Meghallgatás – Pinceszínház

Két zseniális művész házaspár alkotása.
Balázs Ágnes írta, Gáspár András rendezte, Murányi Tünde és Kálid Artúr pedig eljátszották.
Adott egy 50-es házaspár, akik egy meghallgatáson (?) futnak össze tök véletnelül (?), és helyből kiderül, hogy ők már egy éve nem alkotnak egy párt, mert a pasi lelépett egy Szopkó Amanda nevű statisztából már felfejlődött színésznővel. Utóbbi hölgy nem kerül elő a maga valójában, de felemelkedésének útját Ella (Murányi Tünde) többször is emlegeti, vagyis Leo (Kálid Artúr) szemébe mondja.
Fura mód próbálja a pasit visszakapni: hol emlékekkel, hol lelki terrorral, hol érzékeny emlékekkel, és mindent bevetve dobja be magát. Hamar láthatóvá válik, hogy szó nincs itt valódi castingról, inkább Ella cseles haditervéről, amivel exférjét próbálja visszacsalogatni magához. Sok csavarral a történetben igazi mély, lelki hullámvasútra ülünk fel főszereplőinkkel, és röpülünk végig a kapcsolatukon a kezdetektől a sok megcsaláson, és tragédián, egymás lelki megtiprásáig, mikoron is Leo lelép… Neki ez szokása, hol a színpadról lép le, hol a házasságából. Egy újabb történeti csavarral kiderül, hogy konkrétan az életéből is készül lelépni, de ebben azért Ellának is elég nagy szerepe van: ő viszi a másvilág kapujába Leo-t, de azért ott megadja neki a választás lehetőségét.
Beszélgetésükből sok-sok régi seb keveredik elénk, amiket a +25 év házasságuk alatt nem volt idő(?), lehetőség (?) kibeszélniük. Most eljött az az utolsó pillanat, amikor már muszáj lesz szembe nézni a legfájóbb lelki sebekkel is.
Lebilincselő pszichodráma némi humorral fűszerezve, lélekbe-szívbe mászó alakításokkal.
Hatásosan lelkizős hazafelébeszélgetős este született.

You are more – Spirit Színház

Malchiner Péter röpke másfél órára elrepít minket, na nem messzire, csupán saját lelkünk legmélyebb bugyraiba. Nem sokat vacakol, belevág már az elején, na nem a közepébe, hanem a témába. A you are more köré épül a teljes előadása, ahol hol színészként áll bele a tanmesés jelenetekbe (Gosztonyi Csaba szereplésével), majd egyre több közösségi feladattal színesíti az esténket. Életem első meditációján rögtön elröppenek úgy az olasz tengerpartról a toszkán citrusligeten át egy laza átkötéssel zuhanórepülésben már a budapesti lánchíd felé. Ellazulás, stresszoldás, és érzelmi hullámvasút vezeti az utunk a jóllét felé, aminek 6 eleméből 4-et 1 percen belül kukáz ki Péterünk, hogy durván szembesülve a valósággal végre azon kedzünk el gondolkodni, hogy hol is lehetne még ezt a félresiklott utat a boldogabb mederbe terelni.

Aztán mikor már úgy látnád, hogy végre kikeveredtél és látod a kiutat a saját életedből, akkor jön Péter, és még csavar egy-kettőt és újra ott tartunk, mint kb fél órával ezelőtt: olyan sűrű az előadás, hogy újra és újra rámjön a kényszer: jegyzetelni kéne, mert hónapokra előre ellát feladatokkal. Na nem hosszúak a leckék, inkább önismereti utazás lesz ebből, kiemelten a stresszkezelés, az életemben lévő káosz leküzdése, és az új irány megtalálása. Lehet ez nem is hónapok, de évek kérdésköre, de a kezdőrúgás ma este megtörtént.

15 perc szünet után jön Csonka András, (akitől nem mellesleg a jegyet kaptam ajándékba, itt is köszi!), és kinyitva a szívét, lassan belemelegedve a Péterrel való beszélgetésbe olyan mélységeiről beszél az életének, amiből már nem csak a színpadi bohócot látjuk meg, hanem azt a valódi művészt, aki mindig el tud varázsolni. Aki a saját lelki válságait leküzdve amint fellép a színpadra már csak arra koncentrál, és mindent megtesz, hogy a színpadra lépés előtti lámpalázát hátrahagyva a legjobb formáját hozza.
Végigfutunk a főiskolai éveitől a Família Kft-n át, a műsorvezetői széken átugorva a popsztárig, azt megfejeljük a táncparkett ördöge szerepkörrel, és eljutunk a mába, ahol ott a nagy kérdés, hogy valaha lesz-e olyan rendező, igazgató, aki nem vígjátékban gondol rá, hanem komolyabb-komorabb szerepkörben is el tudja képzelni.
Míg a szakmai része az életének a tökéletes és változatos felé halad, addig egyszercsak megnyílik Péter kérdései által, és magánéletének kapui tárva-nyitva állnak előttünk: szorongásai, félelmei, a gyerekkorból hozott élményei, tanításai vagy annak hiányai.
Egy dolog biztos: keresve sem fogunk olyan kollégát, nézőt fellelni, aki ne szeretné Andrást olyannak, amilyen. Szerényen utasítja el ezt, de hamar kiderül, hogy alaptermészetén nem tud változtatni, és nem is akar: konfliktuskerülő, tök barátságos pasi. Igen, már érkezésemkor segít a jegy átvételében, kedvesen váltunk pár szót, és az előadás végén, mikor a nézőkön a sor a kérdezésnél annyi minden felmerül, annyi kérdésem lenne… de mégsem. Majd egyszer, máskor, máshol.
Továbbra sem gyalogolnék bele senki életébe jobban, mint amit megmutat, a saját kétségeimmel pedig már egyiküket sem fogom stresszelni közel 11 órakor.

Gyors a hazaút, kellemes retrózenére, és ellazulva várva az itthoni családi beszélgetést arról, hogy ma mi mindent hallottam. Szerintem az előadás címét viselő könyvet lassan levadászom, mert nem készültem jegyzetfüzettel, pedig érdemes lett volna Malchiner Péter előadására, annyi jó és hasznos gondolatot dobott elénk.

Spirit Színházban jön még Csutka István, Zorán is még az idén, érdemes őket és Pétert is megnézni!

Egy tenyér, ha csattan – Mozsár Műhely

Fogsz nevetni, de ez azért nem vígjáték, nem a klasszikus formájában, és a vége…

Egy házaspár életébe csöppenünk bele, amit Janet (Szabó Erika) a feleség szemével követünk végig. Howard (Ódor Kristóf) a férje, aki elég fura fazon. Nem elég, hogy fényképezőgép agya van, és speciális képességének következtében kiemelkedik a népesség átlagos tagjai közül, de még van hozzá egy speciális beszűkült látásmódja az életről.
Ami érdekli a világból az kizárólag a felesége, aki viszont egy tök átlagos csaj: szupermarketben dolgozik, otthon hülye vetélkedőket néz minden este lazításként, és nem túl házitündér, így a “normális” vacsikat legyártja a konzervbabból pirítóssal.
Kettőjük viszonya kevésbé a szerelem, inkább a szeretet és megszokás vágányán fut. Janet vágyai nem szaladnak túl filozófikus magasságokba, ellentétben Howard gondolkodásával. Utóbbi hősünknek már az elejétől kezdve erősen autisztikus jegyei vannak, és egy jó agyturkász csodákra lenne képes vele, de több doktorit is lehetne írni a pszichés zavarából.
Janet rádumálja élete párját, hogy induljon már el a “Dupla vagy semmi” televíziós agyzsibbasztó tv vetélkedőn, mert fejének speciális működése okán jó esélyei vannak némi nagyobb pénzösszeg begyűjtésére. Howard pedig rádumálható, hiszen így kipróbálhatja, hogy milyen az, amikor van pénze, és ezen bármit megvehet magának. Jön, lát és úgy győz, hogy még az izgága-túlmozgásos műsorvezető (Mohai Tamás) is elkezd rajongani érte látványosan.
Ha ez még nem lett volna elég, akkor a győzelem mámorában Howard rájön, hogy ő ezt a megnyert összeget a sokszorosára is tudja lóversenyezni, és nem habozik sokat, már megy is, és kipakolja a lovi kasszáját.
Innentől asszonyával nekiindul a világnak, de lelki békéjét, a fejében tomboló pszichopatát nem sikerül lenyugtatni. Hazaérkezésük után nem feledkezik meg mások támogatásáról, így keveredik a házuk kapujába az ifjú költő (ismét Mohai Tamás, az előadás jolly-jokere), aki bejutva már óriási kontrasztot mutat: innentől van a bolond-bohókás költő, a viszonylag normális feleség, és a egyre súlyosabban pszichopatás férj. Ez utóbbi érzi, hogy a költő nem csak a pénzére, hanem a nejére is hajt, de ez ellen már nincs mit tenni. Ezek azok a jelenetek, amikor megszűnik a külvilág, és beránt az előadás, köszönhetően a költőt alakító Mohai Tamás alakításának. Minden addigi ásítozás elfelejtődik, és rohanunk a végzetbe…
Spoileres: igen, végzetes lesz Howard terve, hogy bosszút álljon ezen a világon, hiszen rájön, hogy a boldogság pénzen nem megvehető (mekkora felfedezés…), ezért lázadásként azt találja ki, hogy szerelmetes feleségével együtt legyenek öngyilkosok. Itt Janet nem pont agyturkászért kiált, de kellene, hanem már az életéért fut. Hiába figyelmeztette az alternatív költő, most meg kell védenie magát, mert férje elméje a teljes sötétségbe borult.
A hullát már új irodalmi díjra pályázó szerelmével igyekeznek eltüntetni a jó öreg Anglia helyett Franciaországba elpályázva, ahol a fennmaradt nyereményvagyon elverésébe kezdenek.
Hogy el kell-e ítélni a feleséget a tettéért?
Hogy lehetett volna megakadályozni Howard-ot másképp?
Kellett-e nekik ez a nyeremény?
Mi lett volna ha…? És még megannyi kérdés maradt a hazafelé útra.
És az élmény, amiben mindhárom színész maximálisan odatette magát, talán szerepeiből adódóan Mohai Tamásnak sikerült az este valódi sztárjává válnia.

Rendezte: Erdeős Anna

Love Letters – Centrál Színház

Két kedvencem a színpadon: Tompos Kátya és Alföldi Róbert.
Mindig más és más színészpáros adja elő a darabot, olyan felolvasószínházas hangulat, és mégis sokkal másabb, sokkal több!

Melissa és Andy még gyerekkorukban elkezdenek levelezni, nem mintha Melissa annyira szeretne leveleket írni, de Andy szépen, folyamatosan rászoktatja.
Még a két világháború között járunk, a kézzel írott levelek korában Amerikában. Az első szülinapi zsúrtól indulva száguldunk át a gyerek-kamasz korukon, amit az egymásnak írt leveleikből ismerhetünk meg.
Az iskolák, a barátok, az össze-vissza kavargó érzések, az időben eltolódott szerelmek, a félig-meddig egymásra találások, csalódások, szakítások mind-mind előrébb visznek Melissa és Andy életében. Magánlevelezésük zavarba ejtően őszinte, nyílt, érzelmekkel és nem utolsó sorban rengeteg humorral teli.
Regneteg nevetés mellett még a történelem is belekúszik a képbe a második világháború képében, majd az utána lévő utazásaik által a világ számos tájára eljutunk. De nem is ezen van a hangsúly, hanem az egymás mellett kialakult életükre, azokra a pillanatokra, amikor párhuzamosan fut az életük, és azok a leginkább izgalmas részek, amikor életútjaik keresztezik egymást.
Az udvarias pár soros, a rövid üzenetváltások, és a hosszabb, érzelemesebb, történetüket leíró levelek pontosan megteremtik azt a hangulatot, amivel mint külső szemlélők Melissa és Andy közös és külön-külön szálon futó története pereg a szemünk előtt filmszerűen.
Melissa a zűrös, viszont mocskosul gazdag családból származó lázadó csaj, aki egész életében a művészetben, majd később az alkoholban találja meg, majd veszíti el önmagát. Andy a szegényebb családi körülmények közül, mérhetetlenül precíz szorgalmával felemelkedve, némiképp kalandos úton kerül már Washingtonba, ahol az ügyvédi irodai alkalmazottból először társtulajdonos lesz, majd belekóstol a politikába, és meg sem áll a szenátori székig.
Különös pikantériája az előadásnak, hogy a karácsonyi képeslapokon mindig szerepel a “Boldog Karácsonyt”, és a szenátor újraválasztása sem botránymentes, mert pont ebben az időszakban siklik meg Andy házassága, és ennek egyik mozgató rugója természetesen a gyerekkori barát-szerelem: Melissa.
Az élet visszaáll a “rendes” kerékvágásba Andy életében, miközben elveszíti végleg Melissát.
Tompos Kátya a bohókás, örök életvidámság és depresszió között vergődő művész szerepében brillírozik, míg Alföldi Róbert fanyar humorával, kiszólásaival, és drámai pillanataival visz végig minket Andy életén.
A vége pedig? Ne menj sminkben! Garantáltan lebőgöd…
Színpadra alkalmazta Puskás Tamás!

Ennek az estének a legkülönlegesebb pillanata a könnyeink törölgetése közbeni telefon böngészés, majd hazafelé az utcán mindenki az eredményeket várja. Nem a szenátori, hanem az önkormányzati választásét. És IGEN-IGEN!!! A “BOLDOG KARÁCSONY” ezen az októberi vasárnap estén eléri Budapestet, köszönhetően az este nagyszerű főszereplőjének, aki sikeresen tolta meg a főpolgármesteri kampányát az ellenzéki összefogásnak: OKTBERBEN KARÁCSONYT ÜNNEPELJÜK hajnalig!

Ez az előadás különleges. Bármelyik meghirdetett előadás csodálatos, de egyben egyedi is, hiszen mindig más és más színésznő bújik Melissa, és más és más színész bújik Andy bőrébe. Nem lehet megunni! 🙂

Call Girl – Mozsár Műhely

Van az a nagyon vagány színésznő, a Mészáros Piroska! Ismered? NEEEEM???

Akkor kötelező tananyag a Call Girl!

Volt az életében 9 hónap, (nem, nem az a 9!) amikor egy Call Centerben dolgozott a színészi munkái mellett, no nem azért, mert kalandvágyó, hanem mert annyira jólfizetettek ma a független (lásd: nem társulati tag egyetlen színházban sem) színészeink, hogy a rezsit is biztonsággal csak így tudta azidőben kifizetni. Ebből az élményhalmazból született az előadás, amit Boronkay Somával közösen írtak, és Spáh Dávid (igen, az a famíliás kissrác, aki ma már nagyon is felnőtt) rendezett.

A színpadon egyedül Mészáros Piroska, de a háttérben ott a teljes iroda, az összes zakkant kollégájával.

Hogyan is jutott Piroska ebbe a tuti multiba?

Tök sikeresen induló pályakezdéssel a Színmű után a Nemzeti Színházban találta magát, ahol jobbnál jobb szerepekben számított rá Alföldi Róbert. Ő nem az a csinibaba típus, és az előadás végére kiderül, hogy a szája sem kicsi és véleménye is van, tehát nem volt kérdés, hogy mikor Alföldinek távoznia kellett, úgy Piroskának sem jutott több szerep a Nemzetiben a Vidnyánszky féle új időszámításban. Mondjuk szar is lett volna minden este a negyed-fél házaknak játszani, de ez már történelem…

A független, szerződéses létből adódóan eljött a pillanat, amikor a multinál adódott a +3 nyelven beszélő színésznőnek pöpec feladat: a német nyelven érkező repülőjegyes ügyfélszolgálaton telefonálgathatott nap, mint nap. Ha valami öli a lelket, akkor az a monotonitás, és Taszi, a főnökasszony…

De jön a “csomagküldő osztály lovagja”, és Piroska az első adandó alkalommal megpattan, hogy a folyosó túlvégén egy ugyanolyan lélektelen irodában vergődjön tovább. Mindez túlélhetetlen lenne a humora nélkül, de szenvedélyét a színpadról fejhallgatók és mikrofonok világába is magával csempészte, miközben a multikultúra szakzsargonját, mint idegen nyelvet is sikerült elsajátítania.

Szerencsére az élet újra közbeszólt, és jöttek a szerepek, majd Piroska is visszatért a színpadra, és a filmvászonra, ahonnan azóta sem vágyódik vissza a Call Center világba.

Ha TE viszont szeretnéd egy picit is megismerni nem csak a Call Girl-ök világát, hanem Piroskát is, akkor ki ne hagyd ezt az előadást! Azt az energiát, pörgést, történetet, zenét, dalokat, mozgást, látványt, és az egész produkciót, amit a színpadon láthatsz, az a legklasszabb “gyermeke” ennek a 9 hónapnak.

Mozsár Műhelyben keresd, úgy az Thália, és Operett melletti Mozsár utca sarkán. Többszörnézős, sokatnevetős, igazielőadás, csupaszív SZÍNÉSZNŐVEL!!!!

Mi történt Baby Jane-nel? – Hatszín Teátrum

Amikor úgy indulsz neki az estének, hogy sztárszeposztás van, kedvenc rendező van, és kényelmes színház (kipróbálva már többször is :D), akkor teljes nyugalommal várod az előadást. Ami kb 30 mp alatt beszippant, magával ragad, és a szünetben térsz magadhoz, hogy ez a “film” magával ragadott.
A filmet sajnos nem láttam, de már a bakancslistámon van!

De vissza az elejére.
Baby Jane (Hernádi Judit) érkezik kislányként, aki nem véletlenül a papakedvenc (apa – Kovács Máté), ő a pénzkereső, és akármilyen cuki-ciki kislány, valami érthetetlen okból az amcsik rajonganak érte. Na nem tart ez a minigyereksztárság soká, a kicsihisztérika hamar feledésbe merül, és a nála jelentősgen tehetségesebb Blanche (Kiss Mari) lesz a befutott színésznő. Na ő sem a jótesvérség mintaképe, mert a gyerekkori sérelmeit egész pályája során Baby Jane-en való bosszú is szegélyezi: ahol főszerepel, ott Baby Jane kap egy huszadrangúan vacak epizódszerepet megalázásképpen. Ennek bemutatása az előadáson különleges meglepetést is hordoz, mert megszólal az aktuális filmrendező a múlból, és hangja kellemesen símogatja a lelkünket, még akkor is, ha éppen Baby Jane lelkét tapossa meg sáros bakanccsal.
Feltűnik még a színen a korabeli producer, rendező (Bercsényi Péter), aki Blanche pályáját egyengeti. Blanche sikereit egy szörnyű autóbaleset töri ketté, ami után Baby Jane lesz az ápolója, és itt kezdődik kettejük egymást kifeszítően kikészítő játszmája: Baby Jane bosszút áll hugán a hírneve és sikerei elvesztése okán. Blanche pedig tűri, és üt még a mentálisan teljesen padlón lévő nővérébe, amikoron is tájékoztatja, hogy a baleset nem is Baby Jane lelkén szárad, de szemét módon jólesett neki, hogy lelkiismeretfurdalást okozzon nővérének.
A szomszédasszony (Bercsényi Péter ismét 🙂 ) is feltűnik időnként vidám színt hozva a két őrült testvér háborújába.
Baby Jane folyamatosan egykori sikereiről, és érte rajongó apukájáról álmodik, míg Blanche szabadulna a csapdából, amibe Baby Jane naponta bezárja. Hiába a lelkes házvezetőnő-gondozó (Hartai Petra), Blanche nem kap normális ellátást.
Baby Jane zakkant agyában egy újjászületett óriásbébi szerepel, ami ő saját maga, és ehhez keres zongoristát, akit hazug újsághirdetéssel talál meg. A zongorista (Kovács Máté) kedves mamája a ma este következő sztárja: Bercsényi Péter (ez már  negyedik szerepe), akitől megtudjuk mennyire magához láncolja tutyimutyi zongorista kölykét, nem mellesleg ő ad info-t a korábbi balesetről.
Az események a legrosszabb forgatókönyv felé indulnak, és Baby Jane kezelés helyett (agyturkászért kiált az állapota) kést ragad, és őrült ámokfutásba kezd…. kinyír mindenkit, aki az újtába áll, a sufniba rejtőző zongora virtuóz még a néhai kedvenc apucit is felleli, nem kevéssé üvölt távozásakor.
A testvérféltékenység, a testvérek közötti harc szomorú példája, és elkerülhetetlen következményei zárják az előadást.
Nem könnyű felállni, elengedni a történteket, de menni kell végülis. Engem már tutira nem fog kinyírni a nővérem, lévén már sajnos elveszítettem, de érdemes minden tesónak megmutatni, ha eljön életkorilag az ideje.
Hernádi Judit viszi végig a hátán az előadást, ő a már kissé megbomlott Baby Jane szerepében teljesen átalakul. Blanche-ként Kiss Mari kevésbé hangsúlyos, de minden mondata üt. Bercsényi Péter picifiáért aggódó anyukaként a legcsodásabb, oldja cseppet a szünet végi hangulatot remek humorával. Neki mindegy milyen előadásban, fiú-e vagy lány, egy szerepben vagy több szerepben: nem csak megoldja a feladatát, de élvezet nézni a játékát, a gyors átalakulásait.
Hartai Petra a gondozónő szerepében kulcsjelenetekben lendíti tovább a történetet óriási energiákkal. Kovács Máté átalakulása a végén a zongorista – fiatal apuka között zavarba ejtő, megcsillan a drámai oldal mellett a laza humora is, amikor a mamájával vitatkozik.
Egészen zseniálisan összeválogatott szereplők, mindenki a helyén egy tragikus történetben. Sokszor olyankor nevettek a nézők, amikor már sírhatnékom lenne, mert egy mentálisan beteg Baby Jane-en nem tudok kacagni, aki +60 körül még ovisjelmezben próbálkozik újra kislány lenni.

A rendező – Alföldi Róbert – nagyon pörgős, időnként lassító, elgondolkodtató, és félelmetesen őszinte előadást vezényelt a színpadra.