Virágot Algernonnak – Játékszín

Szívet melengető, de egyben megszaggató előadás, nagyszerű szereplőkkel.

Charlie Gordon 51 éves értelmi fogyatékos pékségben dolgozó felnőtt “nagy gyerek”, akinek 60-as IQ-ja mellett a felnőttek iskolájában azért sikerül megtanulnia írni-olvasni. Nagynénje foglalkoztatja, így nagyjából teljes az élete. Jóindulatú, és segítőkész, persze a kollégái állandó célpontja, mert egyszerű gondolkodásával mindenkit megnevettet. A két rosszindulatú, de mégis mindennapi kollégát Nagy Sándor és Hegedűs D. Géza játsza, és másodpercek alatt alakulnak át oda és vissza a két tudós orvos szerepéből az előadás alatt folyamatosan.
A vállalkozás vezetője, a jóságos nagynéni Zsurzs Kati, aki félti, óvja kicsit bolondos rokonát. A második felvonásban ugyanő Charlie anyjaként döbbent meg minket.
Szóval Charlie tanárnője segítségével bekerül egy kísérleti programba, amit eddig csak egereken végeztek, akik közül Argennonnak sikerült kiemelkedő teljesítményt elérnie egy agyműtét következtében. Charlie nem tudja legyőzni a maga 60-as IQ-jával az Argennont, de tanárnője, és a saját vágyai okán belevág a műtétbe, és az utána következő fejlesztő kezelésekbe.
A műtét sikerül, az orvosok a föld felett 10 centivel ünneplik magukat, és Charlie napról napra fejlődik, sőt egy ponton már átlépi tudásban a tanárnő (Lévay Viktória csodás alakításában) korlátait is. És nem csak tudásban, érzelmekben is felnő hozzá.
Charlie-t a kutatás vezetője bemutatja egy konferencián, amit a kollégája nem támogat még, de tudomásul veszi. Nem áll rendelkezésre megfelelő idő, hogy a hosszabb távú hatásait a műtétnek elemezhessék, de a siker utáni vágy, a pénz utáni mohóság mindent elsöpör.
Itt áll az előadás csúcspontja, hogy meddig van joga az orvosnak, tudománynak beleszólni mások életébe, mit tehetnek meg önállóan, és mit a beteg beleegyezésével.
Charlie fellázad, és “világgá megy” Argennonnal, majd a tanárnő hatására kutásba, kezd, mert 3x-os IQ növekedésével már a tudósok sem tudnak lépést tartani elméje szárnyalásával. Keresi-kutatja a módszert, amivel megmentheti Argennont, és saját magát az elkerülhetetlentől: az állapotuk visszafordulásával a kiinduló állapotnál rosszabb helyzetbe kerüléstől.
A csata elveszik, és Charlie kezd visszafordulni eredeti önmagához, de mégis hálás a sorsnak, az orvosoknak, hogy megismerheti, hogy milyen “okosnak lenni”.
Az egész előadás egy csodálatos világba vezet, ahol emberi döntések, és életek kerülnek mérlegre, mi az, amit még megtehetünk, és mi az amit nem. Mivel lehet embereken kísérletezni, és mi az, amit nem. Etikus-e úgy belevágni egy kísérleti műtétbe, hogy nem tudjuk a végkimenetelét, nem kutatjuk ki előtte teljes körűen a következményeket, amik nem csak egészségügyiek, sőt elsősorban nem azok, hanem lelki-mentális hullámvasútak.
Charlie még tökéletesen “okos” állapotában megkeresi szüleit, akik problémája miatt már régen lemondtak róla, és ugyan nem nagyon csalódik a megdöbbentő valóságtól, de szívszorító jeleneteknek lehetünk szemtanúi.
A díszlet profin és látványosan szolgálja, rendkívül praktikusan az előadást, hogy a pékségben, hol a tanteremben, hol az orvosnál, hol a konferencián, anyánál, borbély szalonban, bárhova is repülhetünk. Előkerül Charlie gyerekkori énje, és mind-mind a díszlet valódi és vetített változatán keresztül filmszerűen tárul elénk, olyan gyors váltásokkal, mintha egy moziban ülnénk.
Horgas Péter díszleteiben, Horgas Ádám rendezte meg ezt a csodálatos, szívekhez szóló előadást.

Szólj hozzá!