Izgass fel! – Hatszín Teátrum

34 évvel a brutális gyilkosság után a börtönben Nathan (az idősebb: Végh Péter, akiről itt derül ki, hogy nagyon tud énekelni… IS) készül a kegyelmi tárgyalására, mivel életfogytiglant kapott a még fiatal korában elkövetett bűnért. A bíróság képben nem, de hangban jelen van: Hegedűs D. Géza, Földes Eszter, Trill Zsolt, Alföldi Róbert közreműködésével fokozzák már az első pillanatoktól kezdve a feszültséget.
Nathannak egyetlen esélye van, ha elmondja a saját szemszögéből a történteket, de mindent, amit eddig nem mondott el.

Időutazunk 1924-be, ahol két egyetemista, kiugróan intelligens srác Nathan (Horváth Dániel) és Richard (Cseh Dávid Péter) mindennapjai tárulnak elénk. Már korán egyetemisták lesznek, zsenik, a korosztályuknál könnyebben tanulnak, és érnek el sikereket. Ez száll elsőként Richard fejébe, és szakad el fokozatosan a valóságtól. Nathan visszahúzódó, kapcsolatfüggő, így Richard úgy rángatja, hogy észre sem veszi az elején, hogy mibe keveredik bele egyre jobban, és mélyebben.

Kapcsolatuk egyoldalúsága olyan megállapodáshoz vezet, ami “elvileg” mindkettőjük akaratát érvényesíti, csak utólag, kívülről látszik, hogy mennyire nem. Mindketten másra vágynak, más izgatja fel őket: Richard akkor boldog és kerül elégedett állapotba (ideig-óráig), ha kilép a hétköznapi szabályok közül, és durván, sőt egyre durvábban áthágja azokat. Eleinte elég ehhez egy-egy apróbb csíny, majd jönnek a komolyabb bűncselekmények, és végül az ördögi terv. Ehhez már a saját pszichés problémái, felsőbbrendűségi érzése is hozzájárul, de szerelme nem tudjam megakadályozni, és eszébe sem jut a megoldás, hogy agyturkászra lenne szüksége örökszerelmének. Mert Nathannak viszont a vágya csupán Richard, mindegy milyen áron. Ebbe a mindegybe minden belefér, az is, hogy a bűnben társává válik.

Ugrálunk az idősíkokban, az idős Nathan is belép sokszor a képbe, jönnek a kérdések, és a végére kitisztul a kép. Hol hibáztak, mi történt valójában, hogy válhatott gyilkossá a két fiatal, akikre sikeres jövő várt volna a hosszú életfogytiglani börtönévek helyett. A tárgyalásig eljutva minden részlet tisztázódik és nem csak a cselekmény, hanem az érzelmek hullámvasútja, a szerelmi játszma is végkifejletéhez ér a végére egy utolsó csavarral.

A 34 éve elhangzott védőbeszéd, az indokok a halálbüntetés és az életfogytiglan közötti előnyök és hátrányok, a környezet és az akkori történelmi és személyes események következményei mind-mind azt a büntetést vetítik előre, ami nem az azonnali halál.

Nathan megbűnhődött akkori rossz döntéséért, hogy a kegyelmi tárgyalás a végén milyen döntésre jut, azt nézzétek meg a Hatszínben. Érdemes.

Fiatal alkotócsapat, óriási lelkesedés, rengeteg munka van ebben az előadásban, és minden perce megérte! Tehetségesek, zseniális a történet vezetése, csodásan szólnak a dalok – külön taps Felszegi Dalmának, aki ott élőben zenél.

Edzett kamaszok is nyugodtan megnézhetik, egyébként 18+-os, bár egyetlen olyan durva jelenet sincs benne, amit 15-16 évesek ne láthatnának. A történet viszont megráz, és rázzon is, látni kell, főleg ha kamaszodsz, fiatal felnőtt vagy, gyerekre vágysz (hogy ne baszd el a nevelést, ha lehet…), ha már van gyereked, ha kamaszaid vannak, ha már kirepültek, ha csak visszanéznél az időben… kihagytam valakit? 😀

Pányik Tamás rendezte, de nem csak rendezte, hanem fordítótársa volt Cseh Dávid Péternek, aki nem csak színészként volt nagyon aktív az alkotófolyamatban.
Nagyszerű előadást lett, még sok ilyet kívánok Nekik és Nekünk nézőknek!

Szólj hozzá!