Hazudj inkább, kedvesem! – Játékszín

Ez olyan igazi, Játékszínes vígjáték!

Egy lakás a helyszín, 3 főfőszereplő, és mindenki más pedig adják alájuk a poénokat.

Adott egy házaspár: az ügyvéd férj, és az elhanyagolt, betegesen hazudozó feleség, akikhez karácsonyra érkezik a legjobb barát.

Carlos (Kerekes József) és Julia (Tóth Enikő) házaspárként annyira cívódnak csak, amennyire a hét éven belüliek még szoktak, a férj még türelmes, bár egy ponton már agyturkászért kiált. A szituációkat tovább fokozza, de nem csak szorozza, hanem négyzetre emeli a családi barát, a férj gyerekkori barátja Lorenzo (Csonka András), akinek minden mozdulata, megszólalása magában hordozza a következő katasztrófa helyzetet. Van egy pont a történetben, amikor Lorenzo elszabadul (ő is meglátja, a nem meglátható papot :D), és innentől szövetségben Julia-val próbálnak nemhazudva életben maradni. Juan (Vadász Gábor), a legpechesebb betörő, akit a föld a hátán hordott, a helyzetén mit sem javít a két tettestárs, főleg már a hulla állapotukban.

A legtökéletesebb, és kitartóbb hulla (Szőlőskei Tímea, élve még szobalány), akit az egész előadás alatt rejtegetni, vagy cipelni kell. Nem lehetett könnyű, na nem a mérleg miatt, hanem folyamatosan a meghaltat nem elröhögni.

A végére persze megérkezik a kotnyeles szomszédasszony, a rend éber őre, majd az újabb rablóbanda…

Addigra a két szövetséges, Lorenzo és Julia már az idegbaj határán, de ez mit sem számít!

Nekünk tetszett! Nagyon röhögős este lett!

A kutya különös esete az éjszakában – Centrál Színház

Christopher 15 éves asperger szindrómás kamasz, aki egy kisvárosban élve felfedezi, hogy a szomszéd szeretett kutyáját valaki megölte. Az ő saját logikájával kezd a nyomozásnak, melynek vannak alapjai: nem tud hazudni, őszintén, és egyszerűen kérdez, a hamis válaszokat hamar kiszűri, és állhatatosan megy tovább.

Ez egy tükör darab azoknak, akiknek a közvetlen környezetében van asperger szindórmával élő gyermek vagy felnőtt. Tükröt mutat és elgndolkodtat. Aki nem ismer ilyen gyereket, annak pedig kinyílik a világ. Igen, ilyen is van. Van olyan, hogy valaki matek-fizika-csillagász zseni, de problémát okoznak neki a színek, az azok közötti eligazodás, a közlekedés, az útvonalak, az idegenek, az ölelések, az étkezések. Egyáltalán minden problémát okoz, ami nem a megszokott élete.

Tükör: igen, amikor két aspergeres kamasz ül a nézőtéren, akkor az bizony kemény tükör. Mi az, ami az ő életükben volt, és már leküzdötték, betakarták, mik azok a területek, amiken még dolgozni kel, és mi az ami sosem fog megváltozni. Én csak a saját történetünket ismerem.
A majdnem 14 éves a végén puffogva megkérdezte, hogy ezt neki miért kellett megnéznie… pont ezért… hogy lásd, milyen a dühkitörés a másik oldlaról nézve… most látta, hogy nem csak neki rossz az olyankor belül, hanem látta, hogy mi kívülről hogyan és miért rémülünk meg tehetetlenségünkben. .

Látták, hogy másnál is ugyanazok a képességek, kiemelkedő képességek amiket használni tudnak álmaik megvalósításához.

Nagyon érzékenyen mutatja meg az előadás a szülők reakcióit Christopher viselekedésére, milyen közösen kialakított jeleket használnak a mindennapokban.

Hol lehet elszúrni egy aspergeres életét: a bizonságot, ha kihúzod alóla (érzelmi biztonság, félelemérzetből ne meneküljön el), akkor nagy a baj… onnan felállni, szintel lehetetlen. Csak összefogással sikerülhet. Mert teljesen mindegy mit gondolunk kívülállók róluk, ők mindenben meglepetéseket okoznak. Az élet olyan területeire jutnak el, ahova mi, átlagemberek soha.

Az utolsó mondat mindent visz: “én bármire képes vagyok! – mondja Chrisitopher” és elhiszem nekik… nézem a két fiam, és elhiszem, hogy bármire képesek ebben az életben, mert meg van hozzá az összes képességük, jelenlétük.

Christopher szerepében Kovács Krisztián alakítja ezt a nagyon más kamaszt. Scherer Péter, az édesapa, aki időnként megbotlik, de mindent, hangsúlyosan mindent megtesz óriási türelemmel a fiáért. Az Anya, Pokorny Lia már bevallottan nem ennyire erős, feladja és elmenekül a szomszéddal egy új, problémamentes életbe… de a sors, még az Apa hazugsága ellenére is hozzá tereli a fiát.

Innen kellene felállni, egy olyan gyermek életében, aki nem ismeri a hazugságot, az álságot, és szétesett családját végre viszontlátja egyben.

Apa jön rá a fejlesztő tanárral (Kakasy Dóra), hogy ennek a fiúnak az állandóságra, a megbízhatóságra van szüksége, amiből következik, hogy egy olyan megoldásra van szükség, ami hosszútávú. Érkezik Apa ajándéka: a kölyökkutya.

A színpadon a szereplők, szól a vastaps, jön az 50. előadás tortája a rendezővel, nekem meg nem szabad most sírni. Hiába az elmúlt évtizedek köszöntek vissza a színpadról némi átdolgozással, mégis az volt a cél az előadással, hogy hazafelé és másnap tudjunk beszélgetni róla. Szerintem menni fog.

Puskás Tamás rendezte, és ugyan ritkán játszák, de az egyik legfontosabb darab ma Pesten. Akár osztályoknak is, érzékenyítő előadás ez, jobban megértjük belőle azokat, akik mások, akik kilógnak a sorból, és ezzel még többet adnak a társadalomnak, csak fogadjuk el és be őket.

Nagyon értékes gyerekek, és nem szabad őket hagyni, hogy elkallódjanak.

Viszont az érintetteknek ez kötelező előadás, minden percre van segítség, vagy aha élmény.

Csodálatos darab!

Nők az idegösszeomlás szélén – Átrium Színház

Az Átriumban, az Operettszínház előadása, így azért pontosabb.

A jegyvéltel oka a jó nézői vélemények mellett, az a kicsit sem vidám helyzet, hogy sokszor érzem magam úgy, na itt a vége, elég volt, idegösszeomlok.

Az előadás szünetében már vigyorogva mondom: áááááhhhh, még a kanyarban sem vagyok a problémáimmal a főhőseinkhez képest! 😀

A sztori nem túl bonyolult, Pepa (Peller Anna) elhagyott reklám színésznő, Candela (Gubik Petra) hisztérikus manöken, Lucia (Vásári Mónika) kőkorszaki régen elhagyott ideggyenge volt feleség, Paulina (Ábrahám Gabriella) a női harcos ügyvéd körül forognak az események, melyeket Iván (Szentmártoni Norman) mozgat, pörget és csavar fel. Candela az egyetlen, aki nem ezt a fickót kergeti, és akarja magának, Candelának csupán egy terrorista a szerelme, akit már a tv-ben is üldöz a rendőrség.

Pepa még futna (nem nooooormáááálisss!!!) Iván után, kergeti az előadásban kb két napig, de állandóan megússza az a rohadék Iván a találkozást. Az ex feleség Lucia, pedig nyilván orvosi eset, aki 19 év után még mindig perelni akarja a közel 20 éve elhagyottat, és nem lóvét kér, mint minden normálisan működő bosszúálló luxusfeleség, nem, ő még 20 évet akar a pasi életéből… (ebből, bakker… 20 perc nem kéne…)

A legjobb pasi egyébként ebben a darabban a taxisofőr (Pesák Ádám), őt valahogy nem üldözik szerelmükkel, pedig… jó hangú, fiatal, és még humora is van 🙂

Mellékszálként befut a történetbe Iván és Lucia fia: Carlos (Kocsis Dénes), a mamakedvence figurában, majd kezd a menyasszonyával kitörési kísérleteket tenni, ami annyira jól sikerül, hogy a káosz közepén, Candela dobja is a szívéből a kergetett terroristát, és idegbaját leküzdve, ablakból visszahúzva, már Carlosnál keresi a szerelmet.

Mert mindenki azt keresi ebben a női hisztériában, idegbe csak azért nem omlik valóságosan senki, mert ott a gazpacho, amit még Pepa alkotott, és fűszerként a végén beleaprított némi xanax-ot, így a sztori végére, aki addig nem nyugodtott le, az majd ettől megszelidül.

Pepa végre elkapja Ivánt, csupán azért, hogy végre jól megérdemelten elküldje melegebb éghajlatra az ügyvéd csajjal, (aki egyébként az ex feleséget védte volna a bíróságon, de önmagától ugye senkit nem lehet megvédeni).

Mellékszereplőként még kiemeledett a diliházból több szerepben: Papadimitriu Athina, akinek tök elhittem a házinéni, és a rendőr szerepét is 🙂 A beszólásai feldobták az esténket.

Pepa, Candela és a taxis srác énekhangja vitte a show-t előre, a csajok végül nem omlottak idegben össze, mi viszont kisimulva, mosolyogva elhalasztottuk az idegösszeomlást későbbre. Addig járunk színházba 😀

Réthy Attila rendezése, az Operett helyett az Átriumban 😀 Jó volt, nagyon 🙂

Üvegfigurák – Radnóti Színház

Az első 10-20 percben egyetlen mondat kavarog a fejemben: “hát ezt nem kapkodtad el”… lassan, nagyon lassan kerülünk be egy hétköznapi amerikai csonka család élettörténetébe.

Tom (Porogi Ádám) , a fiú visszaemlékezésén keresztül ismerhetjük meg anyját (Kováts Adél) és nővérét (Lovas Rozi). Fura hármas élettörténet rajzolódik ki: az anyát elhagyta az apa, vele a családját is, így Tom a pénzkereső, aki kényszerraktáros, egyébként költene, írna. Nem tanul, így nem is dolgozik Laura, a nővére, aki nem egészséges, de ez csupán anyja elméjében nem kerül konkretizálásra.

Anya mindent megtesz, hogy egyensúlyban tartsa a családot, a legkevésbé gyermekei vágyai foglalkoztatják, inkább saját régi vágyait, és azóta szerzett negatív tapasztalatait osztja meg velük.

Laura különleges személyiség, más, mint mindenki a környezetében, lábsérülésén kívül lelkileg meggyötört, kisebbrendűségi érzéssel, és mániákkal… már-már autisztikus jegyeket mutat, akinek a család, a ki nem mozdulás otthonról a biztongság.

De ez nem lehet a megélhetési életcél az anyja szerint, aki mindent megtesz: beíratja a titkárnőképzőbe, melyet napok alatt anyját kikerülve otthagy, majd az új ötletet is próbálja megtorpedózni: ha meló nincs, akkor pénzes férjre van szükség.

Tom kallódik, menekül a szituációkból, első sorban moziba, az álmai világába, no meg a piába, mely már nagyon fiatalon egyetlen támasza.

Sikerül a lehetetlen, és Tom elhozza munkahelyi haverját vacsorára, ami anya élete nagy lehetősége, hogy szerencsétlen társaságkerülő lányát férjhez adja. Mindent megtesz, sőt még azon túl is.

Érkezik is a lovag Jim (Nagy Dániel Viktor), aki nagyon lelkesen veti bele magát a “meglepetésvendég” szerepébe, hozza is a kötelező udvarlást, amikor kettesben maradnak Laurával.

Ő az egyetlen a darabban, aki kimondja, hogy ez a lány mennyire értékes, és nem csak egy kolonc a családja nyakán. Különleges, és nincs hozzá hasonló, és aki ezt a kincset felfedezi, az örökké boldog lesz vele. Jim elgyengül udvarlás közben, de időben észbe kap, és bevallja, az ilyenkor legvállalhatatlanabbat: menyasszonya van, mennie kell, nem hazudik, nem fog visszajönni.

Laura még jobban összetör, összetöri a kapaszkodóként használt üvegfigurákat is, de egy új lány születik, akit lehet szeretni.

Tom követve apja útját elindul, minél messzebbre, közben az alkohol vezérli útját. Írja a verseit és szabadnak érzi magát, főleg az anyjától szabadult, de testvére lélekben az út minden állomásán vele van, hiszen az ő kapcsolatuk is különleges.

Érdekes korrajz, az akkori Amerikáról, ahogy egyedülálló anyaként az önkéntes munka mellett a gyerekeket arra próbálták nevelni, hogy adják fel az álmaikat, és a megélhetés a legfontosabb, a lányoknak pedig vagy önállósulnak, vagy a leggyorsabban férjhez mennek, hogy a jövőjük biztosítva legyen. Aki kicsit is kilóg a sorból, az problémás.

A legfélelmetesebb pedig az anyaszerep: aki mindig mindent jobban tud, jobban lát, és az van amit ő akar, és egyáltalán nem érdekli, hogy nem élhet a saját gyerekei helyett, nekik megvan a saját, akár az anyjukéval kicsit sem kompatibilis életük.

Gondolkodtató, érző előadás.

Rendezte: Valló Péter

A kellékes – Pesti Színház

Kern napokat tartunk 🙂

Bieder József, a kellékes bentragad a színházban, mikor már mindenki hazahúzott. Meglepve veszi észre, hogy full tele a nézőtér. Persze erről a műszak, és a szervezés mit sem tud, arról viszont masszív elképzeléseik vannak, hogy Bieder kellékesünknek a szonda bizonyosan azt mutatná, hogy nem málnával öblített.

A történet lassan épül, a gyerekkor verseivel indulunk, mert a drága mama fixen hitte, hogy a gyermek a rákosi időszakban kitűnve, majd befutott színész lesz. Apja csupán egy ügyelő haverja révén passzolja be egy színházba, ahonnan előbb-utóbb rettentő tehetsége okán futva kell távoznia.

Egészen idáig, a Pesti kellékes állásáig. Főnöke, a SANYIIIII!!!, akit többször is üldöz a probléma megoldása érdekében, de sosem ér el, viszont magasra vitte, ő a kelléktár vezetője.

Mikor a helyzet nem változtatható, nincs mit tenni, jöhetnek a színházi sztorik, esetek, mik nem csupán a kellékekkel estek meg, hanem színészekkel, segédszínészekkel, rendezőkkel, súgókkal…

Az este fénypontja, amikor Kern András kellékesünk úgy dönt, hogy ő biza eljátssza a hattyú halálát, de nem ám ócska orosz módra… áááá… saját előadásban… ehhez elhajította retkes melós köpenyét, hab testét felfedte a 70-es évekbeli fehér atlétatrikó, ehhez gatyájának szárait térdig hajtogatta, majd fellelte a díszletként ácsorgó állólámpát, melyről lekapva az anyagot, már tekerte is a a dereka köré… engem valahol itt vesztett el a sztoriban, már annyira nevettem, hogy a könnyeimtől alig láttam… de tudta fokozni, mert tényleg az ő hattyúja táncolt, majd kicsit táncolt, majd megtántorodva lehanyatlott, de nem adta fel, még mindig rángott, majd kinyúlt… mi is kinyúltunk, alig lehetett abbahagyni a viháncolást a nézőtéren…

Minden kellékhez tartozott egy-egy darab, egy jó történet, egy-egy jó színésszel, majd előkerült egy bőrönd, ami régen Az ügynök halálában kapott fontos szerepet… az, ott az a tökéletes pár perces idézet ellenpontozta a viháncolást, egy pisszenés nem volt a nézőtéren, már csupán a csodálat. Mert a színpad igazi varázslat, és a legnagyobb varázsló a ma este folyamán Bieder József szerepében Kern András volt.

Sokszor tapsoltuk vissza, nem akartunk hazamenni, jött és még énekelt! Énekelt arról az álmodózó, de hátsó sorba került kisemberről, aki színészetről álmodott, amiből neki a hátsó sor, a kellékesi pozíció jutott, de mindent megtesz, és megtett azért, hogy az ő közönsége soha ne felejtse el ezt az estét. Nem fogjuk, és visszajövünk még erre az előadásra, mert ezt még többször is látni kell.

Kern András zseniális színész, a szívét-lelkét kipakolta ma a színpadra, a humorával pedig elrabolta az összes nézőt!

Pesti Színház, egy felvonásban, katartikus élmény.

Lövölde Tér – Kern András koncert (70)

A helyszín kényelmes (Budapest Kongresszusi Központ), parkolható,  a második sor a legjobb hely, ahonnan tökéletesen látni 🙂

Kern András ma 70 éves, már délután köszöntötte őt 4-kor egy másik közönség, de mi is itt vagyunk az estiek.

Nincs megkülönböztetés, teljes erőbedobással indul az este.

Apró mellékszál, hogy szemben velem a zenekar dobosa, életem kedvenc 80-as évekbeli bandájának, az Első Emelet együttesnek oszlopos tagja, akkor még Michel, ma már Szentmihályi Gábor, a profi! 🙂

A zenekari csapatot erősíti Heilig Gábor, kit csak nagymaminak hív Kern András, és persze ehhez is tartozik egy régi sztori… meg szint az összes előadott dalhol, amin könnyesre nevetjük magunkat.

Ez nem “csak egy koncert”, ez visszaemlékezés is a rendkívül gazdag pályájára Kern Andrásnak.

A számok ismerősek, fülbemászóak, és remekül tapsolhatóak 🙂

Jönnek a vendégek is sorban, akik közül Hegyi Barbara annyira jó, hogy itt van: neki Kern napok vannak a szülinapi ünneplésben, pénteken a Pesti színházban játszottak együtt, és ünnepelték a 70-et. Most is csodásan énekel a művésznő, főleg nem nekünk, hanem szeretett szülinapos kollégájának, egy dalt, az egyik kedvenc munkájából, a Miniszter félrelépből.

A fellépők között nem nagy meglepetés, hogy eljött Eszményi Viktória, aki dalával már azokra a barátokra emlékezik, akik köszöntenék, de már nem tehetik a szülinapos művészünket.

Befut Verebes István, aki nem mondja ki, de hamar ki lehet matekozni a bűvös hetvenes szülinapi évfordulót, és kicsit bohókásan, de nem tolakodóan helyből megünnepelteti előre a saját nyári szülinapját. A sztorikért kijárt neki is a szülinapi buli hangulata.

Mindeközben pereg Kern András élete filmen, képekben sztorikban, hol a füredi kikötőben, hol Rosztovban, hol Moszkvában, hogy a Vígszínház színpadán járunk, régi játszótársakkal, kollégákkal, rendezőkkel, kacagtató történetekkel.

Érkezik a Vígszínházból Fesztbaum Béla, akitől megtudjuk, hogy ugrálva kellett híres színészek neveit kiabálni a felvételin a Színművészetin, és most elárulja, hogy ő pont Kern András nevét ordíotta már akkor is. Most énekel és zongorázik egy dalt, és nekem az jut eszembe, hogy ezek a művészek, akik most itt köszönteni jöttek, mennyire, de mennyire tehetségesek, és ezt a tehetségüket elhozták, hogy ezzel is emeljék az este fényét, hangulatát.

Jön Zorán, és a fülbe csengő dalok, miket már hangosan énekel együtt a közönség vele és velük.

Hernádi Judit sem maradhat ki, az örök páros (Kern-Hernádi) énekelnek két duettet és bolondoznak kicsit. Hernádi Judit is elfogott egy levelet, egy igazi verses levelet, mely rajongásáról szól kollégája felé, mikor az utolsó sorok felé haladva a rím az NDK turmixgépre terelődik, már nem csak ők nevetnek a színpadon, hanem mi is a könnyeinket törölgetjük a nézőtéren a röhögéstől.

A koncert végén bejön mindenki meghajolni, és újra köszönteni Kern Andrást (mert aki megérdemli, az megérdemli és kész!), hozzák az emeletes szülinapi tortát, és jöhenek a ráadások is.

Felejthetetlen este volt, karácsonyi ajándéka anyukámnak, nagyon jól szórakoztunk együtt, ő kicsit többet nosztalgiázott, de én sem hagytam volna ki ezt a remek bulit. Jó zenék, szívemet facsaró dalok, történetek-történelem, és kedvenceim a színpadon!

Boldog szülinapot KERN ANDRÁS!

Játszd újra, Sam! – Pesti Színház (Kern András szülinapján)

Allan Felix (Kern András) az éppen elvált filmkritikus életébe csöppenünk. Megjelenik a múlt, a volt asszony, aki lelépett, mert nem volt elég síelés és nevetés, vagy nevetve síelés… Allan keserű napjaiba legjobb barátja  Dick (Kerekes József) és felesége Linda (Hegyi Barbara) hozza a fényt, és a reményt. A lehetőség az Linda barátnői köre, akiket bevetnek Allan szingli létének megszüntetése érdekében.

Egyenlen nagy bibi van a sztoriban, hogy ahogy Allan udvarol, úgy nem udvarol senki! Próbálkozásai már az első pillanatban kudarca vannak ítélve, pedig nem egy lánynak csapja a szelet. Hiába örök segítője, Humphrey Bogart és a klasszikus Casablanca film, mindig megbicsaklik Allan Felix csábítási technikája.

Eljut ő is a megoldásig, hogy igazi lelki társa, a másik neurotikus szereplő: Linda. Apró szépséghibával: a legjobb barát ugyan elhanyagolt, de mégiscsak a felesége.

Linda és Allen randija annyira szerelmesen humoros, hátulról megtámogatott, hogy nem is lehet a vége más, csak az egymásra találás.

Az összeomlott férj felbukkanása adja vissza a csavart, és kiderül, hogy a szeretetnek létezik az a foka, amikor azzal szeretem a párom, ha elengedem, így Linda visszatérhet férjéhez, és Allan Felix szabad emberként újra vadászhat… és jön is az új szomszéd…

És itt vége is lenne ennek a remek előadásnak, vastaps, pótszékes-csilláron lógós teltház.

DE: a tapsrend közben Kern András kollégái érkeznek a színpadra, de most, minden másképp történik! Érkezik Eszenyi Enikő, aki egy óriási szülinapi tortát tol be a színpad közepére tüzijátékkal, majd sorra bukkannak fel az éppen máshonnan befutott színészek: Szilágyi Csenge, Józan László, Vecsei H. Mihály, Hevér Gábor, Rudolf Péter, Stohl András, Kútvölgyi Erzsébet és még sokan mások… felsorolni is lehetetlen… A taps elején már megtelt a nézőtér oldala fotósokkal, gyanúsan sok színész ült ma a nézőtéren: mindenki ünnepelni jött!

KERN ADRÁST A  70. SZÜLETÉSNAPJÁN KÖSZÖNTÖTTÉK KOLLÉGÁI A SZÍNPADON AZ ELŐADÁS UTÁN.

A közönség állva, meghatódva tapsolta, a színpadon először Hegedűs D. Géza méltatta, és köszöntötte, majd egy kb 10 perces filmben próbáltunk emlékezni mindarra, ami az elmúlt évtizedekben a színházban, filmekben, tv-ben, koncerten a művész úrral történt. A színész kollégák is mozi szerűen nézték, velünk nézőkkel együtt nevettek, sírtak, meghatódtak, madj ismét nevettek…

Ha lehetett még fokozni, akkor az igazgatónő Eszenyi Enikő (Kern András egyik legnagyobb rajongója) tette fel az i-re a pontot: “elfogott egy levelet” az égi társulattól. Míg felolvasta a régi játszótársak mennybéli üzeneteit halkan potyogó könnyekkel meghatódva emlékeztünk rájuk is, azon csodás színészekre és rendezőkre, akik Kern Adnrással együtt dolgoztak a hosszú évtizedek alatt, és most megemlékzetek róluk is.

Az este vége: állt a nézőtér, és meghatott, de mosolygós VASTAPSSAL köszönte meg nemcsak ezt az előadást, hanem az összes alakítást, amiben az elmúlt évtizedekben részünk volt.

KERN ANRDÁS, ISTEN ÉLTESSE! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! Csodás este volt!

Ádám Almái – Radnóti Színház

Adam (Pál András) a neonáci börtöntöltelék 3 hónpanyi közmunkára ítéltetik, melyet Iván (László Zsolt) tiszteletes mellett kell letöltenie. Átnevelő tábor lenne ez a megtévedteknek, de ez ettől sokkal, de sokkal több. Itt él Khalid (Rusznák András) főállású benzinkútrabó, Gunnar (Schneider Zoltán) exteniszező, gyakorló alkoholista, és velük él még Christopher, Iván fia, aki születése óta sérült, plusz egy lelkiismeretként működő öregasszony, ki mindig a bibliát a Jób könyvénél csapja fel. A társasághoz tartozik még a vén Paul (Bálint András), ki náci börtönt megjár veterán, na nem áldozatként, női rabok felügyelőjeként szedte magába egy életre a lelkiismeretfurdalást.
Adam érkezésekor kicsit sem szeretne megváltozni, de feladatot vállalnia kell, így némi rábeszélés után a cél: 3 hónap múlva almáspitét sütni… Ebből a harci helyzetből csak konfliktusok, fekete humor és egyre több múltbéli esemény kerül elő. Adam szobájában Hitler képe a falon, valahogy ebben a hívő közegben nem bír megmaradni. Iván hisz Istenben, a többiek Adam kivételével pedig benne.
Iván az életét tette rá, hogy hozott múltja ellenére ő Istent szolgálja, és ez a hite még halálos betegségén is átsegíti. Hisz mindenben ami jó, és a rosszat, gonoszat nem képes meglátni, ez a képessége nem fejlődött ki, avagy régen visszafejlődött.
Adam almáspite projektjének azért vannak akadályai, az Isten próbatétel (mégsem az ördög?) elé állítja: jönnek a varjak, elromlik a sütő, férges lesz az alma… és ami marad, az is eltűnik… de nem végleg, mert az enyveskezű Gunnarnál azért marad még.

Rengeteg esemény zsúfolódik bele a 2,5 órába (szünet nincs, nem is szeretnénk elhagyni a történet szálait egy percre sem), érkezik még Sarah (Radnai Csilla), aki állapotos, bár azt már ő sem tudja kitől, ebben erősen akadályozza alkohollal bőven átitatott elméje, időnként ellátja a lakókat orvosilag a közeli kórházban a Dr Kolbert (Gazsó György) – ki az előadás végére elveszíti a hitét a gyógyításban, hiszen máshol a halálos betegek meghalnak záros határidőn belül, itt pedig simán túlélnek mindent.

Iván hite megrendíthetetlen, ő olyan dolgokat is meglát az emberekben, mit még saját maguk sem.

Szikszai Rémusz annyi humort, drámát, eseményt tett egymás mögé, remek dinamikával, hogy nincs egyetlen másodperc, ahol unatkoznánk, sorozatosan jönnek a megdöbbenések (mikor egyszercsak befut egy kazal náci, kik öldököni érkeztek).

Iván csak akkor rogy meg, amikor Adam sorozatosan szembesíti a valós életével, ami addig számára nem is létezett. De ebből is van kiút, van felállás.
Adam az előadás végére megérti, hogy vállalnia kell a felelősséget, még azért az apróságért is, hogy pitét süssön.

Rendkívül hangsúlyossá válik a végére Iván fiának betegsége, annak elfogadása, a másság tolerálása. Nevetünk, sírunk, nevetünk váltakozva folyamatosan, a döbbenet, és meglepetések sora visz a végkifejlethez. Még ezen is csavartak egy hatalmasat, amikor felbukkannak a Baltazár Színház tagjai és bekapcsolódnak a történetbe…

Az előadás vége szűnni nem akaró vastaps, patakzó könnyeinkkel, miközben ennél szélesebben már nem lehet mosolyogni!

Tökéletes este, még többször is látni kell! Muszáj!

Vízkereszt, vagy amit akartok – Szegedi Szabadtéri Színpad 2017

Ha nyár, akkor Szeged, ha van Shakespeare, akkor Szeged.

A jegyek eléggé hátul, de jó a szemünk (hittük…)

Illíria uralkodója, Orsino herceg (Görög László) szenved kezdetben látványosan, mert full beleesett az éppen gyászoló Olívia (Pálmai Anna) grófnőbe, akit ez a rajongás meg sem érint.

Tengerparton vagyunk, beúsznak-másznak a képbe a menekültek, kik között egy ikerpár hagyja el egymást. A lányzó Viola (Tenki Dalma), nem most tanulta ki az álcázás mesterségét, helyből beöltözik a tesója képébe, így Cesario-ként kerül bizalmi viszonyba a még mindig hisztérikusan szenvedő Orsino herceghez.

Olívia háza a Lipótmezőn is épülhetett volna, a főbolond Feste (Szikszay Rémusz) és Böföghy Tóbi (Elek Ferenc) rokon csinálják a fesztivált. Ehhez a házhoz tartozik még nemes Mária (Hernádi Judit), ki próbál a pótanyja lenni Olíviának társalkodónő szerepkörben, de csupán fut az események után az első időszakban. A ház mogorva ura Malvolio (Alföldi Róbert), ki próbálkozik a nemesi-úri rend fenntartásával, de ezeket a vidám-bolond népeket kevéssé lehet megfékezni.

Cesario folyamatosan szerelmetes üzeneteket hoz a hercegtől, Olívia folyamatosan a gyászát tartja karban, mígnem cseppet belehabarodik a Cesarionak kinéző Violába. A történet itt már végre felpörög (néha a herceg kínlódása megszakítja a sztorit, de egyre ritkábban), és kiderül, hogy a háznép: Mária, Feste, Tóbi és Fonnyadi (reménytelen szintén bolond udvarló – Zayzon Zsolt) némi sértődés okán megszívatják Malvoliót. Ki át nem lát tervükön, így csapdájukban vergődik, simán elhiszi, hogy Oliviától kapott szerelmes levelet, melyben lévő feltételek teljesítése esetén eljövé a boldogság.

Akad itt egy külön előadás az előadásban, amikoron is Malvolio felolvassa magának a levelet, értelmezi, és próbálja betartani (a többi hóhányó, persze takarásban röhögi körbe). A nempolitizáló Malvolió rém elegánsan rúgja fel ezen okból a kerti törpét, az egész nézőtér értette a nemcélzást, találatot. Ez a monológ annyira kilóg a többi szereplő alakítása közül, hogy végre azt érzem, hogy a diliházban megérkeztünk a valóságba, az igazi gumiszobába, ezért a jelenetért volt igazán érdemes utazni.

Partra vergődik az ikerpár fiú tagja is, Sebastian tényleg van annyira vonzó, hogy Olívia végre igazán beleszeret. Cesarioból újra Viola lesz, és a herceg végre az önsajnálat magasiskolájának kijárása után észreveszi őt.

Mindenki megleli párját, kivéve szerencsétlen, átvert Malvoliót, aki kiosztja ugyan őket, a humor és sértés megkülönböztetésének tudományából, de mégis megalázottan távozik.

A végén a fináléban mindenki örül, táncol, felszabadul, indul a tengerparti buli.

Béres Attila rendezésében voltak hosszú, unalmasan elnyújtott részek (herceg szenved, Olívia már egész zenekarral gyászol…), de a többi részében pörgött az előadás.

Tóbi, Elek Ferenc vezette bolond háznép: Bodrogi Gyula, Hernádi Judit, Zayzon Zsolt, Szikszai Rémusz voltak a hangulatfelelősk, Olívia csavargatta az udvarlók szívét jó érzékkel: Pálmai Anna, Cesario (Viola) szerepében Tenki Dalma nemcsak játszott, de csodásan énekelt is. A darabban abszolút főszerepet pedig Malvolió hozta Alföldi Róbert személyében.  A két zenekar arányosan, az előadás történetének megfelelően váltakozva zenélt, énekelt, és teremtett egy igazi buli hangulatot.

Szegedre az ilyen estékért érdemes elutazni nyáron.

Háború és béke – Vígszínház

Érdemes időben érkezni, fiatal színészek, a “nép” érkezik, és helyből kiosztja a történetben szereplők családi kapcsolatainak összefüggéseit, ha netán nem olvastad volna a könyvet.

Sokan nem olvastuk, van az két kötet, és baromi hosszú, és még kötelező is a középiskolákban, így ott és akkor kihagytam, most meg már nem volt idő pótolni.

A színészi névsor hívogató, a történet is érdekes, családfa a kézben már kezdés előtt, hamar sötétül is el a nézőtér, és kezdődik az előadás.

A látványt nagyon szépen megtervezték, az végig az egész előadáson át kíséri, segíti a történetet.

A családok, a szerelmek, az emberi kapcsolatok hangsúlyosak, a háború, a csaták, a politika kimarad. A főszereplő számomra nem Pierre, hanem Andrej és Natasa ebben az előadásban, a Rosztov család és Bolkonszkij család állnak a középpontban.

A többiek kísérő elemek, és vannak részek, amik a kuka kategóriát erősítik. Olvastam (már nem tudom hol), hogy az is sokat segíti az előadást, ha a rendező jó érzékkel kihajít részeket a történetből… na lett volna mit… speciel Napóleont úgy, ahogy van, róla is elég lett volna mesélni, mint oly sok sztoriról, amit az író belepakolt, mert könyvben tök mindegy hány oldal (Pierre és Andrej újra találkozásánál el is mondják, hogy amit ott látunk 2 percben, az a könyvben laza 40 oldal…). Dobnám a párbaj rész elnyújtottságát is, na jó, a puff ide, puff oda gyorsjelenet sem biztos, hogy a legjobb megoldás, de hogy a bolondnapóleonnak öltözött gyerek sétáltatja percekig a golyót, az erősen a túlzás kategória. A darab végét sem húztam volna el ennyire, elsőre nem derült ki, hogy Pierre fogságban vergődik, és ölné már a régi bálványt, mert csupán egy masszív csöves új szereplő érkezik, és 5 percig beszél valamiről, amiből egy hangot sem értek (10. sor, mi lehet hátrébb…), és csak mondja és mondja… szerintem már mindenki a végét várta, nem csak én…

Ami nagyon klassz volt, azok a színészek, akiknek tényleg elhittem, hogy szerelmesek, dühösek, oroszosan bulizósak, katonásak, szeretnek és aggódnak.
Wunderlich József, Bach Kata, Hegyi Barbara, Seress Zoltán, Hevér Gábor, Szilágyi Csenge vitték a hátukon az előadást, és külön jófej brigád volt a kicsit statisztaként működő 5-6 sokféle mellékszerepet eljátszó fiatal csapat. A többiek ott voltak, kiegészítették a történetet.

Egyszer látni kell, klasszikus, és a víg csapata ismét egy klassz darabot állított színpadra.