Megáll az idő – Jurányi/Átrium

Ne a filmet várd, de a történet, az pont olyan. Sőt.

Igazi iskola feeling, úgy a 60-as évek elejéről. Akkor sem szóltak másról a hétköznapok, mint rivalizálás, szerelem, leckék… csak volt még más is. A lázadás, az elnyomó rendszer meghekkelése már sporttá vált, főleg azok, akik nem féltek.
A börtönt jár pótapa figurája a megalkuvó seggnyaló, az anya, aki mindent megtenne a két gyerekért.
A nagy, akinek már csak az egyetem a fontos, mindegy milyen áron, és a gimis kamasz, aki szerelmes, aki kavarog ebben az elcseszett rendszerben, és nem leli a helyét, küzd az érzelmeivel, a bezárt lehetőségeivel.
Kijutna, elfutna, de mégsem mehet.
Játszmák kicsiben és nagyban, hatalom és elnyomás, mindennek a legundorítóbb példánya a “helyettes”.
Minden színész több szerepben, és mégis nagyon hitelesen.
A játéktér ötletes, minimális és mégis pont azt mutatja, ami volt: a sötét ötvenes évekből megmaradt félelmet, fiatalos lelkesedést, lázadást egyszerre.
Czibor Attila, Nagy Éva a hátukon viszik az előadást, Éva az anya és a szerető szerepében is nagyszerű, és az előadás felénél veszem csak észre, hogy mindkettőt ő játsza. Öskü Bálint Pierre szerepében akár most is előbukkanhatna bármelyik gimi folyosójáról, ő az igazi forradalmár az egész csapatban. Kati Gábor diáknak túlkoros, így a pótapa szerepében bizonyítja, hogy a világ megint nem változott: a hatalmat kiszolgálva minden megúszható.
Pápai Dávid a nagytesó és a helyettes szerepében is hozza az utálatost, akitől az életben is a hideg ráz, de teljesen létező karakterek.
Diákoknak nagyszerű, érdemes a filmet előtte látniuk is akár, de anélkül is teljesen érthető a történet.
Nyulassy Attila rendezte, és hangolta az egész előadás alatt.

Szólj hozzá!