Figaro házassága – Budaörsi Latinovits Színház

Figaro (Chován Gábor) egy igazi talpraesett alak. A jég hátán is megélő típus, és ahogy várható, megtalálja a zsák a foltját, és Susana (Hartai Petra) személyében olyan menyasszonya van, aki szintén bővelkedik a problémák megoldásának képességében.

Mindketten Almaviva gróf (Makranczi Zalán) szolgálatában állnak, aki finoman szólva sem a hűség mintaképe. Sőt. Arca és mellnye jóval nagyobb, mint a becsülete, és nyilvánvalónak tartja, hogy rangja okán mindent megtehet. Felesége sem az a szende-szűz, ettől függetlenül Rosina grófné (Bohoczki Sára) olyan asszony, aki azért kikacsintgat, félrenéz, de férje hűtlenségét nem tűrheti.
Keresztanyja, annak a cseppet problémás Querubin-nek (Böröndi Bence), aki persze még a grófnét is elkapná egy körre, de szinte bárkit a zakkant brigádból, aki nőnek látszik.

Figaro nősülési szándéka sokaknak tenne kereszbe, elsősorban Almaviva gróf vétózná, hiszen szíve alapján tovább randizna Susannal, aki annyira nem lájkolja az ötletet, és igyekszik mindenhogyan kibújni a feladat alól. Nem kisebb fejtörést okoz Marcelina (Spolarics Andrea), aki szerelmével nem csak üldözi Figarot, de még kölcsönszerződést is köt vele, aminek a végső kimenetele okán még bíróságra is citálja Figarot, aki még kényszer hatására sem akarja elvenni…a saját anyját… Bartolo (Ilyés Róbert) egészen addig Marcelina szekerét tolja, amíg ki nem derül, hogy ő lesz a boldog örömapa.

Ha még nem lennének kuszák a szálak, akkor bekapcsolódik a szerelni sokszögbe a ketyós Basil (Frölich Kristóf) grófi zenetanár, aki pedig a Marcelinát nézte ki magának, hogy a szólások és mondások nem az erősségei, az biztos volt az első megjelenésétől kezdve, de szerelmének kiválasztásában is csupán vaksága segítette. Javára írandó, mikor kiderül, hogy Figaro tekintetében hamar felnőtt gyermekkel áldaná meg Marcelina őt, már nem lesz olyan sürgős a frigy.

A mivel tartozik Figaro, és kényszerből házasodjon-e témakörben egy tipikusan alkalmatlan bíró érkezik a grófi házhoz (Mertz Tibor), aki a beszari, semmihez sem értő, viszont kilóra megvehető tárgyalásvezetőt alakítja.

Időnként üde színfoltként berohan egy-egy meggyötört salátát lobogtatva a részeges kertész (Lugosi György), aki szabadszájú, és nagyon határozottan őszinte. A szerelmi szálak, titkos üzenetek, névtelenül megírt levelek csak bonyolítják az eseményeket, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy akkor most éppn ki kivel szövetkezett, ki kit csábított el, vagy csak majdnem, vagy csak úgy látszik.

Aki a legkevesebbet érti az egészből, az Figaro, de gyorsan tanul Susana mellett, míg végső soron Almaviva gróf kapja meg a legnagyobb leckét Rosinától, a feleségétől. Össze azért nem törik, de végre ráébred arra, hogy nem játszhat más érzelmeivel.

Figaro nagymonológja ember feletti, a lányok energikus játéka, a humor, a pontos helyzetek, egymás kicselezése folyamatos koncentrált figyelmet, és még jobb kondit kíván a játszó színészektől.
Végre egy este, ahol tartalmasan lehet szórakozni, klasszikus előadáson, nem mellesleg csodálatos egyéni játékból válik egy igazi csapattá, ez a teljesen bolond grófi család.
Mindenki a saját játszmáját követi, és irányítani akar másokat, míg bele nem bukik, de szépen lassan minenki lebukik, és a cselek, és ármányok kiderülnek.

Két felvonásban, rengeteg nevetéssel érkezett Budaörsre Figaro és az ő menyasszonya, Almaviva gróffal, és az egész pereputtyával.
Érdemes megnézni, sokszor, mindig, akár minden este.

Alfödli Róbert rendező a Figaro házasságában csúcsra járatta, pörgette a humort, a jelenetek meglepő fordulatokat vesznek, de a szereplők sosem vesznek el, vagy dőlnek ki, hanem pörgetik tovább a történetet a végső megoldás felé.
Szeretemelőadás lett, sokszornézősen.

Szólj hozzá!