Egy őrült naplója – Jurányi

Csak erős idegzetűeknek, jó humorral, türelemmel, egyébként eret vágsz.
Egy valóban a cári oroszország idején a nincstelenségbe, a vidékbe, és a lehetetlenségbe beleőrült Keresztes Tamás látunk közel két órán át a színpadon, aki hol címzetes fogalmazónak, hol lecsúszott nemesnek, minisztériumi dolgozónak vagy akár spanyol királynak képzeli magát.
A körítés, bemutatás naturális, taszító, és idegölő. Tépi az idegrendszerünk, iszonyodunk ettől a világtól, annyira, de annyira távoli és brutális.
Teljes átéléssel lesz Gogol hőse Keresztes Tamásból, de a felénél elfáradunk. Legalábbis én nagyon… már nem akarok több borzalmas sztorit, elég volt a kutyákkal való beszélgetésből, elég a kínokból, elég az először klassz hangjátékból.
A vége pedig már ízléstelen, de nyilván kinek mi a tűréshatára. Az enyém eddig tartott.
Sok taps, nagy munka van benne, de erről már jó volt kijönni.
Bodó Viktor rendező álmodta ilyen szörnyűségesre az akkori valóságot.

Szólj hozzá!