Játék a kastélyban – Vígszínház

Old-school előadsás, de a nézhető fajtából. Molnár Ferenc egyik legtöbbet játszott műve, amin a “szédítő” tempó mellett kb 8-10 percenként beesik egy poén is.
Az első negyed óra ásításai után némiképp begyorsul, na nem a követhetetlenül pattogó vicces jelenetek szintjére, de lesz egy kellemesen lüktető laza ritmusa.
Olasz tengerparti villába érkezünk, ahol Turai Sándor (Benedek Miklós) és Gál (Fesztbaum Béla) írók egymást szórakoztatják a vacsora után a pesszimista és optimista nézeteik összehangolásának kísérletével. Társaságukban van még Ádám (Csapó Attila), aki zeneszerző, és éppen hármójuk alkotását, egy operettet érkeztek bemutatni a darab főhősének, a primadonna Annie-nak (Tornyi Ildikó). Ádám erősen szerelmes, fiatal és kevésbé gyanakvó, így mindenféle bejelentés nélkül érkezik leendő menyasszonyához (igen, Annie az) a két író társaságában.
Annie a már korábban érkezett villalakókkal éppen hajókirándul, így hármasban ütik el az időt a vacsi után. Kicsit bezavara képbe Gál információja, hogy a vendégek listáját megkukkolva a portán Almády (Lukács Sándor) is a nyaralók létszámát növeli, akiről eleinte maximum azt tudjuk, hogy nem kellene itt lennie, inkább a feleségével és 4 gyermekével a Balaton partján kellene lopnia az időt. Ehelyett bezzeg ideette a fene. Mindezeket tetézi, hogy a papírvékony falai ennek a pöpec villának megadják a lehetőséget, hogy a szomszéd szobában trécselő írói+zeneszerző trió a remek akusztika következtében fültanúja legyen Annie és Almády románcának, ami rádiójátékként hallgatható, ugyanis a szomszédos szobában történnek az események. Ki is akad rajta mindhárom főhősünk, majd Gál és Ádám a nemalvás, viszont a tetthelyről eltűnés megoldását választják, míg Turai Sándorunk lelkes drámaírói vénáját a helyzet megoldásába fekteti, és gyorsan elhúz a könyvtárba alkotni. Időnként befut a lakáj is (Gados Béla, aki sok vizet nem zavar, és a nyomába sem ér a korábbi szereposztásban néhány éve látott Tahi Tóth Lászlónak, de legalább megpróbálta a lehetetlent: helyettesíteni a zsenit). Szóval a lakáj inkább időhúzó-lábatlankodó szerepében szerencsétlenkedik (ásítunk tovább), de a mesterterv megszületik: az éjszaka maradék részében Turai ír egy kicsit sem barátságos darabot, amit a két “hősszerelmes” Annie és Almády fog elővezetni. Igen, még a következő esti fellépésen, amit a botcsinálta titkár (Csőre Gábor) szervez, vezet, súg és csináálna bármit, csak siker legyen.
A két bűnös kénytelen belaszaladni ebbe a szituációba, mert csak így lehet elhitetni a kissé együgyű Ádámmal, hogy amit hallott éjszaka, az nem szerelmi légyott volt, hanem a másnapni előadás próbája.
Turai sem szent, ő sem kedveli a cseppet túlkoros Almády-t, aki színészként már kifelé fut a pályáról, de a nyála még erősen csorog Annie után, aki viszont még fénykorának elején csillog. Így meetoo idején picit aktuálissá válik a tanár-diák viszony, ami itt közel sem iszony, bár a primadonna azért nem annyira lájkolja a “klasszikus arcú” kiöregedő színészt, mint ahogy utóbbi azt hiszi.
Az előadás főporóbáján már kiderül, hogy Turai kellően megszívatja Almády-t a kényszer-szereppel, de a szerelmespár Annie és Ádám végre kibékülnek.
Vicces jelenetekben lehetne gazdagabb, és tempósabb az elődás, de a két főszereplőt alakító Benedek Miklós és Lukács Sándor  szereposztásban azért előre jelzi, hogy itt egy végtelenül lassú, nyugdíjas tempójú vígjátékra készülhetünk.
Ha nem vársz ettől többet, akkor jól fogsz szórakozni a Vígszínházban, ami az utóbbi időben kevésbé mondható el az ott bemutatott darabok esetén.
Marton László rendezte kb 10 évvel ezelőtt az előadást, mázlija, hogy nem máshol, mert itt a meetoo botránya után is játszhatóak az előadásai.

Szólj hozzá!