Menyasszonytánc – Budapesti Operettszínház

A két háború között, már a harmincas években valamikor Erdélyben Rózsi (Kékkovács Mara) és András (György-Rózsa Sándor – kedvenckedvenc!) esküvőjére érkezünk meg, de mielőtt a szerelmesek valóban egybekelhetnének, először Herskovics (Melis Gábor, a nagyszerű!) kocsmáros elmeséli nekünk ennek beteljesült szerelemnek a kalandos történetét.
Nemcsak a két főhősünk életének meghatározó eseményei vannak a színpadon, hanem a teljes falu népe előkerül, az akkori történelmi hangulattal kiegészítve.

Mivel Erdély akkor már Románia része lett, így a magyar, a román, a zsidó lakosok együttélésével indul a kocsmai jelenet. A zene és koreográfiák már megteremtik a hangulatot, a magyar srácok érkezése a román rendőrrel együtt hozzák a feszültséget. De jön a szombat, a kocsma is ünnepnapra záródik, így balhémentesen távozik mindenki.

Rózsinak szüksége van a házassághoz a papírjaira, ami be is fut az árvaházból, ahol felnőtt. Ebből derül ki, hogy ő biza hiába katolikus családban nőtt föl: zsidó lány, és Blum az apukája, aki a zsidó közösség elismert és megbecsült tagja. Blum már csak az emlékezetben él, nem úgy, mint Blumné (Felföldi Anikó), aki viszont az első döbbenete után rákap a pótmama szerepre, és magához veszi a lányt, akit a vallási problémák okán az utcára tesznek. A falu szája Majzikné (Oszvald Marika, az energiabomba!) hozza-viszi a híreket, kavarja a szálakat.

Andrást először csupán apja (Dézsy Szabó Gábor) cukkolja fel Rózsi ellen, majd a teljes katolikus tábor. A konfliktus nem kicsi, a szerelmesek érzéseik ellenére külön utakon folytatják: Rózsi Herskovics kocsmájában talál menedéket, mert Blumné baráti köre sem fogadja be, a hirtelen zsidóvá lett lányt, András pedig önként bevonul katonának a román seregbe bánatában. Kevésbé érzékeli, hogy abban a korban a magyarok a román seregben sokadrangúak, és úgy is bánnak velük. Mindeközben mellékszálakon is zajlik az élet: a kocsmában már régóta dolgozó Janka (Dobó Enikő) és az Amerikába vágyó zsidó zenész Dávid (Laki Péter) között is fellángol a szerelem. Fergeteges vasútállomási búcsúshow-t stolnak! Laki Péter tánctudása semmiben nem marad el a tánckartól, és olyat hangulatot varázsolnak, ahol már velük tombol a nézőtér is.

Ki nem hagynám Blumné és barátnői (Ullmann Zsuzsa, Papadimitriu Athina és Vásári Mónika szenzációs triója) férjekről szóló nótáját, amiben a Rabbi (Pálfalvy Attila) is velük ropja.
A valódi életet, és a konfliktusok megoldását ebben a világban a Rabbi és a Pap (Faragó András) kettőse mutatja meg. Nekik aztán semmi bajuk egymással, és híveiknek is ezt próbálják továbbadni, de nem könnyű a hosszú ideje fennálló ellentéteket lecsillapítani. Mert mit számít kinek mi a vallása, pont mindegy melyik istentiszteleten vesz részt, a különböző kultúrák találkozásából jó esetben Menyasszonytánc előadás és nem gyűlölet születik.

A katonaságtól András két társával hazáig szökik, egyenesen Rózsi karjaiba, aki Herskovicsnál bújtatja el. De hiába, mert mint rendesen, mindenhol van egy áruló, aki beköpi Jonelnek (Angler Balázs), aki a helyi rendőrséget vezeti, nem mellesleg gátlásaitól már rég megszabadult, így tök normálisnak tartja, hogy simán lelője a szökevényeket, de minimum a katonai rendészet kezére adja őket. Mindemellett Rózsiba szerelmes, így zsarolva a lányt simán ráugrana, de időben érkezik András apja, és kimenti a vakszerelmest. Végre megvilágosodik az öreg, de újabb csavar a történetben, hogy az árvaházban elcseszték az adminisztrációt, és Rózsi nem zsidó, hanem egy református pár gyermeke. Villámot szór a hírre az örömapa szeme helyből, de ez végre nem tart már soká.
Herskovics szájából hangzik el az igazi mondanivaló: tök jó lenne, ha mindenki kb két hétre zsidó lenne kicsit, jobban megértené, elfogadná, ha valaki másképpen él. És ez vonatkozik minden másra is, próbáld ki pár hétig, nem fog megártani!

A klezmer banda Fegya (Jávori Ferenc) vezetésével egész este óriási hangulatot teremt, kiegészülve az Operett zenekarával. A látvány, a koreográfia, a díszletek, a jelmezek mind-mind tökéletesek, a szereplők szívüket-lelküket odavarázsolják a színpadra. Több éve láttam utoljára, azóta más lett a szereposztás, de az érzés nem változott: Béres Attila rendezésében ezt még sokszor meg kéne nézni!

Szólj hozzá!