Anconai szerelmesek – Veres1 Színház

Klasszikus nevetős, zenés vígjáték, igazi kikapcsolódás!

Kikacsintós, szövevényes történet, remek zenékkel, színészekkel, hangulatos és barátságos környezetben (parkolható a környék könnyen!, és közel is van agglomerációból hamar elérhető, de a belvárosból sem több 35-40 percnél).
Anconában nem mindenki az, akinek látszik, és nem minden szerelem olyan, amilyennek látszik.
A bevezető látványos, és az alaphangulatot már megadja, van min nevetni már az első percekben is.
Anconában él Tomao Nicomaco (szerncsénkre ma Petridisz Hrisztosz), ki megosztja házát Dorinával (Fésűs Nelli – az igazi komika!!!), aki házvezetőnőnek szegődött, de masszívan szerető társ lett belőle az évek alatt. Egy pici főtéren vagyunk, ahol Tomao háza mellett egy piciny olasz hotel, amit Agnese (Zorgel Enikő) vezet, aki Tomao életében korábban a szerető szerepkörben volt, de mára csupán a futottak még kategóriába öregedett bele.
Szemben a hotellel Giovanni (Pál Tamás) kávézó-cukrászdája áll, úgy az összeomlás szélén, aminek okozója maga tulaj, hiszen ennyire szar kávét-sütit-konyakot stb. sehol nem kapni egész olaszohonban, viszont a kiszolgálás is csapnivaló. Igazi olasz a srác, minden problémán könnyen túlteszi magát, míg bele nem fut a szerelem nevű csapdába…
Tomao lányát Luciát (Csáki Edina, húúú, de klasszul tud megbolondulni… de csak később…) nézte ki magának Giovanni, ugyan szerelem nem fűti, de egy kisvendéglő megnyitásához pont elég lenne Lucia faterjának pénze, amit hozományként simán lenyúlna.
Ebbe az idilli felállásba érkezik meg Viktória (Laurinyecz Réka) a magyar, sőt debreceni tájszólásos parasztlány, aki elveszett olasz szerelmét kutatja nem is annyira hiába, és már napok óta Agnese panziójának vendégszeretetét élvezi. Időnként megmutatja magát az erkélyen, ízes tájszólását senki sem érti, de ő hisz benne, mint annyi magyar, ha hangosan kiabálja szótagolva, akkor érteni fogják 🙂 (szakállas vicc, de itt nagyon betalált). Tomao lángra lobban, Dorina és Agnese meg lassan búbánatukba fulladnak, mert megjött ezzel a magyar veszedelem.
A helyzet fokozódik, mikoron is befut a kisvárosi bohózatba Luigi (Dósa Mátyás – hogy ennek a pasinak mekkora hangja van!), aki azért maradhat Tomao házában, hogy megtanítsa az öreget új dalokra, mert fixen hiszi Tomao fater, hogy ő lesz Viktóriánál ezzel a nyerő. Apró bibi a történetben, hogy Luigi összefut Luciával, és a két fiatal első látásra egymásba nemcsak botlik, hanem szeret is. Mindkettőjük kölyökkori trauma okán dadogós, kivéve ha együtt vannak, így már a jövőt tervezgetik, és egymás melletti szobát oszt rájuk Dorina, mert ő ugye véletlenül ért a szívügyekhez.
Nem sokkal később beimbolyog történetünkbe Lukrezio (Krajnik-Balogh Gábor, a másik hang, amitől a háton hidegfutkosósan szép az este), és nem kevés pia elfogyasztásának hatására elsírja bánatát az éppen ott tébláboló Tomaonak, hogy ő biza szerelmi bánatában halni készül, addig meg elszórja tetemes vagyonát. Rómában két éve (szerinte) öngyilkos lett élete szerelme, azóta csak kallódik a pénzével együtt. Tomao Viktóriánál jobban csak a lóvét szereti, így gyorsan Giovanni pocsék kávéjával kínálja, majd a még “szarabb” konyakkal, és marasztalja Lukreziot, hiszen remek parti lenne a halni készülő az ő dadogós Lucia lányának. Giovanni persze ettől helyből hisztérikussá idegeskedi magát, hiszen ha Lucia nem hozzá megy feleségül, akkor nincs hozomány, amiből neki vendéglője lehetne… Problémáját fokozza, hogy ő is összefut Viktóriával, és hamar kiderül, hogy ő az az olasz szerető, aki meglépett Magyarországról, és otthagyta az “állapotos” Viktóriát, aki persze nyakába vette, ha nem is a világot, de Olaszországot, hogy felkutassa, és hát pont fel is lelte szerelmét. A nyelvi problémák itt is fokozódnak, hogy éppen ki és kit szeretne menyasszonynak és ebben ugye Tomao és Giovanni vetélkedik egy jót.
Ha nem eléggé pörögne a sztori, akkor egyszercsak hazatér Drusilla (Steinkohl Erika), aki Giovanni huga, és szépen kiosztja tesóját, felemlegetvén, hogy a béka segge alá züllesztette a faterjuk által rájuk hagyományozott cukrászdát. A hol jártál ilyen soká kérdéskörben az is kiderül, hogy Rómából meglépvén (szerelmi bánat okán) világjárásba kezdett a csaj (hol is hallottam már…), és most megérkezett, és maradni készül.
Nem sok kell hozzá, hogy összefusson Drusilla és Lukrezio, és ugye ez utóbbi vakegér, így nem látja meg a meghaltnak hitt szerelmét. Fokozza az őrületet Tomao, aki bejelenti, hogy Lukrezio felesége lesz a lánya, ettől Luigi rendesen kikészül, és Lucia is újra dadogni kezd. A két tapasztalt szerelemben szakértő Agnesenek és Dorinának korszakalkotó ötletet támad: Lucia bolondnak mutatja magát, és ez okból még a “lankadó fél 6-os” Lukrezio is dobja a házasság ötletét. Giovanni örül, de peche van, mert Luigit szereti Lucia, így pofára esik.
Nincs más hátra, mint előre, így Viktóriával vígasztalódik, Tomao nagy bánatára.
Mindezek közben Lukrezio elmeséli gyerekkori traumáját szülei válása okán, amikoron is fivérétől elszakították, majd a sokaság elkezd bemutatkozni egymásnak, és kiderül, hogy Luigi az elveszett testvér. Haladunk végre a megoldás felé 🙂
Drusilla tesója ötletének hála zarándokra veszi a figurát, és eltorzított hangon terelgeti az egyébként is súlyos problémákkal terhelt népet, egészen addig, míg Lukrezio szerelmet nem vall a már “nem élő” exének. Aki persze felfedi magát, és tolják együtt a magyar-olasz Felicitát 🙂
Már csupán Viktória választására várunk, ami nem meglepő, hogy neki a cseppet túlkoros Tomao helyett Giovanni kell, így Dorina is visszakapja az el sem vesztett Tomao-ját.
Csavarodik még a vége, mikoron is Viktória kedves mamáját mutogatja Tomao-nak, aki felidézi azt a néhány szót, amit huszonéve tanult meg Budapesten a VIT idején, amikoron is ott is szerelembe esett. Igen, annak is lett gyümölcse, aki éppen Giovanni kezét szorongatja a családegyesítés idején.
Mitől olyan klassz ez az este?
Minden jelenetben szólnak az olasz slágerek, hol magyarul, hol olaszul éneklik a szereplők, minden a helyén van, minden kavarodik szerelmesen-viccesen, de a vége happy-end. A szerelmesek, testvérek, apa-lánya és még a panziós is párra talál.
A hangulat, a zene, a rendezés (Szilágyi Annamária) pont a helyén, a legjobb helyén Veresegyházon, a Veres1 Színházban, a szeretemszínházban.
Ismétlés várhatóan a Mézesvölgyi nyáron ugyanott, mert ez többszörnézős, mindignézős előadás.

Hurok – Jurányi

A hatalom táplálékláncának tetejéről indulunk egy kis barokkos bevezető után. A Miniszter (Mészáros Máté zseniális alakításában, a vér valóban meghül az előadás végére…) kezdetnek lealázza a stábját, titkárnőstül (Járó Zsuzsa) és államtitkárostul (Debreczeny Csaba), csak mert nem a kedve szerint osztották vissza a pályázaton nyertes cégek a pénzeket az ő kényesen méretes zsebébe. Hol a tökbe hallottam már ilyet… hm… áááááá, a valóság a színházban? Ja, hogy független helyen járok… aha… itt még lehet… ameddig lehet… addig NÉZD MEG!, amíg még lehet…
Továbbgördül a történet, ekkor már az államtitkár rúgja ki, és adja rendőrkézre a gyárigazgatót (Epres Attila), aki ugye már “a gimiben is egy seggfej volt”, és most is az, ezért volt teljesen megfelelő a pozícióra…(visít a szívemben a “hol vagy Lölőőőőőőő????,  behal a gázbojler nélküled!”). Tovamenekül a sittről emberünk, és menekülne tovább is, ha lenne miből, de ugye az államtitkár lesöpörte, na nem a padlást (ó, azok az ötvenes évek…), hanem a bankszámláját, ezért egy sötét éjszakán felkeresi a közértlánc-tulajdonos (Rába Roland) lekötelezettjét, hogy behajtson rajta 500 milliót, na nem a kőkemény magyar forintban, hanem EUR-ban. A nagyvállalkozó kemény, még vacsorázni sem hívja be a bukott igazgatót, sőt elhajtaná a vérbe, de ugye közbe jön egy aprócska hiba, amit elkövetett: nem volt elég elővigyázatos, így zsarolhatóvá vált. Ha pedig zsarolható, akkor biza ebben a szép magyar népnemzeti bizniszben ő zsarolva is lesz. Nem is mással, mint azon fotókkal, amivel hamar kiderül, hogy a szép nagycsaládos patyolattiszta vállalkozó melegkurvákkal tölti szabadidejét.
Repülünk is az albérletbe, ahol érkezik az aktuális párja (Dékány Balázs), aki nem csak egyik boltját vezeti, de életében ő a második “feleség” a kéjlakban. Nincs mese, szakítani kell, mert nagyon fájó volt kifizetni azt a temérdek EUR-t. Olyan szakítós hisztit ver le Dékány Balázs, olyan valódi szerelemmel szereti most már exét, hogy a szívünk sajdul bele.
Na nem sokáig, mert ha el lett baszva a napja, akkor bosszúból lefelé tapos, és a bolti pénztároson (Járó Zsuzsa) tölti ki haragját, és mikoron is lopáson kapja, azonnali hatállyal úgy kirúgja, hogy a lába nem éri a földet. Nem is akárhogyan, hanem megalázva, megtaposva.
A pénztárosunk persze nem véletlenségből nyúlt a pénzhez, hanem a drogos öccse (Nagy Dániel Viktor) szorult helyzetét igyekezett enyhíteni, aki a munkához egész életében úgy állt, hogy más is hozzáférjen, ő viszont mások megkeresett lóvéját kora kamasz kora óta ilyen-olyan kábító cuccokra költötte, ha nem volt mit, akkor meg hitelbe. Ez ütött vissza, mert jött a fenyegető “Nyikoláj” (mifelénk az ilyen kopasz-orosz-ukrán verőemberek gyűjtőneve), aki tudtára adta, ha nem fizet, akkor biza rövid úton mehet a pokolba, és ezt szó szerint kell érteni.
Mivel a tesó lebukott, így a drogfüggő behazudja a szerelmének (aki szintén gyógyult drogfüggő), hogy máris várólistás a drogelvonón, a már gyógyult drogos csaj (Gombó Viola Lotti) szerelme elvakult, és jó ötletnek ugyan nem tartja, de bevállalja, hogy beáll még az egyszer, utoljára luxuskurvának.
Körbe is érünk, mert megjelenik a szállodai luxuskecóban a drága miniszterünk (Mészáros Máté), a látvány leírhatatlan, elmesélhetetlen, kíméletlen, és rendíkvül találó. Igényeire a lány még nincs felkészülve, de mit lehet tenni, a pénz az úr ebben a szó szerint elkurvult világban, így a nagyfejes összes kérése teljesül… és így beteljesül.
Az ÖSSZES szereplő PARÁDÉS alakítást nyújt, minden jelenetben, és a jelenetek közben az éppen nem szereplők a színpad körül ülve, átöltözni osonva ott vannak, és játszanak tovább. Ha kell ugatnak, hiszen kutyák, ha kell az összes zajjal eljátszák, hogy bekapcsolt tv mellett érkezik a pénztáros az öccséhez.
Az átvezető részeken olyan énekes produkciókat nyújtanak, amikre csak pislogunk.
A díszlet, a szereplők jelmezei mind-mind minimálisak, de teljesen jellemzőek. A történetek ütnek, és valósak, nagyon is idevalósiak, ebbe a városba, ebbe az országba. Sajnos. Sírhatunk rajta, mert lenne min, de itt csak nézzük, nevetünk, döbbenünk, majd újra és újra kezdjük, ahogy a körforgás más és más szereplőkkel, de újra és újra elkezdődik és végigfut nap, mint nap a való életben is.
Tökéletesre rendezte Bagossy Levente.

Virágot Algernonnak – Játékszín

Szívet melengető, de egyben megszaggató előadás, nagyszerű szereplőkkel.

Charlie Gordon 51 éves értelmi fogyatékos pékségben dolgozó felnőtt “nagy gyerek”, akinek 60-as IQ-ja mellett a felnőttek iskolájában azért sikerül megtanulnia írni-olvasni. Nagynénje foglalkoztatja, így nagyjából teljes az élete. Jóindulatú, és segítőkész, persze a kollégái állandó célpontja, mert egyszerű gondolkodásával mindenkit megnevettet. A két rosszindulatú, de mégis mindennapi kollégát Nagy Sándor és Hegedűs D. Géza játsza, és másodpercek alatt alakulnak át oda és vissza a két tudós orvos szerepéből az előadás alatt folyamatosan.
A vállalkozás vezetője, a jóságos nagynéni Zsurzs Kati, aki félti, óvja kicsit bolondos rokonát. A második felvonásban ugyanő Charlie anyjaként döbbent meg minket.
Szóval Charlie tanárnője segítségével bekerül egy kísérleti programba, amit eddig csak egereken végeztek, akik közül Argennonnak sikerült kiemelkedő teljesítményt elérnie egy agyműtét következtében. Charlie nem tudja legyőzni a maga 60-as IQ-jával az Argennont, de tanárnője, és a saját vágyai okán belevág a műtétbe, és az utána következő fejlesztő kezelésekbe.
A műtét sikerül, az orvosok a föld felett 10 centivel ünneplik magukat, és Charlie napról napra fejlődik, sőt egy ponton már átlépi tudásban a tanárnő (Lévay Viktória csodás alakításában) korlátait is. És nem csak tudásban, érzelmekben is felnő hozzá.
Charlie-t a kutatás vezetője bemutatja egy konferencián, amit a kollégája nem támogat még, de tudomásul veszi. Nem áll rendelkezésre megfelelő idő, hogy a hosszabb távú hatásait a műtétnek elemezhessék, de a siker utáni vágy, a pénz utáni mohóság mindent elsöpör.
Itt áll az előadás csúcspontja, hogy meddig van joga az orvosnak, tudománynak beleszólni mások életébe, mit tehetnek meg önállóan, és mit a beteg beleegyezésével.
Charlie fellázad, és “világgá megy” Argennonnal, majd a tanárnő hatására kutásba, kezd, mert 3x-os IQ növekedésével már a tudósok sem tudnak lépést tartani elméje szárnyalásával. Keresi-kutatja a módszert, amivel megmentheti Argennont, és saját magát az elkerülhetetlentől: az állapotuk visszafordulásával a kiinduló állapotnál rosszabb helyzetbe kerüléstől.
A csata elveszik, és Charlie kezd visszafordulni eredeti önmagához, de mégis hálás a sorsnak, az orvosoknak, hogy megismerheti, hogy milyen “okosnak lenni”.
Az egész előadás egy csodálatos világba vezet, ahol emberi döntések, és életek kerülnek mérlegre, mi az, amit még megtehetünk, és mi az amit nem. Mivel lehet embereken kísérletezni, és mi az, amit nem. Etikus-e úgy belevágni egy kísérleti műtétbe, hogy nem tudjuk a végkimenetelét, nem kutatjuk ki előtte teljes körűen a következményeket, amik nem csak egészségügyiek, sőt elsősorban nem azok, hanem lelki-mentális hullámvasútak.
Charlie még tökéletesen “okos” állapotában megkeresi szüleit, akik problémája miatt már régen lemondtak róla, és ugyan nem nagyon csalódik a megdöbbentő valóságtól, de szívszorító jeleneteknek lehetünk szemtanúi.
A díszlet profin és látványosan szolgálja, rendkívül praktikusan az előadást, hogy a pékségben, hol a tanteremben, hol az orvosnál, hol a konferencián, anyánál, borbély szalonban, bárhova is repülhetünk. Előkerül Charlie gyerekkori énje, és mind-mind a díszlet valódi és vetített változatán keresztül filmszerűen tárul elénk, olyan gyors váltásokkal, mintha egy moziban ülnénk.
Horgas Péter díszleteiben, Horgas Ádám rendezte meg ezt a csodálatos, szívekhez szóló előadást.