Hónap: 2018 december

Tökéletlenek – Centrál Színház

Szerző:

Claire (Pokorny Lia) minden reggel úgy ébred, hogy gőze sincs ki ő valójában, és eddig mi történt vele. Nem kattant, “csupán” amnéziás. Menetrend szerint érkezik Richard (Schmied Zoltán) a férje, hogy elsorolja neki mindig ugyanazt. Kenny (Rada Bálint) a fia kicsit sem hétköznapi: utál mindent, és masszív drogos. Egyik reggel a szokásos műsor után előkerül egy sánta rossszarcú fickó (Rudolf Péter), aki nem elég, hogy beszédhibás, még nagy meggyőző erővel is rendelkezik, így Claire elhiszi, hogy vele kell menekülnie a férje elől. Gertie (Nagy-Kálózy Eszter) házába rohannak, aki Claire anyja, de a hideg rázza a sántától. Első körben Claire tesójának hazudja magát, de nemsokára kiderül, hogy az ex börtöntöltelék férj, aki nemrég “szabadult” – oké, szökött – és éppen Kanadába tart új nőjével – Heidivel (Botos Éva), aki elsőre rendőrnek néz ki, csak később vallja be, hogy ő biza a mosogató szakember a sitten. Milet (Vári-Kovács Péter) csupán azért keveredik bábjával együtt a sztoriba, mert hozzá volt bilincselve a szökevény haverja, akiről ezen a ponton már tudjuk, hogy ő Philip. Menet közben beéri őket Richard és Kenny, még Heidi sem tudja őket feltartani. A mama sem százas, sőt, ő egy agyvérzés miatt afáziás, így a beszéd erős kihívás, egy-egy szót is alig lehet érteni abból, amit mondani próbál, márpedig próbál ő folyamatosan. Claire régi gyerekkori emlékei a szülői házban kezdenek bekúszni az elméjébe, így tisztul a kép, hogy végül is ki-kicsoda valójában.
A történet végére persze mindenki megleli a hozzá tartozó bolondot, és mi is szabadulunk laza 2 órácska után.
Igen, szabadulunk, mert a fekete komédiából baromira hiányzott a komédia. Viszont a szereposztás tökéletes, így elronthatatlan lett az előadás, hiszen Pokorny Lia – Rudolf Péter – Schmied Zoltán – Rada Bálint hibátlanok, minden szereplő tökéletesen azonos a saját tökéletlenségével.
Szikszai Rémusz rendezte, ötletes díszletekkel, időnként bealvósra, de aztán felpörögnek az események a legvégére. Ha mások probémái viccesek, akkor nevetni is fogsz, de egy beszédhibás, vagy amnéziás szereplő önmagában még nem nevetséges, és nem humoros. Legalábbis nekem. Még kap egy esélyt a darab úgy 3 hét múlva újranézősen, hátha találok benne humorforrást, ha nem, az sem gáz, mert szeretemszínészek játszanak jól és jót a szeretemszínházban.

UPDATE: másodszor nézősen kamasszal: Csipi-csupi a legjobb szereplő (Milet bábja), az egyetlen legőszintébb lakója ennek a diliháznak. Az előadás már pörgősebb, és a humor része is előkerült, kellett néhány este a bemutató óta. Szerintem megyünk még 😀

10 – Radnóti Színház

Szerző:

A 10 parancsolat adja a kerettörténetet ehhez az előadáshoz. A színpad szélén a két zenész élőben, és időnként Sodró Eliza és Lovas Rozi a színpadon zenélnek. Minden jelenetet egyházi újragondolt zene választ el, mindig feldobja egy előadás hangulatát, ha élőben ott énekelnek a színészek és játszanak a zenészek.
Ebben a darabban a Radnóti Színház krémje fent van a színpadon, és nem okoznak csalódást.
A Remény lakótelepről indul mind a 10 szereplő története, de az események nem időrendben követik egymást, hanem krimi szerűen a szereplők saját életén át válik egyre tisztábbá és ugyanakkor bonyolultabbá a sztori.
Elsőként Vilmányi Benett formálja meg a kisegítő suliba beadott fiatal srácot, aki egy autószerelő műhelyben segédként megismerkedik egy fura már büntetett előéletű, de nagy csajozós (László Zsolt) kollégával, aki ráveszi, hogy próbálja ki a játékgépezést. Meggyőzhető a nagy mamlasz, mert anyukája 10 év után előkerülve beköltözik hozzá, élete utolsó szakaszában nem akar egyedül lenni, és nem akar egyedül meghalni. A gyereke jólelkű és mindent megtesz érte, még a játékgépezést is miatta folytatja. Az csak jóval később derül ki, már a testvére (Sodró Eliza) történetéből, hogy milyen is volt a gyerekkoruk, az pedig hogy mi történt a szüleikkel (Schneider Zoltán és Tóth Ildikó) csak a legvégére. A kocsmában, ahol a játékgépezés folyik kapcsolódunk rá a plasztikafüggő testképzavaros dolgozó történetére (Pál András), aki a gyerekkori csúfolódós traumák után a sebész kése alatt érzi magát újra szépnek. Viszont a lelke sosem gyógyul be teljesen, így beleszeret egy leharcolt utcalányba (Martinovics Dorina). Az ő utcára kerülése, és kurvának állása sem egy mindennapi történet, de a helyi lakótelepen élők között ez nem egy kirívó eset. Menekülne a romlott életéből, és panaszaival a helyi kórház ügyeletes orvosához (Kováts Adél) fordul a lány, aki folyamatosan kezeli, de a saját élete sincs rendben, így a betegét nem tudja megmenteni. Már idejekorán vacakul választott férjet magának (László Zsolt – igen, itt kapcsolódunk rá, majd körbe-körbe mindenkivel összekapcsolódik az egész történet), majd folyamatosan a saját karrierje lett fontosabb, mint a családja. Mire megtalálja elveszett fiát (Márfi Márk), addigra már régen késő. Róka viszont nem kicsi szerepet játszott az utcalány, és a autószerelő segéd hugának életében. A plasztikai sebész legújabb felesége (Lovas Rozi) ezzel a házassággal próbál kitörni a lakótelep folytogató fogságából, és mindenhol a valódi szerelmet keresi, amit nem egyszer meg is talál, ha nem is a legjobb választásokkal. Az eltévelyedett pap, majd börtöntöltelék újra a sittre kerül, ha most éppen nem is érdemelte meg teljesen, de korábban már maximálisan rászolgált. Az már a történet elején kiderül, hogy az egyház bármit megbocsát, csupán azt az egyet nem, ha a kasszából lopják meg őket. Ettől még egy gyilkosság is enyhébb megítélés alá tartozik. A lakótelepi átok nem ereszt, a végsőkig kitart, és mindegyikük életét a pokol felé tereli generációkon át.
Minden szereplő a 10 parancsolat egy-egy szabályát próbálná betartani, de esélye sincs rá.
A történet kibontakozása zseniális, izgalmas egész végig, egy pillanatra sem engedi el a néző figyelmét, folyamatosan mozgásban van a színpad, amit a speciális technika (kamerák, kivetítők) tesz még izgalmasabbá. Látványos, lenyűgöző, hatalmas színészi játékokkal tarkított előadás.
Megérdemelte az egész csapat a vastapsot, az állva tomboló közönséget.
Székely Csaba történetét Sebestyén Aba álmodta színpadra, és a Radnóti csodálatos színészei valósították meg. Felejthetetlen este, sok-sok megbeszélendő kérdéssel.

12 dühös ember – Átrium Színház

Szerző:

12 esküdt ül össze, egy felújítás alatt álló raktárban, hogy döntést hozzon egy még kamasz gyerek felett, hogy bűnös-e avagy sem. Ő ölte-e meg az apját, vagy sem. Minden bizonyíték ellene szól, és 11 esküdt is, és valahogy az ügyvéd is inkább az ügyész mellett áll, semmint mellette. Egyetlen esküdtnek merülnek fel kétségei, így 5 perc alatt nem lehet elítélni. Ezzel kezdődik a történet, ahol szembesítve vagyunk a különböző embertípusokkal. Tuti ül a nézőtéren mindegyikből, és vannak aha élmények, sőt nem is kevés van.
A legagresszívabb, legkitartóbb esküdt szerepében Mucsi Zoltán brillírozik, nem szeretnék ebben az állapotában vele még világosban sem összefutni, nemhogy sötétben az utcán. A legostobább esküdt szerepéért ezen az estén többen is versenyben vannak, de a pálmát a Brasch Bence által megformált idegengyűlölő-migránsozó esküdt viszi. Hihetetlen gyűlölettel fröcsög, és talán még jobban fáj, hogy ez az évtizedekkel ezelőtti történet hogyan tud ennyire maivá alakulni.
“Mi soha nem hallgattatnánk el a velünk egyet nem értőket”… és nem nevet senki, mert ezen már nem lehet… Debreczeny Csaba szájából hangzik el ez a mondat, de ugye senki sem hiszi már el.
Legfőképpen nem a Mihályfi Balázs alakította esküdt nem, aki kelet-európaiként már megélt egy másik rendszert, és a szabadság érzéséért költözött Amerikába, de itt is léteznek ugyanazok a figurák, mint a szülőföldjén, csak még nem kaptak diktátori hatalmat…
Nagy bűne a vádlottnak, hogy az alsó szomszéd és a szembe szomszéd is “látta és hallotta” a gyilkosságot, de azért a tények makacs dolgok, és lépésről lépésre derül ki, hogy nem mindenki van meggyőződve ugyanúgy a fiú bűnösségéről. A legkönnyebben az azonos élethelyzetből jövő esküdtek inognak meg a bűnösségben való hitükben, az idős tanúval együtt érző esküdt – Lugosi György minden porcikájában a láthatatlan szereplő – mondja ki először, hogy megváltoztatta a véleményét, majd a szintén szegény sorból érkezett Kovács Máté alakította srácból tör elő az igazságérzete. Alázza őt a migránsozó és a saját gyerekével súlyos konfliktusokat cipelő két esküdt, de a nagyon fiatal felnőtt magára talál, és bebizonyítja, hogy jogosak a felvetett kérdések, csak attól nem lesz senki bűnöző, hogy fiatal és bevándorlóként érkezett az országba. Ahhoz azért több kell.
Az esküdtek elnökeként Varga Ádám alkalmatlankodik tök hitelesen, vezetné ő az egybegyűltek brigádját, de nehezített pályán játszik.
Szerepel még az esküdtek között a kőbunkó, csak a meccsre hazaérni vágyó – mindegy meghal-e a vádlott vagy sem, bűnös-e vagy sem – esküdt Sütő András alakításában. Igen, az ilyeneket hajítják ki először a jobb társaságok, hogy húzzanak a francba, egy forintot nem ér a véleményük.
Szatory Dávid esküdtje egyetlen dologban biztos, a saját bizonytalanságában, így rábízni egy ítélő szerepét nagy merészség, konkrétan egy ember élete függ az esküdtektől, erre meg egy tojás felverését sem lehetne rábízni.
Mellette erős kontraszt a marketing-guru esküdt, Fehér Balázs Benő alakításában, akinek a hazugság nem bűn, csak egy eszköz céljai eléréséhez, mindezt olyan káromkodásokkal tarkítva, hogy ha ettől érezte valaki menőnek magát eddig, az többé ki sem nyitja a száját.
Lecső Péter csendes, mackó-esküdtje eltűnt a színen, pedig folyamatosan középen látszódott, de nyomot nem hagyott a történetben.
A vádlott egyre kevésbé volt bűnös, és persze az ismert sztori végére nem az esküdtek válnak alkalmatlanná a feladatra, hanem a vádlott lett ártatlan.
Császi Ádám rendező gondoskodott arról, hogy egy percre sem unatkoztunk a két felvonás alatt.

Búék – Aréna Mozi

Szerző:

Szilveszter este Alíz/Lizi (Szávai Viktória) hívja meg sokadszorra gyerekkori barátait ünnepelni. Kristóf (Mészáros Béla) érkezik a kajával elsőnek, apró szépséghibája a pasinak, hogy belezúgott a házigazdába, de annyira nyúl, hogy nem meri elmondani. Alíz együtt él az erősen hazudozó-kamaszodó 16 éves lányával, aki jobban bízik a házibarát Kristófban, mint a saját anyjában. Saci (Bata Éva) és Gabi (Hevér Gábor) házaspárként készülődnek a buliba, de már otthon áll a kés a levegőben, nem kis szerepet játszik ebben a “drágamama”, akire a gyerekeiket bízzák. Márk (Lengyel Tamás) a csapat régi tagja, éppen az aktuális csajával Fannival (Törőcsik Franciska) érkezik, aki simán besétálhatna a szomszéd lakásban tomboló korosztályának megfelelő fiatalos buliba is. De nem megy… még…
Utolsónak Alíz tesója Döme (Elek Ferenc) egyedül érkezik, pedig a csapat epedve várja, hogy bemutassa nemolyrégi párját, de az csak nem akar vele érkezni, némiképp betegségre hivatkozva menti ki magát.
Alapfeszkó van a társaságban, Gabi és Kristóf közöt kaja ügyben, és Gabi és Fanni között meg némi irígység és korosztályos hiszti is fellelhető. Alíz meggyőződése, hogy a mobiltelefonok tönkreteszik az emberi kapcsolatokat, így kísérletképpen, mekkora buli lesz az, úgysincs titkuk egymás előtt alapon kitalálja az új játékot: mindenki kiteszi a mobilját, és ami jön üzenet azt  felolvassa, az összes hívást pedig kihangosítva veszik fel.
Döme kezdésnek átveri Gabit, de ez még csak a halvány előjáték.
Sorra jönnek az üzenetek, a hívások és egyre jobban borul a szennyestartó… Alíz önértékelését dönti még inkább romba a lánya, aki nem pont őt hívja, hanem Kristófot, de lényegében mondanivalóját tekintve mindegy is. Márk és Gabi a féltékeny állatot mutatják elsőre, így Saci és Fanni kényszerül magyarázkodásra. Gabi szarban van, mert az éjszakai randiját valahogy fedezni kellene, így kitalálja vakon repülve, hogy Dömével telefont cserélnek a többiek tudta nélkül, így tán megúszhatja. Annyira nem fogja… mert Döme telefonja elszabadul, és legmélyebb privát titkai napvilágra kerülnek… Igen, Gabi kapja a nyakába, hogy csalja az asszonyt, nem is akárkivel… Döme már visszakozna, de Gabi nem hagyja, hiszen akkor az ő telefonjára érkezett üzenettel bukna le.
Márk már nyeregben érezné magát, de egy haver jóindulatú hívása dönti romba kapcsolatát, alapjaiban viszont főnőknője hívása rengeti meg, aki a trónörökös érkezéséről tájékoztatja… Fanni besokall, és némi fürdőszobai hiszti után távozik a szomszéd buliba.
Kristóf a végére csak bevallja, hogy beleesett Alízba, még akkor is, ha a csaj totál lelki rom, és nem is túl gerinces az exférjével, de mit sem számít ez egy hülyeszerelmesnek.
Saci és Gabi békíthetetlenek, de Gabi nem adja fel, és utoléri Sacit a film végére…
Döme megérzései sem csaltak, amikor a szerelmét nem hozta a buliba, na nem mintha ez a “szupercsapat” az érzékeny és befogadó közösséget mutatta volna egész este.
Goda Krisztina rendezte a filmet, pörgős, poénos, és kesze-kusza, de kigubancolható történetet álmodott vászonra. Többszörnézős lesz.

A fösvény – Pesti Magyar Színház

Szerző:

Harpagon (Haumann Péter) két gyermekével – Cléante (Haumann Máté) és Élise (Haumann Petra) real és színpadi családként próbál szót érteni, ez utóbbi helyen ez a legkevésbé sem megy. Ami nem csoda, mert a fiatalok az érzéseik, a papa meg a pénztárcája után rohan. Sőt, nem is a pénztárcája, az arannyal tömött elásott ládikája élete fő műve.
Mindeközben Élise egy szolgálónak állt srácba Valere (Pavletits Béla) szeret bele, míg Cléante belezúg a Mariane nevűbe (Móga Piroska). A fater cseppet sem örül ennek a hírnek, mert ő a lányát kimondottan a vén, viszont pöpecül gazdag Anselme úrnak (Rancsó Dezső) szánja, a szépséges, de szintén csóró Mariane meg Harpagonnak kell, és cseppet idegi alapra kerül, mikor kiderül, hogy a fia is pont erre a csajra tart igényt. Harpagon nem csak zsarnok, de valódi fösvény szarrágó, a saját gyerekei majd akkor kapnak lóvét, ha meghal, így nem kevéssé várják. Cléante bele is szalad egy kölcsönbe, amit felvesz, de mint kiderül a közvetítőkön keresztül: az uzsorás a saját apja.
Előkeveredik egy házasságközvetítő vagány csaj – Frosine (Soltész Bözse), aki még fel is hecceli Harpagont, hogy udvaroljon csak nyugodtan Mariane-nak, de várakozásával ellentétben az öregtől egy fityinget sem lát szolgálataiért.
Szünetben a szereplők névsorát olvasva erős a spoiler, hiszen a vége oda van írva, csak a vak nem látja, no meg a tömeg, aki a büfére vár az nem jut el a bejárat közelében felállított táblához.
Némi oxigén után visszajutunk a nézőtérre (full teltház, még a pótszékek pótszékén is ülnek), majd nekifutunk a második felvonásnak.
Tiszta és világos, hogy Harpagont egyetlen dolog mozgatja, az meg a pénz és az önzés antipatikus kombinációja. Így a lányának egyetlen legfőbb indokot tud felhozni a kötelező házasságra: annyira gazdag a pasi, hogy nem kell Harpagonnak hozományról gondoskodnia, amit normális esetben a csaj mellé kellene prezentálni. A fia boldogsága meg nem számít, amikor a sajátja előrébb való, még az sem zavarja, hogy választottja nemhogy nem szereti, de konkrétan némiképp undorodik tőle.
Végre előkerül Ansleme, aki tényleg nem fiatal, de legalább gazdag. Hirtelen megszaporodik az évtizeddel ezelőtt tengerbe halt családja, mert előkerül Valere, aki elveszett, de mégis élő apját leli fel benne, majd Mariane és annak jó édes anyja is hamar rájön, hogy ők sem vesztek a tengerge, és a fater kő gazdagon ott áll előttük. A családegyesítés után már csupán a két Harpagon kölyöknek kell beházasodni gazdagékhoz, Harpagon papa is visszakapja az ellopott kincses ládikáját, és kezdődhet újra a dínom-dánom.
La Fleche (Szatmári Attila) külön sztori a történetben, hozza a humor második körét, még az elején cseppet indokolatlanul dobja le a textilt, de megbocsátható, mert van mit nézni rajta, és nagyon röhögünk Harpagon szívatása közben.

Vidám vasárnap délután, mélyebb mondanivalót nem keresünk Moliére darabjában, rendezte: Lengyel Ferenc, és akiket még dícséret illet, de maximális, az az élő zenét produkáló fiatal zenekar, és a jelmez- és díszlettervező: Kovács Yvette Alida.

 

Illatszertár – Centrál Színház

Szerző:

Hammerschmidt úr (Kern András) az illatszertár vezetője pont a karácsonyi hajrában kezd rendkívül kötözködő hangulatba kerülni. Célpontja Asztalos úr (Simon Kornél – telitalálat, erre a szerepre!), aki meg nem érti, hogy miért mindig  ő van porondon, ha a lebaszásról van szó. Mindemellett Asztalos úr is a karácsonyra készül, már másfél éve levelezik az ismeretlen csajjal, akivel most már tutira összejön a randi a vasárnap délutáni hidegben. Keresztül is húzza a számítását, hogy legutolsó veszekedése a főnökkel olyan durvára sikerül, hogy megkapja a kilépő papírjait. Sipos úr (Cserna Antal – a tökéletesen zseniális humorbomba!) próbálja békíteni a feleket, de nincs sikere. Kádár úr (Vári-Kovács Péter) nem egy lelkizős fajta patikus segéd, viszont annál pofátlanabb. Nem csak Rátz kisasszonyt (Pálfi Kata) fűzi, de lóvéval próbálja sokadszorra lehúzni Balázs kisasszonyt (Pokorny Lia), aki nem ül fel újra neki, viszont halálosan megsértődik Asztalos úr minden szaván, mert Róza kisasszonynak hívja, még ha így is néz ki hivatalosan a neve, a Rózsikát sokkal jobban szereti.
Szóval: Asztalos röpül, nap végén pedig jön a megvilágosodás a magánnyomozó személyében, aki végre elárulja, hogy a névtelen levelek, amiket a főnök kapott valódiak, tényleg megcsalja az asszony, és tényleg az egyik alkalmazottjával. Aprócska szépséghiba, hogy nem Asztalos úr, hanem Kádár úr (a napraforgó nyaligép) a csábító. A legjobbkor érkezik Árpi (Szemenyei János – az este egyik fő poéngyárosa), aki főbelövésre készülő patikust megmenti. Bent is alszik az öreg egész hétvégén, stresszel is rendesen, hiába csábítja vissza Asztalos urat hétfő reggelre, a lelke nem tud megnyugodni. Kihajítja Kádár urat, mint azt a bizonyos macskát, és mire elrendezne mindent, addigra a szíve nem bírja tovább: mentőt kell hívni, és irány a kórház-szanatórium.
Az élet nem áll meg, nélküle Asztalos úr simán viszi az üzletet, új segéd érkezik Jancsi bá személyében (Papp János), akit Árpi nagy örömmel ugráltat.
Mindeközben Balázs kisasszony tök depis, mert levelező névtelen szerelme nem érkezett meg a randira vasárnap, és még az általa két éve utált Asztalos úr is visszatért a boltba, nem mellesleg a karácsonyi csúcsforgalom is pörgeti az üzletmenetet. A kasszánál Molnár kisasszony (Borbás Gabi) terelgeti nemcsak a vevőket, hanem az illatszertár belső kapcsolatait is, de nincs sikere.
Sipos úrnak  annál inkább, ő az első, aki megtudja, hogy Balázs kisasszony és Asztalos úr titokban, tudtuk nélkül egymással levelezve szerettek egymásba. Nem nagyon skizó a helyzet, mert a valóságban meg évek óta utálják egymást.
Hammerschmidt úr gyógyul, vissza is tér karácsony estére, de addigra a szálak kezdenek kisimulni: Asztalos úr is meghívást kap Balázs kisasszonytól az esti vacsira, hogy az ismeretlen levelező vőlegény ne unatkozzon. Itt már visítva röhögünk, de annyira finom úriember, hogy megpróbál nem beledögleni a szívszaggató szituációba. Sipos úr még megvallja, hogy az ő vezérhangyája volt, hogy valakit ki fog rúgni a főnök, hát gyors nyomozásba kezdett, hogy ne ő legyen a kiválasztott, így talált rá Kádár és a nagyságos asszony viszonyára.
A történet végére újra fellángol nyomozó kedve, most éppen Árpi (kinek felvitte a patikus a jó dolgát egy szinttel magasabbra) van a célpontjában.
Kern András humoros, de nincs mögötte lemaradva Cserna Antal Sipos úrja, és Simon Kornél alakította Asztalos úr sem. Pokorny Lia Balázs kisasszonyként verhetetlen, és viszik is végig az egész előadáson keresztül a humoros vígjátékot, keresztezve a drámaibb családi drámával, és végül mindenre a karácsonyi megbocsátás lesz a megoldás.

Közel 6 éve színpadon Puskás Tamás rendezése, és még mindig teltházzal dübörög, mert megérdemlik 🙂

Maya – Budapesti Operettszínház

Szerző:

Kezdjük a legvégével: a tapsrendben derül ki, hogy mi a megfiatalított szereposztásban láttuk a mai előadást, ez a második premier az első szereposztás után.

Dixi (Laki Péter) és Charlie (Gömöri András Máté) éppen Párizsban lumpolnak, ahol Charlie vadul beleszeret Madeline (Dancs Annamária) kisasszonyba. Ma simán a semmirekellő celebek közé sorolnánk, de ott úriasszonynak tartják, és ahogy kell, ki is tartják. Charlie-nak ez csak úgy sikerülhet, ha Dixi folyamatosan kölcsönöz neki, mert otthonról jövő anyagi forrásai cseppet elakadtak, nem kevésbé aggódó anyja az áthatolhatatlan sorompó, és levelekkel bombázza a fia legjobb barátját Dixi-t, hogy tegyen már valamit, robbantsa szét ezt a kezdődő románcot. Megszületik Dixi fejében a grandiózus ötlet, és kitalálja, azzal sok agyával, hogy csupán azt kell behazudni Charlie-nak, hogy Madeline Dixibe van belehabarodva. Az ötlet nagyon pöpec, ezen úgy húzza fel magát Charlie, mint ahogy kell, ezért fegyvert ránt, és és lelövi legjobb cimporáját egy cafka miatt. Innentől menekülni kell, de az ipari gyors sebességével, és ezidőben mi lenne a legjobb megoldás, mint az idegenlégió.

Ugrunk térben és időben, és a Berber bárban találjuk magunkat Észak-Afrikában, ahol Barbara (Gubik Petra) működteti a lebujt, legfőbb segítőjével Rudival (Kocsis Dénes), akik végre behozzák az előadásba a dögöt, a humort és a kőkemény vígjátékot. Barbara kacér, rátermett  csaj, aki pontosan kézben tartja a hely törzsközönségének igényeit a lehetőségeikkel. A vendégkör 99%-a a légió éppen lógós katonáiból áll össze. A sztárja a klubnak: Maya, aki ritkán érkezik, de annál vadabb, és szexibb táncával ad mattot a nézőközönségnek. Erre gerjed nem is kicsit az őrmester (Mészáros Árpád Zsolt), akit nem véletlenül neveznek Gorillának, kb. annyi agya is van, ráadásért meg nem jutott eszébe elmenni. No kiveti a szemét és a hálóját Mayára, aki elmondja a szokásos nemet, de ez a Gorilla nem csak hülye, még süket is. A hős megmentő Charlie lép közbe, és megsérti ezzel a felettesét, aki bosszúért kiállt, hozza a kis privát hadseregét Charlie ellen. Miután Maya beleszeret Charlie szemeibe, bátorságába, a pasi lelép a Párizs felé tartó hajóra Madeline vonzása miatt, de szívében azért viszi a Maya által adott élményt, és nem mellesleg viszi Maya lóvéját, amivel menekül.

Jön a megmentő Merimeaux (Csere László), aki ráveszi a dilinyós bandát, hogy szerződjenek vele, és világhíresek lesznek, mint Maya-Trió, van is rá jó esély, a menedszer tök lelkes, és nyer, viszi is mindhármat a világkörüli úton a világhírnév felé. Egy év után befut a vonatjuk Párizsba, ahol Maya alig várja, hogy a hűtlen Charlie nyomát fellelje. Nem kell sokat aggódnia miatta, mert Madeline pont az áthallásos szomszéd szállodai szoba lakója, és fülön csípheti Charlie hazugságát, amin kellőképpen bepöccen Maya, és bosszúra esküszik.

A szerződés megköttetik a párizsi előadásra, és téblábolva a backstage-ben összefut Maya Bambóaval a zenebohóccal (Földes Tamás), akivel egy mélyebb beszélgetés során derül ki, hogy a nevető bohóc álarca mögött vérző és érző szív dobog. A terv megszületik, Bambó bevállalja a hálátlan feladatot, hogy megleckéztessék Charlie-t.

Párizsban sakk-matt helyzetbe kerül Charlie, mert kideül, hogy annó Dixi nem halt meg, és hazudott is, nem csalta meg a Madeline kisasszonnyal, viszont miután Charlie lelépett, hát bizony mégiscsak megcsalta. Na ezt kellene elsikálni, és közben befut az előadás sztárja: Maya, akiért valóban benne van a tűz és a dög, az élet, és rajonganak érte a férfiak.

Charlie már régen észrevette, hogy mekkora bolond volt, és már kaparna-teperne Maya felé, de kőkemény sértődött falakba ütközik. Mindeközben Rudi és Barbara párizs Berber bárjának lesz világhírű sztárfellépője Maya, ahol ismét pofára ejti Charlie-t a művésznő.
Közben bepillantunk Feri pincér korai mindennapjaiba, mikoron is még Budapesten volt ő feddhetetlen alkalmazott, majd itt Rudi nemcsak felismeri, még a régi bizniszt is előhozza, már neki dolgozik.

A végére természetesen a szerelmespárok: Dixi és Madeline, Barbara és Rudi, na meg Maya és Charlie egymásba habarodnak, és minden happy lesz.

A dalok – Fényes Szabolcs szerzeményei kísérik végig az estét, főleg a legnagyobb slágerekkel. A zenekart űzte-hajtotta Dinyés Dániel ezen az estén, aztán mivel ez már a második premier, még a rendező is előkeveredik egy meghajlásra.

Az egész előadás leggyengébb része az eleje, ami kb 20 perc után kezd pörögni, bedögösödni, és akik ezt felpörgetik, azok Kocsis Dini és Gubik Petra, a lelkünket-szívünket érkezik csavargatni Bambó, a zenebohóc szerepében Földes Tamás. Akik még élvezik az előadást az a tánc és énekkar, és Merimeaux, akiknek nem jön le a mosoly az arcukról és olyan felszabadultan énekelnek és táncolnak egész este, hogy abba sem akarják hagyni (mi meg néznénk még).

Ami kevéssé erős, viszont csoda szépen énekelnek, az Maya és Charlie szerepében Borbás Barbara és Gömöri András Máté, ott játékban még van hova fejlődni, ahogy a Laki Péter-Dancsa Annamária párosnál is.

De egyszer minden jónak véget kell érnie, így mire minden páros felleli a sajátját, addigra túl is jutunk az előadás 99%-án. Jönnek a végére a vicces jelenetek, beszólások, vidám slágerek és mindenki megkapja amiért érkezett.

Az előadás zenéjét Fényes Szabolcs írta, (ezért is lett nagyon hatásos és pörgős az előadás) a háborús díszletekkel az előadást színpadra rendezte Réthly Attila. Volt értelme, jó lett, ha kihúzzuk az első húsz percet.