Mary Poppins – Madách Színház

Gyerekszereplős, de nem kisgyerekeknek (lásd 10 év alatt) való történet! Kevéssé van kommunikálva, így a fél ház unatkozik, és hisztis, a szülők-nagyszülők meg pilláznak, hogy mi nem tetszik nekik ezen az előadáson.

Mert tényleg jó! Sőt, igazán látványos, jól szól, klassz történet, és a színészi alakítások is pont a helyükön vannak, mindenki szívét-lelkét odatolja a színpadra.

A Banks család állandó bébisintér keresésben van, mert a két gyerek (Sebők Dóra Anna és Molnár André Lukács) sportot űz a pótdadusok elüldözésében. Banks apuka (Dunai Tamás) tipikus elfoglalt bankalkalmazott, szarik a családjára, nagyjából dísznek van neki, éljen a bank! felkiáltással. Az anyuka (Gallusz Nikolett) pedig próbál otthon úrrá lenni a káoszon, de az exszínésznői karriert dobó családanyává változott feleség képességeit ez erősen meghaladja. Súlyosbítja a helyzetet Robertson (Németh Gábor), aki a talpraesett szakácsnő (Dobos Judit) mellett könnyítene a háznép életén, csak nem jön neki össze.

Ebbe a zűrös famíliába érkezik Mary Poppins  (szerencsésen ma este Auksz Éva varázsol el minket), aki kézbe veszi nem csak a gyereknevelést, hanem úgy a család megnevelését is. Igazi lelki társa Berti (Sánta László), aki főállásban kéményseprő, másképpen pedig ő is igazi életművész-varázsló.
A család sokáig nem talál magára, főleg a családfő ridegsége miatt, amit simán rákennek a korábbi nevelőnőjére (Sáfár Mónika), amiben van valami, de azért egy felnőtt családos ember nem lehet ennyire korlátolt. Jár is neki a büntetés, a bankigazgató (Koltai János) helyből kirúgja, amikor elhiszi, hogy mellényúlt, az első alkalom, amikor nem csak az eszével, hanem a szívével döntött a drága papa (Mary Poppins és a gyerekei hatására).
A korábban megleckéztetési célból elszökött Mary Poppins visszatér, és helyrerántja a családi békét, és persze jön a happy-end is: mehet vissza a papa a bankba dolgozni, miközben rájönnek, hogy már nem is kell bébicsősz, mert saját maguknak gyártották a két gyereküket, lehet velük akár élvezni is az életet.

Nagyon jól szól minden dal, látványos a koreográfia, mozgalmas a színpadi látvány.

Zseniálisan megrendezve Szirtes Tamás által.

Betörő az albérlőm – Madách Színház

Mrs. Wilbeforce (Hűvösvölgyi Ildikó) cseppet unatkozó nyugdíjas Londonban, nagyjából azzal szórakozik, hogy a környezetében hivatásosan feljelent mindenkit, aki számára gyanús, csökkent agyi képességeit figyelembe véve, ez elég gyakori, amin a helyi rendőr őrnagy (Pusztaszeri Kornél) már fel sem kapja a fejét, és igyekszik minden papírmunkától megszabadulni, hogy ne égjen be az egész rendőri állomány a dilis öreglány napi hisztijeinek feldolgozatlansága miatt.
Mindezek mellett Mrs. Wilbeforce magányát csökkentendő és pénztárcáját növelendő albérlőt keres, amit rövid úton meg is talál Marcus professzor (Mucsi Zoltán) személyében, aki pont annyira professzor, mint Te vagy én, leginkább a bűnözés témakörében doktorálhatna.
Fel is merül rögtön az előadás elején, hogy egy tutira megbízható ürge, így már akkor nagyon röhögünk.
Pénzszállító rablására készül, a terve tökéletesnek tűnik, viszont a banda már kevésbé hajaz erre a magas színvonalra, főleg agykapacitásban.
Az Őrnagy (Magyar Attila) érkezése váratlanul ér, próbálok csendesen fulldokolva vinnyogni, már látványra sem piskóta. A sztori szerint a háborúban fogságba került, majd a legvégén női ruciban szökött bandatag cseppet nőies, rajong a ruhákért, és nagy szakértője is annak, máshoz viszonylag kevés köze van, és nem a gyors felfogó képességéről ismerjük meg.
Harry (Nagy Sándor) az ideggyenge drogos égnek álló hajjal fut be, és meggyőződése, hogy az öreglányhoz csak ordítva lehet beszélni, ennél többre nem is használja a káposztalét a fejében.
Egymenet (Hajdú Steve) a birkák között a legnagyobb, és együgyüségében a legédesebb fickó a bandában, rajta nem fog ki semmilyen probléma, már a kérdést sem érti.
Louis (Szerednyei Béla) a rangidős olasz származású, nem akcentussal beszélő, hanem szótévesztő külföldi a bandában, szorosan tapad a kezéhez a rugós kés, amit minden percben szívesen használna is, de kb ennyire terjed ki az állandó hisztije, mert sokmindenben hisz, de a balhé sikerében kevésbé.
A csapat összeállt, az öreglánynak beadták, hogy ők biza koncertre készülnek: 3 hegedűvel és egy nagybőgővel, ez utóbbit Egymenet terelgeti két felvonás alatt, a többiek el sem nagyon bírnák 😀
Mrs. Wilbeforce oly nagyon rajong a karmesterként bemutatkozó prof albérlőjéért, hogy még a nyugdíjas baráti kört is meghívja és koncertet szervez a nappaliban. Ennek aprócska hibája, hogy már a rablás délutánjára esik a program, amikor is hőseink nyúlcipő helyett kénytelenek “zenélni”.
A rablásban a totál ártatlan Mrs. Wilbeforce és a rendőr őrnagy is tudatlanul részt vesz, majd a koncert alkalmával az öreglány rájön a turpisságra, és azonnal rendőrért szeretne kiáltani. Marcus professzor magára vállalja éberék értesítését, ezzel időt nyerve próbál kikerülni a csávából. A többi bandatag cseppet pánikba esik, és ki így, ki úgy, de az ablak alatt elhaladó tehervonat hullaszállítmányát gazdagítja a végkifejletben szépen egymás után.
Spoiler! Mrs. Wilbeforce erősen rácsodálkozik a helyzetre, hogy az összes bűnöző felszívódott, riasztja is a rendőrséget, amivel megint csak beégetné magát, így a rend éber őre azt javasolja, hogy feljelentés helyett költse magára a lóvét és tartsa meg.
Az előadásba időnként beleszóló papagáj szerű lény lesz az este győztese, az ő állapotának javítására fordíthatja az öreglány a lóvét, és mehet a madárral Amerikába…
Ezt a részt már nem tudjuk végigkísérni, mert érkeznek a jómadarak a tapsrendhez.
Szente Vajk rendezte nevetősre ezt az esténket, kár, hogy ritkán van műsoron.

Szomorú vasárnap – Madách Színház

Seress Rezső élete a színpadon.

Rudolf Péter 100%-ban, folyamatosan a színpadon: játszik, énekel, beszélget, sztorikat mesél, és Seress Rezsővé válik.

Indulunk a cirkuszba szökéssel, jön az elszeretett feleség (Nagy-Kálózy Eszter), az első sláger, a Horthy korszak… a hűséges pincér szerepében (Nagy Sándor) – és még néhány szerepben: ő a pap, aki megkeresztelné, ami másodszorra már kényszerűen sikerül is, ő a katona, aki viszi munkaszolgálatra, mert a háború az megállíthatatlanul megérkezik, és hiába sunnyogja el a kétségbeesett feleség a behívót… nincs menekvés…

De túléli… mert túl kellett élnie, hogy visszautasítsa az amerikai ajánlatot, és maradjon… maradjon a Rákosi korszakban, és maradjon ’56-ban is… mert a 7. kerület az ő otthona, no meg a vendéglők világa, végső állomásként a Kispipa.

Minden történet egy-egy slágerrel lesz teljes, mellettem, körülöttem 60-70+-os kórus nemcsak dúdolja, és énekli vele a dalokat… nem mindennapi élmény!

És még az égből is visszanéz, igen, ide… és most… hogy igaza van, az nem kérdés mi hiányzik… “… szerressük egymást gyerekek…”

Járt a nagy taps, Horgas Ádám rendezésének, ahol a látványon sem spóroltak, sőt.

PS: van egy beházasodott “rokon”, akit az akkor másfél évesem valahogy nem tudott a nevén nevezni, mert a Rezsőnek semmi értelmét nem találta, és Rezsónak hívta… mi meg falaztunk neki… ma este meg ismét ezt a nevet hallottam a színpadról… (nem fontos részlet, csak nekem :D)

Mamma Mia – Madách Színház

Jegyet szerezni rá a lehetetlen varázslat kategrória, de aztán kiderül, hogy ez csak a híre, a Pozsonyi Pikniken az esélytelenek nyugalmával odasétáltam a pénztárhoz, és pont az 5. sorba középre olyan pöpec jegyet kaptam, hogy csak pislogtam. Nyilván az árán is: elöl ülök, és hypolt darabot nézek. Ennyiért már lehet akár jó is!
Filmet nem láttam, nem éreztem, hogy bármilyen előképzettség lenne a feltétele a nézőtérre lépésnek, így annyit tudtam, hogy van egy film, Abba dalokkal, és ebből lett a nagy sikerű színdarab.
No fussunk neki, jussunk át a tömegen, anyu erősíti bennem a 70-80-as évek kora gyerekkorom hangulatát.
És most ugrok a végére, és ez azért mázli, hogy nem a szünet idejére… ugyanis volt egy olyan vonzó érzésem, hogy nekem a szünetben sürgősen haza kéne jutnom, mert ennél még az is jobb, ha alszom, és bekapcsolok a youtube-ról Abba számokat.
De nem, igaza volt anyunak, már megint többet várok. Élvezzem a zenét. És élvezem az Abba koncertet magyarul. Annak tökéletes, csak a dupla áron vett jegyek (mert máshol jó darabokat nézhetek ennek a jegyárnak a feléért) fájnak.
No akkor az abbamagyarul koncert erősségei: az Abba számok, és a sanszosan élőben tolt ének + zene. (a mögöttem lévő sor ugyan fél play-backet emleget, de nem vagyok szaki, hiszek a végén hajladozó karmesternek).
Fussunk bele a sztoriba: van egy húsz év körüli lány, aki masszívan férjhez akar menni, miben senki sem gátolja, de ennek apropóján találja ki, hogy az anyjára hozza a frászt, és meghívja 3 fiatalkori szerelmét, ugyan derítsék már ki, hogy vajon melyik is az ő apja valójában.
Kicsit szarban van a 3 jelölt, mert a főhőst játszó (Muri Enikő) színésznő nem egy kihallgatótiszt, mégis sikerül kellemetlen szituba keveredniük egymással is ennek okán. A 3 apából kettőt sikerül felismernem: Sasvári Sándor, Hajdú Steve és még valaki, akit szánom-bánom meg sem jegyeztem. Kicsit pislogok, amikor el kellene hinnem, hogy Sasvári apukát játszik a nagypapi stílusában… Gallusz Niki 20 éve megesett anyuka, aki egy görög panziót üzemeltet, és két lökött gyerekkori barátnője (kikkel régen bandában nyomták az Abba slágereket) is segíti az esküvő előkészületeit. Egyikük, Sáfár Mónika és Hajdú Steve között azért felrobban néhány halvány humorbonbon tök jó értelemben, lassan a mosoly is előmozdul… de nem tart sokáig… Van egy rész, ahol buliznak, és Détár Enikő énekel, sőt még táncol is. Imádom a hangját, de hogy nincs kondiban, az eléggé zavaró: a kb 2 perc után simán oxigénpalackra lehetne kötni, annyira kifullad.
A táncosok, a fénytechnika és a dalok viszik előre a showt.
Óriási hibának látom, hogy a bugyuta történet prózai részeit egymással ordítva mondják, akár egymás hátának is, majd jön egy dal, szigorúan a közönségnek, meghajlás, taps, kifut, jön két újabb szereplő, 3-4 átordított mondat, dal, elfordul, énekel a közönségnek, meghajol, kifut… és ez így megy tovább… Oké, a végén megállunk, esküvő lesz, csak a kislány gondolta meg magát, de anyuka kiválasztja a régen már kiválasztottnak kellett volna lennie típusú pasit, és gyorsan hozzá megy, mielőtt az megint eltűnik.
Az eredeti vőlegény, akár a tánckarban is suhanhatott volna, annyira nem emlékszem rá, és vessetek a mókusok elé, Muri Enikőnek szép hangja van, de igazán a végén a tánckarral, ott látom az igazi helyén.
Majd jön a megfejtés, hogy mi a tökér akarja ezt mindenki látni: a végső bulika érkezik, és Gallusz Niki már ordít is (mint előadás alatt végig), hogy lehet menni a színpadra… és ekkor akinek fényképhiánya van a közösségi médiában, az rohan, aki pedig színészsimogatóban még nem járt, az most bepótolja. Nincs az a helyzet, hogy fel tudnának vonszolni, az így vegyes tömeg lentről nézve viszont nagyon vicces 🙂
Nem mentünk haza, mert Abba számokat jött anyu hallgatni, bölcsen megnézte előtte a filmet, szerinte abban sem volt nagy sztori.
Én örültem, hogy vége, és ismét nem járok errefelé évekig, majd ha játszanak olyat, ami valóban színházba való. Ezt nyomhatták volna bármelyik művházban is egy csepp plusz technikával. Azóta, ahogy olvasom elindultak sportcsarnokokba, ott szerintem jobban előtérbe kerül ismét a koncert hangulat, mert már a normál színpadon is csak ordítva tudtak kommunikálni, egy még nagyobb térben még ennyi sem lesz hallható a darabból.
Végre irány haza, még a dalok a fülemben csengenek, de a történet részletei már a kapuban távotak a szívem környékéről, mert a lelkemig nem jutottak el.