Love Letters – Centrál Színház

Két kedvencem a színpadon: Tompos Kátya és Alföldi Róbert.
Mindig más és más színészpáros adja elő a darabot, olyan felolvasószínházas hangulat, és mégis sokkal másabb, sokkal több!

Melissa és Andy még gyerekkorukban elkezdenek levelezni, nem mintha Melissa annyira szeretne leveleket írni, de Andy szépen, folyamatosan rászoktatja.
Még a két világháború között járunk, a kézzel írott levelek korában Amerikában. Az első szülinapi zsúrtól indulva száguldunk át a gyerek-kamasz korukon, amit az egymásnak írt leveleikből ismerhetünk meg.
Az iskolák, a barátok, az össze-vissza kavargó érzések, az időben eltolódott szerelmek, a félig-meddig egymásra találások, csalódások, szakítások mind-mind előrébb visznek Melissa és Andy életében. Magánlevelezésük zavarba ejtően őszinte, nyílt, érzelmekkel és nem utolsó sorban rengeteg humorral teli.
Regneteg nevetés mellett még a történelem is belekúszik a képbe a második világháború képében, majd az utána lévő utazásaik által a világ számos tájára eljutunk. De nem is ezen van a hangsúly, hanem az egymás mellett kialakult életükre, azokra a pillanatokra, amikor párhuzamosan fut az életük, és azok a leginkább izgalmas részek, amikor életútjaik keresztezik egymást.
Az udvarias pár soros, a rövid üzenetváltások, és a hosszabb, érzelemesebb, történetüket leíró levelek pontosan megteremtik azt a hangulatot, amivel mint külső szemlélők Melissa és Andy közös és külön-külön szálon futó története pereg a szemünk előtt filmszerűen.
Melissa a zűrös, viszont mocskosul gazdag családból származó lázadó csaj, aki egész életében a művészetben, majd később az alkoholban találja meg, majd veszíti el önmagát. Andy a szegényebb családi körülmények közül, mérhetetlenül precíz szorgalmával felemelkedve, némiképp kalandos úton kerül már Washingtonba, ahol az ügyvédi irodai alkalmazottból először társtulajdonos lesz, majd belekóstol a politikába, és meg sem áll a szenátori székig.
Különös pikantériája az előadásnak, hogy a karácsonyi képeslapokon mindig szerepel a “Boldog Karácsonyt”, és a szenátor újraválasztása sem botránymentes, mert pont ebben az időszakban siklik meg Andy házassága, és ennek egyik mozgató rugója természetesen a gyerekkori barát-szerelem: Melissa.
Az élet visszaáll a “rendes” kerékvágásba Andy életében, miközben elveszíti végleg Melissát.
Tompos Kátya a bohókás, örök életvidámság és depresszió között vergődő művész szerepében brillírozik, míg Alföldi Róbert fanyar humorával, kiszólásaival, és drámai pillanataival visz végig minket Andy életén.
A vége pedig? Ne menj sminkben! Garantáltan lebőgöd…
Színpadra alkalmazta Puskás Tamás!

Ennek az estének a legkülönlegesebb pillanata a könnyeink törölgetése közbeni telefon böngészés, majd hazafelé az utcán mindenki az eredményeket várja. Nem a szenátori, hanem az önkormányzati választásét. És IGEN-IGEN!!! A “BOLDOG KARÁCSONY” ezen az októberi vasárnap estén eléri Budapestet, köszönhetően az este nagyszerű főszereplőjének, aki sikeresen tolta meg a főpolgármesteri kampányát az ellenzéki összefogásnak: OKTBERBEN KARÁCSONYT ÜNNEPELJÜK hajnalig!

Ez az előadás különleges. Bármelyik meghirdetett előadás csodálatos, de egyben egyedi is, hiszen mindig más és más színésznő bújik Melissa, és más és más színész bújik Andy bőrébe. Nem lehet megunni! 🙂

Call Girl – Mozsár Műhely

Van az a nagyon vagány színésznő, a Mészáros Piroska! Ismered? NEEEEM???

Akkor kötelező tananyag a Call Girl!

Volt az életében 9 hónap, (nem, nem az a 9!) amikor egy Call Centerben dolgozott a színészi munkái mellett, no nem azért, mert kalandvágyó, hanem mert annyira jólfizetettek ma a független (lásd: nem társulati tag egyetlen színházban sem) színészeink, hogy a rezsit is biztonsággal csak így tudta azidőben kifizetni. Ebből az élményhalmazból született az előadás, amit Boronkay Somával közösen írtak, és Spáh Dávid (igen, az a famíliás kissrác, aki ma már nagyon is felnőtt) rendezett.

A színpadon egyedül Mészáros Piroska, de a háttérben ott a teljes iroda, az összes zakkant kollégájával.

Hogyan is jutott Piroska ebbe a tuti multiba?

Tök sikeresen induló pályakezdéssel a Színmű után a Nemzeti Színházban találta magát, ahol jobbnál jobb szerepekben számított rá Alföldi Róbert. Ő nem az a csinibaba típus, és az előadás végére kiderül, hogy a szája sem kicsi és véleménye is van, tehát nem volt kérdés, hogy mikor Alföldinek távoznia kellett, úgy Piroskának sem jutott több szerep a Nemzetiben a Vidnyánszky féle új időszámításban. Mondjuk szar is lett volna minden este a negyed-fél házaknak játszani, de ez már történelem…

A független, szerződéses létből adódóan eljött a pillanat, amikor a multinál adódott a +3 nyelven beszélő színésznőnek pöpec feladat: a német nyelven érkező repülőjegyes ügyfélszolgálaton telefonálgathatott nap, mint nap. Ha valami öli a lelket, akkor az a monotonitás, és Taszi, a főnökasszony…

De jön a “csomagküldő osztály lovagja”, és Piroska az első adandó alkalommal megpattan, hogy a folyosó túlvégén egy ugyanolyan lélektelen irodában vergődjön tovább. Mindez túlélhetetlen lenne a humora nélkül, de szenvedélyét a színpadról fejhallgatók és mikrofonok világába is magával csempészte, miközben a multikultúra szakzsargonját, mint idegen nyelvet is sikerült elsajátítania.

Szerencsére az élet újra közbeszólt, és jöttek a szerepek, majd Piroska is visszatért a színpadra, és a filmvászonra, ahonnan azóta sem vágyódik vissza a Call Center világba.

Ha TE viszont szeretnéd egy picit is megismerni nem csak a Call Girl-ök világát, hanem Piroskát is, akkor ki ne hagyd ezt az előadást! Azt az energiát, pörgést, történetet, zenét, dalokat, mozgást, látványt, és az egész produkciót, amit a színpadon láthatsz, az a legklasszabb “gyermeke” ennek a 9 hónapnak.

Mozsár Műhelyben keresd, úgy az Thália, és Operett melletti Mozsár utca sarkán. Többszörnézős, sokatnevetős, igazielőadás, csupaszív SZÍNÉSZNŐVEL!!!!

Mi történt Baby Jane-nel? – Hatszín Teátrum

Amikor úgy indulsz neki az estének, hogy sztárszeposztás van, kedvenc rendező van, és kényelmes színház (kipróbálva már többször is :D), akkor teljes nyugalommal várod az előadást. Ami kb 30 mp alatt beszippant, magával ragad, és a szünetben térsz magadhoz, hogy ez a “film” magával ragadott.
A filmet sajnos nem láttam, de már a bakancslistámon van!

De vissza az elejére.
Baby Jane (Hernádi Judit) érkezik kislányként, aki nem véletlenül a papakedvenc (apa – Kovács Máté), ő a pénzkereső, és akármilyen cuki-ciki kislány, valami érthetetlen okból az amcsik rajonganak érte. Na nem tart ez a minigyereksztárság soká, a kicsihisztérika hamar feledésbe merül, és a nála jelentősgen tehetségesebb Blanche (Kiss Mari) lesz a befutott színésznő. Na ő sem a jótesvérség mintaképe, mert a gyerekkori sérelmeit egész pályája során Baby Jane-en való bosszú is szegélyezi: ahol főszerepel, ott Baby Jane kap egy huszadrangúan vacak epizódszerepet megalázásképpen. Ennek bemutatása az előadáson különleges meglepetést is hordoz, mert megszólal az aktuális filmrendező a múlból, és hangja kellemesen símogatja a lelkünket, még akkor is, ha éppen Baby Jane lelkét tapossa meg sáros bakanccsal.
Feltűnik még a színen a korabeli producer, rendező (Bercsényi Péter), aki Blanche pályáját egyengeti. Blanche sikereit egy szörnyű autóbaleset töri ketté, ami után Baby Jane lesz az ápolója, és itt kezdődik kettejük egymást kifeszítően kikészítő játszmája: Baby Jane bosszút áll hugán a hírneve és sikerei elvesztése okán. Blanche pedig tűri, és üt még a mentálisan teljesen padlón lévő nővérébe, amikoron is tájékoztatja, hogy a baleset nem is Baby Jane lelkén szárad, de szemét módon jólesett neki, hogy lelkiismeretfurdalást okozzon nővérének.
A szomszédasszony (Bercsényi Péter ismét 🙂 ) is feltűnik időnként vidám színt hozva a két őrült testvér háborújába.
Baby Jane folyamatosan egykori sikereiről, és érte rajongó apukájáról álmodik, míg Blanche szabadulna a csapdából, amibe Baby Jane naponta bezárja. Hiába a lelkes házvezetőnő-gondozó (Hartai Petra), Blanche nem kap normális ellátást.
Baby Jane zakkant agyában egy újjászületett óriásbébi szerepel, ami ő saját maga, és ehhez keres zongoristát, akit hazug újsághirdetéssel talál meg. A zongorista (Kovács Máté) kedves mamája a ma este következő sztárja: Bercsényi Péter (ez már  negyedik szerepe), akitől megtudjuk mennyire magához láncolja tutyimutyi zongorista kölykét, nem mellesleg ő ad info-t a korábbi balesetről.
Az események a legrosszabb forgatókönyv felé indulnak, és Baby Jane kezelés helyett (agyturkászért kiált az állapota) kést ragad, és őrült ámokfutásba kezd…. kinyír mindenkit, aki az újtába áll, a sufniba rejtőző zongora virtuóz még a néhai kedvenc apucit is felleli, nem kevéssé üvölt távozásakor.
A testvérféltékenység, a testvérek közötti harc szomorú példája, és elkerülhetetlen következményei zárják az előadást.
Nem könnyű felállni, elengedni a történteket, de menni kell végülis. Engem már tutira nem fog kinyírni a nővérem, lévén már sajnos elveszítettem, de érdemes minden tesónak megmutatni, ha eljön életkorilag az ideje.
Hernádi Judit viszi végig a hátán az előadást, ő a már kissé megbomlott Baby Jane szerepében teljesen átalakul. Blanche-ként Kiss Mari kevésbé hangsúlyos, de minden mondata üt. Bercsényi Péter picifiáért aggódó anyukaként a legcsodásabb, oldja cseppet a szünet végi hangulatot remek humorával. Neki mindegy milyen előadásban, fiú-e vagy lány, egy szerepben vagy több szerepben: nem csak megoldja a feladatát, de élvezet nézni a játékát, a gyors átalakulásait.
Hartai Petra a gondozónő szerepében kulcsjelenetekben lendíti tovább a történetet óriási energiákkal. Kovács Máté átalakulása a végén a zongorista – fiatal apuka között zavarba ejtő, megcsillan a drámai oldal mellett a laza humora is, amikor a mamájával vitatkozik.
Egészen zseniálisan összeválogatott szereplők, mindenki a helyén egy tragikus történetben. Sokszor olyankor nevettek a nézők, amikor már sírhatnékom lenne, mert egy mentálisan beteg Baby Jane-en nem tudok kacagni, aki +60 körül még ovisjelmezben próbálkozik újra kislány lenni.

A rendező – Alföldi Róbert – nagyon pörgős, időnként lassító, elgondolkodtató, és félelmetesen őszinte előadást vezényelt a színpadra.