Azt meséld el, Pista! – Örkény Színház

Örkény István áll-ül előttünk Mácsai Pál előadásában.

Elmeséli az életét, fanyar humorral, sok igazsággal.

A születésétől indulunk, de azért kapunk sok nevetéssel ízelítőt a patikus papa dorbézolásából, a nagypapa lóvéjának elégetésének művészetéből, amit Örkény apuka követett el. A név eredetéről se legyenek nagy illúzióink, nem olyan bonyolult a MÁV szárnyvonalának fontosságát megérteni.
Az iskolai magyar bukás nem kis derültséget okoz, de nyilván jogos volt, főleg, hogy írónak készült a gyerek.
Nem sokat vacakolt az ifjú író, miután vegyészmérnökként végzett ő biza megnősült, és a gyógyszerész apukának hála, olyan pöpec nászéjszakát rittyentett a Földközi-tengeren hajózva, hogy már szakadunk a röhögéstől. Pedig igaz, minden szava, ott nem volt olyan vicces a helyzet, és mégis így utólag Mácsai Pál előadásában azzá válik.
Az élet sodródott bele a második világháborúba, amit Örkény sem úszott meg, igaz, csak egy napon múlt, de rosszakarói gondoskodtak a frontra juttatásáról. A Don-kanyarból menekülve került hadifogságba, majd munkatáborba, ahonnan csak a háború után szabadult, de nem azonnal. Túlélte, megőrizte humorát, életkedvét, alkotókedvét, és mindent újra kellett kezdenie.
Itthon hol szeretett, hol megtűrt, hol tiltott lett az írásainak közlése.
Termelési riportjai Sztalinból (Sztálinváros, az épülő lakótelepeivel és gyáraival…), az ottani élmények híven tükrözik a háború útáni erőltetett szocialista fejlesztés minden korrajzát. Nem lelkesedésből, megélhetésből hozta a dicsőítő írásokat a sikeres városok gyors felépüléséről. Amiről pedig nem volt szabad írni, azt most elmesélte nekünk 🙂
’56-ban sem tudta, hogy mit vár el a rendszer, és a szerencsétlen véletlennek köszönhetően újra vonalra írta a nevét, minek következtében Aczél elvtárs hathatós közreműködésének eredményeképpen raktárosként folytathatta “karrierjét” a gyógyszergyárban. Felküzdötte ott magát a vegyészek közé, no nem kísérletezni, hanem érthető használati utasításokat fogalmazni.
Kevéssé ért rá a robotmeló és a napi hosszú ingázások után, de írt rendületlenül. Egyperceseket, mert arra volt ideje. 🙂
S hogy mit tesz a szerelem? Aki a Vígszínház dramaturgjába szeret bele, annak íróként jó esélyei vannak színpadra vitel ügyében is. Ekkor írja meg a nagysikerű Tóték és Macskajáték műveit, amik a mai napig több színház repertoárján hosszú évtizedek óta folyamatosan szerepelnek, nem véletlenül. (Igen, az Örkény Színházban is, a Tótékról ide kattintva olvashatsz, a Macskajátékról pedig ide kattintva.)
Élete végéig írt, nem adta fel, semmilyen súlyos betegség nem hátráltathatta igazán. Még a legdrámaibb helyzetekben sem hagyta el a humorérzéke, élni akarása.
Mácsai Pál ezen az estén ezer arcát mutatta meg az írónak, nem kellett hozzá nagy díszlet (egy karosszék pont elég volt), nem kellettek fényes jelmezek, csak egy színészre volt szükség, aki el tudta hitetni velünk, hogy “csak ülök és mesélek” stílusban Örkény István érkezett hozzánk a róla elnevezett színházba. Ha láttad, és nagyon tetszett, akkor elvileg elérhető hangoskönyv változatban is.

 

Szólj hozzá!