balogh Gábor, a másik hang, amitől a háton hidegfutkosósan szép az este), és nem kevés pia elfogyasztásának hatására elsírja bánatát az éppen ott tébláboló Tomaonak, hogy ő biza szerelmi bánatában halni készül, addig meg elszórja tetemes vagyonát. Rómában két éve (szerinte) öngyilkos lett élete szerelme, azóta csak kallódik a pénzével együtt. Tomao Viktóriánál jobban csak a lóvét szereti, így gyorsan Giovanni pocsék kávéjával kínálja, majd a még “szarabb” konyakkal, és marasztalja Lukreziot, hiszen remek parti lenne a halni készülő az ő dadogós Lucia lányának. Giovanni persze ettől helyből hisztérikussá idegeskedi magát, hiszen ha Lucia nem hozzá megy feleségül, akkor nincs hozomány, amiből neki vendéglője lehetne… Problémáját fokozza, hogy ő is összefut Viktóriával, és hamar kiderül, hogy ő az az olasz szerető, aki meglépett Magyarországról, és otthagyta az “állapotos” Viktóriát, aki persze nyakába vette, ha nem is a világot, de Olaszországot, hogy felkutassa, és hát pont fel is lelte szerelmét. A nyelvi problémák itt is fokozódnak, hogy éppen ki és kit szeretne menyasszonynak és ebben ugye Tomao és Giovanni vetélkedik egy jót.
Ha nem eléggé pörögne a sztori, akkor egyszercsak hazatér Drusilla (Steinkohl Erika), aki Giovanni huga, és szépen kiosztja tesóját, felemlegetvén, hogy a béka segge alá züllesztette a faterjuk által rájuk hagyományozott cukrászdát. A hol jártál ilyen soká kérdéskörben az is kiderül, hogy Rómából meglépvén (szerelmi bánat okán) világjárásba kezdett a csaj (hol is hallottam már…), és most megérkezett, és maradni készül.
Nem sok kell hozzá, hogy összefusson Drusilla és Lukrezio, és ugye ez utóbbi vakegér, így nem látja meg a meghaltnak hitt szerelmét. Fokozza az őrületet Tomao, aki bejelenti, hogy Lukrezio felesége lesz a lánya, ettől Luigi rendesen kikészül, és Lucia is újra dadogni kezd. A két tapasztalt szerelemben szakértő Agnesenek és Dorinának korszakalkotó ötletet támad: Lucia bolondnak mutatja magát, és ez okból még a “lankadó fél 6-os” Lukrezio is dobja a házasság ötletét. Giovanni örül, de peche van, mert Luigit szereti Lucia, így pofára esik.
Nincs más hátra, mint előre, így Viktóriával vígasztalódik, Tomao nagy bánatára.
Mindezek közben Lukrezio elmeséli gyerekkori traumáját szülei válása okán, amikoron is fivérétől elszakították, majd a sokaság elkezd bemutatkozni egymásnak, és kiderül, hogy Luigi az elveszett testvér. Haladunk végre a megoldás felé 🙂
Drusilla tesója ötletének hála zarándokra veszi a figurát, és eltorzított hangon terelgeti az egyébként is súlyos problémákkal terhelt népet, egészen addig, míg Lukrezio szerelmet nem vall a már “nem élő” exének. Aki persze felfedi magát, és tolják együtt a magyar-olasz Felicitát 🙂
Már csupán Viktória választására várunk, ami nem meglepő, hogy neki a cseppet túlkoros Tomao helyett Giovanni kell, így Dorina is visszakapja az el sem vesztett Tomao-ját.
Csavarodik még a vége, mikoron is Viktória kedves mamáját mutogatja Tomao-nak, aki felidézi azt a néhány szót, amit huszonéve tanult meg Budapesten a VIT idején, amikoron is ott is szerelembe esett. Igen, annak is lett gyümölcse, aki éppen Giovanni kezét szorongatja a családegyesítés idején.
Mitől olyan klassz ez az este?
Minden jelenetben szólnak az olasz slágerek, hol magyarul, hol olaszul éneklik a szereplők, minden a helyén van, minden kavarodik szerelmesen-viccesen, de a vége happy-end. A szerelmesek, testvérek, apa-lánya és még a panziós is párra talál.
A hangulat, a zene, a rendezés (Szilágyi Annamária) pont a helyén, a legjobb helyén Veresegyházon, a Veres1 Színházban, a szeretemszínházban.
Ismétlés várhatóan a Mézesvölgyi nyáron ugyanott, mert ez többszörnézős, mindignézős előadás.

Hurok – Jurányi

A hatalom táplálékláncának tetejéről indulunk egy kis barokkos bevezető után. A Miniszter (Mészáros Máté zseniális alakításában, a vér valóban meghül az előadás végére…) kezdetnek lealázza a stábját, titkárnőstül (Járó Zsuzsa) és államtitkárostul (Debreczeny Csaba), csak mert nem a kedve szerint osztották vissza a pályázaton nyertes cégek a pénzeket az ő kényesen méretes zsebébe. Hol a tökbe hallottam már ilyet… hm… áááááá, a valóság a színházban? Ja, hogy független helyen járok… aha… itt még lehet… ameddig lehet… addig NÉZD MEG!, amíg még lehet…
Továbbgördül a történet, ekkor már az államtitkár rúgja ki, és adja rendőrkézre a gyárigazgatót (Epres Attila), aki ugye már “a gimiben is egy seggfej volt”, és most is az, ezért volt teljesen megfelelő a pozícióra…(visít a szívemben a “hol vagy Lölőőőőőőő????,  behal a gázbojler nélküled!”). Tovamenekül a sittről emberünk, és menekülne tovább is, ha lenne miből, de ugye az államtitkár lesöpörte, na nem a padlást (ó, azok az ötvenes évek…), hanem a bankszámláját, ezért egy sötét éjszakán felkeresi a közértlánc-tulajdonos (Rába Roland) lekötelezettjét, hogy behajtson rajta 500 milliót, na nem a kőkemény magyar forintban, hanem EUR-ban. A nagyvállalkozó kemény, még vacsorázni sem hívja be a bukott igazgatót, sőt elhajtaná a vérbe, de ugye közbe jön egy aprócska hiba, amit elkövetett: nem volt elég elővigyázatos, így zsarolhatóvá vált. Ha pedig zsarolható, akkor biza ebben a szép magyar népnemzeti bizniszben ő zsarolva is lesz. Nem is mással, mint azon fotókkal, amivel hamar kiderül, hogy a szép nagycsaládos patyolattiszta vállalkozó melegkurvákkal tölti szabadidejét.
Repülünk is az albérletbe, ahol érkezik az aktuális párja (Dékány Balázs), aki nem csak egyik boltját vezeti, de életében ő a második “feleség” a kéjlakban. Nincs mese, szakítani kell, mert nagyon fájó volt kifizetni azt a temérdek EUR-t. Olyan szakítós hisztit ver le Dékány Balázs, olyan valódi szerelemmel szereti most már exét, hogy a szívünk sajdul bele.
Na nem sokáig, mert ha el lett baszva a napja, akkor bosszúból lefelé tapos, és a bolti pénztároson (Járó Zsuzsa) tölti ki haragját, és mikoron is lopáson kapja, azonnali hatállyal úgy kirúgja, hogy a lába nem éri a földet. Nem is akárhogyan, hanem megalázva, megtaposva.
A pénztárosunk persze nem véletlenségből nyúlt a pénzhez, hanem a drogos öccse (Nagy Dániel Viktor) szorult helyzetét igyekezett enyhíteni, aki a munkához egész életében úgy állt, hogy más is hozzáférjen, ő viszont mások megkeresett lóvéját kora kamasz kora óta ilyen-olyan kábító cuccokra költötte, ha nem volt mit, akkor meg hitelbe. Ez ütött vissza, mert jött a fenyegető “Nyikoláj” (mifelénk az ilyen kopasz-orosz-ukrán verőemberek gyűjtőneve), aki tudtára adta, ha nem fizet, akkor biza rövid úton mehet a pokolba, és ezt szó szerint kell érteni.
Mivel a tesó lebukott, így a drogfüggő behazudja a szerelmének (aki szintén gyógyult drogfüggő), hogy máris várólistás a drogelvonón, a már gyógyult drogos csaj (Gombó Viola Lotti) szerelme elvakult, és jó ötletnek ugyan nem tartja, de bevállalja, hogy beáll még az egyszer, utoljára luxuskurvának.
Körbe is érünk, mert megjelenik a szállodai luxuskecóban a drága miniszterünk (Mészáros Máté), a látvány leírhatatlan, elmesélhetetlen, kíméletlen, és rendíkvül találó. Igényeire a lány még nincs felkészülve, de mit lehet tenni, a pénz az úr ebben a szó szerint elkurvult világban, így a nagyfejes összes kérése teljesül… és így beteljesül.
Az ÖSSZES szereplő PARÁDÉS alakítást nyújt, minden jelenetben, és a jelenetek közben az éppen nem szereplők a színpad körül ülve, átöltözni osonva ott vannak, és játszanak tovább. Ha kell ugatnak, hiszen kutyák, ha kell az összes zajjal eljátszák, hogy bekapcsolt tv mellett érkezik a pénztáros az öccséhez.
Az átvezető részeken olyan énekes produkciókat nyújtanak, amikre csak pislogunk.
A díszlet, a szereplők jelmezei mind-mind minimálisak, de teljesen jellemzőek. A történetek ütnek, és valósak, nagyon is idevalósiak, ebbe a városba, ebbe az országba. Sajnos. Sírhatunk rajta, mert lenne min, de itt csak nézzük, nevetünk, döbbenünk, majd újra és újra kezdjük, ahogy a körforgás más és más szereplőkkel, de újra és újra elkezdődik és végigfut nap, mint nap a való életben is.
Tökéletesre rendezte Bagossy Levente.

Virágot Algernonnak – Játékszín

Szívet melengető, de egyben megszaggató előadás, nagyszerű szereplőkkel.

Charlie Gordon 51 éves értelmi fogyatékos pékségben dolgozó felnőtt “nagy gyerek”, akinek 60-as IQ-ja mellett a felnőttek iskolájában azért sikerül megtanulnia írni-olvasni. Nagynénje foglalkoztatja, így nagyjából teljes az élete. Jóindulatú, és segítőkész, persze a kollégái állandó célpontja, mert egyszerű gondolkodásával mindenkit megnevettet. A két rosszindulatú, de mégis mindennapi kollégát Nagy Sándor és Hegedűs D. Géza játsza, és másodpercek alatt alakulnak át oda és vissza a két tudós orvos szerepéből az előadás alatt folyamatosan.
A vállalkozás vezetője, a jóságos nagynéni Zsurzs Kati, aki félti, óvja kicsit bolondos rokonát. A második felvonásban ugyanő Charlie anyjaként döbbent meg minket.
Szóval Charlie tanárnője segítségével bekerül egy kísérleti programba, amit eddig csak egereken végeztek, akik közül Argennonnak sikerült kiemelkedő teljesítményt elérnie egy agyműtét következtében. Charlie nem tudja legyőzni a maga 60-as IQ-jával az Argennont, de tanárnője, és a saját vágyai okán belevág a műtétbe, és az utána következő fejlesztő kezelésekbe.
A műtét sikerül, az orvosok a föld felett 10 centivel ünneplik magukat, és Charlie napról napra fejlődik, sőt egy ponton már átlépi tudásban a tanárnő (Lévay Viktória csodás alakításában) korlátait is. És nem csak tudásban, érzelmekben is felnő hozzá.
Charlie-t a kutatás vezetője bemutatja egy konferencián, amit a kollégája nem támogat még, de tudomásul veszi. Nem áll rendelkezésre megfelelő idő, hogy a hosszabb távú hatásait a műtétnek elemezhessék, de a siker utáni vágy, a pénz utáni mohóság mindent elsöpör.
Itt áll az előadás csúcspontja, hogy meddig van joga az orvosnak, tudománynak beleszólni mások életébe, mit tehetnek meg önállóan, és mit a beteg beleegyezésével.
Charlie fellázad, és “világgá megy” Argennonnal, majd a tanárnő hatására kutásba, kezd, mert 3x-os IQ növekedésével már a tudósok sem tudnak lépést tartani elméje szárnyalásával. Keresi-kutatja a módszert, amivel megmentheti Argennont, és saját magát az elkerülhetetlentől: az állapotuk visszafordulásával a kiinduló állapotnál rosszabb helyzetbe kerüléstől.
A csata elveszik, és Charlie kezd visszafordulni eredeti önmagához, de mégis hálás a sorsnak, az orvosoknak, hogy megismerheti, hogy milyen “okosnak lenni”.
Az egész előadás egy csodálatos világba vezet, ahol emberi döntések, és életek kerülnek mérlegre, mi az, amit még megtehetünk, és mi az amit nem. Mivel lehet embereken kísérletezni, és mi az, amit nem. Etikus-e úgy belevágni egy kísérleti műtétbe, hogy nem tudjuk a végkimenetelét, nem kutatjuk ki előtte teljes körűen a következményeket, amik nem csak egészségügyiek, sőt elsősorban nem azok, hanem lelki-mentális hullámvasútak.
Charlie még tökéletesen “okos” állapotában megkeresi szüleit, akik problémája miatt már régen lemondtak róla, és ugyan nem nagyon csalódik a megdöbbentő valóságtól, de szívszorító jeleneteknek lehetünk szemtanúi.
A díszlet profin és látványosan szolgálja, rendkívül praktikusan az előadást, hogy a pékségben, hol a tanteremben, hol az orvosnál, hol a konferencián, anyánál, borbély szalonban, bárhova is repülhetünk. Előkerül Charlie gyerekkori énje, és mind-mind a díszlet valódi és vetített változatán keresztül filmszerűen tárul elénk, olyan gyors váltásokkal, mintha egy moziban ülnénk.
Horgas Péter díszleteiben, Horgas Ádám rendezte meg ezt a csodálatos, szívekhez szóló előadást.

Legénylakás – Centrál Színház

Cuki szerelmes limonádé egy hideg téli estén 🙂
Chuck (Fehér Tibor) felemelkedésének útját abban látja, ha a biztosító társaságnál, ahol dolgozik minden felsőbb vezető igazgatónak esténként kölcsönadja belvárosi kis lakását, hogy azok (Cserna Antal, Ódor Kristóf, Endrédy Gábor, Janicsek Péter) zavartalanul csalhassák meg fix feleségüket a különböző helyeken összeszedett alkalmi barátnőikkel. Nem működik rosszul a rendszer, azt leszámítva, hogy a beígért előléptetések csak nem esnek meg Chuck előmenetelében, hiába ígéri az összes nála dugó csalfa férj neki.
Mindeközben Chuck vágya Fren (Tompos Kátya) kecóra vitele erős késedelmeket szenved, nem csupán a lakás foglaltságának okán, hanem Mr Sheldrake (Stohl András) főfő HR főnök miatt, aki hülyíti és szeretőként tartja Fren-t, aki bájosan hülyén még “mindig” szereti.
A sztori nem lenne teljes, ha Mr Sheldrake pont nem Chuck lakását venné igénybe, és természetesen ott randizik Fren-nel.
A helyzetet bonyolítja, hogy a szomszéd doki (a zseniális, az este fénypontja: Papp János!!!!) rosszul alvó feleséggel van megáldva, és nem kevés szakmai kíváncsisággal, a “hogyan lehet túlélni ezt a mindennapi strapát” témakörben. Kicsit sem sejtni, hogy szakember ismerősei által is erősen igényelt információk tömege nem egy “pácienstől” származik, hiába vizsgálnák meg tudományosan, hogyan bírja szuflával a szomszéd fiatalember.
Chuck főhősünk magában beszél az előadás nagy részében, hozzánk a közönséghez, és végre a második felvonásban már nem csak álmaiban szerepel Fren, hanem már egy kósza bukott randin is túl van.
Ennek örömére felszed egy kocsmai álkurvát (Pokorny Lia, a tökéletes!), akit végre saját használatra megtartott lakásába visz kevéssé szomjasan. A bonyodalmakat fokozza, hogy Mr. Sheldrake éppen hazasiet a mégfeleségéhez, és Fren egyedül maradva a lakásban úgy érzi, hogy neki pont elég volt ebből az elbaszott karácsonyból, sőt az életéből is, úgy benyalja Chuck altató készletét.
Tök jó hír, hogy a vicces doki a szomszédban éppen kéznél van, és míg Chuck kipasszolja nem kevés rábeszélés árán egyéjszakásra tervezett nőjét a lakásból, addigra életet lehel Frenbe.
Aprócska baki, hogy mire másnap végre a fiatalok egymásba szeretnének, addigra befut Fren bátyja, és hazaparancsolja a csajt. Mindeközben a korábbi csaja Mr Sheldrake-nek felkapja a vizet, és nem tűri tovább exe újabb hódításait, és feldobja az asszonynál, aki így helyből utcára, illetve itt előkelőéknél szállodába jut szilveszter éjszakájára.
Mikor (spoiler!) Chuck már épp feladván a Fren utáni epekedést szedné a sátorfáját és a doki legnagyobb bánatára lelépne a bús p…ba, akkor jön Fren és megmenti a helyzetet, vadul elkezdenek…. nem, nem azt! Nézd meg… 🙂
Dokinak sikítós vastaps, a többieknek a sima.
Zenés, bolondos, lassú, de a második felvonás végre nagyon vicces (éljen Papp János színművész örökké!)
Puskás Tamás rendezőt dícséri ez a kellemes este.
PS: egy színapdon az exnemzeti fénykorának üdvöskéi: Fehér Tibor, Tompos Kátya és Stohl András. 🙂 Jó őket együtt látni!

Kertész utcai Shaxpeare mosó – Örkény Színház

Végre az a Rómeó és Júlia történet Bodó Viktor rendezésében, ami nem a hagyományos, nem a megszokott nyálasan szerelmes sírósdráma, hanem egy nagyon mai, igazán rendhagyó előadás.
A klasszik történet beköltözött a VII. kerületi Kertész utcába, ahol a pontos helyszín egy autómosó, a helyi két családi banda viszálya mit sem változott az évszázadokkal ezelőtti sztoriban.  Csak kiegészült.
A szerelem és a gyilkosságok mellé befutott a drog, a techno, a csalás, a piti bűnözés és a humor. Igaz, ez utóbbihoz nyitottságra és jó humorérzékre is szükség van, egyéb esetben irány a ruhatár a szünetben, néhányan menekülőre is fogták.
Érkezéskor valami nem stimmelt, nyilván kezdő nézőként (mármint ezen előadáson) érkezve kényelmesen a 7 óra már a nézőtéren talált, félházzal. Kint az előtérben még a többiek, majd némi üvöltözés behallatszódott, igen, elkezdődött, már ott Tybalt és bandájának kötözködő bevonulása. Legközelebb bevárom őket, és némi spoiler: a szünet elejét is érdemes még a nézőtéren tölteni, van még látnivaló 😉
Szóval a két banda itt is öli egymást, látványban Shakespeare-t (Máthé Zsolt) simán a színpadon öltöztetik át bandataggá, itt azért eldől, hogy +18-as az én ízlésem szerint az előadás, kicsit sem vagyok prűd, de ha már kiteszik, akkor gyúrjanak rá.
A zene, a látvány, az első rapben emlegetett Nádasdy Ádám jelenlétében kezd felengedni a mai közönség az első döbbenet után. Talán a filmszerű látvány, és jelenetek, a színészek odaadó játéka az oka, de percek alatt felejtjük el, hogy ez néhány utcára a Madách tértől játszódó történet, annyira igaz, és hiteles.
Kapulekné (Hámori Gabriella) igazi szétplasztikázott kurva, Kapulek (Csuja Imre) a szürkegazdaságban halászó újgazdag vállalkozó, Mercutionak (Polgár Csaba) egyetlen tiszta pillanata sincs, csak a cucc tartja életben, mindegy mi az, tolja rendesen. Benvolio (Vajda Milán) a legszerethetőbb mackó a bandában piszok jó humorral, jó ütemérzékkel dobja be magát minden pillanatban. Montágné (Takács Nóra Diána) a roki mama olyat énekel az első felvonás végén, hogy szem nem marad szárazon. Igen, van zene, mindenféle, sőt a szünet előtt nem sokkal a fél nézőtér együtt bulizik techno-táncol a színpadon lévő színészekkel (ne félj, nem kötelező, de úgyis kedvet kapsz!)
Párisz (Ficza István) hozza a bicskanyitogató úrifiút, akit addig kéne ütni, amíg mozog, és csak egyetlen esélye van a feleségre, ha zsarolással szerez magának. (itt szerez, mert ez nem a hagyományos Júlia storyline).
Herczeg (Gálffi László) üde színfolt a színpadon, megáll az élet, mikor belép, az első érkezése különösen hatásos.
Geri szerepében Jéger Zsombor végigmelózza az egész előadást az elejétől a végéig, a legfontosabb bandatag, barát, és mégis szinte mindig a láthatatlanságban marad.
Csákányi Eszter parasztos dajkája minden pillanatában rendkívül vicces, nem tud úgy lépni, mozdulni, szólni, hogy ne röhögnénk nagyon.
Az elcseszett életű Rómeó (Patkós Márton) a végletekig kínozza magát, majd ebben a történetben az aranylövéssel kerül át a túlvilágra.
Júlia (Kókai Tünde) a vagány csaj, aki még az őseivel is helyből szembeszáll, de itt azért már a mai világban él, és inkább a lóvé, mint a csóró Rómeó, bár a túlvilágra itt is hamar átkerül.
Tybalt (Nagy Zsolt) az a típusú erőszakvezér, aki gyorsan kiérdemli a sorsát, nem spórolt a rendező a művérrel, folyik az rendesen egy jeleneten belül, amikor gyorsan kinyírja Tybalt Mercutiot, majd Rómeó Tybaltot.
A második felvonás csúcspontja Lőrinc (barát?) – Mácsai Pál zseniális alakításában – eljövetele, aki egy kerékpárjavító szaküzlet mélyén működő drogelosztóként sem hagy fel papi hivatásával és adja össze az ifjú párt, majd miután Júlia nem hisz a csodaszerében, saját maga teszteli azt. Időközben arra is van ideje, hogy aktuálisan beszóljon a mindenkori hatalomnak, zseniális, ördögi tudású a pasi na!
Különleges este, nagyszerű előadás, fiataloknak, főleg akik megszenvedték az eredeti végigolvasását kötelező. Itt tutira megszeretik.
Többszörnézős szeretemszínház.

Az egérfogó – Veres1 Színház

Agatha Christie regénye alapján készült az előadás, így már most mondom, hogy a gyilkos tettestársaként én sem mondom meg ki ő. Csakazért sem, hogy elmenj és megnézd, vagy legalább elolvasd a könyvet.
És akkor spoiler nélkül.

Egyszervolt holnemvolt kitört a tél havazással, jéggel, és úttorlaszokkal (még a klímaváltozás előtt élt az író, így erre volt sansz…). Egy panzióban gyűlt össze a gyanús társaság, a panziót üzemeltető házaspár: Mollie (Verebes Linda) és Giles (Pál Tamás), Mrs. Boyle (Zorgel Enikő), Christopher (Dósa Mátyás), Metcalf őrnagy (Venyige Sándor), Mr Paravicini – a kakukktojás (Trokán Péter) Miss Casevell (Molnár Gyöngyi) és Trotter őrmester (Mohai Tamás).
Gyilkosság történt, és a panzióban tartózkodók közül mindenki gyanús, mert a legyilkolt néni annó nevelőszülőként 3 gyerkőcöt vett a néhai férjével magához, majd a lóvét eltették a gyerekeknek viszont se kaja, se szeretet nem jutott. Így az egyikük meghalt, a “gondos” anyuka pedig jól megérdemelten a sitten végezte. Miután leülte azt az időt, amire megmérték, hazatérvén sokáig nem örülhetett szabadságának, mert a gyilkos átsegítette a túlvilágra.
A gyilkos pedig már a panzióban van, és következő áldozatára vadászik.
Ki kicsoda? Trotter nyomoz (?), vagy nyomozva szerencsétlenkedik, előkerül a létszámból a másik két gyerek, a tanító és a bírósági illetékes, aki a nemalkalmas családba helyezte annó a gyerekeket.
Minispoiler! Lesz még hulla, meglepetés, lelepleződés, csavar, újabb titok, és a gyilkos is előkerül.
Bűnrészesek leszünk, mert a gyilkos kérésére titokban tartjuk kilétét, nem mondjuk el, hogy végig átvert mindenkit, míg le nem bukott.
2,5 óra tömény krimi, semmi sem zökkent ki az izgalmakból, remek kikapcsolódás nem csak téli estékre.
Schlanger András rendezte, és emlékezzünk meg Gedeon Borókáról is, aki a jelmezekért és díszletért felelt, és ezek kimondottan jól sikerültek!
Továbbra is szeretemszínház!

A vágy – Radnóti Színház

Otto (Schneider Zoltán) és Hilde (Kováts Adél) végtelenül “unalmas” házaséletébe csöppenünk, rögtön a hitvesi ágyba. Ottónak nagyobbak a vágyai, mint a lehetőségei, és innentől a helyzet csak fokozódik. Próbálja szegény pára megoldani, a maga egyszerű módján a szorult helyzetét, de előbb-utóbb be kell látnia: ami nem megy, az nem megy.

Hozzájuk érkezik a sittről Hilde öccse Fritz (Vilmányi Benett), akit szexuális túlfűtöttsége az utcára hajt minduntalan, ahol nem közveszélyes, viszont erősen megbotránkoztatóan magamutogatóvá válik. Vágyölő nyugibogyókkal engedik útjára. A kísértés a befogadó család alkalmazottja, Mici személyében érkezik, de ugye akinek a vágyai extrák, azt a hétköznapi szerelemre vágyó csaj nem elégítheti ki.

A szerelemért, szeretetért viszont mindenre kapható alkalmazott Micit (Bata Éva)  Ottó kapja el, és Hilde ráébred, hogy lepattintották róla a megszokott férjecskéjét.

Mit tehet egy megcsalt feleség? Nekifut a feladatnak, amihez kap némi oktatóanyagot Micitől, és bedobja magát a közös Ottóért, majd le is szakítja, mint főnyereményt. A hogyan már spoiler, de csak egy félmondat van rá “eeeezkéééééééééész”…

Szabadszájú, nagyon humoros tabutémákban túrkálunk a végletekig, semmi sem titok, mindent megmutat az előadás (igen, azt is!), és hatalmas érzelmeket dobál a színtér közepére. +10 év házasság után mit okozhat az elhidegült feleség, mennyire egyszerű a nem túl bonyolult gondolkodású kertész vállalkozó Ottót behálózni (temetője is  van, vigyázz befelé, le ne taposd a sírt!).

Nem maradunk gondolkodnivaló nélkül a házasság, szeretet, szerelem, dugás (!), szexuális vágyak, elfojtások világából. Úgy beszéli el a történetet az előadás, hogy végig folyamatosan nevetünk, miközben azon gondolkodunk, hogy nem, ez velünk nem fordulhat elő. Ottó egyszerűségében nagyszerű, prototípusa a nem túl okos, viszont szeretetéhes nagymackónak.
Mindent kimond, gondolkodás nélkül, és nem az irodalmi-városi szóhasználattal fejti ki véleményét a környezetéről, és mindent továbbgondol, túltol, túlharsog, túl… túl… de még mennyire. 😉

A bemutató előtti előadás extra élménye, a nézőtér sarkában remekül szórakozó rendező: Alföldi Róbert, aki szinte sima nézőként velünk együtt nevet a poénokon, mintha most látná először.
Csodás csapat, nagyszerű előadás! (többszörnézős)

+18 karikás, de minimum felvilágosult 17 év felett.
Kékharisnyák, prűd  míszpicsák kerüljék messzire, vagy nyissák ki a szívüket, és az első 10 perc sokkhatása után remekül fogják érezni magukat.

Ópiumkeringő – Pesti Magyar Színház

Álljon itt az utókornak… 4. napja nem jutok szóhoz.
Ez AZ az előadás, amit mindenkinek látnia kell életében 1x.
Ha majd bőgés nélkül le tudom írni az érzéseim, akkor itt lesz.

Karády Katalin életének leggyötrelmesebb fél éve a színpadon 1944 tavaszától indul. Jazz, történelem, a mélységek pokla, a remény és a reménytelenség képei egymás után.
Karády Katalint Pataki Szilvia kelti életre, és az ő szemén, személyén keresztül éljük át a kegyetlen mindennapokat, a börtönt, a reménytelenséget, a kínzásokat, a kihallgatásokat, a szerelmet, az árulást, a kilátástalanságot… majd a történetek között szólnak a kor felejthetetlen dalai, mind-mind az akutálisan történetrészhez illő időben: Hiába menekülsz, Hamvadó cigarettavég, Ez lett a vesztünk, Ugye gondolsz néha rám… amikor nem a döbbenettől megkövülve hallgatjuk 1/1 a színésznő elfogásának, lecsukásának, kihallgatásának, megkínzásának szörnyűségeit, akkor könnyítésként lelkünk már hangosabban zokoghat a dalok között. Halkan magunkba sikítjuk, hogy ez nem történhet meg, ez nem történhetett meg… pedig megtörtént, és vele, az ünnepelt színésznővel is megtörténhetett, mert nem dobta el a barátait, elveit, szerelmét és gerincét még akkor sem, amikor már az élete volt a tét. Pedig az életével játszott, amikor nem árulta el a zsidó barátait, amikor bújtatta a megbélyegzetteket.
Rohanunk a vesztünkbe…??? Lépkedek hazafelé, keringek az úton mire megtalálom a hazafelét… soha többé nem jöhet vissza az a gyászos áruló korszak… pedig már itt van, a besúgók, árulók, érdekemberek most is itt vannak, és élnek vidáman mások sorsának romjain…
Végtelenül érzékeny, sírós, és elgondolkodtató este lett.
A zenét a Modern Art Orchestra hozta a színpadra, Lengyel Ferenc (ott ült a nézőtér közepén, és őszinte örömmel tapsolta meg a végén Pataki Szilviát – nagyszerű volt! és a zenekart) rendezte.

A GÁLVÖLGYI – Játékszín

Igen, így csupa nyagybetűvel!
Elfogult vagyok? Nem látok a rózsaszín ködtől? Nem hát.
Mert színpadon önálló esten A Gálvölgyi.
Kihagyhatatlan, utolérhetetlen színészóriás. És mindig, minden szituációban EMBER tud maradni.
Olyan humorral mutatja be, ha kell figurázza ki a saját életét, családját, szeretett barátait, kollégáit, hogy sokszor fulldoklunk a nevetéstől.
Az eredeti címe az előadásnak részben igaz, a bölcsőtől indulunk, de szerencsére, a végelgyengülés és  koporsó még állati messze van. Addig is Gálvölgyi János azért áll minden este a színpadra, hogy nekünk feledhetetlen órákat okozzon.
Megtette ezt most is.
Elindultunk az időutazásra a gyerekkorától, a szüleitől, haladtunk tovább a gyerekkorán Angyalföldről a Csengeri utcába, az általános iskolán keresztül vezetett utunk a környékbeli Madách és Nemzeti színház művészbejárójának képzeletbeli útvonaltervén át a Madách gimibe érkeztünk. Képeken feltűnt szintén “zenész” padtársa Verebes István is többek között. Egy következő képkockán, az akkor még nem bérlakópropagandista Reviczky Gábor is balettozni tanult a Színművészetin Gálvölgyivel együtt.
Valahogy sikerült olyan közönségnek összegyűlnie, akik nem csak nosztalgiára vágytak, de képben voltak az összes aktuális kiszólással, beszólással, áthallással. Mint egy egyszemélyes mini Heti Hetes (oké, a főcím is benne volt a retro buliban).
Előkerültek a régi Ki-Mit-Tud felvételek, amik nekem már történelem, de jöttek a nagy még pályatársak, az örök kedvenc Márkus László, akiért egyerekként rajongott, dolgozhatott vele, majd az utolsó pillanatokban a karjaiban hunyt el. A sírva nevetünk nem ez a pillanat, de nem sokkal később újra a zsepiért nyúltunk, amikor Bajor Imre tűnt fel a képeken és Hernádi Judittal együtt a Pasik forgatásairól jöttek a sztorik. Olyan bajorimisen lendültünk tovább a poénos régi sztorikon.
Hernádi Judit sem hiányozhatott, az igaz barátságuk, annak kezdete, és a tisztelet, ami Gálvölgyi János minden mondatában benne volt.
A két élő dal, a színdarab részlete, ahol beugrott Psota Irén mellé, még a hőskorban, mind-mind repített minket a régmúltba, és közben élőben, elevenen még szerencsére mindig a színpadon: A Gálvölgyi.
Minden történet és fényképhalmaz mögött egy újabb, és újabb szelete az életének, kapcsolódások a mai mindennapjainkhoz, a keserédes poénok, és a végtelen szeretet, és színházszerelem öntötte el a Játékszín színpadát, ahol több mint 50 éve kezdődött minden.
Kihagyhatatlan előadás, ha minden este ezt nézném, akkor sem unnám meg sokáig!
Köszönet érte A GÁLVÖLGYI JANINAK!

Játék a kastélyban – Vígszínház

Old-school előadsás, de a nézhető fajtából. Molnár Ferenc egyik legtöbbet játszott műve, amin a “szédítő” tempó mellett kb 8-10 percenként beesik egy poén is.
Az első negyed óra ásításai után némiképp begyorsul, na nem a követhetetlenül pattogó vicces jelenetek szintjére, de lesz egy kellemesen lüktető laza ritmusa.
Olasz tengerparti villába érkezünk, ahol Turai Sándor (Benedek Miklós) és Gál (Fesztbaum Béla) írók egymást szórakoztatják a vacsora után a pesszimista és optimista nézeteik összehangolásának kísérletével. Társaságukban van még Ádám (Csapó Attila), aki zeneszerző, és éppen hármójuk alkotását, egy operettet érkeztek bemutatni a darab főhősének, a primadonna Annie-nak (Tornyi Ildikó). Ádám erősen szerelmes, fiatal és kevésbé gyanakvó, így mindenféle bejelentés nélkül érkezik leendő menyasszonyához (igen, Annie az) a két író társaságában.
Annie a már korábban érkezett villalakókkal éppen hajókirándul, így hármasban ütik el az időt a vacsi után. Kicsit bezavara képbe Gál információja, hogy a vendégek listáját megkukkolva a portán Almády (Lukács Sándor) is a nyaralók létszámát növeli, akiről eleinte maximum azt tudjuk, hogy nem kellene itt lennie, inkább a feleségével és 4 gyermekével a Balaton partján kellene lopnia az időt. Ehelyett bezzeg ideette a fene. Mindezeket tetézi, hogy a papírvékony falai ennek a pöpec villának megadják a lehetőséget, hogy a szomszéd szobában trécselő írói+zeneszerző trió a remek akusztika következtében fültanúja legyen Annie és Almády románcának, ami rádiójátékként hallgatható, ugyanis a szomszédos szobában történnek az események. Ki is akad rajta mindhárom főhősünk, majd Gál és Ádám a nemalvás, viszont a tetthelyről eltűnés megoldását választják, míg Turai Sándorunk lelkes drámaírói vénáját a helyzet megoldásába fekteti, és gyorsan elhúz a könyvtárba alkotni. Időnként befut a lakáj is (Gados Béla, aki sok vizet nem zavar, és a nyomába sem ér a korábbi szereposztásban néhány éve látott Tahi Tóth Lászlónak, de legalább megpróbálta a lehetetlent: helyettesíteni a zsenit). Szóval a lakáj inkább időhúzó-lábatlankodó szerepében szerencsétlenkedik (ásítunk tovább), de a mesterterv megszületik: az éjszaka maradék részében Turai ír egy kicsit sem barátságos darabot, amit a két “hősszerelmes” Annie és Almády fog elővezetni. Igen, még a következő esti fellépésen, amit a botcsinálta titkár (Csőre Gábor) szervez, vezet, súg és csináálna bármit, csak siker legyen.
A két bűnös kénytelen belaszaladni ebbe a szituációba, mert csak így lehet elhitetni a kissé együgyű Ádámmal, hogy amit hallott éjszaka, az nem szerelmi légyott volt, hanem a másnapni előadás próbája.
Turai sem szent, ő sem kedveli a cseppet túlkoros Almády-t, aki színészként már kifelé fut a pályáról, de a nyála még erősen csorog Annie után, aki viszont még fénykorának elején csillog. Így meetoo idején picit aktuálissá válik a tanár-diák viszony, ami itt közel sem iszony, bár a primadonna azért nem annyira lájkolja a “klasszikus arcú” kiöregedő színészt, mint ahogy utóbbi azt hiszi.
Az előadás főporóbáján már kiderül, hogy Turai kellően megszívatja Almády-t a kényszer-szereppel, de a szerelmespár Annie és Ádám végre kibékülnek.
Vicces jelenetekben lehetne gazdagabb, és tempósabb az elődás, de a két főszereplőt alakító Benedek Miklós és Lukács Sándor  szereposztásban azért előre jelzi, hogy itt egy végtelenül lassú, nyugdíjas tempójú vígjátékra készülhetünk.
Ha nem vársz ettől többet, akkor jól fogsz szórakozni a Vígszínházban, ami az utóbbi időben kevésbé mondható el az ott bemutatott darabok esetén.
Marton László rendezte kb 10 évvel ezelőtt az előadást, mázlija, hogy nem máshol, mert itt a meetoo botránya után is játszhatóak az előadásai.