Vavyan Fable – Mennyből a húsvét

Ha olvastad a Mennyből a csontváz című örökbecsűt, akkor ezt érteni és élvezni fogod! (Az előzmények kibogozásához nagy segítség, ha nem olvastad, akkor kényszeresen akarod majd fellapozni!).

Vavyan Fable könyveire még a Halkirálynős korszakában kattantam rá, elfeledve azt a figyelmeztetést, hogy “tömegközlekedve ne olvasd, mert nagyon furcsán fognak rád nézni”. Én meg lazán sétálva hazafelé még a suliból (ez úgy a nyolcvanas évek vége, még az özönvíz előtti időkből, nem sokkal a mohácsi vész után…), szóval az Örsön az aluljáróban a könyveket turkáltam, hátha lelek egy olyan Poirot, amit még nem olvastam.

És akkor a kezembe akadt a Halirálynő, gondoltam hazáig a buszon belekezdek, aztán majd hétvégére kiderül, hogy érdemes volt-e a zsebpénzemet rááldozni. Igaza volt az írónőnek: úgy 40 perc alatt, míg a városszéli csigajárattal eljutottam a lakótelep széléig már annyian néztek tök bolondnak, hogy szinte körben álltak… igen, hangosan röhögtem a buszon, és észre sem vettem, mert annyira rázott a röhögés. Nem zavart a tömeg, az állóhely (mert leülni a heringjáraton nem lehetett, nem volt hova a kényelmes olvasáshoz), és nagyjából kizárva lett azonnal a külvilág. Másnap éjjelre a könyv már másodszor kezdődött újra a kezemben… valahogy innen a szerelmetes kapcsolatom, az összes művét olvastam, ki nem hagynám. (Ha állati szar kedvem van, akkor a legjobb depi ellen: A pepita macska! receptre lehetne írni! Sírva röhögős!).

De vissza a húsvéti ünnepkörhöz, ismét Imogen házában vagyunk, ahogy az előző kötetben karácsonykor is így történt. Főhőseink kicsit megszaporodtak, de Téltata a húsvéti nyuszit helyettesítendő megérkezik, mert az időjárás hiába a klímakatasztrófa és a globális felmelegedés, valahogy nem talált magára, és havat meg jeget tojt a nyuszi erre a különös-bolondos húsvétra.

Kedvencem Aetna, aki még a karácsonykor habarodott bele a szexbabás jópasi Rosco-ba, aki zsaru lévén most éppen kámfort játszik, és a tök nem tudja merre jár. Aetna éppen a “ha előkerül tuti kinyírom” stációnál tart, így mikor London-nal, a másik kopó haverral befutnak, akkor hosszas bújkálásra kényszerül a hősszerelmes, míg igazbarátja megpuhítja a kedvest.

Aetna nem egyedül érkezett a családi ünneplésre, itt van Geneva (Menopauzás) drága anyukája is, aki folyamatosan klimaxolva próbál lépést tartani az eseményekkel. Olivo, ki Aetna ikertesója, így Geneva másik gyermeke nagy szarban van éppen, mert befut Vahina (Nagy Puszi…) és annak kamasz lánya Mina, nem is akárhogyan: halottaskocsit happolnak el, mert állatira szaladhatnékjuk van, úgy az életük a tét.
Vahina már karácsonykor is kiérdemelte a díszes kompánia utálatát, megdolgozott érte, de nem eléggé, most az ismétlésre szavaz és nem mellesleg Olivo-ra. Jön, lát, és behazudja, hogy a mamlasztól terhes, és ezért alanyi jogon jár neki a családi hozzátartozás érzése.
Mina születése sem volt már egyszerű, mert Vahina önzése a spermabankig repítette, ahonnan vásárolva a cuccot a gyermek megfogant, megszületett, cseperedett, majd a legújabb divathóbort okán Vahina felkutatta a biológiai apát, hogy akkor tán tejelne a kölyök után. Erre rácsellózott rendesen, mert a fater erősen a helyi maffia főnöke, aki utasításba adta a fogdmegjeinek, hogy a csajt nyírják ki, a lányát meg ezüsttálcán kéri a hajlékába. Némi fegyverropogással adott nyomatékot kérésének, így a csonka család menekülőre fogta, és hova máshova vágyhatott volna a húsvéti hózivatarban, mint Imogen biztonságot nyújtó Kupacvég településen lévő házába.

Valdus (Geneva tesója) és annak Amly nője is a családi fészekben húsvétol, minden kitalált betegségével és óvatosságával együtt.

Nem hiányozhat Boston, az önkéntes életmentő, aki még karácsonykor szökött meg a diliházból, de jóviselkedése okán Aetna és Rosco magukhoz vették, így családtaggá vált. Rosco hiányában Aetna tartozékaként érkezik a feltámadást ünnepelni.

A falu egyetlen panziójában is teltház van, mert Finalet (a család távoli rokona) férjhezmenni készül, kiszemeltje Rolex Philip (gúnynevén Álmos Philip), aki éppen legénybúcsún vesz részt, rendkívül szolid módon. Midőn arája rájön, hogy ebből a történetből a szelíd és szolíd szó már rég kikopott, és kurvázik a jövendőbeli, bosszút esküszik, és a családi fészekbe eszi be magát pasit hajukrászva, akivel majd bosszúszexelhet. Sokminden sikerült már a szédült tyúk prototípusának, így halvány agyával fel nem foghatja, hogy miért is nem kell a jelenlévő férfiak közül senkinek.

Szóval eljövé a spéci kupacvégi húsvét, némi hóolvadással, előkerült Rosco-val, felzaklatott állatsimogatóval (ahol Philip állandóan betüskésedik, miközben nősülni készül, és némiképp gyilkolni, mert hogy-hogy nem pont ő a maffiafőnök “biztonsági menedzsere”, aki feladatként kapja Vahina és lányának likvidálását).

Imogen házának állandó lakói a már félig vagy teljesen holtak, köztük elsősorban imádott férje a néhai Uly bácsi, kinek szobrai még inkább erősítik nemcsak szellemi, hanem fizikai jelenlétét. A feltámadás közeledtével igényük a házban lebzselő szellemeknek is van az újratestesedésre, de kevés rá a lehetőség.

Minden jó, ha a vége jó? Annyira nem lesz jó mindenkinek, de hogy megtudd, ahhoz tutira el kell olvasnod, én baromira nem fogom elpofázni itt spoilerként a végét 😉

Nem fogod tudni letenni, az éjszaka és a nappal sem lesz akadály (monjduk a munka, és az autóvezetés időnként hátráltat, de ki lehet küszöbölni a lakás különböző pontjain való elbújással: ahova Te beférsz, oda befér veled a könyv is!)

Csaló csajok – Aréna Mozi

Josephine (Anne Hathaway) és Penny (Rebel Wilson) hivatásos szélhámosnők párharcával töltjük ki az estét. Joshepine az elegáns, nagymenő, aki kimondottan a kőgazdagok pénzére hajt. Penny a viszont a nagydumás, de nem nagypályás, inkább a sok apró 500 dollár megszállotja.

A francia tengerparton versenyfutás kezdődik a kicsalható lóvéért. Meg az új kiszemelt pasi Thomas (Alex Sharp) kegyeiért, és nyilván vagyonáért. A két vérprofi csaj saját eszközeikkel támad, és az nyer, aki hamarabb lenyúlja Thomas “vagyonát”, majd emelik a tétet, és már a pasit kell lenyúlni a győzelemhez.

Az ádáz küzdelemben a csajok nem ismernek lehetetlent, a vakság és a pszichológusság csupán kellék és álca, mi már nagyon röhögünk. A csapatot erősíti még a helyi rend őre és az inas, ők is a bűnbanda tagjai, de csak kiegészítő szerepkörben.

Thomas vérprofi, amikor a szilícium-völgyi nagymenőt kell előadnia, hiszen ő sem más, mint egy szélhámos, aki a két dörzsölt libát készül megkopasztani, nem is rossz eredménnyel.

Thomas sem esett a fejére, mert rájön, hogy a két mesternő nélkül ő is csak magánzó lehet, de együtt hárman a legnagyobb fogásokat is begyűjthetik.

Nyáresti, nagyon vidám, és nagyszájú mozi kedvenc színészekkel!

Csekély esély – Aréna Mozi

Igazi kikapcsolódás!

Fred (Seth Rogen) újságíró, aki éppen kényszerből felmond, hogy ne kelljen az éppen felvásárolt újságnál dolgoznia, mert az már nem újságírás, csak hírhamisító propaganda (honnan is olyan kurvára ismerős szitu ez???).
Másik főhősünk Charlotte (Charlize Theron, aki időnként kísértetiesen hasonlít a tiniként öngyilkos Molnár Csilla Andrea szépségkirálynőre, és annyira jól is áll neki!!!), aki  éppen külügyminisztere az USA-nak, azon időszakban, amikor az elnök egy nárcisztikus alkalmatlan seggfej.

Fredet a haverja elviszi egy ingyen buliba, ami sokkal elegánsabb, mint a tarka macifelső, amit Fred non-stop visel (ugye stylist nem jár a tollnok pálya mellé). Ide tart Charlotte is, ő nagyjából egy unalmas repi bulinak látja az egészet, mígnem Fred egy-két szempillantásával belezavar a képbe. Hamar kiderül, hogy ismerik ők egymást már kora gyerekkoruktól, mert a pár évvel idősebb külügyszaki, akkor még gimisként bébisintérkedett, az akkor 12 éves Fred mellett.
Az emlékek felidéződnek, mi meg jókat vihogunk. Fred hozza a szerencsecsomag formáját, és a lépcsőn lesétálást, egy hason lezuhanás a színpadig attrackióval vezeti fel. Charlotte, ha eddig nem is, innentől szem elől nem téveszti.
Mivel az USA aktuális elnöke inkább filmsztár lenne, mint politikus (azokat jobban szeretik a népek), így felajánlja Charlotte-nak, hogy támogatja, csak induljon a következő választáson. Ehhez viszont kampánycsapat és mondanivaló kell, ami van is, csak a szövegek nem elég humorosak, amiket elmond, így a szövegíróvadászat elkezdődik. Nem kell sokat kotorni, mert kéznél van az éppen munkanélküli Fred, aki nemcsak jól ír, de még az esze is megvan hozzá, csak úgy vállalja, ha értelme is van, és nem csak üres duma a történet.

Charlotte és Fred közös melója és utazásai kalandosak, főleg a svéd fogadás sikerül “sírvaröhögünk” típusúra, kezdve a bevásárolt gála ruhának köszönhetően (le kellett már cserélni azt a kukamacifölsőt), majd mikoron is megrepteti Fred a laptopját, és a hóból kiásva rizsért kiállt, akkor a nem túl zsúfolt nézőtéren a két kamasszal mi visítunk a leghangosabban (igen, én szoktam kimosni a telefonom, szenzor leolvasóm… és olyankor mindig rizsbe fektetem a hullákat, hátha az magába szívja… nem szokta…).

Szóval a szerelem elkerülhetetlen, de ugye a társadalmi különbségekkel is kezdeni kell valamit. Charlotte asszisztensének frappáns ötlete a likvidáljuk Fredet nem működik, ezért a láthatatlanná tévő b terv megvalósítására próbálja rávenni őket.
Közben a politika tudomást sem vesz a valóságról (környezetvédelmi program van kialakulóban, már +100 ország támogatja, kivéve a korrupt elnököt), és bezsarolják támogatásért Charlotte-t.

Nem esett a fejére főhősünk, kicsit tipródik rajta, majd élő adásban vág alá az elnök és sleppje haditervének.

A pofára esés garantált, a népek megveszik az őszinte csaj és kicsit ketyós szerelme sztoriját, és hasítunk az időben előre, míg Charlotte lesz az USA első női elnőke, Fred pedig a Firt MR büszke címének tulajdonosa.

A két horror-pszichothriller-dráma vonalon utazó nagykamasszal is élmény volt megnézni ezt a romantikus vígjátékot, és állításuk szerint ez nem is volt egy “nyálfilm”. Sőt.

16-os korhatárral fut, tök feleslegesen, +14 már bőven nézheti 😉

Állami Áruház – Városmajori Szabadtéri Színpad

Egyszerre vidám, nosztalgikus, gondolkodtató, nevettető, megható, és összebújósan klassz estét okozó előadás.
A kecskeméti Katona József Színház előadása a Városmajori Szabadtéri Színpadon, olyan erővel, hogy még a szakadó eső ellenére is átütő siker lett.

A filmet tuti mindenki látta, az Ascher Tamás rendezte korabeli előadást már kevesebben láthattuk – én is valami régi kalózvideón még az őskorban (nagyon ügyesen és ötletesen szőtték bele a mai előadás folyamába Gizikével ;)), de ezt a mostanit mindenkinek látni kellene!

Imádtam a filmet, de igyekeztem az összes szereplőt törölni a fejemből, mert nem összehasonlítgatni mentünk a nézőtérre, hanem egy teljesen új előadást megnézni és élvezni. Így jól sikerült, sőt! Körülöttünk mindenki! úgy állt fel a végén, hogy ez nagyszerű volt!

Az események a Diadal Áruházban játszódnak, ahol Dániel Károly (Szemenyei János, a fáradhatatlanul nagyszerű!) éppen munkaversenyben van a női konfekció osztály vezetőjeként állandó riválisával Klinkó Rezsővel (Varga-Huszti Máté!!! először látom, de remélem nem utoljára!) a férfi konfekció osztály vezetőjével, és nem csak az eladások számában, hanem ölik egymást Borsika (Kovács Lotti) miatt is, de ez kicsit későbbi viaskodás.
Hosszú hónapok után visszaérkezik Kocsis Feri (Koltai-Nagy Balázs) az orosz kiképző (na jó nem, továbbképző) iskolából és végre epekedő szerelme Ilonka (Dobó Enikő) is megkapja álmai férfiját, ha ez nem is tűnik egyszerűnek a legelején.

Dániel elvtárs 🙂 tigrisként veti rá magát minden vevőre, és beosztottjaitól is ezt a harciasságot várja el, kevésbé érdekli, hogy a vevő mit szeretne. Szemben Kocsis Ferivel, aki az agyát is használja, és nem csak a munkaversenyre hajt. Van is konfliktus, nem kevés, mígnem egy piros kabáton borul a bili: polgárasszonyé lesz a minisztériumi főfőnök helyett. Ettől Dancs elvtárs (Aradi Imre) a vezéri poszt várományosa már rúgja is ki az útban lévőt, némiképp rossz pillanatban, mert befut a minisztérium vezére, és kinevezi Kocsis Ferit vezérigazgatónak szépen Dancs feje fölé. A maradék haja is leizzad helyből, majd a kotnyeles, kissé “érdekes” nevű Ascher Gizike 😀 titkárnővel (ki korábban az unokaöcsi Tamásnak osztotta az észt, ha már rendezni akar a fiatalka :D) belehúznak az álhír gyártásba (az ám!) és a feketézésbe (te még tudod mi volt az???).
Közben azért alakul a szerelmi élet, aminek élén Rezső olyat dob a dalkörben, hogy sikítva tapsol a közönség népe!
A Dunaparti csónakházas jelenetet némiképp árnyalja, mikor Ilonka papája virágot visz az otthagyott Duna-parit cipellőkhöz. Ha már ott vannak, akkor a csasztuska kórus elnyomja a film ikonikus slágerét, miközben a Lenin-lányok lenyomják a pasikat szellemröplabdázva 🙂

Külön színfolt, a szívem csücske könyvelő Glauziusz Kamill (!!!) bácsi (Pál Attila) alakítása, aki könnyet csal a szemünkbe sokszor, és nem csak a nevetéstől, hanem a kisunokás kissé áthallásos előadásától is.

Majd jön az utolsó áruházi roham, jön a dicsőséges plusz áruszállítmány, Dancs megborul (igen, szó szerint), és a végén dalosan lehetne ünnepelni, de azért a nézőtéren ücsörgő cenzor a kevésbé maracuja színű (értsd: narancs) zászlót visszacsereberéli a komcsi pirosra. A próbababákra vetített Rákositól hogy jutunk el Orbánig és a “Szabadság Viktor bácsi!” beszólások miatt cseppet nem csodálkozom, hogy a “kultúra városában” Pécsett ezt sem lehetett idén bemutatni. Mert ez az előadás bemutat, igen, a lónak a … bemutatja neki, az meg ugye kellemetlen lehet… (már akinek zakója, és magára kapja…)

A történet mit sem változott, sőt a korabeli társadalmi viszonyok se sokat, hacsak az elvtársozás elmaradása nem az. Most is van nem kevés korrupció, egypártrendszer, hatalmasok utasításai, értelmetlen szabályozások, és elnyomás, na meg a cenzúra.
Beszédes jelenetek sokasága utal a mai korszakra, hiába ott a nagy vörös csillag, és leng a cenzúrázott piros lobogó, semmi sem változott, ami a lényeget illeti.

Benkó Bence és Fábián Péter alkotópáros remek előadása a versenyprogram ékessége lett a Városmajori Szemlén.

 

Honfoglalás – Csepel Színház

Off-Brodway színtársulat előadása. Lelkesek, és nagyon szeretnének jó előadást készíteni.

 

Van 3 jó hang is a csapatban (Kósa Zsolt, Kuti Erika, Genetheim Richárd), a többiek pedig bármely énektanárhoz beiratkozhatnak, sokat fog segíteni. A hangtechnikusnak pedig meg kellene mondani, hogy teljesen alkalmatlan a feladatára, mert a még a jóhangúak előadását is tönkreteszi a bénaságával. Az egyetlen számomra ismerős név Makrai Pál, akit még a mohácsi vész idejéből ismerek állati jó rockszínházas előadásokból… na ez volt az az este, amikor beláthatta volna már ő is: szép a nyugdíjas kor prózai színpadokon is, ami nem megy, mármint az éneklés, azt tovább nem kell erőltetni.

 

A történet megfelelt a filmbeli változatnak, jönnek a törzsek vezetői, menjünk-e hont foglalni, avagy ne menjünk. Naná, hogy mennek, és oda is érnek, közben meghalnak, születnek, vérszerződnek és a Táltosnak még arra is jut ideje, hogy a befagyott számítógép képét átvarázsolja búshonfoglaló erdőképre a színpadon. A fénytechnika sem volt a helyzet magaslatán, időnként hosszan keresték a nem túlzsúfolt színpadon az egyetlen szereplőt hogy eltalálják a megvilágítással, majd koreográfia szerint odébb lépett a szerencse fia, és újra kezdődött a fogócska.

 

Voltak azért olyan részei az előadásnak, ahol nem kellett befogni mindkét fülemet, de sajnos ez volt a rövidebb rész.

 

Akik viszont megdolgoztak a tegnapi tapsért, az a 3 táncoslány! Ők ugyan egyszerre nem tudtak mozogni, de az elképzelésük a koreográfiáról klassz volt, jól is táncoltak, csak még kellene néhány gyakorlással eltöltött év a profi szintű látványig, de bennük van remény!

 

Amatőr színtársulatként viszont a lelkesedés megérdemelt volna legalább egy félházat, mert így a negyed nézőtér feleződött le a szünetben, és nem azért, mert a kinti nyári hőség már a benti hőguta szintje alá süllyedt.

 

Csepel Színházában már jártam néhányszor, de még mindig nem változott semmi: 70-80-as évek szocreál külső borításában és előterében aprópénz a büfé (kedves a kiszolgálás!), belül viszont egy full felújított színházterem, állati kényelmes székekkel várja a kultúrára éhezőket. Lehetne itt profi társulattal, napi szinten jó előadásokat nézni a panelek rengetegében.

 

 

Legénybúcsú – Játékszín

Klasszikus vígjáték, jól felépítve, a végére már a fetrengve nevetős fajtából, de ne szaladjunk át a két felvonáson helyből, van itt látnivaló elég.

Simon (Nagy Sándor) és Alex (Szente Vajk) gyerekkori barátok, és ezt az sem rombolja le, hogy mindketten háziorvosi magaslatokba küzdve magukat együtt is dolgoznak. Simon nősülésre adja a fejét, Alex meg simán bevállalja, hogy megszervezi a legénybúcsút. Nyilván hazudnak Monának (Lévay Viktória) a leendő menyasszonynak, hogy bicajtúrán vannak, gyenge lábakon csörömpöl ez a sztori, de ugorjunk is át rajta hamar.

Szállodai szobában tervezte Alex a dorbézolást, rendel is hozzá egy tuti call girl-t, Daisy-t (Kovács Gyopár), aki az utasításnak megfelelően extra szerkóban apácának öltözve érkezik, alatta pedig a majdnem semmi öltözetet viseli.

Bonyodalom akad már a kezdetekkor, mert Simon kaszinóba vágyik, ahol nem csupán a lagzira félretett lóvét veszíti el, hanem az orvosi vállalkozásuk céges bankszámláját is sikerül lepucolnia nullára. Ettől a szállodai szobát is bukják, mert ha a bankkártyán nincs lóvé, akkor lehet tovahaladni. Hőseinknek mondjuk eszébe sincs, így maradnak, az addigra már becsokoládézott szobában. Igen, 3 féle csokival próbálnak nekifutni az estének, egyik jobb cucc, mint a másik: van egy vinnyogva röhögős tál, egy másik, amelyik simán leszedál bárkit, és van a szexire csokizza magát variáció. Nyilván mindre sor kerül az este folyamán, hiszen ki kell egy buliban azt próbálni.

Időnként befut a londiner (Oláh Béla), aki próbálja a normálisat hozni a történetbe, de kevés sikerrel, az mondjuk a végére kiderül, hogy van némi rokoni kapcsolata Daisy-vel, így számon is kéri, hogy az otthon hazudott színésznői karrier és a call girl meló hogyan is fér össze, de nem annyira kap egyenes választ.

Na a szoba újra kiadásra kerül, és érkezik a pap (Szerednyei Béla), aki másnap bíborossá válna, de addig még meg kéne őriznie addig “becsületes” életét. Kevéssé látszik sikerültnek ez a projekt, viszont ballépéseivel két főhősünk életét vadul megbonyolítja az öreg.

Simon és Alex két fő célt lebegtet a szeme előtt a legénybúcsún megdugandó call girl mellett: visszaszerezni a pénzt, úgy, hogy Mona ne tudja meg, hogy nem bicajtúrán vannak. Elég esélytelen a sztorit lenyomni a csaj torkán, aki az első felvonás végére azért be is fut a szállodába.

Alex azért talál magának csajt a hotelben, a londiner bénasága miatt összefut a “filmcsillag” Candy-vel (Bálizs Anett), akinek van  egy IQ bajnok biztonsági embere – Bob (Barabás Kiss Zoltán), aki rendkívüli alapossággal tudja félreérteni a legapróbb dolgokat is, és ezen meggyőződéséből a legritkábban jut ki 5-10 perces kérdezős monológok alatt.

Mr Watt (Csonka András) is benéz időnként, ő Candy-t keresi megszállottan, és a sztori elején a szálloda biztonsági emberének tűnik. Vigyáz ő a széfre, kasszára és mindenre hivatás szerűen, csak természetesen nem mint céges alkalmazott…
Nem véletlen, hogy Candy-t keresi állandóan, a végére kiderül, hogy a kasszaürítés után nyilván együtt fognak távozni, mint ahogy évek óta így fosztják ki a szállodai páncélszekrényeket… cselesen, nem egyedül, de a lóvét már nem osztják többfelé.

Az események sodrásába belegurul a rendőrnő (Dobos Judit), hoz magával egy svédnevű saját 13 évest (Neuhauser Emil Béla),  aki egyetlen névre hallgat (Olaf), csak azt senkinek nem sikerül eltalálnia. Két fő irányban nyomoz a csokifüggő nyomozónk: keresi Simont, aki a kölyök apja, és üldözi a papnak öltözött gengszer-tolvajt, és minő menő manó, mindezek egy szobában találhatóak ezen az estén. Drága rendőrnőnk a vicces csokitól nagyon nevet, mi kevésbé, viszont amikor benyalja a szexi csokit, akkor már mi fetrengünk a látványtól 🙂

A szálakat keveri-kavarja a színdarab író-rendezője  Szente Vajk, aki Alex szerepében a “mindentmegoldok” barátként próbál úrrá lenni a részben általa okozott káoszon.

Mr Watt-ról azt gondoljuk szinte végig, hogy ő a karót nyelt öltönyös úriember, jól kicseszett az élet az őt alakító Csonka Andrással, majd a történet aktuális pontján egyedül marad egy tál csokival. Igen, a “szexet akar azonnal” típusúval… mivel egyedül marad, így a telefonja lesz az aktuális társa, és az első gondolatom csak az: ugye nem fog vetkőzni!!! ugye nem????!!!
Ez az a pont, hogy kattints ide! és hallgast a zenét, azonnal hunyd le a szemed, képzeld magad elé szürke, élére vasalt öltönyében Csonka Andrást, amint a csokitól beindulva nekifut a táncos sztriptíznek erre a számra… megvan??? áááá, még nem láttál semmit… szerencsére mi sem! Az atlétatrikó még fennmaradt, így hab testének minden porcikáját nem dobja ki, de így is felrobbant a nézőtér! Mit felrobbant… megállt az idő, és úgymaradt… az este fényes csillaga lett az addigi szürke-unalmas Mr Watt 🙂 (naná, hogy pont ráírták a szerepet, hát ki más dobná is be magát???)

Spoiler!

A végén Olaf elvarr minden szálat, a fiúk szereznek némi lóvét, a házasulandók készülnek megbocsátani egymásnak, a pap is karperecessé válik, míg Mr Watt Candy-vel meglép a szajréval.

Mi pedig azon gondolkodunk, hogy vajon merre a kijárat…miután széttapsoltuk a tenyerünk, és már kulturáltan is tudunk röhögni, nem csak a könnyezve-visítva (köszi Csonka András, nagy voltál!), mert ez tényleg a sírva-nevetős kikapcsolódás.

Bányavakság – Szkéné Színház

Székely Csaba Bányatrilógiájának legerősebb előadása. (A másik kettőről az élményeket itt találod: Bányavirág és Bányavíz)
Erdélyben járunk, ahol a jelenlegi polgármester – Ince (Kaszás Gergely) és a trónkövetelő – Izsák (Epres Attila) feszülnek egymásnak, nem mintha egyik jobb lenne, mint a másik. A régi a korrupcióban utazó nagymester, az új versenyző pedig a gátlástalan “üzlet”ember, aki trükkös falopásokkal alapozta meg vagyonát, és nyomatékot a terveinek nem kicsi késével és nacionalista nézeteivel próbál szerezni magával. Ince a hugával, Iringóval (Bozó Andrea) lakik együtt, aki próbál a józan eszével jobb sorsba kerülni, de nem megy. Túl nehéz a múlt terheivel megbirkózni, főleg a hataloméhes, és erős kontrollt erőszakoló Incével együtt élni.
Ince brilliáns ötlettel rendőrt hív a faluba, hogy konkurens ellenfelét, a szomszéd Izsákot a sittre száműzze, így egyedül maradva a versenyben megnyerje újra a polgármesteri címet. A zsaru – Florin nem nagyon bírja a helyi pálinkát, de azért nyakalja rendesen.
Nem segíti a helyzetét az sem, hogy a két sivalkodó, rivalizáló polgármester jelölttel ellentétben ő nem magyar, hanem román, így próbál beletanulni, és belesimulni a helyiek életébe, ami azért nem jár teljes sikerrel, van az a pont, ahol már nem a konkurens polgi jelölt a probléma, hanem a piásan is éles eszü zsaru.
Hamar kiderül, hogy nem csak a falopás, korrupció, és a hirtelen előkerülő polgi lány – Izabella (Eke Angéla) drogtermesztő múltja a kóterbe a belépő, de a nagyszájú, igazmondó Iringó sem maukálátlan, az ő férje sem valószínű, hogy önként ugrott a helyi kútba, miután jól helybenhagyta a feleségét, aki azóta is viseli az arcán annak nyomait.
Florin leitatva a helyieket minden turpisságra, bűnösségre rájön, és hiába a mézes-mázos piáltatása, ő biza sitten akar látni mindenkit, aki törvényt sértett. Nem nagy spoiler: nem fogja ott látni őket, sőt már látni sem fog, mert a föld alatt végzi, erről az addigra már összefogott két “magyarhazafi” polgi jelölt gondoskodik.
Van itt humor, tragédia, nagymagyarország, és “Románia, én így szeretlek! 1914” térkép is a végére. Minden a helyére kerül, a jó nem győz, de a nagyobb gengszter, az erősebb kutya hatalomhoz jut. Nevetünk, de azért látjuk, és érezzük, hogy ehhez a sztorihoz nem kell több száz kilóméterre menni, itt van ez a közelben, a mindennapokban.

Csizmadia Tibor rendezte pörgős, nevetős, gondolkodós előadássá.

P.S: nyár elejére a Szkéné szaunára hasonlít, de ezzel az előadással azt is elfelejted, hogy a hátad közepén is folyik a víz. Egy légkondi sokat segítene bekapcsolt állapotában.

Azt meséld el, Pista! – Örkény Színház

Örkény István áll-ül előttünk Mácsai Pál előadásában.

Elmeséli az életét, fanyar humorral, sok igazsággal.

A születésétől indulunk, de azért kapunk sok nevetéssel ízelítőt a patikus papa dorbézolásából, a nagypapa lóvéjának elégetésének művészetéből, amit Örkény apuka követett el. A név eredetéről se legyenek nagy illúzióink, nem olyan bonyolult a MÁV szárnyvonalának fontosságát megérteni.
Az iskolai magyar bukás nem kis derültséget okoz, de nyilván jogos volt, főleg, hogy írónak készült a gyerek.
Nem sokat vacakolt az ifjú író, miután vegyészmérnökként végzett ő biza megnősült, és a gyógyszerész apukának hála, olyan pöpec nászéjszakát rittyentett a Földközi-tengeren hajózva, hogy már szakadunk a röhögéstől. Pedig igaz, minden szava, ott nem volt olyan vicces a helyzet, és mégis így utólag Mácsai Pál előadásában azzá válik.
Az élet sodródott bele a második világháborúba, amit Örkény sem úszott meg, igaz, csak egy napon múlt, de rosszakarói gondoskodtak a frontra juttatásáról. A Don-kanyarból menekülve került hadifogságba, majd munkatáborba, ahonnan csak a háború után szabadult, de nem azonnal. Túlélte, megőrizte humorát, életkedvét, alkotókedvét, és mindent újra kellett kezdenie.
Itthon hol szeretett, hol megtűrt, hol tiltott lett az írásainak közlése.
Termelési riportjai Sztalinból (Sztálinváros, az épülő lakótelepeivel és gyáraival…), az ottani élmények híven tükrözik a háború útáni erőltetett szocialista fejlesztés minden korrajzát. Nem lelkesedésből, megélhetésből hozta a dicsőítő írásokat a sikeres városok gyors felépüléséről. Amiről pedig nem volt szabad írni, azt most elmesélte nekünk 🙂
’56-ban sem tudta, hogy mit vár el a rendszer, és a szerencsétlen véletlennek köszönhetően újra vonalra írta a nevét, minek következtében Aczél elvtárs hathatós közreműködésének eredményeképpen raktárosként folytathatta “karrierjét” a gyógyszergyárban. Felküzdötte ott magát a vegyészek közé, no nem kísérletezni, hanem érthető használati utasításokat fogalmazni.
Kevéssé ért rá a robotmeló és a napi hosszú ingázások után, de írt rendületlenül. Egyperceseket, mert arra volt ideje. 🙂
S hogy mit tesz a szerelem? Aki a Vígszínház dramaturgjába szeret bele, annak íróként jó esélyei vannak színpadra vitel ügyében is. Ekkor írja meg a nagysikerű Tóték és Macskajáték műveit, amik a mai napig több színház repertoárján hosszú évtizedek óta folyamatosan szerepelnek, nem véletlenül. (Igen, az Örkény Színházban is, a Tótékról ide kattintva olvashatsz, a Macskajátékról pedig ide kattintva.)
Élete végéig írt, nem adta fel, semmilyen súlyos betegség nem hátráltathatta igazán. Még a legdrámaibb helyzetekben sem hagyta el a humorérzéke, élni akarása.
Mácsai Pál ezen az estén ezer arcát mutatta meg az írónak, nem kellett hozzá nagy díszlet (egy karosszék pont elég volt), nem kellettek fényes jelmezek, csak egy színészre volt szükség, aki el tudta hitetni velünk, hogy “csak ülök és mesélek” stílusban Örkény István érkezett hozzánk a róla elnevezett színházba. Ha láttad, és nagyon tetszett, akkor elvileg elérhető hangoskönyv változatban is.

 

Hogyan nevezzelek? – Veres1 Színház

Családi vacsira vagyunk hivatalosak Lizi (Verebes Linda) és Pierre (Kálid Artúr) nappalijába. A baráti összejövetelt nem zavarja a két már lefektetett gyerek, akik időnként belehisztiznek az “idill”-be. A háttérinfo-kat Simon Kornél (később már Vincentként szereplő) meséli el monitorról, így megtudjuk, hogy a házaspárhoz várhatóan érkezik Vincent, ki Lizi bátyja, és luxuskecó kereskedő, jön még a neje Anna (Molnár Gyöngyi), és gyerekkori haverjuk Claude (Pál Tamás) is vacsira.

Először Claude érkezik, aki cseppet bizalmaskodik a vacsi körül nyüzsgő Lizivel, majd mélyeket kussol úgy majdnem az előadás végéig.
Befut végre Vincent is, akiről rögtön kiderül, hogy sokD ultrahangról jön, mert pocaklakójuk van Annával. Nem is várat magára sokat az info, hogy a baba fiúnak látszik, így már nevet is választottak. Ezzel úgy érzi cukkolni kell a tesóját és sógorát, na meg a haverját, így beadja, hogy a gyereknek pöpec neve lesz: Adolf. Ezen besápad az egyetemi zseniális prof Pierre és nyilván a jelenlévők is, hiszen ki a franc akarná a saját gyerekét Hitlerről elnevezni. Van Vincentnek ideológiája hozzá, egy korabeli könyv főhőse, de ez gyenge lábakon billegő érvrendszer. Kiabálják egymásra az érveket pro és kontra, sokat nem jutunk előrébb, de annyi idő végre eltelik, hogy megérkezik a picitpocakos Anna és őszintére veszi a figurát, a gyerek még véletlenül sem lesz Adolf, viszont mire ez kiderül, addigra sikerül vérig sérteni a házgazdákat a saját gyermekeik elnevezését felemlegetve.

A sztori a szünet után folytatódik, és az addigi álmosítót felváltja a turbósító hatás: Lizi egyre hisztérikusabbá válik, Vincent és Pierre ölik egymást, de Vincent és Anna kapcsolatára is befutnak na nem a bárány, inkább a sötét viharfelhők.

Dob egyet a problémán Claude, akiről elsőre a srácok a homár jelzőt aggatják, így védekezés közben elköpi, hogy ő biza nem meleg, bár mindegy is lenne, van nője, nem is tegnap óta. Vincent elsőre az agyvérzésig hergeli magát, mert Annára tippel, de Claude megkegyelmez és elárjulja, amit Anna már véletlenül kifigyelt, hogy a drága kedves az nem más, mint Lizi és Vincent édesanyja. Ezen a két említett erősen felhúzza magát, Lizi csupán leordít mindenkit, és elküldi őket a picsába, mindeközben Vincent a megőrülés határán lavíroz, és nem csak a pótpapával ugrik össze, de Anna is kap a kiborulásból.

Akadnak itt kérdések, de a legfőbb ma este: mennyi jogunk van beleugatni más magánéletébe, még akkor is ha jóban vagyunk? Mondom: semennyire, csak mire idáig eljutnak, addigra kifilézik egymás idegrendszerét.

A záróképben jön a csavar és a gyerek nevét újra kell tervezni, de ez már csupán a hab a tortán.

Az előadást Schlanger András rendezte, és pörgette fel a második felvonásra.

Még minidg: SZERETEMSZÍNHÁZ működik Veresegyházán. Kifelé ma is jutott egy kedves igazgatói szó a kapuban Venyige Sándortól, és egy kedves mosoly a társulat szívétől-lelkétől: Zorgel Enikőtől.

P.S.: szünetben kicsit más a hangulat, mint máshol, itt nem a telefonokat nyomkodják magányosan a népek, hanem BESZÉLGETNEK egymással. Tudom, kisváros, meg mindenki ismer mindenkit, csak azon pilláztam, hogy engem ugye a kutya se ismer idegenként, mégis végigbeszélgettük a szünetet a szomszédnézőkkel.

(Rohanva, az utolsó pillanatban is érdemes beesni, az aktuális fogfájás is elmúlik a végére.)

Menyasszonytánc – Budapesti Operettszínház

A két háború között, már a harmincas években valamikor Erdélyben Rózsi (Kékkovács Mara) és András (György-Rózsa Sándor – kedvenckedvenc!) esküvőjére érkezünk meg, de mielőtt a szerelmesek valóban egybekelhetnének, először Herskovics (Melis Gábor, a nagyszerű!) kocsmáros elmeséli nekünk ennek beteljesült szerelemnek a kalandos történetét.
Nemcsak a két főhősünk életének meghatározó eseményei vannak a színpadon, hanem a teljes falu népe előkerül, az akkori történelmi hangulattal kiegészítve.

Mivel Erdély akkor már Románia része lett, így a magyar, a román, a zsidó lakosok együttélésével indul a kocsmai jelenet. A zene és koreográfiák már megteremtik a hangulatot, a magyar srácok érkezése a román rendőrrel együtt hozzák a feszültséget. De jön a szombat, a kocsma is ünnepnapra záródik, így balhémentesen távozik mindenki.

Rózsinak szüksége van a házassághoz a papírjaira, ami be is fut az árvaházból, ahol felnőtt. Ebből derül ki, hogy ő biza hiába katolikus családban nőtt föl: zsidó lány, és Blum az apukája, aki a zsidó közösség elismert és megbecsült tagja. Blum már csak az emlékezetben él, nem úgy, mint Blumné (Felföldi Anikó), aki viszont az első döbbenete után rákap a pótmama szerepre, és magához veszi a lányt, akit a vallási problémák okán az utcára tesznek. A falu szája Majzikné (Oszvald Marika, az energiabomba!) hozza-viszi a híreket, kavarja a szálakat.

Andrást először csupán apja (Dézsy Szabó Gábor) cukkolja fel Rózsi ellen, majd a teljes katolikus tábor. A konfliktus nem kicsi, a szerelmesek érzéseik ellenére külön utakon folytatják: Rózsi Herskovics kocsmájában talál menedéket, mert Blumné baráti köre sem fogadja be, a hirtelen zsidóvá lett lányt, András pedig önként bevonul katonának a román seregbe bánatában. Kevésbé érzékeli, hogy abban a korban a magyarok a román seregben sokadrangúak, és úgy is bánnak velük. Mindeközben mellékszálakon is zajlik az élet: a kocsmában már régóta dolgozó Janka (Dobó Enikő) és az Amerikába vágyó zsidó zenész Dávid (Laki Péter) között is fellángol a szerelem. Fergeteges vasútállomási búcsúshow-t stolnak! Laki Péter tánctudása semmiben nem marad el a tánckartól, és olyat hangulatot varázsolnak, ahol már velük tombol a nézőtér is.

Ki nem hagynám Blumné és barátnői (Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina és Vásári Mónika szenzációs triója) férjekről szóló nótáját, amiben a Rabbi (Pálfalvy Attila) is velük ropja.
A valódi életet, és a konfliktusok megoldását ebben a világban a Rabbi és a Pap (Faragó András) kettőse mutatja meg. Nekik aztán semmi bajuk egymással, és híveiknek is ezt próbálják továbbadni, de nem könnyű a hosszú ideje fennálló ellentéteket lecsillapítani. Mert mit számít kinek mi a vallása, pont mindegy melyik istentiszteleten vesz részt, a különböző kultúrák találkozásából jó esetben Menyasszonytánc előadás és nem gyűlölet születik.

A katonaságtól András két társával hazáig szökik, egyenesen Rózsi karjaiba, aki Herskovicsnál bújtatja el. De hiába, mert mint rendesen, mindenhol van egy áruló, aki beköpi Jonelnek (Angler Balázs), aki a helyi rendőrséget vezeti, nem mellesleg gátlásaitól már rég megszabadult, így tök normálisnak tartja, hogy simán lelője a szökevényeket, de minimum a katonai rendészet kezére adja őket. Mindemellett Rózsiba szerelmes, így zsarolva a lányt simán ráugrana, de időben érkezik András apja, és kimenti a vakszerelmest. Végre megvilágosodik az öreg, de újabb csavar a történetben, hogy az árvaházban elcseszték az adminisztrációt, és Rózsi nem zsidó, hanem egy református pár gyermeke. Villámot szór a hírre az örömapa szeme helyből, de ez végre nem tart már soká.
Herskovics szájából hangzik el az igazi mondanivaló: tök jó lenne, ha mindenki kb két hétre zsidó lenne kicsit, jobban megértené, elfogadná, ha valaki másképpen él. És ez vonatkozik minden másra is, próbáld ki pár hétig, nem fog megártani!

A klezmer banda Fegya (Jávori Ferenc) vezetésével egész este óriási hangulatot teremt, kiegészülve az Operett zenekarával. A látvány, a koreográfia, a díszletek, a jelmezek mind-mind tökéletesek, a szereplők szívüket-lelküket odavarázsolják a színpadra. Több éve láttam utoljára, azóta más lett a szereposztás, de az érzés nem változott: Béres Attila rendezésében ezt még sokszor meg kéne nézni!