A vágy – Radnóti Színház

Otto (Schneider Zoltán) és Hilde (Kováts Adél) végtelenül “unalmas” házaséletébe csöppenünk, rögtön a hitvesi ágyba. Ottónak nagyobbak a vágyai, mint a lehetőségei, és innentől a helyzet csak fokozódik. Próbálja szegény pára megoldani, a maga egyszerű módján a szorult helyzetét, de előbb-utóbb be kell látnia: ami nem megy, az nem megy.

Hozzájuk érkezik a sittről Hilde öccse Fritz (Vilmányi Benett), akit szexuális túlfűtöttsége az utcára hajt minduntalan, ahol nem közveszélyes, viszont erősen megbotránkoztatóan magamutogatóvá válik. Vágyölő nyugibogyókkal engedik útjára. A kísértés a befogadó család alkalmazottja, Mici személyében érkezik, de ugye akinek a vágyai extrák, azt a hétköznapi szerelemre vágyó csaj nem elégítheti ki.

A szerelemért, szeretetért viszont mindenre kapható alkalmazott Micit (Bata Éva)  Ottó kapja el, és Hilde ráébred, hogy lepattintották róla a megszokott férjecskéjét.

Mit tehet egy megcsalt feleség? Nekifut a feladatnak, amihez kap némi oktatóanyagot Micitől, és bedobja magát a közös Ottóért, majd le is szakítja, mint főnyereményt. A hogyan már spoiler, de csak egy félmondat van rá “eeeezkéééééééééész”…

Szabadszájú, nagyon humoros tabutémákban túrkálunk a végletekig, semmi sem titok, mindent megmutat az előadás (igen, azt is!), és hatalmas érzelmeket dobál a színtér közepére. +10 év házasság után mit okozhat az elhidegült feleség, mennyire egyszerű a nem túl bonyolult gondolkodású kertész vállalkozó Ottót behálózni (temetője is  van, vigyázz befelé, le ne taposd a sírt!).

Nem maradunk gondolkodnivaló nélkül a házasság, szeretet, szerelem, dugás (!), szexuális vágyak, elfojtások világából. Úgy beszéli el a történetet az előadás, hogy végig folyamatosan nevetünk, miközben azon gondolkodunk, hogy nem, ez velünk nem fordulhat elő. Ottó egyszerűségében nagyszerű, prototípusa a nem túl okos, viszont szeretetéhes nagymackónak.
Mindent kimond, gondolkodás nélkül, és nem az irodalmi-városi szóhasználattal fejti ki véleményét a környezetéről, és mindent továbbgondol, túltol, túlharsog, túl… túl… de még mennyire. 😉

A bemutató előtti előadás extra élménye, a nézőtér sarkában remekül szórakozó rendező: Alföldi Róbert, aki szinte sima nézőként velünk együtt nevet a poénokon, mintha most látná először.
Csodás csapat, nagyszerű előadás! (többszörnézős)

+18 karikás, de minimum felvilágosult 17 év felett.
Kékharisnyák, prűd  míszpicsák kerüljék messzire, vagy nyissák ki a szívüket, és az első 10 perc sokkhatása után remekül fogják érezni magukat.

Szólj hozzá!