Egy őrült naplója – Jurányi

Csak erős idegzetűeknek, jó humorral, türelemmel, egyébként eret vágsz. Egy valóban a cári oroszország idején a nincstelenségbe, a vidékbe, és a lehetetlenségbe beleőrült Keresztes Tamást látunk közel két órán át a színpadon, aki hol címzetes fogalmazónak, hol lecsúszott nemesnek, minisztériumi dolgozónak vagy akár spanyol királynak képzeli magát. A körítés, bemutatás naturális, taszító, és idegölő. Tépi … Olvass tovább

Semmit se bánok – Rózsavölgyi Szalon

A legszörnyűbb Securitate korszakába repülünk vissza. Dominik (Schneider Zoltán) már nyugdíjas vallatótiszt, aki magányosan, betegen tv nézéssel üti el az időt. A boldogság messzire kerülte nagyjából egész életében, nincs ez másképpen most sem. Hozzá érkezik Alex (Elek Ferenc), aki korábban a beosztottja volt, de már a rendszerváltás után zajlanak az események, így Alex a titkosszolgálatnál … Olvass tovább

23 perc – Erzsébetligeti Színház/Jurányi

Másfél óra… az utolsó 23 percig. Járó Zsuzsa egy olyan nő történetét meséli el, aki él. Még él, egy speciális életet, aminek a legfontosabb része az emlékei, az életének emlékei, amit elmond nekünk. Egy szerelem előzményei, története, a karrierjének története, a véletlenek, és kihívások története. Olyan szenvedéllyel, közvetlenséggel, nevetéssel, és a végére… könnyekkel. Nem lehet … Olvass tovább

Minden nagyon jó lesz – Átrium Színház

Végre-végre új bemutató az Átriumban, és nem is akármilyen! Egy olyan történet, ami egyszerre nevettet, elgondolkodtat, és vannak pillanatok, amikor a könnycseppet töröltük, olyan nagyon igazi, nagyon vagány, szabadszájúan különleges átriumos érzés 🙂 Nagy visszatérés, igazi sztrácsapattal. Charlie szerepében Brasch Bence a szülinapos öngyilkosjelölt, akinek vagy szerencséje van, vagy a jóistene akarta így, hogy berobban … Olvass tovább

Szociopoly – Jurányi/Átrium

Valós játék, interaktívan. 4 családra oszlik el a nézősereg, és 3 színész (Sipos Vera, Jaskó Bálint, Herczeg Tamás) érkezik a játékvezető (Bass László szociológus) mellé. Egy észak-kelet-magyarországi faluban vagyunk, 4 mélyszegénységben élő család tagjaiként, akik a mindennapok megélhetéséért küzenek, hogy a segélyekből, közmunkából, alkalmi munkákból kihúzzák a hónap végéig. Tipikus családmodellek, egy-egy házaspár két gyerkőccel … Olvass tovább

Cigány Magyar – Jurányi/Átrium

Ide az első sorba: Farkas Franciska, Oláh Edmond, Horváth Kristóf, Pászik Cristopher, Varga Norbert! Ők varázsolnak át a saját életükbe, fantasztikus színészi munkával! Olyan átéléssel, sok érzéssel, nevetés, megdöbbenés, visszatartott könnycseppek, megértés, elfogadás… és végtelen szeretet. Cigánynak akartam születni… Én nem vagyok cigány, csak úgy nézek ki… … azt már nem bírtam nézni, hogy a … Olvass tovább

Caramel Simfonica koncert – Aréna

20 perc késés cseppet pofátlanság, a színházi 5-10 percért már morgás van, itt birkatürelem. Elkezdődött a show, szép lehetett, csak fényérzékeny szemmel esélytelen a látványt nemhogy élvezni, nézni… A színpad olyan távolságban, hogy egy lego figura nagyságban kell felismerni a sok zenész között Caramelt, egy idő után sikerül, mert egyedül ő van fehér cipellőben. A … Olvass tovább

Bánatos kurváim emlékezete – Mozsár Műhely

Hegedűs D. Géza jutalomjátéka, ajándék a nézőknek! Kiszabadulva a Vígből, egy igazi szívből jövő egyszemélyes előadás, egy olyan kényes témában, amiről rendkívül keveset hallunk, amiről nem illik beszélni, pedig létező, működő szolgáltatás évszázadok óta. Főhősünk a 90. szülinapján összegzi eddigi életét, speciális szerelmeit, mikoron is kiderül, hogy ő az a pasi, aki attól érezte jól … Olvass tovább

Végszó – Rózsavölgyi Szalon

Edward (Gálvölgyi János) lánya Mallory (Györgyi Anna) apja nyomdokaiba lépve színésznő lett. Majdnem az unoka Christian (Csiby Gergely) is, de őt a gyerekszínészet után nem sokkal feladta. Mallory áll a család középpontjában, elvárása szerint őt otthon is dívaként kell kezelni, és kiszolgálni. Erre Christian a családi áldozat, aki ha már színész nem lett, de színészgyerekként … Olvass tovább

Keleti Éva fotókiállítás – Műcsarnok

Az utolsó hétvégén sikerült még elcsípni a kiállítást, és kár lett volna kihagyni. Már az első teremben olyan nosztalgikus hangulatba kerültünk, hogy csak bolyongtunk körbe-körbe, és nehéz volt továbblépni az 50-es évekből. Itt még nem a színészek voltak elsősorban porondon, hanem az akkori életképek gyárból, kirándulásról, kórházból. Azért a Záray-Vámosi házaspár nappalijából is kaptunk egy … Olvass tovább