Drakulics elvtárs – Aréna Mozi

Ha otthon vagy Drakula avagy a vámpír filmek világában, akkor könnyebb dolgod van. Ha véletlenül tűfóbiád van, és minden vérvételen elájulsz, nemcsak a tűtől, hanem már a vér látványától is, akkor neked ez a film inkább hangjáték lesz, mint filmélmény. DE: ki ne hagyd!

A 70-es évékbe csöppenünk, az akkori Magyarországra, ahol még Kádár elvtárs (Rába Roland, az anyja se ismerne rá olyan maszkot kapott!) a nagyfőnök, tőle függ itt minden.
Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) érkezik haza a tengeren túlról, aki még 56 után pattant meg először Kubába, majd onnan rejtélyes módon Amerikába, most meg valami sunyi ok miatt haza vágyott, a régi elvtársak közé megnyitni egy véradó állomást, ahol véletlenül éppen egy vietnámi harcos gyógyul a kapott vértől, és a vietnámi gyerekkórus emeli az ünnepség fényét. Körben a már nyugger elvtársak, és ekkor érkezik a max 30-35-nek kinéző Fábián, hogy lepacsizzon a közben megöregedett régi harcos cimborákkal.
Azt érzi a magyar kémelhárítás, hogy itt titok van, de vastagon, ezért ráállítja Fábiánra két jól képzett emberét – Lacit (Nagy Ervin), és annak kedvesét Magyar Máriát (Walters Lili), hogy fejtsék már meg a titkokat: mit keres újra itthon, miért nem öregszik, és egyáltalán mi történik körülötte.
Fábián elsőre gyanús, de csak jóval később derül ki, hogy vérre van szüksége, na nem kórházi értelemben, hanem csak úgy életfenntartásilag, mert fiatalságának és életben maradásának titka a folyamatos vérivás.
Szerez ő ehhez vért a Péterfy Kórházból, gyárlátogatás alkalmával véradáson és bambis üvegből nyakalja, mint más a málnaszörpöt.
A kémelhárítás főnökének Esvégh levtársnak (Thuróczy Szabolcs) az ötlete, hogy Mária kísérőként egyre közelebb kerüljön a megfigyelt Fábiánhoz, kevésbé számít rá, hogy az agyát a bicepcében hordó Laci ettől féltékenységében gondolkodásra adja az egyébként nem túl fejlett agysejteit. Ez annyira nem hiányzik a sztoriból, mert Lacink életfelfogását tekintve faék egyszerű: 3 perc dugással nagyjából érzelmi élete szinte teljes terjedelmében leírható, minden más csupán a munkáját jelenti. Az öklét szívesebben használja, mint az agyát, de ez az eset kényes, nem kinyírni kell a megfigyeltet, hanem fontos információt kapni tőle. Már csak azért is, mert Nádja (Balsai Móni) tolmácsként felvilágosítja főnökét: Kádár elvtársat, hogy vagy megszerzik az örök élet titkát Brezsnyev elvtársnak, vagy mennek a levesbe.
Nem nagy spoiler, a történelemből úgyis tudjuk: nem kapott örök életet Brezsnyev (konkrétan: az baszott volna be a világnak, de legalábbis Kelet-Európának).
Szóval Mária szaladgál Fábiánnal, utánuk Laci, őt meg baszogatja Esvégh elvtárs, akinek a nyakán a szorító feladat Kádártól.
Mária egyre közelebb jut a megoldáshoz, és vele együtt Laci is rájön, hogy Fábián biza vámpír, és ez a hír végre eljut Kádárhoz is, aki meghozza az áldozatot: titkárnőjét – Nádját kéne megharapnia Fábiánnak, hogy ő továbbharaphassa majd később Brezsnyevet. Ehhez képest az állandó vérellátás gyerekjátéknak tűnik.
Fábián nem hülye, és már Mária is rájön, hogy jobban jár az örök fiatallal, mint a brutál Lacival, de addigra késő. Laci is rájön a vámpírságra, és ugyan lefejeli elsőre az asztalt, mert nem hisznek neki, de aztán jól feltámad, és Fábián segítségével kereket old.
Klasszikus színfoltja a történetnek Laci és Mária alsó szomszédja, Jenő bá és felesége, akik a mai őrző – védő szolgálatok 1.0-ás verziója, amiről a házban és akkörül nem tudnak, az nem is létezik. Jenő bá tökéletes megformálója Znamenák István, mintha rá írták volna. Minden házban lakott egy ilyen besúgó házmester típus azon évtizedekben, akik a házipálesz mellé társították páratlan megfigyelőképességüket.
Laci egészen Amerikáig menekül, ahol pöpecül megél belőle, hogy a vámpírok elleni harc legfőbbe elemét, a fokhagymát párosítsa a kovászos uborka levével, és előadásokat tartson, hogy mi is történt itt a Vadkeleten, a “legvidámabb barakk-ban” Kádár idejében.
Mária és Fábián elvtárs viszont örökké fiatalon kergetik a vérlelőhelyeket szerte a világban.

Ritka jó film, mondanivalóval, nosztalgikus retróval, és nem csak a múlt idézése, de az akkori klasszikus karakterek bemutatása is nagyon tanulságos és rendkívül vicces.
Bodzsár Márk rendezése igazán szórakoztatóra sikerült
UI: Bödőcs is szerepel benne, mint a vérnyitó gála műsorvezetője, igazán profi színész lenne belőle, ha nem csak a humorban utazna!

Pompon Klub – Pólus Mozi

Szupermamik akcióban!

Diane Keaton – Martha szerepében éppen new york-i életét dobozolja, és árusítja ki garázsvásáron nem túl nagy lelkesedéssel. Persze mitől lenne lelkes, amikor vénségére 🙂 egyedül maradt és a rákjával párban mennek majd a túlvilágra. Addig azonban még egy tuti kis nyugdíjasotthonba, ami falu nagyságú költözik, ahol minden csupa happy, vagy legalábbis kívülről nézve vakítóan-szédítően-hamisan úgy tűnik.

Sheryl (Jacki Weaver) szomszédságában kaland az élet, még ha Martha kimondottan nem is vágyik így az élete végén éjszakai piás pókerpartikra, potyakajás halotti torra és egyéb huncutságokra.
De egy jó szomszéd ott segít, ahol tud, így kirángatja a depiből Martha-t. Felleli a kora fiatalságára elmékeztető Pompon lány jelmezt, majd beindul az ötletelés, és a lelkesedés.

Ebben a nyugdíjas faluban mindenkinek be kell lépnie egy klubba, amiből van bőven, de ha mégsem lelne az újonc megfelelőt, akkor akár alapíthat is. Már ha a vaskalapos főnéni ezt engedélyezi. A Pompon Klub ötlete kiveri nála a biztosítékot, és ott gáncsolja, ahol tudja.

De Martha és Sheryl már jó passzban van, és lendületben, így összelapátolják a szükséges 8 fős 65+os társaságot. Nem mintha ez egyszerűen menne, hiszen a belépő csajoknak itt-ott fáj, vannak átmenetileg akadékoskodó férjek (“csak a holttestemen át” – és láss csodát: azon át :D), tomboló leszármazottak.

A csapat mégis feláll, majd Sheryl “jól sikerült” új próbatermi akciója okán a helyi gimiben mutatják be még el sem készült koreográfiával tudományukat.
Nem meglepő módon így a 21. században a suli jócsaja Chloe (Alisha Boe), a suli pompon csapatának vezére felveszi telefonnal a produkciót, és már tolják is ki a barátnői a netre. Jönnek a lájkok százezrével, röhög a fél világ, a nyugdíjas csapat viszont bokasérült tagját ápolja.

Sheryl és Martha nem adja fel, így befűzik Bent (Charlie Tahan), aki Sheryl unokája, és fű alatt lakik a nyugdíjas házban, hogy segítsen nekik.
Felkerekedik a két vezér, hogy beszéljenek Chloe-val, hátha meg nem történtté lehet tenni a netes terjedést, de ennek esélye sincs, viszont Chloe nem olyan gonosz csaj, mint elsőre látszik, így belecsapnak egymás mancsába: mostantól ő lesz a +18-as csapat edzője 😉 Sőt, be is neveznek a következő versenyre, ugyanezen kategóriában.

Közben persze Martha rákja sem adja fel, terjed sajnos, hiába küzd ellene a gyógyszerek hada és a boldogsághormon.

Mondhatnám, hogy happy-end a vége, mert naná, hogy az öreglányok lenyűgözik a versenyen nem csak a zsűrit-nézőket, de az egész világot.

Martha megélheti, aztán a sors és a film ugye nem mese, hanem a valóság, így tűzijátékkal búcsúzik a földi léttől. Innentől már nem sok van hátra a filmből, a +1 év múlva történésekből már csak nagyon homályosan kivehető, hogy a csapat nem megszűnt, hanem feltöltődött, többszörösére, és újra fellépnek Martha emlékére.

Kiürül a mozi, mire az összes könnycseppem felitatom, és elindulunk. Iszonyú sok nevetés, humor, és végig a félelem: a rák fog győzni… de győztek a csajok is… kéne keresni még most egy senior bármilyen táncos csapatot.

Többszörnézős mozi!

 

 

Csaló csajok – Aréna Mozi

Josephine (Anne Hathaway) és Penny (Rebel Wilson) hivatásos szélhámosnők párharcával töltjük ki az estét. Joshepine az elegáns, nagymenő, aki kimondottan a kőgazdagok pénzére hajt. Penny a viszont a nagydumás, de nem nagypályás, inkább a sok apró 500 dollár megszállotja.

A francia tengerparton versenyfutás kezdődik a kicsalható lóvéért. Meg az új kiszemelt pasi Thomas (Alex Sharp) kegyeiért, és nyilván vagyonáért. A két vérprofi csaj saját eszközeikkel támad, és az nyer, aki hamarabb lenyúlja Thomas “vagyonát”, majd emelik a tétet, és már a pasit kell lenyúlni a győzelemhez.

Az ádáz küzdelemben a csajok nem ismernek lehetetlent, a vakság és a pszichológusság csupán kellék és álca, mi már nagyon röhögünk. A csapatot erősíti még a helyi rend őre és az inas, ők is a bűnbanda tagjai, de csak kiegészítő szerepkörben.

Thomas vérprofi, amikor a szilícium-völgyi nagymenőt kell előadnia, hiszen ő sem más, mint egy szélhámos, aki a két dörzsölt libát készül megkopasztani, nem is rossz eredménnyel.

Thomas sem esett a fejére, mert rájön, hogy a két mesternő nélkül ő is csak magánzó lehet, de együtt hárman a legnagyobb fogásokat is begyűjthetik.

Nyáresti, nagyon vidám, és nagyszájú mozi kedvenc színészekkel!

Csekély esély – Aréna Mozi

Igazi kikapcsolódás!

Fred (Seth Rogen) újságíró, aki éppen kényszerből felmond, hogy ne kelljen az éppen felvásárolt újságnál dolgoznia, mert az már nem újságírás, csak hírhamisító propaganda (honnan is olyan kurvára ismerős szitu ez???).
Másik főhősünk Charlotte (Charlize Theron, aki időnként kísértetiesen hasonlít a tiniként öngyilkos Molnár Csilla Andrea szépségkirálynőre, és annyira jól is áll neki!!!), aki  éppen külügyminisztere az USA-nak, azon időszakban, amikor az elnök egy nárcisztikus alkalmatlan seggfej.

Fredet a haverja elviszi egy ingyen buliba, ami sokkal elegánsabb, mint a tarka macifelső, amit Fred non-stop visel (ugye stylist nem jár a tollnok pálya mellé). Ide tart Charlotte is, ő nagyjából egy unalmas repi bulinak látja az egészet, mígnem Fred egy-két szempillantásával belezavar a képbe. Hamar kiderül, hogy ismerik ők egymást már kora gyerekkoruktól, mert a pár évvel idősebb külügyszaki, akkor még gimisként bébisintérkedett, az akkor 12 éves Fred mellett.
Az emlékek felidéződnek, mi meg jókat vihogunk. Fred hozza a szerencsecsomag formáját, és a lépcsőn lesétálást, egy hason lezuhanás a színpadig attrackióval vezeti fel. Charlotte, ha eddig nem is, innentől szem elől nem téveszti.
Mivel az USA aktuális elnöke inkább filmsztár lenne, mint politikus (azokat jobban szeretik a népek), így felajánlja Charlotte-nak, hogy támogatja, csak induljon a következő választáson. Ehhez viszont kampánycsapat és mondanivaló kell, ami van is, csak a szövegek nem elég humorosak, amiket elmond, így a szövegíróvadászat elkezdődik. Nem kell sokat kotorni, mert kéznél van az éppen munkanélküli Fred, aki nemcsak jól ír, de még az esze is megvan hozzá, csak úgy vállalja, ha értelme is van, és nem csak üres duma a történet.

Charlotte és Fred közös melója és utazásai kalandosak, főleg a svéd fogadás sikerül “sírvaröhögünk” típusúra, kezdve a bevásárolt gála ruhának köszönhetően (le kellett már cserélni azt a kukamacifölsőt), majd mikoron is megrepteti Fred a laptopját, és a hóból kiásva rizsért kiállt, akkor a nem túl zsúfolt nézőtéren a két kamasszal mi visítunk a leghangosabban (igen, én szoktam kimosni a telefonom, szenzor leolvasóm… és olyankor mindig rizsbe fektetem a hullákat, hátha az magába szívja… nem szokta…).

Szóval a szerelem elkerülhetetlen, de ugye a társadalmi különbségekkel is kezdeni kell valamit. Charlotte asszisztensének frappáns ötlete a likvidáljuk Fredet nem működik, ezért a láthatatlanná tévő b terv megvalósítására próbálja rávenni őket.
Közben a politika tudomást sem vesz a valóságról (környezetvédelmi program van kialakulóban, már +100 ország támogatja, kivéve a korrupt elnököt), és bezsarolják támogatásért Charlotte-t.

Nem esett a fejére főhősünk, kicsit tipródik rajta, majd élő adásban vág alá az elnök és sleppje haditervének.

A pofára esés garantált, a népek megveszik az őszinte csaj és kicsit ketyós szerelme sztoriját, és hasítunk az időben előre, míg Charlotte lesz az USA első női elnőke, Fred pedig a Firt MR büszke címének tulajdonosa.

A két horror-pszichothriller-dráma vonalon utazó nagykamasszal is élmény volt megnézni ezt a romantikus vígjátékot, és állításuk szerint ez nem is volt egy “nyálfilm”. Sőt.

16-os korhatárral fut, tök feleslegesen, +14 már bőven nézheti 😉

Búék – Aréna Mozi

Szilveszter este Alíz/Lizi (Szávai Viktória) hívja meg sokadszorra gyerekkori barátait ünnepelni. Kristóf (Mészáros Béla) érkezik a kajával elsőnek, apró szépséghibája a pasinak, hogy belezúgott a házigazdába, de annyira nyúl, hogy nem meri elmondani. Alíz együtt él az erősen hazudozó-kamaszodó 16 éves lányával, aki jobban bízik a házibarát Kristófban, mint a saját anyjában. Saci (Bata Éva) és Gabi (Hevér Gábor) házaspárként készülődnek a buliba, de már otthon áll a kés a levegőben, nem kis szerepet játszik ebben a “drágamama”, akire a gyerekeiket bízzák. Márk (Lengyel Tamás) a csapat régi tagja, éppen az aktuális csajával Fannival (Törőcsik Franciska) érkezik, aki simán besétálhatna a szomszéd lakásban tomboló korosztályának megfelelő fiatalos buliba is. De nem megy… még…
Utolsónak Alíz tesója Döme (Elek Ferenc) egyedül érkezik, pedig a csapat epedve várja, hogy bemutassa nemolyrégi párját, de az csak nem akar vele érkezni, némiképp betegségre hivatkozva menti ki magát.
Alapfeszkó van a társaságban, Gabi és Kristóf közöt kaja ügyben, és Gabi és Fanni között meg némi irígység és korosztályos hiszti is fellelhető. Alíz meggyőződése, hogy a mobiltelefonok tönkreteszik az emberi kapcsolatokat, így kísérletképpen, mekkora buli lesz az, úgysincs titkuk egymás előtt alapon kitalálja az új játékot: mindenki kiteszi a mobilját, és ami jön üzenet azt  felolvassa, az összes hívást pedig kihangosítva veszik fel.
Döme kezdésnek átveri Gabit, de ez még csak a halvány előjáték.
Sorra jönnek az üzenetek, a hívások és egyre jobban borul a szennyestartó… Alíz önértékelését dönti még inkább romba a lánya, aki nem pont őt hívja, hanem Kristófot, de lényegében mondanivalóját tekintve mindegy is. Márk és Gabi a féltékeny állatot mutatják elsőre, így Saci és Fanni kényszerül magyarázkodásra. Gabi szarban van, mert az éjszakai randiját valahogy fedezni kellene, így kitalálja vakon repülve, hogy Dömével telefont cserélnek a többiek tudta nélkül, így tán megúszhatja. Annyira nem fogja… mert Döme telefonja elszabadul, és legmélyebb privát titkai napvilágra kerülnek… Igen, Gabi kapja a nyakába, hogy csalja az asszonyt, nem is akárkivel… Döme már visszakozna, de Gabi nem hagyja, hiszen akkor az ő telefonjára érkezett üzenettel bukna le.
Márk már nyeregben érezné magát, de egy haver jóindulatú hívása dönti romba kapcsolatát, alapjaiban viszont főnőknője hívása rengeti meg, aki a trónörökös érkezéséről tájékoztatja… Fanni besokall, és némi fürdőszobai hiszti után távozik a szomszéd buliba.
Kristóf a végére csak bevallja, hogy beleesett Alízba, még akkor is, ha a csaj totál lelki rom, és nem is túl gerinces az exférjével, de mit sem számít ez egy hülyeszerelmesnek.
Saci és Gabi békíthetetlenek, de Gabi nem adja fel, és utoléri Sacit a film végére…
Döme megérzései sem csaltak, amikor a szerelmét nem hozta a buliba, na nem mintha ez a “szupercsapat” az érzékeny és befogadó közösséget mutatta volna egész este.
Goda Krisztina rendezte a filmet, pörgős, poénos, és kesze-kusza, de kigubancolható történetet álmodott vászonra. Többszörnézős lesz.

Kettévált Ország – Toldi Mozi

Elindultunk ma az emlékezés útján 1989-től, és valahol a 90-es évek közepén húztuk be a féket. 20 értelmiségi művész, író, rendező állt kamera elé, hogy elmeséljék mit éreztek a rendszerváltás kezdetén, és mit éreznek most, az elmúl évekről.
Voltak jobboldali és baloldali szereplők, akkoriban fontos szereplői a politikának, avagy mellőzöttek, kiöregedettek, és belekomolyodottak, vidámak és megkeseredettek, realisták és álmodozók.

Archív felvételeken előkerült Antal József, az első kormányfő, akinek igazán lett volna lehetősége gazdaságilag ráncba szedni az országot, helyette úri magyarországot próbált építeni, ami nem állt volna rosszul, csak ugye már nyakig ért a szar… Feltűntek körülötte a rendszerváltó pártok, az ő ígéreteikkel, amikből a nagy semmi valósult meg, leginkább a politikai játszmák, amiknek egyetlen célja volt, az pedig az állami vagyon lenyúlása professzionális eszközökkel. Hogy min ment a politikai marakodás állandóan: kié legyen a hatalmon, ki férjen jobban hozzá a zsíros bödönhöz.

Érdekes és ugyan nevettünk, de annyira nem vicces, hogy ki mire emlékszik vissza pl. a taxisblokád idejéről. A jelenlegi hatalomban lévők már akkor meg voltak rémülve, félelmítve, a most ellenzékben lévők pedig nem is érezték igazi nagy rendszerváltó tüntetésnek azt a pár napos megbénulását a városnak. Azt mondjuk kimondottan kínos volt ismét látni, ahogy az akkori belügyminiszter kotta részegen ismét csak azért nem esik ki a Parlament ablakából, mert vannak akik visszahúzzák. Azon meg már a sírva-röhögés jön elő (mi más, el kéne dönteni, hogy sírjunk-e, vagy röhögjük végig, ami még van ebből a diktatúrából, és csapódjuk a végső falnak vidáman), amikor a korabeli híradóban a bajszos szar (jelenleg Kövér László elnökünk) arról tart kisértekezést a Parlamentben, hogy a polikika takarodjon minél messzebre a közmédiától… na akkor úgy mostanra tokkal-vonóval lenyelte… mondanám: köpöd ki?!
Nosztalgikusan nevetünk Torgyán doktoron és Csurka író elvtárson, kik habzó szájjal jósolták a jövőt, ami még csak nem is lett olyan bizarrul ronda, mint amilyennek előre vetítették… sokkal durvábbá vált.

A legmeghatóbb, könnyeket előcsalogató jelenetet Koncz Zsuzsa hozta, azzal a régi felvétellel, amikor Göncz Árpi bácsinak énekelte, hogy “meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink…”… és ott és akkor el is lehetett hinni nekik… de ez már kurva régen volt, és felébredtünk az álom meséből.

Kerényi tanár úr szájából viccesen hangozna, hogy az egyetlen jó út a NER, és erről letérni nem szabad, mert így szereti egymást az egész nép, és csak így lehet vezetni az országot, hát már Kádárt is szeretni lehetett nagyon – ó az a párhuzam, és közben kommunistázik ma az egész film alatt… – tehát akkor Orbánt is imádni kell… (már akinek van gusztusa hozzá…)

A jelenlegi ellenzékben élők mind egyetértően külön-külön is elmondták: nem lehet egy országot a gyűlöletre, hazugságra, félelemre felépíteni, az elfogadásra, szeretetre, építő párbeszédre kellene, már ha lennének fülek a túloldalon, és nem csak a győztes arrogancia, a benyelt milliárdok hatására.

Sokan váltottak köpönyeget, a valódi napraforgók ma sem álltak még meg, akik pedig elrontották ott és akkor, a kilencvenes évek elején, azok ma már semmilyen módon nem szánomkérhetőek, hiszen azok is mi voltunk, akik megszavaztuk őket, majd az utódaikat, igen, itt voltunk, itt éltünk, és mi voltunk a birka nép. Aki  nem kiabált, nem csinált véres forradalamat, csak hallgatott csendben, és a legerősebb, leghazugabb elvitte a mézesmadzagot előttünk, és a hallgatás-beleegyezés alapon vittek mindent: pénzt, paripát, hatalmat. Hogy valaha visszaadják-e? Nem, nem tervezik, csak a rokonságban leosztani, nehogy rossz kezekbe kerüljön. Az a része pedig az országnak, aki nem rájuk szavazaott az felőlük fel is fordulhat, érezheti a saját hazájában rosszul magát, hallgathatja az értelmetlen hazugságokat, uszításokat, és a napról napra durvuló kommunikációt, amivel szítják a gyűlöletet, és fenntartják az emberekben a félelmet, bizonytalanságot. Hol a migránsok, hol a melegek, hol a hajléktalanok… mindig van ellenségkép, mindig van kitől félni, iszonyodni, de majd jön a jóságos Viktorbácsi és jól megvédi az ő drága ugyumbugyumbutuska népecskéjét… Ha még itt nem kellett volna hányi, akkor a következő jelenetekben, mikor az ország Szamócája elmeséli, hogy mennyire nem hitték el a szülei, hogy kimetnek a határon, és mennyire sajnálja, hogy vannak ex barátai, akikkel már inkább nem is beszél – miért is? mert más a véleményük és már nem is kíváncsi rájuk… hihetetlenül bunkó hozzáállás, ahelyett, hogy meghallgatná és elgondolkodna rajta, hogy létezhet más igazság is a sajátján kívül.

Kik voltak megelégedve a jelenlegi életükkel: a NER jelenlegi kegyeltjei, azon baromságok, amik kiestek a szájukon, az a nézőtéren hangos röhögést váltott ki, a többiek, a realisták gondolatai viszont mély csendet, főleg Spíró György, Máté Gábor, Alföldi Róbert, Röhrig Géza, Tarr Béla és Koncz Zsuzsa gondolatai voltak élesen pontosak a mai helyzet viszonylatában.

Nagyon sűrű másfél órában gyűrtük meg az emlékezetet, mikor hol jártunk, hol nem járhattunk, mihez kellett bátorság, és most mihez kell bátorság, egyenlőre van-e bátorsága a mostani művészeknek szabadon alkotni, nem fogja-e meg őket a szorongás.

A győztesek most boldogok, nem látnak az orruknál tovább, hogy bármikor lehetnek kegyvesztettek, és mehetnek, menekülhetnek, akár az országból is… de lehet ők lesznek az utolsók, és már nem lesz aki szóljon nekik, hogy “hé fiúk, le kéne kapcsolni a villanyt”

Papp Gábor Zsigmond rendezte.

X – A rendszerből törölve

Amikor a sztori érdekes, amikor a marketing adja el, és van, amikor a filmben szereplő színészek miatt nem lehet otthon maradni, és kivárni míg netről letölthetővé válik.
Már jóval a bemutató előtt tudtam, hogyha Kulka János újra szerepet kap, akkor nem lehet kihagyni. Utána jöttek a habok a tortán: Balsai Móni, Schmied Zoltán, Molnár Áron, Schneider Zoltán, Básti Juli, Fekete Ernő, Hámori Ildikó, Szirtes Ági… olyan névsor, akiket minél előbb, és minél többször látni kell, bármi legyen a film témája.
Ujj Mészáros Károly munkáit nem olyan nagyon régen fedezhettem fel: Liza, a rókatündér (itt írtam róla) vagy a Centrálban a Büszkeség és balítélet előadás (ezért pedig itt rajongtam), így nem volt kérdés, az X bemutatója utáni hétvégén: irány a mozi.
Éva (Balsai Móni) a pánikbeteg, terepen nyomozásra alkalmatlan, viszont hihetetlenül pontos, és szerethető rendőrnő jó érzékkel talál összefüggést váratlan balesetek és öngyilkosságok között. Zoltán (Schmied Zoltán), a vidékről felkerült lelkes zsaru segítségével elindul a gyilkosságok után. A rendőrfőnök (Schneider Zoltán) a választások közeledtével nem csápol az ötletért, hogy a bűnűgyi statisztikákat pont most rontsák le, de kapnak rá két hetet. Valahogy a gyilkos mindig egy lépéssel előttük jár…
A lázadó (Molnár Áron) lesz a bűnbak, amibe nem nehéz belepusztulni a múlt árnyékában… és a jelen lévő diktatúrában…
Éva életét nem könnyíti meg frissen gimis lánya a magával hordozott problémáival, amit anyja példáján keresztül tanulva inkább magában hordoz, és nem tud felülkerekedni rajta segítség nélkül.
A gimi igazgatónője (Básti Juli) annyira igazi, hogy a klónjaival már összehozott a balsors… szerencsére tök más ügyben, de itt is igaz: mindenki félti a seggét, még ha szorult belé némi jószándék is nyomokban.
A történet Horváth Kálmánja (Kulka János) addig-addig haldoklik, míg megoldja Évának az ügyet, és nem mondom, hogy nem torokszorító látvány, de mégis egy új szerep és minden apró kis szerepének örülök, amiben látható. Ez pedig nem is olyan jelentéktelen szerep, mint amilyennek az első percekben hiszem.
Örülni egyébként nincs minek: a politika mocska rendszerfüggetlen. Itt volt a rendszerváltás előtt, közben majd utána és a mai napig nem tud kihalni. És innentől nem attól torokszorító a történet, ami a vásznon történik, hanem az a múlt, ami velünk történt. Nem csak személyesen, hanem az országban, amit a 2000 után született kamaszaim csak egy kriminek látnak, az nem csak az. Értik, de nem érezhetik.
Sosem kellene megtudniuk, hogy milyen úgy meghalni, úgy elveszíteni valakit, hogy még élhetne… “csak” mert útban volt. Nem élték át, és ha szerencséjük van nem jön vissza az a kor, amikor azért nem utazunk, mert a határon vagy útközben nehogy valakinek eszébe jusson, hogy nem mehetünk tovább, amíg nem kapnak kényes információkat… mert kaphatnának…
Volt időszak, mikor a nemzeti ünnepeken kimentünk – azt hittük – szabadon a múzeumkertbe… ma már inkább vidéki kirándulás, vagy itthoni szabadnap a program, nem vágyik a franc se pártrendezvényekre. De megélni sose kelljen újra, hogy azért kell itthon maradni, mert a rendőr-belügyes apa bármikor behívható kell, hogy legyen.. igen, volt ilyen, és minden fedett és kevéssé fedett történet sebeket szaggat ebben a filmben, olyan nagyon-nagyon régieket. Meg nem annyira régieket… mert még élnek és a hatalomban vannak (!), akik minden rendszer túlélői… és az emlékek előtörnek, hiszen még a kilencvenes évek közepén is másfél óra alatt állhattam a szőnyeg szélén pillázva, hogy kerültem egy fedett objektum látóterébe “az ales lányaként”, hiszen “tudnod kellett volna…”
És most is tudom: velem kell véget érnie ennek a korszaknak, nem lehet tovább mérgezni az én gyerekeim életét a múlt mocskával, fel kell állni, és tiszta lappal kell induljanak az életben, ne kelljen azzal a lelki fájdalommal megküzdeniük, amin változtatni nem lehet. A múlt nem kísérthet több generáción át, egyszer le kell zárni.
Ma elindult a múlt lezárása nálunk. Ritka, amikor egy “sima krimi” után hazáig vígasztalnak a kamaszok, úgysem mondhatom el nekik, amikre nincsenek szavak…

Liza, a rókatündér – Mészáros Ujj Károly filmje

Liza (Balsai Móni) a leglúzerebb ápolónő, (mindeközben sacc az ötvenes években járkálunk). Van egy árnyékszerelme, egy japán énekes (David Sakurai), akit csak ő lát, és fel sem tűnik neki, hogy imádottja éppen teszi el láb elől a körülötte felbukkanó udvarlókat.
Bár az első néni (Molnár Piroska) saját ágyából kiborulva szenderül át a túlvilágra, mégis Liza elsz a gyanús az éber rendőrök főnökénke (Reviczky Gábor) szemében. Be is költözik, a megüresedett lakásba albiba Zoltán Zászlós nyomozni (Bede Fazekas Szabolcs). Na ő az a másik lúzer Lizán kívül, akinek semmi sem sikerül. Egyetlen fura történetet kívül: még életben van. A többi udvarlónak kinéző fickó amint Liza közelébe kerül másodperceken belül megpatkol.
Japán énekesünk nem adja fel, próbál ő mindenkit távol tartani, főleg a jelöltek kinyírásával, de valahogy a zsarut nem sikerül elkergetnie, hiába nyalta be magát Lizához, már sok-sok éve.
Liza álomvilága a Mekk Burgerező, és a Comsopolitan “hogy fogjunk pasit” rovatának hű követése… Meg is lesz az eredménye, végre felébred a szerelemvakságból és a háztartási barkácsszakkör toplistás zsaruját fogja ki magának. Dúl a lamúr, bár a rossz sorozat végleg nem ér véget, de a film fináléjára már gyerekkel és + 10 évvel öregebben autóznak az álmaik után.
Balsai Móni a legcukibb Liza!

Rendező: Mészáros Ujj Károly

Solo – Egy Star Wars történet

Nem mintha egyetlen Star Wars filmet is láttam volna valaha.
De társasjátékokban már sikerült memorizálnom a jó és gonosz szereplők névsorát, ha nem is tudnám megmondani, hogy melyik-melyik részben szerepelt.

Viszont nyár van, és állt előttem a kiskamasz, hogy ő biza moziba menne, méghozzá velem. 3 filmet választ, ebből kettő thriller-horror, így marad a kevésbé véres Solo…

A történet egy fura bolygón kezdődik (azt megtudom még előtte a profi rajongó gyerekemtől, hogy ez a 4. részben felbukkanó csavargó korábbi életéről szól), ahol Han éppen a rabszolgasors elől menekül, hozzájutva egy hiperszuper üzemanyag cucchoz, ami egy maroknyi fiola, de a szabadságának ára. Vinné a barátnőjét is, így egy romhalmaz járgánnyal nekifutnak a feladatnak. Üldözés, lövöldözés, majd befutnak a szabadság kapuját jelentő terminálnak kinéző helyre. Qi’ra, a barátnő elcseszi, így ő a kapun kívül marad a szar helyen, Han viszont megússza, és mehet katonának a birodalmi seregbe.

Ugrunk 3 évet az időben, a kiképzett katona gyalogosan próbál túlélni némi harctéri káoszt, hogy ki harcol kivel és miért, ez kevéssé derül ki. Mindeközben összefut Tobias Beckettel és annak hű barátnéjával Val-al, akik először nem vennék be a balhéba, de aztán mégis Han sikeresen bandatag lesz. Függetlenednek az egymással hacoló népektől, csupán a szuperüzemanyagra hajtanak, amit Dryden Vos rendelt meg, és le kéne szállítani. A küldetés nem veszélytelen, sőt.

Mindeközben pont Csubakka kapja a feladatot, hogy megvacsorázza Han-t, de meggyőzhető, hogy inkább szökjenek együtt, így lesz a későbbi filmekben Han társa a bohókás szörnyecske (vuki).

Szóval az első akció balul sül el, így Val ad még egy esélyt, nem kis részben az oldalán hirtelen felbukkanó exbarátnő Qi’ra rádumáló képességének. Viszont a csaj is megy velük, hátha így együtt túlélik a kalandot.

Nehezíti a helyzetet, hogy kalózok is vadásszák a magas értéken futó szuperüzemanyagot, jól ki is derül, hogy nem véletlenül, mert ha az nincs, akkor nagyobb esély lesz a békére a galaxisban.

Csapatunknak szuper űrjárgányra is szüksége van a küldetéshez, lóvéjuk viszont a nullához közelít, így Han kártyán nyer egy gépet Lando Calrissiantól, aki cseppet hamiskártyás, viszont nem is az a végtelenül gyáva fazon, mint amilyennek elsőre kinéz.

Beckett és a csapat megszerzi a zsákmányt, de már egymásban sem bíznak, így végül a kalózok főnökének, a jócsajnak adományozzák, és  kamucsodaszerrel mennek vissza Valhoz. Rájön az átbaszásra, de kinyírják ahogy kell, sőt Beckett is kihal a végére, csak Han Solo és Csubakka jut túl ezen a fejezeten.

Persze a végére az is kiderül, hogy Qi’ra sem az az ártatlan kislány, mint a film elején bemutatkozott, ezt a történet közben a vak is látja, kivéve Hant, akinek a szeme előtt a rózsaszín köd látszik csupán a szerelemtől, de nyilván a végére rájön, hogy a csaj nem az, akinek hiszi.

Az egész film alatt csupán az a megnyugtató jó érzés kerülget: Han Solo és Csubakka tuti nem fognak kinyúlni egyetlen csatatéri jelenet, és egyetlen száguldás közben sem, mert a kamaszom odafelé felhomályosít (starwars gyorstalpaló), hogy a 4. részben ezen szereplők tutira játszanak, a mostani történet viszont még azon rész előtti időszak, így nem halhatnak bele.

Nyári szünet, vasárnap délelőtt, legalább nem folyt a vér.

Éjszakai játék – Aréna mozi

VIP: vacak kaja, de továbbra is a legkényelmesebb fotelekből nézhető film.

Két kamasszal vetődünk be, kicsit késve. A nagy rávetődik a kávégépre, én felmérem az ebéd lehetőségét, hát diétás lett, majd kóla + popcorn felszereléssel bevackolunk.

A történet pazar módon indul: családok/párok ülnek össze esténként azért, hogy egymás szórakoztatására társasjátékokat játszanak. Megszállottak, élvezik, és pont nem érdekli őket, mások mit gondolnak róluk. Csak annak fáj, aki kimarad. Ez speciel a szomszéd rendőr srác, a pici Bestia kutyusával szomorkodik válása után.

A történet két főszereplője Max és Annie, akinken nem jön össze a baba, és az orvos ezt Max problémájára vezeti vissza: a bátyjával való rivalizálásra. Nem nagy meglepi, hogy azonnal előkerül a bátyus, és beszáll a játékba. A másik két páros is különleges, a 20 éve, már a gimi óta kitartó páros, és a srác, aki minden héten más plázacicával állít be, és garantálja a biztos utolsó helyet. Ma este végre egy aggyal megáldott csaj érkezik vele.

Viszont a játékot most Max bátyja, a nagymenő Brooks szervezi. Új játék: valakit elrabolnak, és ha bárki felleli a csapatból, akkor a játékgazda méregdrága sprotkocsija az ajándék. A rablás eljövé, röhög is mindenki, majd ki-ki a saját verizójában elindul fellelni az elhurcoltat. Eltart kb negyed óráig, míg mindegyik páros rájön, hogy itt bizony nagyobb a szar a sokévi átlagnál, mert nem a poénos játékból zárták ki a csapatból a zseni Brooks-ot.

Nem hátrány, ha a zsaruk erről nem szereznek tudomást, nekik viszont baromira meg kellene találni, ha lehet csapatostul, mert úgy talán könnyebb. Az összes bevethető ötletre szükség van, és a célegyenesbe fordulunk, ahol végre előkerül az elveszett, ki végre megvallja, hogy a játék eldurvult, ő nem nagymenő bróker, tényelg a Wall Street-en dolgozik, ő árulja a kokót nekik.. lop-csal-hazudik, és most állatira kergetik…

Innentől az álkergetők mellé befutnak a majdnem igaziak, és nem sok kell, hogy a teljes lúzer brigád a híd alatt végezze… de jön a megmentő: az elhanyagolt, játékból állandóan kiahagyott Gary, ki rendőr, és szervezésben kiváló 🙂 ő is megszervezte az elfogást, majd a pánik közepén az elengedést… csakhogy befutnak ismét, csak most már a valódi gengszterek… a pokol elszabadul, és nem csak az idővel kell futni, hanem autóval kell lehajrázni a repülőt, és lenyomni az abban orvul támadó nagyhalat…

Spoiler: minden főhősünk egyben marad, és újra játszanak 3 hónap múlva… ahol Annie már tök büszkén rajzolja a kitalálósban Max- nak a kenyeret, amiben ott a kovász 😀

Van boldogság, sőt.

A végére meg béna forgatási jelenetek 🙂

Nevetős, kényelmes, fordulatos, krimi.  Bármikorra, laza mozi az Arénában.