Don Quijote – Szkéné Színház

Don Quijote (Mucsi Zoltán) éppen harci sebesüléseit pihegi ki, addig ápolónője (unokahuga) (Parti Nóra) gondozza és felolvassa az éppen aktuális lovagregényt közben. Időnként magához tér hősünk, és kalandjai megelevenednek, hű szolgájával – Sancho Panza (Scherer Péter) – indulnak kalandjaik sorára. Nehezítő körülmény, hogy Don Quiojote csak akar lovag lenni, álmai és a valóság még köszönő viszonyban is alig vannak egymással, ezért a pofára esések száma az idő haladásával egyre növekszik.

Kergetjük a lovaggá válásában, Dulcinea del Toboso fellelésében, a csak számára látható sereg “legyőzésében”. Sancho Panza nem csupán a szolgája, de hajt is rendesen a birtokra, amit majd jól megkap, ha egyszer végre a gazdája érdemesnek tartja rá.

Az őrültek házában a fogadós, kereskedő, Cardenio és Pedro mester (Katona László és Kovács Krisztián) egészíti ki az álomvilágot. Mert lovaggá álmodhatja magát a nemes Alonso Quijana a mértéktelen lovagregény elolvasása után, de rajongása csak a bajba sodorja. Hűséges alattvalója Sancho Panza egy ideig még látja a valóságot, a végére viszont látomásai már túlhaladják frisslovag kalandozó főnökét.

A díszletet zseniálisan használták ki a játékhoz, külön versenyt lehetne rendezni – a hányszor lehet egy ágyat átrendezni témakörben -, a dalbetétek könnyedén szóltak, az egész előadás rendkívül szórakoztató, friss, és még ha itt a színpadon a komplett bolondok háza is jelenik meg, valahogy minden valóságossá válik.

Még az a jelenet is tök hihető :), amikor Sancho Panza visszavarrja a lovag leszakadt fülét, amikor Cardenio beleőrül a bolyongásba szerelmi bánatában (elsőre vicces, másodikra már döbbenetes jelenet). A fogadós/kereskedő/szerzetes megformálásában Katona László egy lassított felvétel, mint az ápoló a lipótmezőn. Csitítaná, és hozná vissza a jelenbe az elkóborolt újlovagot, csak ez nehezen sikerül.

A verések, a botok valóságos hangja és ereje mutatja, hogy mennyi energia is keveredett a ma estébe.

Klasszikus a Mucsi-Scherer (Kapa-Pepe) páros lubickol a szerepben, megállíthatatlanok és leállíthatatlanok, még jöhetne a többi történet, nincs idő kibontani a szélmalomharcot, pedig de jó lenne, viszont így belefér sok más sztori.

Flamingó tánccal hozza a hangulatot Vámos Veros, a spanyol klasszikust Cervantes megírta, színpadra álmodta Rába Roland. Az egészet kordában tarotta a Nézőművészeti Kft.

UI: spanyolok még a Sancho Panzában sem ejtik a z hangot – mondá a spanyolos kamasz, miután végig élvezte az előadás minden percét, és már érti azt, amit a suliban egy hónapig elemezgettek civilización órákon az original spanyol bölcsésszel… 😀

Szkéné: ha nem jó a lift, akkor esti torna a magas + 2 emelet… időben érkezve leküzdhető, és hangulatos, végrenemdrága büfében lehet a lépcsőmászást kipihenni kényelmesen. (műegyetem, főkapun be, majd jobbra lépcsőn fel, ott a lift, már ha működik, 2. emelet és már nyitva is a büfé 🙂 )

Nézőművészeti Főiskola – 3K Óbuda

Az alaphelyzet: betiltja a kormány úgy 2021-ben a színházakat, a nézők elfogytak, a színészekből-rendezőkből-kritikusokból viszont rengeteg van.
Új nézőkre van szükség, mégpedig profikra.
Alakul is egy főiskola, ahol a két tanerő – Scherer Péter és Mucsi Zoltán – nekiállnak és megtanítják a nézőket nézőként viselkedni. Próbanézőjük ebben Katona László, aki már a megjelenésével is üt. Nem lehet nem röhögni, pedig eleinte alig szólal meg.
Mucsi Zoltán karaktere a mélymondandójú – őszinte – drámai színész, akinek vannak elvárásai a nézőkkel szemben. Scherer Péter alakította prof inkább a biológia felől tudományoskodja a nézőképzést.
Tutira beiratkoznék hozzájuk, mivel ezzel a diplomával napi 5-6 előadást is lehetne nézni, sőt még fizetnének is érte. Igaz, ehhez a képzésen át kell jutni, ami nem tűnik egyszerűnek. Hozzák a tipikus nézőket, el is játszák, és játszanak is velük, nekünk, velünk.
Annyit nevetünk, hogy félidőben már fáj a hasam… de nem állunk meg egy pillanatra sem. Interaktív az előadás, de pillanatokra sem lehet a főszereplőinket kizökkenteni a nézőfaragás-idomítás mesteri előadásából.

Egyetlen hátrány a helyszín: zsiráfok a második sortól hátrébb előnyben, így a darab kb 10%-a láthatatlan marad a nézőtéren, viszont ezt ha rádión hallgatom is végig nevetnék.

Igazi színházi kikapcsolódást rendezett Árkosi Árpád, az egész őrületet pedig jól megírta: Tasnádi István.

Ebbe a suliba még jönni kell, sokszor, és újra és újra tanulni, hogy milyen a “megfelelő” néző 🙂