Macskajáték – Örkény Színház

Nyugdíjas estére készültünk, aztán jól meglepődve egy nem poros, nem nyugdíjas előadásra csodálkoztunk rá.

Orbánné (Pogány Judit) “beszélgetése” a nővérével Gizussal (Molnár Piroska) úgy a fiatalkoruk kezdetétől – Léta a helyszín, ahonnan indulunk, egészen napjainkig (az ott valahol a díszlet alapján az ötvenes évek lehet).
A két óriás színésznő megmutat mindent, beszélgetésük egy másodpercig sem unalmas, sőt. Ezek persze kisebb részben telefonsbeszélgetések, nagyobb részben levelezések. Szeretnek, féltékenyek, utálnak és némiképpen elcseszett életükön próbálnak túllépni és túlélni.
Orbánné itthon, a magyar valóságban, Gizus pedig a német jólétben, de rendkívül magányosan a fiára szorulva rokkantan.
Orbánné mozgalmas élete tárul elénk, állandó rajongásig szeretett Csermlényi Viktora (Jordán Tamás, a csajok között A FÉRFI, akiért képesek ölre menni) tölti be lánykora óta az életét, még a házasságának időszakában is jelen van a második helyen szeretve.
A legcukibb mellékszereplő a szomszéd Egérke (Kerekes Éva csodálatos alakításában), akit Orbánné felkarol, és még egy kis macskás humort is csempésznek a szürke hétköznapokba. Orbánné lánya (Bíró Kriszta) annyira függetlensikeres, hogy észre sem veszi az anyját, még a férje (Vajda Milán) is többet próbálkozik, bár rajta is csak az “essünk már túl a vasárnapon” érzést látni.
Egyszercsak befut Paula (Csomós Mari), aki Orbánné régi barátnője, ki a férjével együtt a háború idején az óvóhelyen segített nekik, így különleges helye van az életben, ki is használja rendesen, sőt még az exoperafenomén Csermlényit is lecsapja a hűséges régi barátnő kezéről. A dalos pacsirta azért már nem akkora főnyeremény így megöregedve, de még mindig vadulnak rá a 60+-os korosztályból. Igyekszem érteni a szöveget, de nyilván a színésznő életkorához képest még jól mozog, de az artikulációban már akadályozza sok minden, mint ahogy az életben is ebben a korban.
A második felvonás nagy meglepetése, hogy az erősen nyugger Csermlényi még a kedvesmamával lakik, aki már 100+-os ezek szerint, és jön is Békés Itala, a kedves, de végtelenül határozottan házsártos mama szerepében, és megnyílik a föld, könnybe lábad a szem, annyira, de annyira jó őt újra színpadon látni (ezer éve nem volt hozzá szerencsém).
Odáig fajul a két főszereplő levelezése, hogy megöregedésük alkalmából belátják, hogy egymás legnagyobb támaszai mégis ők, a tesók, így Gizus egy merész húzással hazatér, és a szerencsés húga visszakapja az életkedvét (na nem túl happy, de legalább már az öngyilok gondolatok már kerülik). A terv: felújítani Létán a helyben már lepusztult szülői házat, és békésen, öregesen ott éldegélni.
Van ez a verzió, amikor már nem kell a tejcsarnokban állandóan ordítva veszekedni, pasikat hajkurászni, kérdés, hogy méltósággal is meg lehet-e öregedni, meddig tartanak a kalandok az életben.
Mácsai Pál rendezése, olyan szereplő gárdával, amit minden alkalommal meg kellene nézni, mert így ők együtt pazar előadást hoztak létre.

“Macskajáték – Örkény Színház” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!