Liliomfi – Madách Színház

Az utóbbi évekből az igazi, az eredeti, az igazán visszahozott, múltidézően szórakoztató színházi előadás a Liliomfi. Zenés, vidám, humoros, tele tehetséges és végre lelkes színészekkel!

A klasszikus filmet Darvas Ivánnal még az is ismeri, ha más nem hallomásból, aki sosem látta. Én még valamikor gyerekkoromban el nem kerülhettem, de sok emlékem nem volt róla, ami kicsit sem zavart, mert az előadás fergetegesen pörgős menetében esély nem lett volna bármivel összehasonlítani, mert nem hasonlít semmire, “csak” egy vidám kikapcsolódásra az első pillanattól az utolsóig.

Szellemfi (Magyar Attila, a mázli szereposztásban) és színtársulata Keszthelyre érkezik, köztük Liliomfival (Nagy Sándor, végre az ő szerepében, nagyon elemében), aki duplán is hátrányos helyzetű: egyrészt nagybátyja (Szerednyei Béla, aki újra a régi, 90-es években elhagyott, és most meglelt formáját hozzá végre-végre) haza akarja hívni Cinkotára, mert nősülnie kell, másrészt fülig beleszeret Mariskába (Jenes Kitti, de jó hogy itt van, és épp nem a Nagymező utcában) Keszthely legszebb és legjobb torkú színész palántájába. Van némi probléma, mert Mariska dadája (Dobos Judit, akin már akkor kacagunk, mikor begurul a színpadra) is Liliomfira vágyik, rá viszont inkább senki, de ez a legkevésbé sem zavarja. Szellemfi csajozni vágyik csupán, és a Shakespeare koppintásaival világhírnévre törne, de konkrétan csak Rómeó megformálásában próbál jeleskedni több-kevesebb sikerrel. Elviszi előle a show-t Liliomfi, aki Júlia dadájaként lemossa a színpadról a kissé senior Rómeót. Időnként belibben a nagybácsi (Szilvai) exneje (Ladinek Judit), ki már hulla, és fixen fekszik, de mégsem bír, mert jön, kísért és közbeszól, mit szól, énekel! És milyen jól teszi 😀
Lányszöktetés a megoldás, mert Mariskáért is eljön a gyámja, aki hogy, hogy nem éppen az a Szilvai Tódor, aki nagybátyja Liliomfinak. A félreértések, és bonyodalmak itt kezdenek fokozódni, mert a lányt is vinné haza, Cinkotára, mert neki meg sürgősen férjhez kell mennie. Nyilván az előadás kezdetéhez képest laza 3 óra múlva derül majd ki a fiatal szerelmespárnak, hogy őket az öreg is egymásnak szánta, de addig még belibbenünk a Balaton parti fogadóba, ahol Kányai (Barabás Kiss Zoltán) fogadós küzd a szerelmes pincérével, Gyurival (Berényi Dávid) és a saját lányával, Erzsivel (Tóth Angelika). A mellékszálon a két fiatal is persze szerelmes egymásba, de a drága papa inkább a pénzre hajt, így a gazdag pesti fogadós fiát, ifj. Schwartz-ot (Serbán Attila, a tiroli sztár ma este!) nézte ki magának. Annyira nézte, hogy még sosem látta, így a két lókötő színészünk, Liliomfi és Szellemfi sikeresen kipasszolja a papa szívéből a jódlivilágbajnokság győztesét, és gyorsan férjhez adja a lányát a csóró pincér Gyurihoz. Van némi álca és leplezés, így a vége felé Mariska már szentül hiszi, hogy Liliomfi mégsem őt akarja, de nyilván nem lenne happ-end, ha nem derülne ki gyorsan, hogy de, mégis.

Az előadás tele van zenével, jó zenével, csupa jóhangú színésszel, látványos koreográfiákkal, és annyi humorral, geggel, hogy néha áll az előadás, annyira tombolunk, mint közönség. Hullámzóan, de ránktör az “aztakurva!” érzés, és nem lehet visszatartani a röhögőgörcsöket.

Ezt a előadást minden depresszió ellen receptre kellene írni: semmi extra, csak a pihentető nevetés, de abból évekre elég dózissal.

Szente Vajk rendezésében a színház repertoárjának legjobb darabja lett.

Szólj hozzá!