Liliom – Carousel – Budapesti Operettszínház

Akarsz bőgni: menj és menni fog! 3 óra 10 perc egy hosszú szünettel. Mondanám, hogy a búvalbaszott fajta zenés műfaj, de ennél azért sokkal több.

Az utolsó fél órácska Liliom és az ő haldoklása, meg annak következményei, tényleg nem vidám, így most szólok, mert mániám lett: NEM gyerekeknek szóló előadás, még akkor sem, ha a kedvencek játszanak benne.

A történet a klasszikus Liliom Molnár Ferenctől. A címszerepben ebben a mai premier előadásban ezt Dolhai Attila szenvedte, erőszakoskodta végig, és ő volt az egyik, aki leénekelte a csillárt is a színházban. Beleszeret, a tök tudja miért a körhintán tapizás közben Julie (Vágó Zsuzsi), akinek mindeközben egy szál mosoly nem látszik az arcán, de ő biza szerelmes, még akkor is, ha a problémarendezés módját Liliom az öklében látja, így asszonyát is rendre megfegyelmezi, ahogy az ő értékrendjében kell. És mielőtt Julie visszakézből szájbaverné a léhűtő, élősködő, lógóst, előtte még ügyesen összehoz egy babát is vele.
Julie barátnője Carrie (Peller Anna, végre ő is klassz, nagy ívű dalokat kapott) sokkal hétköznapibb, és normálisabb életet él, simán beleszeret a segédhalász Enoch Snow-ba (Bálint Ádám), akinek három fontos tulajdonságára mutat rá az előadás: zsidó, naív és feje búbjától a talpáig a becsület bajnoka. Össze is jönnek, bár némiképpen 1x azért bekavar Liliom bűnöző haverja Jigger (Szabó P. Szilveszter), aki csellel kiveti a hálóját Carrie formás seggére, de van annyira vagány a csaj, hogy helyből visszasírja magát Enoch-hoz. Az előadás Netti (Nádasi Veronika, és ha már ő, akkor kiengedi a hangját rendesen, és feldobja ezzel az álmosító esténket) fogadójában (kocsmájában?) és annak környékén a tengerparti kikötőben játszódik.
Ott fut zátonyra Liliom életének hajója, amikor Jigger ötletére elindulnak kirabolni Bascombe (Dézsy Szabó Gábor) urat, aki havonta 1x 4000 pénzzel lófrál a tengerparton éjszaka egyedül, támadhatóan. Kevés agyuk nem fogja fel, hogy az öreg nemcsak zsidó és pénzes, de meg tudja védeni magát, ennek rövid következményeként Jiggert simán lelövi, mire befutnak a már riasztott rendőrök. Persze már előtte is felfigyelnek erre a két jómadárra, és a rendőrfőnök (Jordán Tamás) vezetésével később az égi rendőrségen jól meg is faggatják Liliomot. De vissza a földre, szóval Liliom értelmezésében a “nemsikerültbalhé” megoldása a harakiri, így haldokolva előbb az égbe jut, majd egy-két dallal később visszaszenvedi magát a jelenmúltba, ahol látványosan Julie karjaiban bevégeztetik földi pályafutása. Még az égi jelenetben be kell vállalnia 16 év tisztítótüzet, majd visszakúszni a földi létbe özvegy ex asszonyához, és saját, akkor már 16 éves lányához, ami remek ötlet, mert hamar kihajítják. Mindeközben két tenyerét összeüti és felállva tapsol a színház új dirije és baletthelyettese, mert 3 évfolyamról válogatott fiatal tehetséges balett-táncosok ropják el a gyermek növekedését. Értem én, csak lassan elalszom rajta, de majd jól megszokjuk, hogy unalmasan hosszan áriáznak 3 órán át, és a musical tánckar mellett (majd később gondolom helyett) az operett színpadán balettet kell nézni. (nem kötelező, tudom, lehet otthon is maradni, és még van néhány túlélő magán-független színház is az estékre…).
Az előadás végig feszegeti a nőt megütni szabad-e kérdéskört, és ennek folyományaként a vissza kell-e ütni, de minimum kidobni-feljelenteni esetet. Nincs rá válasz, legalábbis a történet szerint a hősszerelmes Julie inkább tűr, mert szereti Liliomot, és gyereket akar tőle, ezért számára ez is tök természetesen benyelhető szitu. Sokat levont az este értékéből, hogy az én gondolataim (helyből visszakézből leütni az erőszakos pasit) fel sem merült, mert ugye hogy jön ahhoz egy férfi, vagy bárki, hogy egy nőt megüssön. Valódi pasi ilyet nem tesz, eszébe sem jut, csak a gyávaféregizomagy, abból meg egyre sincs senkinek szüksége. Na jó, ezen felhúztam magam, tök feleslegesen, ha ez a bárgyú szerelmi szál van, akkor ez van.

Ami viszont kiemelkedően tökéletes volt az a látvány, amit néhol túltoltak, konkrétan a második felvonás elején, amikor percekig a zenekar andalítójára ásítoztunk, és néztük a látványnak nem utolsó, de már sokadik felhőátvonulást. (nem volt idő a szünetben a díszleteket átrendezni??? mert előadás közben értem, de akkor????).
A csoportos dalok, és hozzá a koreográfiák rántottak ki a totális depressziós hangulatból, azokat igen látványosan profi módon tette színpadra Béres Attila rendező, Duda Éva koreográfussal párban.
Kihúzott a “menjünkadunánakdeazonnal” hangulatból Peller Anna és Bálint Ádám kettőse, bármikor is a színpadra érkeztek, különösen a második rész végén, a +16 évvel később jelenetben, amikor a csúcsgazdag agyhalott házaspár + 9 gyermeke beszélgetésébe csöppentünk.

Ha eret nem is kell vágni a végén, de szomorú, hosszú és vontatott történet, taps is volt, mondjuk nem örjöngő, de ez már a szünet környékén várható volt. A premier viszont celeb/színészsimogatónak is beillett, mert a színház éppen nem szereplő sztárjai (MÁZS, Laki Péter, Kocsis Dini stb.) is a nézők között voltak.
Sokat elmond az estéről, hogy majdnem minden sorban megfogyatkozott szünet utánra a pótszékes teltház, pont előttem is két szék az már üresen maradt.

Egyszernézős, lelkizősnek szép előadás kedvencekkel.

Szólj hozzá!