Színházak éjszakája 2019.

A színházak éjszakája programra minden évben lehet 5 helyre regisztrálni. Ez azért jó, mert még sosem sikerült úgy az egész délután-este, ahogy elterveztük. Ez a szépsége, és nehézsége, mégis kihagyhatatlan.

Szóval a tervezett első programot már a regisztrációkor kihúztuk, a helyette bepakoltat pedig késve indulás okán. A következőt pedig a forgalom-időhiány törölte a naptárunkból, így a telefonunkat pörgetve keresgéltük a kora délutáni idősávot, mikoron is eldöntöttük, hogy irány az Átrium, ahol ha nem is jutunk be a szíházbejárás programra, legalább a sütik mindig finomak a büfében. Regisztrációnk természetesen nem volt, időnk viszont tengernyi, így befutottunk az épület nyitásakor, és befértünk az első csoportba. Igaz, sütire már nem jutott idő, mert addig-addig bámészkodtunk, és hallgattuk Zsédenyi Balázs színházvezető történeteit, hogy utána rohamléptekkel vágtázzunk tovább. De még ne rohanjunk el!
Az Átriumban jellemzően mindig történik valami, így miért is csodálkoztam rajta, hogy most is: a szűk lépcsőkön még csak-csak feljutottam a technikai szobába, ahol keresztülvezetett utunk a tető (mármint a színhézé!) teraszra. Nem, tök felesleges is megemlítenem állandó társamat: a tériszonyomat, így igyekeztem az ajtó közelében maradva hallgatni a szigorú szabályokat, hogy a szomszéd épületek lakói nem lájkolják a színház este 11 utáni műsorát. Innen lefelé már nem volt gond, mert felfelé számolva a lépcsőfokokat, már leküzdtem a meredekséget, és csukott szemmel is letaláltam. A következő túra még szürreálisabbra sikerült, mert az alagsor-pince következett, az ő szellőző rendszerével, ahol még a 150 cm-es nézők is meghajoltak a csövek előtt 🙂 Ez a szerkentyű 1936 óta áll az épület (mozi-színház) szolgálatában, aztán mivel nincs ám klímaváltozás, ezért a nézőtérre tavaly azért bekerült egy klassz légkondi, amire úgy tudta a vezetőség, hogy van pénz, majd kiderült visszamenőlegesen hála a Tao változásoknak, hogy mégsem volt. De fel a fejjel, csak előre, így haladtunk vissza már a színházterem felé. Amiről én helyből mindig azt mondom, hogy tök kényelmes, mindenhonnan látni, még a lábam is elfér. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy én a néző szereplője vagyok az előadásoknak, ugyanezt a technikai személyzet és főleg a színészek már nem mondhatják el magukról, nekik az öltözöjűk mérete kisebb, mint itthon a nappali, és ugye nem palotában élünk. Ott zsúfolódnak be a színészek, a hogyant max elképzelni tudjuk, de hogy egy székre több jelölt is jut előadásonként az szinte biztos. Nem várt meglepetésként a színpadon találtuk magunkat, ami nem is akkora gáz, főleg ha hátulról érkezünk, csak kifelé menet a nézőtér felé volt az útvonal, ami megint kihívás azon a néhány lépcsőn lefelé a biztonságos nézőtérig a tériszonyomnak.
Szóval kicsit időben megcsúszva szedtük a lábunkat a Moszkva tér felé, és vetődtünk be a metróba, hogy elérjük az Örkényben az Egyperceseket. A legjobb szervezés díját máris kiérdemelték, nem hosszú sorok, és sorban várakozás, hanem egy pult, ahol a regisztráltaknak nyomtatott jegyekkel mindenki pontosan tudta hova ül, mindenféle versenyfutás, tolakodás nélkül, így itt még a büfére is jutott idő, igaz nem az Átrium választéka, de a cukrom karbantartását a sajtospogácsa is tökéletesen megoldotta.
Nem csak a színházak éjszakája volt, hanem a magyar dráma napja is, így nagy kedvenceim a színpadon (az egész társulat Mácsai Pál vezetésével!) találtam, és jöhetett az igazi klasszikus előadás élménye az estének: Ökrény István Egyperces novelláit olvasták fel egyenként, párosával. De nem csak úgy! Olyan örkényesen 🙂 Mindenki! a színpadon azt figyelte, élvezte, ahogy a kollégái szerepelnek, időnként jobban szórakozva ezeken, mint a nézők többsége. Felemelő élményként Pogány Juditot is megtapsoltuk többször is, nemcsak a szülinapja de a kritikusok életműdíjának alkalmából is. Mikor a program végén elhangzott az utolsó történet a mérgezett pogácsákról, és Csuja Imre is a kínálók között volt, alig hangosan röhögtünk a beszólásán, hogy “vigyenek a Centrálba is” 😀 (másik nagy kedvencem, de idén kihagytuk, majd jövőre…)
Mivel megint csúszás volt, így az útvonalunkat nem kellett túltervezni, máris száguldottunk a földalattival az Oktogonig, és messziről látszott, hogy a Játékszínbe nem lesz olyan egyszerű bejutni, hiába van regisztrációnk. A látszat csalt, profin két sorba terelték a népet, és simán volt a földszinten (végre örült a tériszonyom is) helyünk. A Beugró második előadására értünk át, amit csupán annyian akartak látni, hogy nem csak a pótszékek fogytak el, de az állóhelyek is duplán, így új tapétaként sok néző szorult a fal mellé. Novák Péter mellett mi Debreczeny Csaba, Molnár Áron, Makranczi Zalán és Lévay Viktória fergeteges improvizáción röhögtünk nagyjából vinnyogva. Hamar vége lett, legalábbis érzésre folytatódhatott volna még a show.
Nem tágítottunk, a kijáraton kimentünk, majd megkerülve az épületet ismét a regisztrált sor végén találtuk magunkat (bár lett volna ennek egyszerűbb módja is, de ugye ez nyilván a színház szempontjából lett volna bonyolultabb, hogy a következő programra regisztráltak maradhassanak bent).
Szóval még jobb helyünk lett, és kezdődött Csonka András élőzenekaros szolídan dalolós estje. Jó, ez így indult, meg az R-GO helyett B-GO zászlóval lódenkabátban kiabálva, hogy LÉTEZEM! 🙂 Innentől jött az átverés, az öltönyös-jólfésült Pici matektudománya és a 2X2 néha 5 andalító dallamai mellett Fényes Szabolcs és kortársai gondoskodtak Bandival együtt a retro hangulatról. Majd magunkra kezdtünk találni, mikor a 70-80-as évek idézte gyerekkorunk, először Bandi is a csillogó zakót magára rántotta, de hamar kiderült, hogy az szaunának sem utolsó, így az Állj meg kislány után meg is szabadult tőle, és a fehér pólójában már kezdte elérni, hogy emelkedjen a buli hangulata.
Aztán elment átöltözni… és ekkor jött el az a pillanat az estében, amikor visszagondolva a konszolidált délutáni tériszonyos átriumi séta a távoli múltba veszett, ahol a legkevésbé sem gondolkodtunk azon délután 4 felé, hogy még aznap este 11 előtt nem sokkal teli két kézzel csápolunk Csonka Andrásnak, aki zöld-lila susogós dzsoggingban, narancssárga “nagyapámféle” atléta trikóban, döglánccal a nyakában, olvasószemüvegben és lila kötött sapkánban teli tüdőből ordítja Kozsó elévülhetetlen 90-es évek beli slágerét, a SZOMORÚ SZAMURÁJT! Volt itt minden, ebben a szerkóban a Balatoni nyártól, a rappelésen át egészen a ráadás Ding-Dong-ig… A Játkészínben sok-sok sikerdarab fut, de ezt a tombolást a szomszéd kerület is hallotta, az tuti! Még a Beugróban hangzott el, egy súgó és az igazgató párbeszédében, hogy “olyan hangosan súgott a szerencsétlen, hogy azt a Katonában Máté Gábor is hallotta!” No, akkor a 90-es évek Retro buliját pedig a Veres1 Színházig is hallották, az tuti, akkora tombolás volt!

Innen még át akartunk jutni a Hatszínbe, Dolák-Saly Róbert előadására, de már végképp lekéstük, így hazafelé kormányoztuk a Nyugatinál leparkolt verdát.

Jöhet a 2020-as Színéj 🙂 Addig pedig az izgalmas évad 🙂 minél több és jobb előadással.

Romance.com – Rózsavölgyi Szalon

Imáááááááááááádom! (nézd meg, és megérted a kezdést!)

Molnár Piroskát és Jordán Tamást is! 🙂

Ők az este sztárjai, de a fiatalok is végtelenül profik, és hatalmas lelkesedéssel játszanak.

Benny (Jordán Tamás) egy vendéglőben éli ki netes álmait: 27 éves szívtiprónak adja ki magát a társkereső oldalon, ahol éppen belebotlik a kezdő Nora (Molnár Piroska) próbálkozásába, aki megfelelő jelöltet próbál találni 25 éves unokájának, Terry-nek (Sipos Vera). Terry cseppet sem vágyja a vega-ökotudatos-holisztikus-csillagképes jövőt Jeffel (Fromán Bálint), aki a jógabizniszén és egészségtudatos életén túl egy métert nem lát tovább, azt viszont biztosan érzi, hogy Nora nagyival meg fog gyűlni a baja, mert az öreglány lehet, hogy a neten még kispályás, de az életről vannak fogalmai, így jó érzékkel pakolja az akadályokat Jef útjába.
Szóval Nora beviszi az erdőbe (helyette az irodába) Terry ebédidejében Dont (Domokos Zsolt), aki Benny helyett érkezik, mert ugye a +70-es Benny nem tud 27 éves képében megjelenni. Don és Terry találkozása a romantika és a viháncolás kombinációjában halad az ebédidő vége felé.
Mindeközben Benny és Nora folyamatosan leveleznek, hogy az esti randi se maradhasson el. Mindeközben Nora még kipöcköli Jeffet a képből, majd a végső randit is megbeszéli Bennyvel.
Édesen Rómeó és Júlia néven kommunikálnak, előre jelezvén, hogy itt biza happy meg end lesz 🙂
Nyilván lesz is Terry és Don között, de ha már ők összejönnek, akkor a két csoda sem maradhat ki a végső párkeresésből.

Molnár Piroska és Jordán Tamás újabb sziporkázó jutalomjátéka Dicső Dániel rendezésében.

A nagy Gatsby – Vígszínház

Ha már az évad kedzése, akkor legyen látványos, nagy show!

Ez bejött, sőt!

A történet nem annyira combos, mivel a filmet nem láttam, így próbáltam követni a színpadon az eseményeket, de a díszlet, a ruhák, a táncosok (az este sztárjai!!!), a látvány elvitték erről a figyelmet már a legelejétől kezdve.

Talán a két világháború között jártunk, úgy a 20-as évek végén, már az alkoholtilalom után Amerikában.
Itt dorbézol minden este az idegenekből álló csapat Gatsby (Wunderlich József) partiján. A miértekre csak később kapunk választ, úgy 15 percenként haladunk egy-egy csepegtetett info-val előrébb a sztoriban.
Tehát egyszervolt-holnemvolt felbukkan a parti szomszédjából Nick (Ertl Zsombor – első látásra is van benne fantázia!), aki papírfalú lakásában szomszédol Gatsby-vel. Van neki egy unokatesója, aki a víz (tenger?) túlfelén lakik pont szemben a helyi bulibáróval.
Daisy (az uncsitesó – Waskovics Andrea) Tom (Ember Márk – felismerhetetlenre sminkelve és fésülve) felesége, és két éves “gyönyörű, de bolond” pólyásbaba anyukája. Mondjuk kicsit mások a kétéves korból származó tapasztalataim, de hát legyen pólyás, ha a rendező ezt így képzelte el… Szóval az idilli házaspárnál lóg a golfbajnok barátnő Jordan (Szilágyi Csenge). Hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen, jön Nick és így Jordan már nem is annyira facéran énekel tovább.
Az már elég hamar kiderül, hogy Tom nem a hűség prototípusa, mert a külvárosi benzinkutas (Gyöngyösi Zoltán) Myrtle (Márkus Luca) nevű feleségével csalja asszonyát. Mondjuk a kutas is a vak kategória, hogy nem tűnik fel neki, hogy nem tegnap óta van szeretője a nőjének… de ezen ugye nem akadunk fenn, mert amint gondolkodni kezdenénk, jön újra a tánckar, vonaglik vele tovább a teljes színész csapat.
Némi kavarodás után kiderül, hogy Gatsby 7 éve, mielőtt beállt katonának éppen tök szerelmes volt Daisy-be, aki miután a katonaságtól várhatóan a soha-a-büdös-életben időtartalmban volt visszavárható a hősszerelmes, így Tomot választotta. Nyilván nem véletlenül, mert Tom meg nyomult rá, és lóvéval is ki volt tömve rendesen. Igaz, a drága Tom, már a kezdetektől csalta, de ez valahogy nem okozott eleddig problémát közös életükben.
Majd Gatsby számára eljött a leszerelés pillanata, és mivel Daisy-t nem lelte fel vidéken, ezért a pont vele szemközti házban rendezkedett be, és napi partik alkalmával várva várta, hogy az imádott nő betoppanjon, akit 7 éve úgy ottfelejtett… Be is toppan, hiszen a csórószomszéd Nick egyszercsak beállít vele, és ekkor begubancolódnak a szálak.
Daisy még mindig Gatsby-t szereti, de a férje már a Tom, akinek feltűnik, ha az asszony megcsalná, így kitör a balhé. Az mondjuk ezen esetben a legkevésbé sem zavarja, hogy ő meg félredug már a kezdetek óta.
Nick pedig Jordan körül forgolódik hol több, hol kevesebb sikerrel.
Feltűnik még a színen Balázsovits Edit valami befutott valóságshow műsorvezető + színésznő kombinációban megmondóemberként, és feltűnik a meghatároztatlan szerepben Hegedűs D. Géza is, aki Gatsby öreg haverjának tűnik, csak a darab legvégén derül ki, hogy azért mégsem barátja annyira.
Szóval megkezdődik a verseny Daisy kezéért Tom és Gatsby között, de ugye nem pont ezen a mezsgyén haladunk, mert közben meg party-buli van a 20-as évek hangulatában nem csak a színpadon (ott a komplett zenekar, és zseniálisan tolják!), hanem már a nézőtér pótszékekkel még éppen nem telepakolt részein is.
A két pasi közötti versengés eléri a tipikus farokméregetés szintjét (hova máshova lejjebb…) és autóversenyt rendeznek valamilyen rejtélyes oknál fogva megcserélt autókkal.
Hogy akkor történik-e,  vagy később máskor ez a kavalkádban nem derült ki, de Daisy vezet, és elcsap egy lányt és jól ott is hagyja az úton ijedtében. Ez ugye a cserbenhagyásos baleset tipikus esete, de különösebben egyik főszereplőnk sem szán ennek kiemelt szerepet, pedig úgy morálisan kéne rajta cseppet elgondolkodni.
Hamar kiderül, hogy a meghalt nő a benzinkutas felesége volt, az a néhai, akivel Tom már évek óta privátban ágyra járt.
Mivel Gatsby mélyen hallgat arról, hogy nem ő vezetett, ezért jön a végkifejlet, és bosszúból háton lövik, amibe jól bele is hal, mondjuk ez cseppet sem zavarja az éneklésben (és milyen állati jó hangja van végig az előadás alatt, még hulla állapotában is!).
Hogy ki lőtt? Spoiler!
Na az elsőre nem derült ki, mert olyan sokan vannak mindig egyszerre a színpadon, hogy az külön tudomány, ha nem ismered fel elsőre a hangját valakinek, akkor beazonosítsd, hogy kinek jár a szája hasznosan. Igen, sokan tátognak még közben zavaró körülményként, sőt ezen felül még énekelnek is. Káosz az van rendesen. Gondolom későbbi előadásokon az utosló jelenetben a 3 énekes szereplő már nem papírból olvassa fel a prózai szövegét… de lehet ez volt a koncepció, hogy vissza a mába… (de miért nem tudják a szöveget ma?)
Szóval hazafelé menet mi azt tippeltük, hogy a feldühödött benzinkutas lőhette le Gatsby-t, aki Nick ölében hal bele ebbe, és énekel tovább vigyorral az arcán. Mindeközben Daisy már a kattanthülye szerepében visszatért Tomhoz, és a zárás taktusait egyhelyben állva fapofával nézi végig.
A zene újszerű, és izgalmas, a látvány csodálatos, a történet harmat gyenge, a színészek közül Wunderlich József az, aki érti és érzi is, amit játszik, a többiek ott vannak, még Ertl Zsombor igazán jó alakítása maradt meg az egész estés revüből.
Lehet rontana a látványon, ha kicsit kevesebben tolonganának a színpadon minden jelenetben, de hamarabb rá lehetne jönni, hogy ki bezsél, és mit akar, ha nincs az a tömeg mindig.
ifj. Vidnyánszky Attila rendezése, de a sztori színpadra álmodásában Vecsei H. Miklós és Kovács Adrián keze is benne volt.
Nyisd ki a szíved és a lelked, várd az újdonságot, és egy nagyon fiatalos, vagány előadást fogsz látni.