Férfiagy… – Thália Színház

Férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? a hivatalos cím, de erre már a kutya sem emlékszik.

Beül középre a halom könyv közepére Sanyi, akit két hete dobott a menyasszonya, és nekiáll megfejteni a miérteket, no meg várja a telefont, ami két hét mosolyszünet után várható. Első körben összehasonlítani próbálja a lehetetlent: a körtét az almával: gyümölcs-gyümölcs, csak tök más. Mint a női- és férfiagy. Az előadás elején rögtön hangsúlyossá válik macskaiszonya, és nőjének ugyanezen okból cicusimádata, alapkonfliktus, csak problémakidumálással oldódhat meg. Macska lett, ágyban alvós. Most ezen van pasi, aki meglepődik? 😀

Belefutunk a legtipikusabb szituációk elemzésébe, és felemlegetésébe, nagyjából a pláza-ősember cikázás, és pénzköltés összefüggéseinél éreztem, hogy lassan elhagyom a humorérzékem, de velem volt végig, ennek ellenére.

Jött a fehér nagy madár is a liba megfelelőjeként, hogy miért pont a hattyú ugrott be és nem a liba, arról hosszan tudnék mesélni…(oké, 1x éppen az állatkertben szocializáltuk az akkor másfél-két éves gyermekünket, mikoron is megkopott biosz tudásommal mondtam neki: nézd csak! HATTYÚ! Körülöttem meg döbbent csend, mert egyetlen nyüves hattyú nem volt a környéken, flamingó viszont elég nagy létszámban… majd kitört az először csendes, majd egyre cikibb röhögés… de ez nem ez az előadás, csak eszembe jutott, mert valahogy mindig eszembe jut :))

Csányi Sándor eljátszotta a hímsoviniszta francia szomszédot, a nagypapát, és a kihagyhatatlanul a tahó taxist.

Tényleg nem volt nagyon ciki, amikor egy jócsajt felhívott a színpadra táncolni, mondjuk, ha előtte picit rágyakorol a feladatra, akkor nem lett volna ennyire szánalmas a mozgáskultúrájra a hős pasinknak, de így is vicces volt, sőt. Még úgy a 80-as évek második felében, az Ikarus tinidiszkóban Mátyásföldön láttam pont ilyen típusú táncoslábú udvarlókat… mi már kamaszként behaltunk a röhögéstől amikor ráindultak a táncparkettre… 😀

Szar viccek mesélésében a nagyfater szerep volt a csúcs, bár az akasztós jelenet nem annyira tud vicces lenni.

Hogy kinek mekkora kannája van, és ennek megtekintése tényleg a férfiak agyának központi részén helyezkedik el, ezzel sosincs baj, hát gondolatolvasásból az 1.0-át már rég meg kellett volna haladni, csak még kurvára le vagytok maradva :), igen, minden pasi, még az autószerelők is, ezért beszéltek ti annyit, mi meg pislogunk kettőt, és úgyis tudod, hogy “csak” a bankkártyát kéne kikészíteni.

Erre az előadásra a nézőtér 80-90%-a fiatalabb és idősebb jócsajokkal telt meg, én rutinosan a morgómedve férjemet is vittem, és voltak!!! olyan részek, ahol már nem csak mosolygott, hanem majdnem nevetett is. Azért 20 év házasság, az mégiscsak 20 év… ő 60 évet nem várna a b) válaszra, már most mondaná… de ugye ott ültem mellette, így maximum diszkréten vigyorgott. (rá meg a mellette ülő két szépkorú, hogy azok meg miért nem a színpadon öregedő Csányi Sándor színészért epekednek, miért pont az én férjemre próbáltak rácuppanni… de ugye koppanni is meg lehet ilyenkor tanulni…)

Jah, és egy aprócska hiba kiigazítása: nem másfél órácska az 1 perc öltözés a valóságban, sikerült az 0:00-ra hozni az időpontot, csak ugye mihez képest…. mert a non-stop elkésés kivitelezése viszont profi női gyakorlat, ehhez nem kell órákig öltözni. Elég “időben” elindulni. Hogy ezt az idő mire elég, az majd útközben, forgalom függően alakul ki.

Szirtes Tamás rendezte, van humorérzéke, mint ahogy ma este a nézőknek is volt. Hallgattuk volna még Sanyi kínlódását, míg eltelik a két csajmentes hét, lehetett volna még húzni az idegeit. A mi esténket feldobta.

Boeing Boeing – Leszállás Párizsban – Thália Színház

Vidám darabot keresve többen ajánlották ezt, mert olyat kerestem, ahol elfelejtem, hogy hétköznap van, és csak nevetek, nevetek… háááát… volt, hogy nevettem…

Nyilván, ha valami vidám, attól még lehet aprócska mondanivaló, ebben is megleltem: ha össze-vissza hülyíted a stewardesseket, akkor előbb-utóbb pofára esés lesz a vége. A főszereplő Bernard (Pindroch Csaba), a neves párizsi építész óramű pontossággal pörgeti 3 barátnőjét (J+J+J: Schell Judit, Gubás Gabi, Tóth Eszter), kik a repülőgépek menetrendje szerint jönnek is meg mennek is. Ezzel bizonyára az örömforrás kiapadhatatlan Bernard számára, az idegbaj pedig a házvezetőnő Bertha (Molnár Piroska! Yess! Imádom!) nyakába hull.
Nem kell a vígjátékhoz más, mint sztrájk, törölt repülőjáratok, és máris borul minden, és hőseink, az átvert csajok egyszerre érkeznek. Először úgy látszott, a gondokat tetőzi, a papíron halott rég nem látott osztálytárs: Robert (Vida Péter), de hamar kiderül, hogy nélküle az első fél órában összeomlana minden. Keveredik itt gyanús pia, pisztolynak látszó öngyújtó, hazugságok-kifogások tengere… lehet rajta nevetni, mert fáradtan már bármire…
Az előadást Vida Péter és Molnár Piroska alakításai viszik előre, és ők azok, akik komolyan veszik, hogy esténként ebben az előadásban ők nevettetni szeretnék a nézőket. A többiek jönnek-mennek, kellettik magukat, hisztiznek egyet-egyet, majd jön Bernard és/vagy Bertha és teleszórják humorbonbonokkal a színpadot. Értük érdemes megnézni, a történet vége persze nem nagy meglepi, mindenki megússza és párra talál.

Egy estére jó lesz 🙂