1984 – Szegedi Nemzeti Színház

Orwell 1984 regénye nagyon látványosan a színpadon Horgas Ádám rendezésében.
Az egész előadáson végigkísér minket a Nagy Testvér. Nem tesz fel új kérdéseket, nem gondolkodtat, “csak” félelmet kelt, de azt rendesen.

A könyvet hűen követve a kialakult totális diktatúrában létező “lázadó – Winston (Rétvalvi Tamás) útját mutatja be, aki a kezdeti gondolattól a végső elkeseredésig, a cselekvésig, madj a lebukás végéig a színpadon él, küzd és mesél. Hozzánk szól, bár nem mindig nekünk mondja.

A falakon a kivetítőkön át az agymosásra fejlesztett gyűlöletpropaganda ömlik folyamatosan az első felvonásban. Szegeden nem Brüsszelt, hanem Eurázsát kell megállítani, és nem Soros az ellenség, hanem a Goldstein és hálózata,  ami leginkább a prolinegyedben “működik” piti tolvajok, kurvák és besúgók népes tábora mellett.
Vannak már teljesen agymosottak, vannak a félig hívők, és a trükkösen életben maradók. Winston is abban hisz, hogy tud vigyázni magára.

A másoodik felvonásra kerül elő O’Brian (Alföldi Róbert), aki felpörgeti az eseményeket, átverve, elárulva Winstont, majd szerelmével Juliaval (Ágoston Katalin) együtt a börtön és a 101-es szoba lesz a végső állomás. Az a jelenetsor, ami ott játszódik igazolja be azt, hogy miért nem olvastam újra a regényt 30 éve. Még kamaszként értem a végére, és elborzadva örültem a ’90-es éveknek, hogy “megúsztuk, kifelé jövünk belőle”. Most, 2020-ban pedig az a szörnyű érzés kerít hatalmába, hogy egyre inkább csúszúnk bele a színpadon lévő Óceániában lévő diktatúrába, egyre közelebb vagyunk, és ha nem teszünk semmit, akkor eljutunk idáig.

A 1010-es szoba jelenetében O’Brian és Winston között egy pillanatra megáll a levegő, (és bevillan a Vaknyugat, bocsi), majd után elkezdődik az, ami miatt ez az előadás maximum 1x nézős. Profi kínzótisztet játszik Alföldi Róbert, és kegyetlen, visszataszítóan áruló. Annyi szenvedést látni ott és akkor, az már túl sokkoló. Nem arra vagyok ott és akkor már kíváncsi, hogy mi jön még, hanem arra, hogy mikor érünk a végére, mikor lehet kimenni, mert megállt a levegő, ráz a hideg, és nem akarok ennyi szsenvedést, kínzást látni.
Aztán vége, és tudom, hogy ezt látni kellett, de nem lesz sokszornézős.

Az autónál a már felnőtt kamaszaim figyelmeztetése “anya gondold meg 2x is mikor mit posztolsz”… félnek, és féltenek, ez az előadás csak ráerősített az érzéseikre.

Hogy hagyjuk-e, hogy velünk is megtörténjen ez?
Az előadás nem válaszol, de sötét jövőt fest…

Szólj hozzá!