"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon, sohasem tudod mit veszel ki belőle…" – Forrest Gump
Egy testvérpár, egy pap, és egy szerelmes nagyszájú Kicsilány. Ez a történet nem csak Írországban játszódhatna, bárhol a világon, ahol testvérek vannak. Fáj, nagyon fáj, minden egymást ölő mondat nagyon fáj. Nemcsak a nézőknek (hiszem sokaknak van testvére, vagy bárki, akit testvéreként szeret, vagy szerethetne), a színpadon is fájnia kell… Coleman (Rétfalvi Tamás) és Valene … Olvass tovább
Ez a banda hihetetlen! Pásztor Erzsi energiája kovácsolja egybe Ida-ként a lepukkant nyugdíjasotthon közösségét. Jól kieszeli, hogy lehetne megvenni a rohadékoktól (kik életüket keserítő tulajdonosok) a nyugdíjas otthon épületét. Nincs más hátra, pénzt kell szerezni, és miben legjobbak a színészek? Na miben? Hát a szerepjátékban! Így a környező boltokban előadják életük legszórakoztatóbb produkcióit, miközben lenyúlnak … Olvass tovább
Kettős érzéseim vannak. Voltak az estének kiemelkedő részei és voltak nagyon lehangoló részei. Kezdem a személyes vonalat az elején, kisváros ez a kétmilliós Budapest, így hol futnánk össze gyömrői talira, ha nem ott, és nem itthon évek óta nem látott osztálytárs családdal 🙂 Örömmel, és jól indult az este. A darab kezdetekor Pierre (Kern András) … Olvass tovább
Megtaláltam! Tele volt a nézőtér jóemberekkel! Legalábbis mindenki ezzel a lélekkel ült be megnézni az előadást, hogy jó, vagy jobb ember legyen. Érkezett Szecsuánba 3 Isten, akik azzal a feladattal jöttek, hogy jó embereket találjanak, akik éjszakára befogadják őket. Egyetlen egy ilyen volt az egész városban, a szegénynegyedben élő Sen Te (Eszenyi Enikő) utcalány, ki … Olvass tovább
Vidám darabot keresve többen ajánlották ezt, mert olyat kerestem, ahol elfelejtem, hogy hétköznap van, és csak nevetek, nevetek… háááát… volt, hogy nevettem… Nyilván, ha valami vidám, attól még lehet aprócska mondanivaló, ebben is megleltem: ha össze-vissza hülyíted a stewardesseket, akkor előbb-utóbb pofára esés lesz a vége. A főszereplő Bernard (Pindroch Csaba), a neves párizsi építész … Olvass tovább
Ötödik alkalom… (pedig állítólag nem lehet rá jegyet venni…) Először azt mondtam, ezt imádom filmen, akkor színházban is látnom kell. Aztán Tompos Kátya és Alföldi Róbert vonzott a színház felé, ez rossz nem lehet. Sokadik alkalomra már tudom: Borbás Gabi és Magyar Attila is alakítanak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Kisebbek a szerepeik, … Olvass tovább
1990-et írtunk, mikoron is még a taxisblokád előtt nem oly sokkal, egy sorszámozott királyról szóló darab vált kötelezővé az egész szakközepes évfolyamnak (iskolának?). Még rémlik, hogy valami rusnya piros ruhában látszott csizmás kandúrnak III. Richárd, és baromira csapkodtak egy csapkodásra való ajtót. Már a szünet elején terjesztette minden osztályfőnök, aki haza mer menni a vége … Olvass tovább
Hirtelen és első felindulásból: ez nem szentivánéji álom, ez rémálom volt. Kezdem a végén, ami viszont egy őszinte pillanat: Eszenyi Enikő még Pukk szerepében, de már abból picit kilépve mondta el: ha ez az előadás nem is tetszett, azért várnak vissza, mint nézőt a többire. Értem, és megértem, főleg az elmúlt hetek viszontagságai után. Hogy … Olvass tovább
Zenés darab, imádtam a Padlást és a Dzsungel könyvét, akkor a Vígszínházban ezzel nem kockáztatok sokat. Dés-Geszti a zene és a szöveg, jó párosnak tűnik. Már csak a jegyek beszerzése állít kihívás elé, de éljen a Pozsonyi Piknik, oda azért vittek a színházak a maradékból. Így november elején irány a belváros! Mivel szerencsétlen módon ez … Olvass tovább
“Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!” – Bodrogi Gyulaaaaaaaa 🙂 Éljen a LINDAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 🙂