S.Ö.R – Hatszín Teátrum

Shakespeare Összes Rövidítve.

Gáspár András, Kálid Artúr és Kálloy Molnár Péter.

Shakespeare: minden műve, még a szonettek is 😀

Visítva-sírva-végig-nemlehet kibírni 😀 Az első három sor a meglepi veszélyzóna!

Amit ők hárman tudnak, és kiteszik a színpadra, az nem véletlenül teltházas 20 éve.

Ami az elején, aztán, a közepén, és a végén történik, az a letökéletesebb ma este: zseniálisan-humorosan-Shakespeare.

Sokszornézős, mindignézős, bármikornézős.

 

Képzelt beteg – Pesti Színház

Argan (Reviczky Gábor) a hipohonder prototípusa. Minden olyan betegséget beképzel magának, amit csak a “drága” orvosa kiejt a száján, és ezt meg is akarja gyógyíttatni. Az előadás kezdetén hosszan mormolva sorolja a patikus számláit, mit fizet ki és mit nem, mi használt és mennyire, és mi nem. Ez tölti ki az egész életét: elképzelt betegségeinek gyógyítása.
Van azért a házban egy józan cseléd: Toinette (Igó Éva), aki folyamatosan nyitogatná a gazdája szemét, de sokat nem ér el vele eleinte, csupán mi nevetünk a szituációkon.
Nem fiatal a “nagybeteg”, és igen rozogára gyógyította már magát az orvosával, tehát Moliére beleírt a történetbe egy szokásos kapzsi, és kicsit sem szerelmes feleséget. (itt vidéken az “ordaskurva” megfelelője virágnyelven). Béline (Hegyi Barbara) hozza is magával a közjegyzőt, hogy kiokoskodják, hogyan is lehetne megkopasztani a doktorokat lóvéval nap, mint nap kitömő férjet. Természetes, hogy van rá jogi csűrcsavar, és gyorsan lebonyolítják az első lépéseket, hogy mielőbb a “drága” asszony kezeihez jusson a vagyon, és az előző házasságból született két lány egy garast se kaphasson.
Befut a nagyobbik lány – Angyalka (Réti Adrienn), aki éppen 6 napja már nagyon szerelmes, és némi félreértés után kiderül, hogy a betegségek mámorában úszó faterja is pont férjez adná, igaz ő cseppet sem foglalkozik a lánya érzelmeivel, neki orvos kell, így orvos férjet szán neki. Ezzel nem is lenne gáz, ha a két pasi egy és ugyanaz lenne, de hogy nem csodálkozunk, hogy pont nem orvost szeret Angyalka. Viszont apuka szava a családban parancs, így gyorsan megérkezik a kérő, a saját ősével, és megborul a rendszer. A doki nemcsak lánykérésre, és a hivatására alkalmatlan, de apukája nélkül nagyjából az életre is. (lánykérő doki szerepében játssza a gyárilag hülyét: Méhes László, az apukáját meg Kertész Péter)
Angyalka udvarlója – Cléante (Karácsonyi Zoltán) viszont nem csak jópasi, de még esze is van, így bepróbálkozik a lánykéréssel a drága papánál. Elsőre nem annyira jön össze ez, de visszavonul, és új erőt gyűjt, hol máshol, mint Angyalka szobájában.
Ezt persze kiszúrja Lujzácska, a másik leány, akit nem kell soká faggatni, és beköpi apjuknak, hogy mi probléma adódott a lánykörletben.
Mindeközben Toinette folyamatosan oltogatja Argant, beszólogat neki, és megpróbálkozik mindennel (a folyamatos hazudozás csupán az egyik fegyvere), hogy leleplezze a pénzéhes ifjú feleséget és a még pénzéhesebb doki + patikus párost.
A második felvonásra befut Argan öccse: Béralde (Borbiczki Ferenc), aki behozza a valóságot hipohonderünk életébe, de már vajmi kevés esélye van. Toinette végre előhozza a megoldást: tettesse halottnak magát a drága beteg, és lássa meg családtagjai reakcióját. Bejön a papírforma: az “aggódó” feleség örül a az elpatkolás hírének, a zárdavárományos szerelmes lány meg kiborul apja halálhírén. Az öreg meg természetesen magához tér, és kezdi kinyitni beöntésektől megfáradt testének fején lévő szemecskéjét. Ez persze még a dokimánia kérdését nem oldja meg, arra Toinette-nek még jobb ötlete van: átöltözik “nagytekintély” orvosnak, és befut egy új betegséggel: ez biza a tüdő lesz! És a legképtelenebb gyógyító megoldásokkal: kar levág, szem kinyom, mi a francnak ennyi belőle.
Na ha eddig nem volt beteg az öreg Argan, akkor most már kezdi elhagyni magát, persze nem betegsége, hanem a körülötte lévő árulások viselik meg.
A végére még marad egy viccesnek szánt orvosavatás (Argan lesz doki, mert ahhoz Moliére szerint nem a tanuláson át vezet az út…), és Argan végleg beadja a kulcsot.

Kicsit lassú, de vígjáték.

Viszont: ha a nézőtér feléig nem hallatszik el a főszereplő motyogása, hangja, akkor nem az a jó megoldás, ha a többiek alkalmazkodnak a hangerőhöz, hanem létezik minimikrofon+ragtapasz kombó, amit a szájukhoz közel lehetne használni, hogy a nézőtér második fele kevesebb melóval jusson információhoz az előadásból. Mázli, hogy látok távolra, a halk suttogás is eljut foszlányokban hátra, és remekül olvasok szájról, így nem volt gáz az előadás. De azért mégiscsak na! Lehet megunták a hangos beszédet, lehet beteg a “képzelt beteg” hangja úgy eredetiben, de mindenre van technikai megoldás, ha már kinyitott ma este a színház, és ezt tűzték műsorra.

Szóval: jó volt, egyszer egy este volt.

Férfiagy… – Thália Színház

Férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? a hivatalos cím, de erre már a kutya sem emlékszik.

Beül középre a halom könyv közepére Sanyi, akit két hete dobott a menyasszonya, és nekiáll megfejteni a miérteket, no meg várja a telefont, ami két hét mosolyszünet után várható. Első körben összehasonlítani próbálja a lehetetlent: a körtét az almával: gyümölcs-gyümölcs, csak tök más. Mint a női- és férfiagy. Az előadás elején rögtön hangsúlyossá válik macskaiszonya, és nőjének ugyanezen okból cicusimádata, alapkonfliktus, csak problémakidumálással oldódhat meg. Macska lett, ágyban alvós. Most ezen van pasi, aki meglepődik? 😀

Belefutunk a legtipikusabb szituációk elemzésébe, és felemlegetésébe, nagyjából a pláza-ősember cikázás, és pénzköltés összefüggéseinél éreztem, hogy lassan elhagyom a humorérzékem, de velem volt végig, ennek ellenére.

Jött a fehér nagy madár is a liba megfelelőjeként, hogy miért pont a hattyú ugrott be és nem a liba, arról hosszan tudnék mesélni…(oké, 1x éppen az állatkertben szocializáltuk az akkor másfél-két éves gyermekünket, mikoron is megkopott biosz tudásommal mondtam neki: nézd csak! HATTYÚ! Körülöttem meg döbbent csend, mert egyetlen nyüves hattyú nem volt a környéken, flamingó viszont elég nagy létszámban… majd kitört az először csendes, majd egyre cikibb röhögés… de ez nem ez az előadás, csak eszembe jutott, mert valahogy mindig eszembe jut :))

Csányi Sándor eljátszotta a hímsoviniszta francia szomszédot, a nagypapát, és a kihagyhatatlanul a tahó taxist.

Tényleg nem volt nagyon ciki, amikor egy jócsajt felhívott a színpadra táncolni, mondjuk, ha előtte picit rágyakorol a feladatra, akkor nem lett volna ennyire szánalmas a mozgáskultúrájra a hős pasinknak, de így is vicces volt, sőt. Még úgy a 80-as évek második felében, az Ikarus tinidiszkóban Mátyásföldön láttam pont ilyen típusú táncoslábú udvarlókat… mi már kamaszként behaltunk a röhögéstől amikor ráindultak a táncparkettre… 😀

Szar viccek mesélésében a nagyfater szerep volt a csúcs, bár az akasztós jelenet nem annyira tud vicces lenni.

Hogy kinek mekkora kannája van, és ennek megtekintése tényleg a férfiak agyának központi részén helyezkedik el, ezzel sosincs baj, hát gondolatolvasásból az 1.0-át már rég meg kellett volna haladni, csak még kurvára le vagytok maradva :), igen, minden pasi, még az autószerelők is, ezért beszéltek ti annyit, mi meg pislogunk kettőt, és úgyis tudod, hogy “csak” a bankkártyát kéne kikészíteni.

Erre az előadásra a nézőtér 80-90%-a fiatalabb és idősebb jócsajokkal telt meg, én rutinosan a morgómedve férjemet is vittem, és voltak!!! olyan részek, ahol már nem csak mosolygott, hanem majdnem nevetett is. Azért 20 év házasság, az mégiscsak 20 év… ő 60 évet nem várna a b) válaszra, már most mondaná… de ugye ott ültem mellette, így maximum diszkréten vigyorgott. (rá meg a mellette ülő két szépkorú, hogy azok meg miért nem a színpadon öregedő Csányi Sándor színészért epekednek, miért pont az én férjemre próbáltak rácuppanni… de ugye koppanni is meg lehet ilyenkor tanulni…)

Jah, és egy aprócska hiba kiigazítása: nem másfél órácska az 1 perc öltözés a valóságban, sikerült az 0:00-ra hozni az időpontot, csak ugye mihez képest…. mert a non-stop elkésés kivitelezése viszont profi női gyakorlat, ehhez nem kell órákig öltözni. Elég “időben” elindulni. Hogy ezt az idő mire elég, az majd útközben, forgalom függően alakul ki.

Szirtes Tamás rendezte, van humorérzéke, mint ahogy ma este a nézőknek is volt. Hallgattuk volna még Sanyi kínlódását, míg eltelik a két csajmentes hét, lehetett volna még húzni az idegeit. A mi esténket feldobta.

Ügyes kis hazugsáok – RAM Colosseum

Bill és Billy (apa és fia) éppen a reggeli teniszmeccs részleteit beszélik ki, miközben Bill-nek (Szeredney Béla) feltűnik, hogy milyen könnyen verte meg két szettben Billy-t (Nagy Sándor). Ezen elméláznak még, de van valami, no nem a levegőben, hanem Billy begyében, sőt, a lelkén szárad. Nem mondom, hogy hamar, de egyszercsak kibukik a sztori: Billy az edzőteremben összekavarodott az isteni személyi edzővel, aki határesetben súrolja a pedofília határát, lévén 21 éves. Bill ezen cseppet kibukik, mert ugye csodafia nemrég nősült, jött is menetrend szerint a kisunoka, aki tényleg pici, van vagy 3 hónapos, és persze teszi a dolgát: eszik, sír, teleszarja a pelenkát, eszik, sír…. stb. Felesége Jane (Balla Eszter) otthon van a kicsivel, aminél többet szeretne, így gondolkodik a “irány visszamenni dolgozni” projekten, de egy 3 hónapos csecsemő mellől ezt ugye ő sem gondolhatja komolyan.

Bill apuka hazaszalad Alice (Kerekes Éva) karjai közé, és rögtön belefut a pofonba: a harmadik keresztkérdésen elbukik: igen az imádott fiú házasságával gubancolódás kialalkulása van folyamatban. Erre mit tehet egy bevállalós és talpraesett anya, meghívja az ifjú párt sajttortás vacsira. A szitu kínosabb nem is lehet, Billyt non-stop hivogatja a szerelmetes személyi edzője, Jane a gyerekkel és Billy töketlenéségvel van elfoglalva, Bill lapít, mint ahogy kell, Alice pedig mindig akkor van jó helyen, amikor kell. Bele is kérdez mindig a közepébe.

Kis hazugságok még csak-csak vannak, de ezek valahogy összekuszálódnak, majd egy nagy halmazzá állnak össze.

Alice mentené anyós szerepben a helyzetet, először csak Jane-nel akar kettesben fürdőzni menni, de később elég lenne a welness helyett egy csudajó megbeszélés. Ettől kapja meg az idegrohamot először a két pasi, de a gépezetként műkdöő Alice-t leállítani nem lehet.

Sőt, emeli Alice a tétet, amikor férje és fia jelenlétében elmeséli, hogy amikor 3 hónapos volt a fia, akkor visszaemnt 4 órában dolgozi, és elcsábította a könyvtárban a fiúkat. Főleg egy fiút, akivel nem csak szemezett, hanem egymásba is gabalyodtak. Bill ezen cseppet kiakad, de pontosan tudja, hogy mivel a felesége visszajött, addig nem lesz gond.

Jane érzi, hogy ellaposodott a házasságuk, és még Billy főnökét is megkérdezi, hogy jó-e az időpont. Hogy mihez is? Hát egy hollywood-i úthoz, amire a férjeét vinné cseppet vadulni. Ugyanerről álmodott Billy is, csak nem vele, hanem a szezmélyi edzővel, de itt már kezd belebolondulni a kismama feleségébe.

Alice vallomása felborítja az egész csalásdot, de a férje Bill biztos lábakon áll, pláne, ha még a fia is felleli végre emlékei között a kissé megborultam pelenkaszagú feleségét.

Ekkor döbbenti rá Jane utazási terve és Alice régi törétnete Billy-t, hogy neki repülnie kell kettesben a feleségével, mert majd ott a távolban mndentől megtalálják egymást.

Szirtes Tamás pont annyira rendezte ezt az előadást nevetősre, meghatottra, mint ahogy kell.

Szomorú vasárnap – Madách Színház

Seress Rezső élete a színpadon.

Rudolf Péter 100%-ban, folyamatosan a színpadon: játszik, énekel, beszélget, sztorikat mesél, és Seress Rezsővé válik.

Indulunk a cirkuszba szökéssel, jön az elszeretett feleség (Nagy-Kálózy Eszter), az első sláger, a Horthy korszak… a hűséges pincér szerepében (Nagy Sándor) – és még néhány szerepben: ő a pap, aki megkeresztelné, ami másodszorra már kényszerűen sikerül is, ő a katona, aki viszi munkaszolgálatra, mert a háború az megállíthatatlanul megérkezik, és hiába sunnyogja el a kétségbeesett feleség a behívót… nincs menekvés…

De túléli… mert túl kellett élnie, hogy visszautasítsa az amerikai ajánlatot, és maradjon… maradjon a Rákosi korszakban, és maradjon ’56-ban is… mert a 7. kerület az ő otthona, no meg a vendéglők világa, végső állomásként a Kispipa.

Minden történet egy-egy slágerrel lesz teljes, mellettem, körülöttem 60-70+-os kórus nemcsak dúdolja, és énekli vele a dalokat… nem mindennapi élmény!

És még az égből is visszanéz, igen, ide… és most… hogy igaza van, az nem kérdés mi hiányzik… “… szerressük egymást gyerekek…”

Járt a nagy taps, Horgas Ádám rendezésének, ahol a látványon sem spóroltak, sőt.

PS: van egy beházasodott “rokon”, akit az akkor másfél évesem valahogy nem tudott a nevén nevezni, mert a Rezsőnek semmi értelmét nem találta, és Rezsónak hívta… mi meg falaztunk neki… ma este meg ismét ezt a nevet hallottam a színpadról… (nem fontos részlet, csak nekem :D)

A testőr – Pesti Színház

Eszenyi Enikő – Stohl András – Kern András

Lehet ezt a kombinációt kihagyni?

Ááááá, dehogy 🙂

A színésznő (Eszenyi Enikő) állatira unja a már nem annyira friss, legalább egy éve férjét, a színtén színészt (Stohl András). Valami furmányos oknál fogva, a házibarát kritikus (Kern András) non-stop ott lebzsel náluk, és úgy érzi telefon ez a házasság, tehát bele is beszél rendszeresen.
A férj jól kitalálja, hogy ő majd előhozza az igazságot, és kipuhatolja mit is gondol róla az asszony úgy igazán, ezért katona-testőr szerepbe bújva csábítja a cseppet kacér feleségét.
Csábul az, nincs is ebből semmi gubanc, hacsak a kettősügynök férj agysejtjeinek megpróbáltatásait nem vesszük annak. Az anyós (Kútvölgyi Erzsébet), a “drágamama” sem könnyít a helyzeten, sőt, fizetett mamaként is képes a valódi anyóstípust hozni.
A harmadik felvonásban aztán férjként próbálgatja elhinni a “legjobbhamletszínész”, hogy tutira nem csábult a nej… mondjuk úgy nőiesen: a legjobb védekezés a támadás pozició kivédhetetlenné válik.

A színésznő ruhái: álom kategória.

Valló Péter rendezte nevetősre ezt a Molnár Ferenc darabot.

Én és a kisöcsém – Operett Színház

Miért is? Persze! Már a film miatt is! Igen, én voltam az az elvetemült, aki Szegedre két éve úgy indult el, hogy minden időjós ellenére a szakadó esőben beültem a kocsiba, és irány a Szabadtéri. Nem tudta volna senki rámsütni, hogy normális lennék, két kamaszom viszont azt mondta, hogy menjünk, hátha eláll… az időkép alkalmazás szerint sem volt rá esély… Ópusztaszer előtt az autópályán viszont elfogytak az esőcseppek, így mielőtt kárba vész a kirándulás, gyorsan megálltunk egy órára, ha már hétvége volt, és esőszünet.
Az akkori poént most már lelőhetem: nem esett, egészen az előadás végéig, majd egy óra múlva már a szállásunkon alig tudtam elaludni úgy szakadt… De a fiúknak örök élmény, így a mostani előadás meghirdetésekor a kisebbik kamaszom megállt mellettem, kivette a kezemből az egeret, a youtube-on rákapcsolt a legnépszerűbb címadóra, és mutatta, hogy hova (naná, hogy az első sorba) kattintsak be 3 jegyet.

Ezzel az előzménnyel futottunk neki a helyszínen a parkolókeresésnek 🙂 (ez az utóbbi időben igazi túlélőtúra a Thália-Centrál-Operett-Radnóti-Játékszín környéken, mert kb 99%-ban egy időpontban kezdődik minden előadás… cseppet teszi majd még idegörlőbbé a feladatot, ha elkészül majd az Opera felújítása, vagy esetleg az Újszínház is beáll a népszerűek sorába… de ez még a távolinak tűnő jövő).

És akkor a történet, amiért mentünk: Zabakol gyárában igencsak idegi állapotban van a főnök: Kelemen Félix (Jatnyik Csaba) igazgató, mert végre befut egy dán kérő az álomkóros lányáért, nem mellesleg akkora lóvéval tolná meg a bizniszt, hogy az helyből a csőd elől megmenekülne, már csupán az álomszuszi kisasszonyt kellene ébredésre és szerelemre bírni. Ezen alap problémán nem könnyű túljutni, kivéve, ha kéznél van Vadász Frici (Peller Anna!, a zseniális!), a titkárnők gyöngye, aki nemcsak az írógép virtuóza, de akár még bébipapi reklámba is tök jól használható beugrósként. És akkor fussunk bele a reklámbabák problémájába: biztosan tutin kilátnak a jelmezeikből, de amikor az első sor előtti vékony színpadi részen dülöngélnek, akkor eszünkbe jut, hogy álmunkba se jöjjenek elő, mert cseppet rémesek és egy klassz horrorban el lehetne képzelni őket. Nem borulnak le, így mi is megmenekülünk.

Szóval Frici kisasszony magához téríti a még cseppet álmos Kelemen Katót (Simon Panna), aki hisztériája közepén apja több számmal nagyobb pulcsijában összefut a dán kérővel, akiben még nem merült fel az igény, hogy a főnök lányát magáévá tegye és elvegye feleségül, lévén gőze nincs hogy ki az, és hogy néz ki. Elképzelése szerint egy vén banya, így menekülőre fogja. Kató besértődik, és álmaiból merít erőt: ő biza pasinak öltözve haveri szerepben elutazik Vilidánnal (Andersen szerepében Mészáros Árpád Zsolt… hááááát….) Velencébe társasutazni. Pont oda készül Frici is, ő speciel nem megleckéztetné a kérőt, hanem férjet fogna végre magának, de igazgatója utasítására őriznie kell Kató ártatlanságát. A diri nem bízza a véletlenre, még az első nyomozó irodába is beadja a megbízást, a két lehetetlen és egy hihetetlen főnyomozónak: az ő lánya nem lehet szerelmes ezen az úton, menjenek utána és leljék fel a gaz csábítót, aztán majd ő jön, és jól kinyírja ezt a tavaszi tévedést.

Kever-kavar már eddig is történt, a dán szívdöglesztő, csak annyira dögleszti meg a szívemet, hogy ezért a fasziért nem, hogy Velencéig, de a szomszéd sarokig nem futnék, sőt, ha én futnék se érne utol, mert a sima járás+éneklés+ két tánclépés kombinációban 20 mp alatt omlik róla a víz, és levegőért kapkod. Mázlinkra az éneklésre koncentrál, így a hangja ott van a pályán, a többit elnézzük neki, de dögleni nem fogunk utána, ezt meghagyjuk Katónak.
A Frici már az utazás elején új nevet kap: ő lesz az új Kató, mert az eredeti simán lenyúlta a személyazonosságát, és át is formálta cseppet.
A két nyomozó fenomén: Dr. Sas (Csonka András, yess!) és Dr. Vas (Magócs Ottó) a szerencsétlenség prototípusai, és már a kezdetekkor az éhenhalás széléről fut be hozzájuk a megbízás, mindegy mi az, úgyis elvállalják. Szponzoruk Zolestyák (Jordán Tamás, aki nélkül ez nem is működne!), aki kora gyermekkora óta nyomozó szeretne lenni, és most is pénzével vásárolja be magát a főhekus szerepkörbe, és persze a két nemnormális kopóval indul Velencébe,  bár kissé sajátos módon képzeli el az álcázást: Ziziként hozza a hetvenes megbuggyant öregasszonyt rózsaszín nyári ruciban, és tollas kalapban… (azt hiszem ebben a pillanatban szólt rám először a kiskamasz, hogy kevésbé röhögjek, mert összedől a széksor… persze nem egyedül viháncoltam, a mellettem ülők is ezt tették, így történhetett, hogy rengett az ülőhely… ahogy érzékeltem, az egész nézőtéren).

Innentől az egész történet már nem is annyira Katóról és a balfék Viliről szólt (na jó, az eredeti igen, de itt és most hirtelen a második vonalba kerültek).

Dr. Sas és Dr. Vas + Zolestyák + Vadász Frici elvitték a show-t! A két főbolond már az első pillanatban annyira megörült a megbízásnak, hogy a nézőtér legszélén játszották el, hogy ők bizony lassan lezuhannak, ami tök vicces, az első sor közepén viszont másodpercekre teljesen hihetővé válik. (persze hogy nem borultak le, akkor ezt most a baleseti ügyeletéről írnám…)
Folyamatosan egymást csesztetve haladtunk a sztoriban, és Kató megmentésére tett kísérletek közben Dr. Sas és némiképpen Dr. Vas is Frici kisasszonyba sikerült belebolonduljon, és egymás kergetésével próbálták a drága papa megbízását teljesíteni.

Vadász Frici az igazi ízig vérig nő, hiába a Kató kisasszony minden mesterkedése a dán szívtipróval (ez utóbbi jelző annyira túlzás, hogy arra nincsenek szavak…), a két bolondos nyomozó persze, hogy beleszeret. Mi nézők meg a Dr. Sas + Frici szerelmes jelenetébe, ami aligruciban végződik, és végtelenül humoros és mesés 🙂

Az este sírós része is eljön, abban a pillanatban, amikor Zolestyák Zizivé változik álcaként, és megjelenik… onnantól minden színpadi pillanata komoly kihívás, folyik a könnyem, és nem vagyok szomorú… próbálok úgy röhögni, hogy a gyerekem már ne szóljon sokadszor rám, hogy mozog a szék… de nem lehet kibírni… Dr. Sasra ahogy a protkójával rámosolyog… ott megállt a világ… és úgy maradt 😀 Zolestyákot Ziziként Lívió (Szerényi László), a gondolás szélhámos húzza le, de persze mi ez a két nyomozóhoz képest.

Hazajut az eltévedt brigád, és Vili is helyből beleszeret Katóba, mikor rájön, mennyire lett hülyére véve. Közben még befut az idegenforgalmi kisasszony (Kékkovács Mara), aki próbálja a gazdag dánt lenyúlni, de ez sem jön össze neki, csak egy kicsi lóvé kárpótlásul.

Kató is végre újra felébred álmából, aztán Frici is a végére férjre lel.

A finálé közben jön a két túlméretes zabatol bébireklám a színpad szélére, az idegrendszerünket rongálni, de a vastaps már a szereplőknek szól.

Szegedig is érdemes volt elautózni, de mázli, hogy most csak a Nagymező utcáig kell eljutni Réthly Attila rendezéséért.

 

Rendezés – Vígszínház

Előadás az előadásban.
János (Hevér Gábor) szenvedélyesen rendezi saját maga által írt drámáját, ami 1956-tól egészen a ’90-es évek elejéig mesél egy tragikus családról. A sajátjáról, árulásról, halálról, szerelemről, erőszakról.

Olga szerepét játszva (Herczeg Adrienn) fájdalmas női sorsot pakol elénk.
Az apát (Lukács Sándor) hol szánjuk, hol megvetjük (?), hol drukkolunk neki…
Az időben ugrálunk: hol a jelenben rendez János, hol az általa megálmodott előadásban derülnek ki egyre-másra élete egyre fájóbb, nyomasztóbb titkai.

Nem nagy csoda a hősből bukás, majd újra “váratlan” felemelkedés a végső megfejtés birtokában.

A zárókép annyira tipikus karrier, hogy el sem sápadunk.

Szikszai Rémusz rendezte izgalmasra, pörgősre és szívet facsaróra az előadást.

Emberi hang – Rózsavölgyi

MOLNÁR PIROSKA!

Igen! Csupa nagybetűvel, mert akkora színésznő, annyira szerethető, és ezen az estén még inkább megszerethető.
Emberi hangon beszélget, énekel, anekdotázik, mesél az életéről, szerepekről, énekel a régen játszott darabokból.

Egy szál zongorista + 1 szál hangszeres fiú, semmi playback, semmi tuc-tuc, csak Piroska hangja, a zene és nemcsak a múlt! Ez most itt van a jelenben, itt ülünk a kávéházi szalonban, tapadunk a középső térre, ahonnan az érzéseket, élményeket kapjuk.

Figyelmünk nem lankad, várjuk a történet következő fejezetét, járunk kisgyerekkén a dalos falusi lakodalmakban, disznótorokon, járunk Szegeden, aztán Pesten a Keletiben, a Főiskolán a Vas utácban, ismét Szeged, és az a bájos kislány már egyre vagányabb!

Majd befutunk a kaposvári nagy csapat táborhelyére, és jönnek a jobbnál jobb szerepek, és ezekből a dalok, történetek. Kitekintünk: mi történt Bécsben, és mi történt itthon.

Egy szusszanásnyi szünetet kap Piroska, pont amikor örök Bors néniként egütt dolgozik Novák Jánossal (Kolibri vezére), és kezdődik a lazulás. Kern András száma is befut, a fél szalon együtt dúdolja, és még jónéhány érdekes vers zenés változata  – Kosztolányi-Ady nem maradhatott ki.

A végére visszaér a DÍVA! Molnár Piroska olyan csoda esélyiben libben vissza közénk: lágyan, vagányan, okosan, édesen, és tele játékkedvvel, hogy látjuk tisztán: ha reggelig tartana a ma este, ő táncolna az asztal tetején, ő a ma este királynője.

Az este állandó vendége érkezik, a falon kivetítve, a Nemzetiben legédesebb kollégája Hollósi Frigyes. Hiába 5 éve személyesen már nem találkozhatnak, de lélekben mindig itt van velünk, sőt Piroska a Grand Hotelből énekli – immáron egyedül – a legendás duettjüket. Meghatóan szép, és megható megemlékezés. Nem maradunk szomorú dalokkal a végére, felpörgünk, és visszaereszkedünk.

Molnár Piroska úgy csűri-csavarja a műsor folyamát, hogy végig a legjobban érezzük magunkat. Nem kellett hozzá nagy technika, nagy színpad, nem kellett nagy csapat (pedig ő biza csapatjátékos), csak egy hangulatos kávéházi szalon + Molnár Piroska + zongorista + zenészfiú, és a teltház, akik még a végén sem mozdultunk. Mert hallgattuk volna még! Minden korosztály, az idősebbek, a fiatalok, és mi, ott lapulós középkorúak.

Még sok darabra van jegyem ebben az évben, ahol láthatom Molnár Piroskát, ma biztos vagyok benne, hogy találkozásainkat mostantól még sokkal-sokkal jobban várom.

Őt csak szeretni lehet, és ha elengeded magad az előadásán, akkor úgy állsz fel a végén, hogy maradnál még. Vendégül látott a történeteivel, a hangjával, és a szeretetével. Ez utóbbi csillog a szemében, minden mozdulatában. És a legjobb az egészben: szereti a színpadot, szeret színésznő lenni (és még mekkora nagysága a magyar színjátszásnak!) mi pedig imádjuk őt a színpadon látni.

Csodás este volt! Őszintén és sokat tapsoltunk!

Nézőművészeti Főiskola – 3K Óbuda

Az alaphelyzet: betiltja a kormány úgy 2021-ben a színházakat, a nézők elfogytak, a színészekből-rendezőkből-kritikusokból viszont rengeteg van.
Új nézőkre van szükség, mégpedig profikra.
Alakul is egy főiskola, ahol a két tanerő – Scherer Péter és Mucsi Zoltán – nekiállnak és megtanítják a nézőket nézőként viselkedni. Próbanézőjük ebben Katona László, aki már a megjelenésével is üt. Nem lehet nem röhögni, pedig eleinte alig szólal meg.
Mucsi Zoltán karaktere a mélymondandójú – őszinte – drámai színész, akinek vannak elvárásai a nézőkkel szemben. Scherer Péter alakította prof inkább a biológia felől tudományoskodja a nézőképzést.
Tutira beiratkoznék hozzájuk, mivel ezzel a diplomával napi 5-6 előadást is lehetne nézni, sőt még fizetnének is érte. Igaz, ehhez a képzésen át kell jutni, ami nem tűnik egyszerűnek. Hozzák a tipikus nézőket, el is játszák, és játszanak is velük, nekünk, velünk.
Annyit nevetünk, hogy félidőben már fáj a hasam… de nem állunk meg egy pillanatra sem. Interaktív az előadás, de pillanatokra sem lehet a főszereplőinket kizökkenteni a nézőfaragás-idomítás mesteri előadásából.

Egyetlen hátrány a helyszín: zsiráfok a második sortól hátrébb előnyben, így a darab kb 10%-a láthatatlan marad a nézőtéren, viszont ezt ha rádión hallgatom is végig nevetnék.

Igazi színházi kikapcsolódást rendezett Árkosi Árpád, az egész őrületet pedig jól megírta: Tasnádi István.

Ebbe a suliba még jönni kell, sokszor, és újra és újra tanulni, hogy milyen a “megfelelő” néző 🙂