Hurok – Jurányi

A hatalom táplálékláncának tetejéről indulunk egy kis barokkos bevezető után. A Miniszter (Mészáros Máté zseniális alakításában, a vér valóban meghül az előadás végére…) kezdetnek lealázza a stábját, titkárnőstül (Járó Zsuzsa) és államtitkárostul (Debreczeny Csaba), csak mert nem a kedve szerint osztották vissza a pályázaton nyertes cégek a pénzeket az ő kényesen méretes zsebébe. Hol a tökbe hallottam már ilyet… hm… áááááá, a valóság a színházban? Ja, hogy független helyen járok… aha… itt még lehet… ameddig lehet… addig NÉZD MEG!, amíg még lehet…
Továbbgördül a történet, ekkor már az államtitkár rúgja ki, és adja rendőrkézre a gyárigazgatót (Epres Attila), aki ugye már “a gimiben is egy seggfej volt”, és most is az, ezért volt teljesen megfelelő a pozícióra…(visít a szívemben a “hol vagy Lölőőőőőőő????,  behal a gázbojler nélküled!”). Tovamenekül a sittről emberünk, és menekülne tovább is, ha lenne miből, de ugye az államtitkár lesöpörte, na nem a padlást (ó, azok az ötvenes évek…), hanem a bankszámláját, ezért egy sötét éjszakán felkeresi a közértlánc-tulajdonos (Rába Roland) lekötelezettjét, hogy behajtson rajta 500 milliót, na nem a kőkemény magyar forintban, hanem EUR-ban. A nagyvállalkozó kemény, még vacsorázni sem hívja be a bukott igazgatót, sőt elhajtaná a vérbe, de ugye közbe jön egy aprócska hiba, amit elkövetett: nem volt elég elővigyázatos, így zsarolhatóvá vált. Ha pedig zsarolható, akkor biza ebben a szép magyar népnemzeti bizniszben ő zsarolva is lesz. Nem is mással, mint azon fotókkal, amivel hamar kiderül, hogy a szép nagycsaládos patyolattiszta vállalkozó melegkurvákkal tölti szabadidejét.
Repülünk is az albérletbe, ahol érkezik az aktuális párja (Dékány Balázs), aki nem csak egyik boltját vezeti, de életében ő a második “feleség” a kéjlakban. Nincs mese, szakítani kell, mert nagyon fájó volt kifizetni azt a temérdek EUR-t. Olyan szakítós hisztit ver le Dékány Balázs, olyan valódi szerelemmel szereti most már exét, hogy a szívünk sajdul bele.
Na nem sokáig, mert ha el lett baszva a napja, akkor bosszúból lefelé tapos, és a bolti pénztároson (Járó Zsuzsa) tölti ki haragját, és mikoron is lopáson kapja, azonnali hatállyal úgy kirúgja, hogy a lába nem éri a földet. Nem is akárhogyan, hanem megalázva, megtaposva.
A pénztárosunk persze nem véletlenségből nyúlt a pénzhez, hanem a drogos öccse (Nagy Dániel Viktor) szorult helyzetét igyekezett enyhíteni, aki a munkához egész életében úgy állt, hogy más is hozzáférjen, ő viszont mások megkeresett lóvéját kora kamasz kora óta ilyen-olyan kábító cuccokra költötte, ha nem volt mit, akkor meg hitelbe. Ez ütött vissza, mert jött a fenyegető “Nyikoláj” (mifelénk az ilyen kopasz-orosz-ukrán verőemberek gyűjtőneve), aki tudtára adta, ha nem fizet, akkor biza rövid úton mehet a pokolba, és ezt szó szerint kell érteni.
Mivel a tesó lebukott, így a drogfüggő behazudja a szerelmének (aki szintén gyógyult drogfüggő), hogy máris várólistás a drogelvonón, a már gyógyult drogos csaj (Gombó Viola Lotti) szerelme elvakult, és jó ötletnek ugyan nem tartja, de bevállalja, hogy beáll még az egyszer, utoljára luxuskurvának.
Körbe is érünk, mert megjelenik a szállodai luxuskecóban a drága miniszterünk (Mészáros Máté), a látvány leírhatatlan, elmesélhetetlen, kíméletlen, és rendíkvül találó. Igényeire a lány még nincs felkészülve, de mit lehet tenni, a pénz az úr ebben a szó szerint elkurvult világban, így a nagyfejes összes kérése teljesül… és így beteljesül.
Az ÖSSZES szereplő PARÁDÉS alakítást nyújt, minden jelenetben, és a jelenetek közben az éppen nem szereplők a színpad körül ülve, átöltözni osonva ott vannak, és játszanak tovább. Ha kell ugatnak, hiszen kutyák, ha kell az összes zajjal eljátszák, hogy bekapcsolt tv mellett érkezik a pénztáros az öccséhez.
Az átvezető részeken olyan énekes produkciókat nyújtanak, amikre csak pislogunk.
A díszlet, a szereplők jelmezei mind-mind minimálisak, de teljesen jellemzőek. A történetek ütnek, és valósak, nagyon is idevalósiak, ebbe a városba, ebbe az országba. Sajnos. Sírhatunk rajta, mert lenne min, de itt csak nézzük, nevetünk, döbbenünk, majd újra és újra kezdjük, ahogy a körforgás más és más szereplőkkel, de újra és újra elkezdődik és végigfut nap, mint nap a való életben is.
Tökéletesre rendezte Bagossy Levente.

Szólj hozzá!