42. nap – háziorvosok

Hú, de elaludtunk… éppen hogy összekaptuk magunkat, már itt voltak… de nem, nem voltak itt a srácok, sőt egy órával később jöttek. Ahogy két órával hamarabb is mentek, amitől morcos voltam, de a korábbi vásárlásunk elcsesződött, így cserélni kellett élvédőket, és a nyüvesBauhaus csak du 3-ig van nyitva.
Haladnak a csempék szépen sorban a falra, szépek is, nem kell ám kapkodni, hát napidíjban vannak… én meg lassan idegzsába leszek, persze ebben sokkal több a türelmetlenségem, mint az anyagi aggódásom.
Délelőtt Gábor megkért, hogy akkor ma a házirvosokat hívjam végig ffp2-es maszkok okán, két részletben a lista végére értem, és tisztán és világosan látszik, hogy úgy repültek rá a lehetőségre, hogy csak na. Ugyanis baromira nem kaptak segítséget, az a sokmillió maszk, amit naponta bejelent az elbaszott focikarrierista külügyminiszter, abból a háziorvosoknak nem jut semmi. Megy a haveroknak és szavazatokért a külföldön rekedt magyar területekre.
Délben feladtam az éves zárást, majd 30-án megkapja hisztérikus könyvvizsgáló, meg is beszéltem az ügyféllel, békeidőben bármikor bármit, de most annyi minden van, hogy ki sem látszom belőle. Hogy mikor fogok festeni és olvasni, azt még mindig nem tudom, de már erősebben vágyom rá, mint bármikor.
Az egész napom a metu beadandó stresszében telt, már reggel kihurcoltam a laptopot a teraszra, a jegyzeteimmel együtt, meg a két súlyos ajánlott szakirodalmat, délre már a címe a word doksin figyelt. Du 3-ra már írtam egy oldalt, amit a következő ráérős időmben este 7-kor kidobtam a francba. Igen, az egészet, így megint az üres papír volt előttem, éjfélig meg pont még volt néhány óra arra a 6-8 oldalnyi beadandó esszére. Minimum 40 oldal a kötelező irodalomból, amiről várta a tanerő az “értékelést”, plusz valós szervezetben a gyakorlati bemutatást a válsághelyzetet kiemelve. Hurrá. Akkor legyen a szervezet (ha már szervezeti magatartás és vezetés) a momo, és gyorsolvassuk a 40 oldalt. A felénél már tudtam, hogy a harc a percekkel fokozódik, mert este 8-tól neki volt még egy momo elnökségi zoom, fél óra helyett egy teljes órában, a feladataim nem csökkentek, csak picit megnőttek. Hajítottam el egy óra után a zoom-ot, és újra az üres papírral találtam szemben magam. Nincs mit tenni írni és írni kell. Grafomán rutinom átsegített az első oldalon, onnan már jöttek a mondatok szépen sorban. Időnként belepörgettem a kötelező irodalomba, aztán alkotásba fordult a beadandó.
Mire készen lett a szűk 6 oldalam, már 22:30-nál jártunk. Ha megfeszülök se lesz ennél több, szóval 10 perc alatt szépre formázva már a 7. oldal közepén jártam.
Szakirodalom + 2 forrással… Gugli a barátom, de a tök nem tudja ki és miről írt, viszont a kötelezőben a lapok alján ott figyelnek a hivatkozások. Jó érzékkel kettőt már ki is választottam közülük, legyen meg a tanerő öröme…
22:43-kor siker! Több, mint egy órával a határidő előtt besuhant az egyetemi rendszerbe a feladat, teljesítve, pipa.
Ha már lendületben voltam, akkor jöhet a stratégiai menedzsement beadandó, bár arra még több, mint 24 óra volt. 2x olvastam el a feladatot és kérdéslistát, majd előre megformázva a doksit szépen elmentettem, és lezártam a gépet. A mondatokat sem értem, nemhogy írnék róla, tán el kellene olvasni azon ppt-ben küldött anyagokat, amit digitális oktatás címén megkaptam.
Na majd holnap.
Anyu is veszekedett velem, hogy holnap akkor ő menne velem együtt vásárolni, említettem neki, hogy a korosztályi különbség okán ez biza tiltva van, ezért elviszem, de ki sem szállhat a kocsiból, ott szellőzhet a lakás után.
Egyre szomorúbb adatokat látok: van 800 kórházban fekvő koronás, 60-an lélegeztetőgépen, nekik fel van szabadítva az idősek, krónikusan nagyon betegek kidobásával a kórházakból 35 ezer ágy, és a diktátor 8000 szükséges lélegeztetőgépet vízionál. Mondjuk a focisták a bicepszükben hordják az agyukat, ez régi mondás, de hogy a sokadik helyi megyeiben edződött O1G is ekkora matek zseni, ugye az sem új, már csak azt lenne jó tudni, hogy az operatív törzsbe volt-e felvételi ponthatár, amiben a matek, ha nem is emelt szintű, de alapfokú képességeit vizsgálták.
NapiCilit már nem nézek, mert kiégtem.
A nagyvilágban már a korlátozások enyhítésére készülnek, az USA viszont még szigorít: Trumpli aláírta a bevándorlás megtiltását, ugrottak a zöldkártyások egy nagyot ijedtükben, és most szépen várnak tovább, mindeközben valami los angelesi zseni sürgősen újra szeretné nyitni a kaszinókat, szállodákat, és úgy az egész cirkuszt, neki csupán a dollármilliók fájnak, az emberéleteket messziről leszarja.
No alvás, mert rohan felém a hajnali reggel.