Fehér nyuszi, vörös nyuszi – Átrium Színház

Amíg lehet.
Ősbemutató itthon, pedig a világban már 9 éve folyamatosan játszák. Az író iráni, és nincs könnyű helyzetben, mégis egy olyan lelket megrángató és mégis színpadra való, kísérleti és nagyon fontos előadást készített, ami még sok-sok évig nem fog lekerülni a világ színpadairól. Minden színész csak életében egyszer játszhatja el. Nem véletlenül.
Alföldi Róbert vállalta el az első előadást, fogalma sem volt mit. Feltétlen bizalommal állt neki a feladatnak. Két nappal az előadás előtt kapott egy listát a szerző instrukcióival, de a szövegről fogalma sem volt, azt már csak a színpadon kapta kézbe, és lendültünk bele a történetbe. Ha most a pici-aranyos nyuszikák mesevilágát várod, akkor szólok, hogy ez egy FELNŐTTEKNEK szóló előadás, egyetlen gyerek sem fogja ezt érteni-érezni, pláne a kicsik, így ne tévesszen meg a címe.
Az eleje viszonylag vidáman indulna (ha előtte nem hangzana el az információ a megvont tao támogatás és a nulla forintot nyert pályázat kombinációjában), de már az elején elmondja Robi, hogy ez nem egy vidám darab, bár még ő sem tudja mi vár ránk.
Spoiler nélkül: interaktív előadás, bátor nézőkből válnak nyuszik, és szerencsések vagyunk, mert az átlagos előadásokhoz képest, amit sima színészek játszanak, nekünk a színész-rendező jutott, az előadás elején (nyuszi-medve páros) már rá is kap az ízére, nem lesz itt gond, és feltámad benne a rendezői énje. Vicces a jelenet rendezése, a mondanivalója viszont ennél sokkal mélyebb. A strucc kevéssé sikerült, pont látszott, hogy mindent bevállal, de ez túlmutatott a komfortzónáján. Váltakozik a nyuszi története az író, Nassim Soleimanpour életével, sok-sok körülménnyel, adattal, amik először soknak, mellékesnek tűnnek, majd egyre inkább kirajzolódik, hogy nagyon is fontosak a történet így lesz kerek. Alföldi Robi kilép picit a szerepéből, és saját iráni éléményeiből is kapunk néhány percet, nem mellékes tanulságokkal, a 20 éves sztorinak mai napig van tanulsága, sőt most van igazán helye és ideje ebben a megbolondult világban. Már az előadás elején a “véletlen” a barátunk (ez a “véletlen” nevű fogalom még visszatér néhányszor az este folyamán teljesen váratlanul), és a patkányírtó áthallása valahogy mindenkit eltalál, Robi újra beszól, és igaza van, de nem erről szól az este. A véletlen még a jegyzetelő vörös nyuszinál is előkerül, de már meg sem lepődünk, így kerek az előadás.
Ahogy a nyuszikísérlet kibontakozik, úgy egyre inkább süppedve a székbe azt érzem, itt biza emberkísérlet lesz a végére. Nem is akármilyen lélektani hadművelet, de hogy ennyire fájjon, az eszembe sem jutott volna. Már nem nevetünk, a komoly pillanatokban halkul az előadás, egészen a végéig, már a levegővételt is kétszer meggondolom, mert nem lehet úgy vége, amit előre vetít. Pedig úgy lett vége, sőt megcsavarva, a nézőket teljes bizonytalanságban hagyva. Vihetjük haza a kétségeinket, aggódásunkat, szívünket meg kiskanállal lapátoljuk össze.
Lassan hömpölyög a tömeg kifelé, még akkor is, ha a teljes személyzet azon igyekszik, hogy végre kijussunk. Az előtér még nem akar kiürülni, senki sem hiszi el, hogy így lett vége. A kabát megszerzése után kicsit éledezve a bejáratnál még van egy újabb pofon, ott áll a villogó mentő. Az előadás vége és ez a látvány csupán azt eremdényezi, hogy visszafordulva a büfében veszek még egy vizet, és próbálok állva maradni.
A nézők egy része még az utcán vár, mert biztosan akarja tudni az ésszel logikus végkifejletet.
Nekem a nagykamaszom szavai járnak a fejemben: “Anya, ne legyél már paramami, használd a logikád és a józan paraszti eszedet, holnap is van előadása!”
Csodálatos előadás volt, megrendítő és mégis élvezhető történettel, a meglepetés erejét maximálisan kihasználva (nem csak a nézőket sokkolta az író, de a színész  – Alföldi Róbert sem számított erre a végkifejletre) a másfél óra helyett elröpült 2,5 óra úgy, hogy észre sem vettük az idő rohanását.
Zseniális kezdet a folytatáshoz, egy hónap múlva Hernádi Judit következik, a történet már nem fog ekkorát ütni, mint először, hiszen pontosan tudja a közönség, aki már nem először megy, hogy mit fog látni, de biztosan más lesz az előadás, hiszen a művésznő sem ismeri a történetet.
Alföldi Róbert eddig is kedvencek között volt, ma ezt maximálisan megerősítette.

Szólj hozzá!