Hónap: 2019 július

Don Juan – Szegedi Szabadtéri Színpad (Újszeged)

Ezért az előadásért kár elmenni Szegedig, a szomszéd sarokig sem érdemes 🙁 És itt a SAJNOS, a legkevesebb.

Pazar szereposztás, felújított, kellemes az újszegedi színpad, mégis már a szünetben távozott a nézők jelentős része. Mi is erősen gondolkodtunk, de ugorjunk vissza a történet kezdetére, ami akár még jó is lehetett volna.

Kulka János első körös sétája, majd a végén a lezárása foglalja keretbe a történetet, ő a parancsnok kőszobra, aki útban volt Don Juannak, aki kinyírta hidegvérrel, majd jól megúszta a sittet.

Némi techno zenére indulunk, 3 “ápolóadiliházból” típusú statisztával, akik inkább beöltöztetett kellékesnek tűnnek, mert hol a kádat tologatják, hol a dinnyéket dobálják, hol Don Juan (Jakab Tamás) átöltöztetésében segédkeznek.
Sganarelle a szolga (Sorbán Csaba) folytatja az estét, és rögtön kierül, hogy a mi Don Juanunk ma este valami óriási tévedés áldozata: elhitették vele, hogy ez a szerep neki való és képes ezt hitelesen eljátszani. Ugyanebben a tévedésben maradt a szolga is, időnként versenyeznek, hogy melyikük cibálja jobban az idegeinket. Szolgánk mikoron is saját magával kommunikál, akkor látja gazdája gaztetteit, sőt főképpen BTK-s cselekedetei vannak, mert jót elmondani róla valahogy nem sikerül, viszont amint életjelet ad magáról a főnök azon pillanatában talpnyalóvá válik… guszta fazon, na… és mennyi, de mennyi ilyen van manapság…
Don Juan hajtja a nőket, egyik kell neki a másik után, mindegy milyen áron. Befut az este első reménysége Donna Elvira, a feleség szerepében Csákányi Eszter, de neki kezdésnek a hisztérikusan féltékenyen kiabáló asszony jut, távozik is gyorsan, felénk se néz.
Don Juan már másba van belehabarodva, de még meg sem kapja és máris egy következő helyi jócsaj kerül a látókörébe. Bár ne kerülne. Mikoron is Mari (Sebők Maya) Fricivel (Kancsár József) veszekszik a parti homokban, már ott el kéne zavarani a francba, de sajnos nem Frici marad a balhé után a színen, hanem leendője, ki nem bír ellenállni Don Juan csábításának, és mint menetrend szerint a többiek, a kádban köt ki. Haladnánk már tovább, de érkezik donna tonna Bernadette (Farkas Andrea), és totál ellentétekként Marival elkezdenek “veszekedni”. A pöpec rendezői ötlettől vezérelve mindezt egy darab mikrofon használatával vezetik fel, belevonva Don Juant is, így a szolga megállás nélkül lihegve rohangál fel-le közöttük, ugrálva a szana meg szét gurult görögdinnyéken.
Végre ezektől is szabadulunk…
Érkezik még a tök felesleges jelenetben Donna Elvira két tesója, az egyiket Don Juan kimenti egy banda támadásából, így hiába a nővér megcsalása, a tesó tök megértő, míg a másik fivér vért kívánna. De ezt sem sikerül komoly vitában leharcolni, mert a tollasozás imitálása közben “vita” minden, csak nem meggyőző, amit még a kádban fetrengő szolga hang effektjei színesítenek, és végleg feltupírozzák az idegrendszerünket.
Szünetben a nézőtér nagy része kiürül, ki a büfék irányába megy szénhidráttal kipárnázni csapzott idegrendszerét, ki a mosdónál való sorbanállás közben vitatja meg a maradjunk vagy meneküljünk kérdést, a nikotinvadászok pedig a kapu előtti tüdőgondozóban tanakodnak ugyanezen.
Maradunk, hátha lesz még valami komédiára hasonlító… Várjuk Bodrogi Gyulát, színlap szerint érkezik is, mint Don Juan faterja, már a belépésekor tapsol a hálás szegedi közönség, vártuk már, mint a megváltót, hátha nevethetünk is végre. Mosolyig eljutunk, és már ezzel kiérdemli az este fénypontja címet. Valahogy fura humora van a rendezőnek, szerinte az vicces, ha a gyerekét csak úgy éri föl, ha behoznak neki egy széket és rááll… ezen kéne hasunkat csapkodva nevetni? Egy-egy káromkodáson már hallom a nevetéseket, de ez nem a szívből jövő felnyerítve röhög kategória, még a közelben sem.
A második felvonásban már inkább a drámát várom, ha már az elején kiderült, hogy itt komédiáról max a rendező álmodott, csak nem erre a színpadra. Szóval a tragédia közeleg, jön a koldus (Zsótér Sándor) és nagyon őszinte 5 perccel ajándékoz meg minket, és adja vissza a hitünket, hogy nem csak a lefizethető emberek léteznek, de vannak még becsületes gerincesek is.
Visszatér Kulka János is, aki mily meglepő: szoborként beígéri magát vacsira Don Juanhoz, sőt újra érkezik Donna Elvira szerepében Csákányi Eszter, aki egy külön fejezetet nyit játékával és végre helyben vagyunk: játszik! Kár, hogy ez kevésbé látszik, mert a nézőtéren sétál megvilágítás nélkül, mikoron is felér a színpadra, akkor viszont már csupán a hátát látni távozásakor. Értem, hogy sanszosan nappal próbálták ezt el, de az senkinek nem tűnt fel, hogy a második felvonás az este kilenckor kezdődő előadás esetén már holdvilágosság idejére esik? És nem látszódik a szereplő?
Másodszor is befut Don Juan papa személyében Bodrogi Gyula, hogy megbocsásson hazug kölkének, de ekkor már egyre gyakrabban nézegetjük az óránkat, mikor szabadulhatunk ki innen végre.
Majd elérkezünk a kőszoborral megdumált vacsi helyszínére, ahol valami fura elgondolás szerint a szolga random földhöz bassza a görögdinnyéket, és abból eszegetnek, úgy gusztán a szétcsattant gyümölcsből a földről… kinek mi az ízlése ugye. A helyzetet fokozza a szobor érkezése és távozása, majd jön a 3 elmeroggyant statiszta, és a maradék dinnyéket módszeresen földhöz csapkodja. Kurvára nem vagyok művészi hangulatban már, de igyekszem rájönni a koncepcióra, hogy vajon mi a jó édes a… ját akart mondani ezzel a rendező, mégsi mi volt a terv, ami ilyen pöpecül nem sikerült. Mindegy is már, végre eljött az idő, és Don Juant elviszi a szobor a túlvilágra, a szolga még dob egy záró monológot, miközben néhányan már beletapsolnak, hátha abbahagyja végre (de nem, ha már betanulta, akkor felmondja!).
Kulka Jánost végre hallhatjuk, igaz csak felvételről, amit kicsit sem értek, hiszen ott van élőben, és mivel nem oly régen láttam a Cseresznyéskertben, így pontosan tudom, hogy az afázia ellenére remekül beszél már, rá lehetne bízni ezt a pár mondatot…

Gyors tapsrend, nincs itt semmi látnivaló, irány a hazafele.

A kocsiban aztán határozottan az jut eszembe, ha letesznek egymás mellé 6-8 széket, akkor még ezzel a minimál díszlettel sem kellett volna szarakodni, oda lehetett volna adni szegényebb családoknak azt a közel egy mázsa dinnyét, ami ehető lett volna, és nem földhöz csapkodni esténként ennyi kaját… Na szóval azokra a székekre ezeket a színészeket egymás mellé leültetjük, majd kezükbe adjuk a szövegkönyvet és szépen felolvassák… nem kell játszani, ripacskodni, túltolni, unalmasan felmondani: elég értelmezve hangosan felolvasni.
A mai este után két kezem pirosra tapsoltam volna ez utóbbi verzióban.

O. Horváth Sári (bűne nagyobb, mint rendező társáé, hiszen ő volt a dramaturg is…) és Herczeg T. Tamás követték el ellenünk ezt a rettenetet.

De ilyenkor szoktuk mondani: fel a fejjel, ettől rosszabb már nem lehet!

PS: kényesebb, kultúráltabb nézőknek aprócska figyelmeztetés: az utóbbi időben főleg a Szegedi Szabadtérin jött divatba a műanyag pezsőspohárban piát szállítani a nézőtérre, mert kiszáradna az alkesz, ha nem jut hozzá ebben a másfél órácskában szünetig, ennek 2.0-ás változata mindezt tűsarkúban, már nem szomjasan vezeti fel, így van némi stresszforrás, hogy sikerült-e a helyére navigálnia magát, vagy leborul valahol és leborít valakit. Amint ezen túlestünk, más csupán a moziszökevény éhesekkel kell megbarátkozni, aki nem otthon eszik, mert gondolom nincs mit, nyilván a színházjegy ára elvitte a főzés lehetőségét, így a drága perec-popcorn kombót lehet csámcsogni a nézőtéren, ehhez a dobozos sört már csak akkor érdemes kinyitni, ha elkezdődött az előadás, akkor jobban szól, hiszen nagyobb a csend.
Nyilván, ha a helyi büfés max ásványvizet árulna, akkor a probléma megoldása nem is lenne olyan gubancos, csak azon nincs akkora haszon. Más pesti színházakban azért a popcorn még nem dívik, de ki tudja mit hoz a szép jövő…?

Menopauza – Játékszín (Mézesvölgyi Nyár)

4 ötven pluszos csaj (igen, nem NÉNI, hanem vagány CSAJ) a színpadon. Olyan erővel robbannak be a veresi nyári esténkbe, hogy hirtelen minden eltűnik, nincs már tömegiszony, nincs duma, nincs semmi más, csak a kaland, amit a klimax és a körülötte kialakuló állapotok bemutatása generál.

A négy karakter tökéletes találat, mit találat: a legjobban célzott ágyúval találták el a közönséget: ízlésben, humorban, zenében, történetben.

A vérprofi üzletasszony szerepében Hernádi Judit búgja el a dalokat összetéveszthetetlen hangjával, csapja le a poénokat fanyar humorával.

Az életunt családanya – Náray Erika “csak” annyira idegesítő, amennyire unalmas az élete, viszont amikor dalra fakad, vagy szóhoz jut, akkor kitör belőle a dög: egy igazi energiabombává válik.

A kiöregedett, de megöregedni képtelen színésznő – Tóth Enikő folyamatosan csetlik-botlik a szerepében, és megállás nélkül irígykedik a nálánál fiatalabbakra, szebbekre, de a csajos bulikban a többiekkel együtt tombol. Halványka a többiekhez képest, de ilyen típus is van.

Az este fényes csillaga, a vega-természetbarát-nagyonzöld Szulák Andrea, aki a donnatonna és a vegadömper szerepében előhozza belőlünk is az állatot. Olyan hangon visítunk röhögés közben, amire se mentség, se magyarázat. Zeng az éjszaka, és nem csak a daloktól!
“Ez már a vég kezdete…” hangzik el valahonnan mellőlem, amikoron is rúdra “pattan”, és próbál talpon maradni-újraállni, majd a túlvégen lendületből lefejeli a díszletet… nincs tovább, ott hiába énekel közben Hernádi Judit, a másik csoda az estében, reménytelen levenni a szemünket a rúd körüli vonaglás világbajnokáról.

Mind a négyen más és más élethelyzetben kapják a nyakukba a klimax tüneteit, amit sok-sok helyzetben, életképben mutatnak be. Óriási plusz pontja az előadásnak, hogy a sok nevetés közben behoz olyan komoly témákat is, amikor a könnycsepp ott a szemünk sarkában. Ilyen, amikor ezek a felnőtt csajok hirtelen kislányosan kamuznak az anyukájuknak, majd abban a pillanatban pont azt érezzük, hogy holnap reggel (mert ma éjjel már hagyjuk aludni őket) mi is azonnal felhívjuk anyut, amíg még lehet! És nem lepasszoljuk, hogy majd megyünk, hanem tényleg megyünk, és meghallgatjuk, mert akárhány évesek vagyunk is, és akármennyire szentimentálisra klimaxoljuk magunkat akkor sem lehet elfelejteni: Anya csak egy van!

A hőhullám a megcsalás, a szex, a bátorság, a szembe kell nézni a tükörrel nehéz feladata mind-mind vár a menopauza idején ránk. Igen, rám is, hiába még nem vagyok ott az 50-nél, de már hajszállal közelebb, mint a 40… látom már a jeleket, és felismerni véljük szünetben a már majdnem 50-es édes férjemen is a klimax halvány megnyilvánulását, de ugye “pasiknak ilyen nincs!”… nincs ám… ááááá, dehogy! A hőhullámok tutira elkerülik, de a “kötözködő-morgó-medve” üzemmód azért egyre erősebben jelentkezik, a “nyűgös pasihisztivel” együtt.
Talán a korral jár, hogy könnyen elbőgjük magunkat, de vannak jelenetek, amik tényleg odáig feszítik a húrt, de gyorsan oldódik a hangulat, mert jönnek a 80-as évek, és berobbannak a csajok ismét: már a látványtól kifekszünk, de a zene és a szöveg (ez utóbbi Bach Szilvia nyelvi leleményessége, bátorsága okán lesz telitalálat) repít minket tovább.

A díszletek a helyszínként szolgáló áruház (hol máshol tombolnának shoppingolva a csajok???) egyes osztályaira kalauzolnak minket elindulva a melltartók kupacától a kávézón át egészen a szexshopig mindenhol fellelik hőseink a megfelelő nélkülözhetetlen cuccokat.

Nem nagy titok az előadás vége: állva tapsol, énekel, tombol a + 1500 fős közönség a veresegyházi nyárban.

Az előadást Tallós Rita rendezte, zseniális érzékkel és tudással, a négy kíváló színésznő pedig szívét-lelkét-tudását belepakolta ebbe a darabba.

Ahhoz, hogy eljussunk erre az előadásra elengedhetetlen volt a Veres1 Színház szervezése, akik már sokadszorra csábítanak nyaranta a Mézesvölgyi Nyár színházi fesztiválra Veresegyházára. A Játékszínbe kiskanállal is 5-6 alkalommal fért volna el ennyi néző, nem is lehet jegyet kapni erre a klassz előadásra, nem véletlenül, teljesen érthető okokból.
Nem mellesleg egész nyáron lehet menni Veresegyházára, ha a színházi élmény mellett igazi vendégszeretetet akartok kipróbálni: parkoláskor helyből segítenek, irányítanak, így érkezéskor, de főleg távozáskor 10-15 perc alatt letudható a parkolás-bejutás; több büfé üzemel egyszerre: nem száraz a szendvics, hideg az üdítő, puha a perec, és mindenről adnak blokkot, lelkesek és kedvesek, a szokásokat pedig megtartják: a színház igazgatója búcsúzik távozáskor személyesen mindenkitől a kapuban. Szeretemszínház továbbra is <3

Veszedelmes viszonyok – Spirit Színház

Merteuil márkiné (Hegyi Barbara) aljas tervet forral, a bosszú vezérli, és mindent és mindenkit bevet célja elérése érdekében. Az intrikák, az érzelmek káoszának nagymestere a márkiné, ha őt elhagyták, akkor tönkretesz maga körül mindenkit, azt sem bánva, hogy a saját élete sem a legboldogabb. Sőt, az ő élete értelme a rombolás, és ezt nem véletlenül teszi, totál szándékosan kavarja meg úgy a szálakat, hogy azok tragédiák sorozatává állnak össze.

Fő cinkosa (ki még nem tudja, hogy nem társ ebben, hanem eszköz) Valmont (Mészáros Tamás, ki Varjú Kálmánt helyettesíti bravúros beugrással), aki többfelé is érdekelt a helyi nőneműek körében. Előélete sem a szűziességéről volt híres, vagy inkább a nőcsábász mivoltáról volt hírhedt. Merteuil kérése elsősorban arra vonatkozik, hogy Cecile Volanges (Tornyi Ildikó) legyen gyorsan elcsábítva, mert a márkiné exe készül nőül venni a lányt, így a lelépett pasin a bosszú megfogan.

Valmont nem annyira lelkes a feladattól, mert ő biza a nagynénje barátnőjét nézte ki magának, az nagyobb falat, mert nem elég, hogy férjezett, de még erkölcsös keresztény is Tourvelné (Nagy Enikő). Valmont hódít, próbálkozik, időnként visszapattan, de nyilván eljön a pillanat, amikor célba is ér. A másik vonalon nem hanyagolja el Cecile behálózását sem, mivel a felszín alatt az úri modorral jól takarja erőszakosságát, a hódítás a tapasztalatlan lánynál csupán papírforma.

Nem véletlenül találja ki a márkiné ezen feladatot, mert a lánynak egyébként udvarló csóró Danceny lovag (Telekes Péter) addig szabad préda a cselszövőnek. Bár Danceny kevés eszével hiszi, hogy Cecile jó kezekben van Valmontnál, ki a “barátja”, így ezen időközben nem érzi, hogy bármi gubanc lenne attól, ha Mertuil márkinővel némi viszonyt folytat.

Szerelemről ezen viszonyok között kevéssé lehet beszélni, hacsak nem Tourvelné és Valmont esetében.

Valmont beteljesítve küldetését érkezik a márkinéhoz a megérdemelt jutalomdugásra, de megint csak lepattan, mert újabb feladat vár rá: dobni a hűkeresztény szeretőt Tourvelnét. Valmontot hajtja az újabb préda megszerzésének esélye, így repteti a szeretett nőt, ki a kolostorig meg sem áll. Nem mintha ettől elnyerné a cselszövő Merteuil ágyába bújás lehetőségét.

Mire a végső pofára esésig érünk ezen veszedelmes viszonyokban, addigra Valmont is dobja az összekuszált szálakra a megoldást: elhajítja az életét, és ezzel a többieké is tovább bonyolódik.

Tourvelné nem heveri ki az átverős szerelmet, Cecile már nem az az ártatlan férjre vágyó kislány, Dancenyről is kiderül, hogy nem az a szendeszűz plátói szerelmet kergető udvarló.

Márkinénk pedig odazuhan a társadalmi és anyagi ranglétrán, ahova való.

Az előadást Jantyik Csaba rendezte, kevésbé gondolva arra, hogy az eredeti filmet, könyvet nem mindenki ismeri, így az első 5 percben elhangzó összes szereplő ki-kicsodáját jó lett volna még az előtérben kézbe kapni egy cetlin.

Spirit Színház egész nyáron küzdő légkondival, de tök jó előadásokkal megy! Érdemes gondolkodtatóan kikapcsolódni náluk, főleg, ha még előadás előtt a hangulatos élő zongorista játékát is élveznéd!

Vavyan Fable – Mennyből a húsvét

Ha olvastad a Mennyből a csontváz című örökbecsűt, akkor ezt érteni és élvezni fogod! (Az előzmények kibogozásához nagy segítség, ha nem olvastad, akkor kényszeresen akarod majd fellapozni!).

Vavyan Fable könyveire még a Halkirálynős korszakában kattantam rá, elfeledve azt a figyelmeztetést, hogy “tömegközlekedve ne olvasd, mert nagyon furcsán fognak rád nézni”. Én meg lazán sétálva hazafelé még a suliból (ez úgy a nyolcvanas évek vége, még az özönvíz előtti időkből, nem sokkal a mohácsi vész után…), szóval az Örsön az aluljáróban a könyveket turkáltam, hátha lelek egy olyan Poirot, amit még nem olvastam.

És akkor a kezembe akadt a Halirálynő, gondoltam hazáig a buszon belekezdek, aztán majd hétvégére kiderül, hogy érdemes volt-e a zsebpénzemet rááldozni. Igaza volt az írónőnek: úgy 40 perc alatt, míg a városszéli csigajárattal eljutottam a lakótelep széléig már annyian néztek tök bolondnak, hogy szinte körben álltak… igen, hangosan röhögtem a buszon, és észre sem vettem, mert annyira rázott a röhögés. Nem zavart a tömeg, az állóhely (mert leülni a heringjáraton nem lehetett, nem volt hova a kényelmes olvasáshoz), és nagyjából kizárva lett azonnal a külvilág. Másnap éjjelre a könyv már másodszor kezdődött újra a kezemben… valahogy innen a szerelmetes kapcsolatom, az összes művét olvastam, ki nem hagynám. (Ha állati szar kedvem van, akkor a legjobb depi ellen: A pepita macska! receptre lehetne írni! Sírva röhögős!).

De vissza a húsvéti ünnepkörhöz, ismét Imogen házában vagyunk, ahogy az előző kötetben karácsonykor is így történt. Főhőseink kicsit megszaporodtak, de Téltata a húsvéti nyuszit helyettesítendő megérkezik, mert az időjárás hiába a klímakatasztrófa és a globális felmelegedés, valahogy nem talált magára, és havat meg jeget tojt a nyuszi erre a különös-bolondos húsvétra.

Kedvencem Aetna, aki még a karácsonykor habarodott bele a szexbabás jópasi Rosco-ba, aki zsaru lévén most éppen kámfort játszik, és a tök nem tudja merre jár. Aetna éppen a “ha előkerül tuti kinyírom” stációnál tart, így mikor London-nal, a másik kopó haverral befutnak, akkor hosszas bújkálásra kényszerül a hősszerelmes, míg igazbarátja megpuhítja a kedvest.

Aetna nem egyedül érkezett a családi ünneplésre, itt van Geneva (Menopauzás) drága anyukája is, aki folyamatosan klimaxolva próbál lépést tartani az eseményekkel. Olivo, ki Aetna ikertesója, így Geneva másik gyermeke nagy szarban van éppen, mert befut Vahina (Nagy Puszi…) és annak kamasz lánya Mina, nem is akárhogyan: halottaskocsit happolnak el, mert állatira szaladhatnékjuk van, úgy az életük a tét.
Vahina már karácsonykor is kiérdemelte a díszes kompánia utálatát, megdolgozott érte, de nem eléggé, most az ismétlésre szavaz és nem mellesleg Olivo-ra. Jön, lát, és behazudja, hogy a mamlasztól terhes, és ezért alanyi jogon jár neki a családi hozzátartozás érzése.
Mina születése sem volt már egyszerű, mert Vahina önzése a spermabankig repítette, ahonnan vásárolva a cuccot a gyermek megfogant, megszületett, cseperedett, majd a legújabb divathóbort okán Vahina felkutatta a biológiai apát, hogy akkor tán tejelne a kölyök után. Erre rácsellózott rendesen, mert a fater erősen a helyi maffia főnöke, aki utasításba adta a fogdmegjeinek, hogy a csajt nyírják ki, a lányát meg ezüsttálcán kéri a hajlékába. Némi fegyverropogással adott nyomatékot kérésének, így a csonka család menekülőre fogta, és hova máshova vágyhatott volna a húsvéti hózivatarban, mint Imogen biztonságot nyújtó Kupacvég településen lévő házába.

Valdus (Geneva tesója) és annak Amly nője is a családi fészekben húsvétol, minden kitalált betegségével és óvatosságával együtt.

Nem hiányozhat Boston, az önkéntes életmentő, aki még karácsonykor szökött meg a diliházból, de jóviselkedése okán Aetna és Rosco magukhoz vették, így családtaggá vált. Rosco hiányában Aetna tartozékaként érkezik a feltámadást ünnepelni.

A falu egyetlen panziójában is teltház van, mert Finalet (a család távoli rokona) férjhezmenni készül, kiszemeltje Rolex Philip (gúnynevén Álmos Philip), aki éppen legénybúcsún vesz részt, rendkívül szolid módon. Midőn arája rájön, hogy ebből a történetből a szelíd és szolíd szó már rég kikopott, és kurvázik a jövendőbeli, bosszút esküszik, és a családi fészekbe eszi be magát pasit hajukrászva, akivel majd bosszúszexelhet. Sokminden sikerült már a szédült tyúk prototípusának, így halvány agyával fel nem foghatja, hogy miért is nem kell a jelenlévő férfiak közül senkinek.

Szóval eljövé a spéci kupacvégi húsvét, némi hóolvadással, előkerült Rosco-val, felzaklatott állatsimogatóval (ahol Philip állandóan betüskésedik, miközben nősülni készül, és némiképp gyilkolni, mert hogy-hogy nem pont ő a maffiafőnök “biztonsági menedzsere”, aki feladatként kapja Vahina és lányának likvidálását).

Imogen házának állandó lakói a már félig vagy teljesen holtak, köztük elsősorban imádott férje a néhai Uly bácsi, kinek szobrai még inkább erősítik nemcsak szellemi, hanem fizikai jelenlétét. A feltámadás közeledtével igényük a házban lebzselő szellemeknek is van az újratestesedésre, de kevés rá a lehetőség.

Minden jó, ha a vége jó? Annyira nem lesz jó mindenkinek, de hogy megtudd, ahhoz tutira el kell olvasnod, én baromira nem fogom elpofázni itt spoilerként a végét 😉

Nem fogod tudni letenni, az éjszaka és a nappal sem lesz akadály (monjduk a munka, és az autóvezetés időnként hátráltat, de ki lehet küszöbölni a lakás különböző pontjain való elbújással: ahova Te beférsz, oda befér veled a könyv is!)