3,5 óra, amit annyira, de annyira néztünk volna még tovább…
Roxie Hart (Sodró Eliza) vágyik a sikerre, ami Chicago-ban (biztos csak ott? 😉 ) a szereposztó díványokon keresztül vezet. Fred Casely (Figeczky Bence) pont szervező az egyik helyi kócerájban, ahová Roxie vágyik, ki is használja, a naív Roxie-t, dugásért cserébe nem, hogy szerepet, saját számot nem kap, csupán kioktatást, és a felkérést a további szolgáltatásokra. Roxie előbb üt, mint kérdez, sőt. Simán agyonlövi a fickót.
Van neki egy tuti papucsférje – Amos Hart (Mihályfi Balázs), aki helyből nagy szerelmesen magára vállalja, hogy kinyírta a betörőt, az alvó felesége védelmében. Hamar megbukik, mert kiderül, hogy a “hűséges” asszony biza ismerte a néhait. Ezen cseppet bepöccen, mert az is hamar napvilágra kerül, hogy mennyire közelről sikerült megismerni a holtat. Innentől a férj kicsit sem akar a hülyepapucs lenni, és már nem viszi el a balhét, Roxie pedig bekerül a sittre.
Morton mama (Hernádi Judit) a mindenre kapható, korrupt börtönőr terelgeti a rábízott pasigyilkos csajok életét, mindenki választhat: vagy fizet, vagy ül. Mindenre van megoldás, és árfolyam. A legnagyobb sztár Velma Kelly (Parti Nóra) a cellalakók közül, aki korábban népszerű díva volt, csak megcsalás esete forgott fenn, és valami emlékezetkiesés okán, azt már nem tudná pontosan felidézni, hogy a huga és az akkor még nem ex pasija hogy haltak meg egy félrelépéses estén. A többi vagány börtönlakó is tök ártatlan: aki csak a zöldséget szeletetle, majd a férje szívétbe fektette bele kését, a másik szenteste a csendeséj zenéje mellett nem viselte jól a távkapcsolóval való kommunikációt a tv felé és még hasonlóan kreatív megoldásokkal bekerültek gondoskodnak a folyamatosan izgalmas kóterlétről. Kiemelkedik a magyar lány, aki pont alig beszéli még tájszólásosan is a helyi angolt, de azt fixen el tudja mondani, hogy ő bizony ártatlan.
Morton mama kedves a lányokhoz, azok meg vele, és még jutalmul azt is a fülükbe súgja “Sohase mond…” 😀
Morton mama némi lóvéért cserébe (50-100 dollár között), már akár fel is hívja Billy Flynn ügyvédet (Fekete Ernő), aki pont a gyilkos csajok megmentésének specialistája. Őszinte fickó: nem kérdezi ártatlan-e, csupán azt, van-e 5000 dollárja. Ha van, akkor vállalja az ügyet. Ügyes ügyvéd, nemcsak a tárgyalóteremben dolgozik, ahol minden tárgyalás felér egy színi előadással. Nem, ő előkészíti rendesen a saját bejáratott újságíró hadával, hogy a média teremtse meg azt a helyzetet, amiben a bíróság már máshogy nem is dönthet. A média egyik legjelesebb képviselője Mary Sunshine (Bercsényi Péter), aki minden bulvártémára és friss hírre elsőként vevő. Nem is csak vevő, olyan csajosan jól énekel pasi létére, hogy kapaszkodunk rendesen a székünkbe. Összejön a reklámkampány Roxie-nak, ezzel két célt ér el: sztár lesz, már akkor, mikor még ki sem szabadult, és ebből fog élni a sitt után. A másik, hogy az esküdtek csak jobb szándékkal tárgyalják egy ekkora már sztár ügyét. Velma cseppet berág, mert nemhogy Roxie miatt kellett elhalasztani a saját tárgyalását, az azon a tárgyaláson tervezett trükkök bevetése, már Roxie-nál landol, és meg is valósítja, hiába hülyézte le Velmát még a próbán a sitten.
Érkezik végre a tárgyalás napja, ahol Roxie már újra az egyszer már kirúgott Billy Flynn ügyfele (a magyar lányt kivégezték, mert szar ügyvédje volt, és még csak nem is hallgatott rá.. sanszosan ártatlanul), szóval nem bírja a feszültséget, egyre jobban fél attól, hogy kötélen végzi, ezért visszatér Billyhez.
Nemcsak gyilkos, táncos, és már celeb, de okos is ez a lány, mikor lekerülne a címlapokról random bedob egy olyan inforációt, amitől mindenki lehidal: gyermeket vár. Van az a pénz, amiért az orvosszakértő is látja azt a gyereket.
Az matekból biztos, hogy ez a kölyök nem a férjétől van, így némi ügyvédi cseles noszogatásra a már nem annyira papucsférj beadja a válást, ahogy az ügyvéddel Roxie eltervezte előre. Ó, szegény Roxie, aki terhes és még a hálátlan férje is elhagyta. A sajnáltassuk meg magunkat az esküdtszékkel megy a leginkább, egészen addig, míg fel nem mentik. A celebség csak mindaddig tart, amíg nem jön egy új, egy érdekes eset, de amint megérkezik a szomszéd tárgyalóterembe az újabb gyilkos, a reflektorfény már vándorol is tovább.
Mindkét csaj – Roxie és Velma hála Billy oldaadó tehetségének felmentésre kerülnek a bíróság álatla, ártatlanul távozhatnak. Csodálkozunk, egy ilyen minden hájjal megkent ügyvéddel?
Amos imádja a feleségét, de Roxie a felmentése után csak kineveti, szó sincs normális terhességről, csak kamu volt a szabadulás érdekében a gyerek. Amos a lábára áll, és saját kezébe veszi nyúlfarknyi életét és az addigra előkerült fegyverével nem a hazug nejét veszi célba…
Eddigre a celebség, hírnév tovaszáll, és nem marad más választás, mint a két egymást korábban gyűlölő exsittes lány együtt vállal varieté műsor a külvárosi közösségi házban.
A két lány harca itt véget ért, a gyilkosságért mindkettőjüket felmentették, Billy segítségével, és most egymást támogatva építik fel új életük.
A kezdéstől a végéig jön és jön, mindig jön a konferancié (Hámori Ildikó), aki az első lépéseiben egy gyomorideges,remegős nagymamát mutat, majd egyre inkább a bolgodság keresésére tesz fel az életét. Jön ha kell, ha nem (inkább kell, még sokszor)sokszor és sokhelyen látja meg a boldogságot, mindazt mit tömegesen kergetünk.
Chicago egy olyan város, ahol minden pénzért megvehető, sok pénzért még az igazságszolgáltatás is úgy befolyásolható a média által, ahogy az elítélendő gyilkosok megfizetik és kérik. Nincs az a mocsok, amit egy gátlástalan ügyvéd + a firkászok ne tudnának tisztára mosni.
Korrupció, gyilkosság, irányított média, szex, megcsalás-hűtlenkedés ez mint egyenlő Chicago-va. Vagy mégsem? Vagy mi akartuk így? Mi választottuk ezt az életformát?
Meddig lehet korrupcióval kimenteni gyilkosokat a börtönökből ? Miért kell a legbefolyásosabb női gucci táskában feszíteni a kampányok főnökének (ronda is, drága is, hol is láttam már…)?
A bíróságon mindennel lehet érvelni, még a mássággal is, mert nem minden az, aminek látszik és ezt rögtön Mary Sunshine példáján mutatja be sztárügyvédünk.
Minden színész és színésznő pont azt játszotta el, amiről a szerepe szólt, szókimondóan, bátran, nagyon harsányan, és ami a szívén, az a száján gondolkodással. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha megszoknánk, hogy mindig az igazságot halljuk.
Ez egy igaz gondolkodás? Ez egy igaz ország? Vagy csak Chicago?
Alföldi Róbert rendező elvitt minket Chicagoba, azt hittük elrepít oda, közben meg itt maradtunk Pesten, de mégis hátborzongató, hogy valami nagyon hasonló élethelyzetek alakulnak ki az egész országban.
A sajtó bármire képes: felemel, celebbé tesz, elítél, lejárat, befolyásol… és elfelejt…
A Chicago előadás nagyon mai: szó volt a korrupcióról, a mindent megtehet sajtóról, a “pártatlan” igazságszolgátatásról, hétvégi vidéki fellépésekről a stadionokban, a kényszerűen széthullott családokról, megjelentek a színpadon a kommunikációs szakemberek (megrendelt firkászok a Guccival), benne van a hit, a magyarság, és a lehetőség…
A látvány: a jelmezek + a tánc annyira eggyé váltak az előadással, ha nem lennének nem is működhetne a történet ilyen katarzis felé. Az élőben szóló zene tette még eredetibbé, még hangosabbá ezt a nem könnyű, ugyanakkor rendkívül szórakoztató-elgondolkodtató előadást.
Az élő zene pörgeti fel az összes dalt, dallamot, határozza meg a nagyon vagány táncos jeleneteket.
Nagyszájú, végtelenül őszinte érzésekkel mindent kimondó és megmutató előadás 3,5 órában Alföldis rendezésben az Átriumban. Mágnes lesz ez a darab, odavonz majd elég nagy rendszerességgel.
