Elnöknők – Katona József Színház

Az előadás vége óta azon gondolkodom, hogy mi tartja még színpadon 20+ éve ezt az előadást. Oké, a három zseniális színésznő: Pogány Judit, Szirtes Ági és Csákányi Eszter az a névsor, amit nem lehet kihagyni. De ezt a történetet én akkor is elengedném, ha még +20 év van benne.
Mert nem értem. Fáj, hogy nem először látom egy előadásban, hogy aki idős, az csakis csökkent agykapacitással létező problémás életű lehet. 3 takarítónő Grete, Erna és Maridel életébe teszünk villámlátogatást. A spórolós (zsugori) Erna beszerez egy használt tévét, éppen nem kukázza, mint a sapkáját, így összegyűlik a barátnői traccsparti. Egymást leszólva, kibeszélve megtudjuk, hogy Erna fia nem akar gyereket, így nem közösül, Grete lánya az apja szexuális zaklatása miatt Ausztráliáig menekül kipakoltatva magát, Maridel pedig súlyosabb fogyatékkal él látszólag a két másik barátnőnél, őt az élteti, ha a klozetekből csupasz kézzel szedi ki a dugulások okát.
Nagy levegő a második felvonás előtt, majd jön a “miről álmodik a lány” rész, kicsit másképpen, hiszen főszereplőink nemhogy nem lányok, igen élemedett korú, leépült öreglányok.
Grete vágya egy gazdag pasi, aki a bugyijában túrkál, és “nagyságosasszonyt” csinál belőle, Erna a lengyel hentesre vágyik, hogy együtt térítsék meg Isten országába a népet, Maridel pedig csupán arra vágyik, hogy a wc-k pucolása közben a plébános által elrejtett kajákra bukkanjon a szar között… Van az a pont, ahol kicsit élesebben látja a másik kettő álmait, és belerondít, ahogy kell, ennek meg is lesz a jutalma, SPOILER!: simán kinyírják…
Az egész előadás túljátszott, alpári stílusú, és csak remélni tudom, hogy nem én élek burokban, és nem ez az átlag idős többség. Pontosan a szerepeket eljátszó csodálatos színésznők miatt is ezt gondolom, ők sem épültek le, kicsit megöregedtek, de szellemileg a top-on vannak.
Ascher Tamás rendezte, ha pont így tervezte, ahogy ma este látszott, akkor menekülhetnékem jogos. Ha mégsem, akkor érdemes lenne ránéznie hová fajult ez az előadás. Nekem tuti 1x nézős volt.

Nóra – karácsony Helmeréknél – Katona József Színház

Nóra (Ónódi Eszter) 15 éve próbál megfelelni nemcsak a férjének, hanem a külsőségekből ítélő társadalmi elvárásoknak is. Eljön viszont az a karácsony este, amikor a mézes-máz leomlik, és a puszta valóság láthatóvá válik. Nóra nemcsak férjet fogott magának naív szerelemmel, de az eltelt időben a “boldogcsalád” fílinghez jött még a három gyerkőc, akik igazi, életvidám kölykök. Nóra dolgozik, de nyilván ez kevés a boldoguláshoz, férje – Torvald (Fekete Ernő) halad a ranglétrán, és már egészen a bankigazgatásig jut el.
Rank (Kocsis Gergely) a családi barát nemkicsit szerelmes Nórába, de megelégszik a másodhegedűs szereppel, történetünk idején már utolsó napjait éli rákjának “jóvoltából”.
Kristine (Pelsőczy Réka) tűnik fel, az évek óta nem látott-hallott régi barátnő, akinek sanyarú sorsa miatt segítségre van szüksége, és Helmer Torvald erre a legmegfelelőbb bankigazgató, csak van nála egy kósza betöltetlen álláshely. Na az lesz is nemsokára, mert az okirathamisításban jeleskedő Krogstad (Keresztes Tamás) éppen a felmondása elkerüléséért küzd, első körben nem túl nagy sikerrel. Utóbbi fickó is a gyerekkori barát kategória, ahogy Rank is, így nehéz a döntés.
Először cseppet fura mód Nóra mindig idegállapotba kerül Korogstad látványától is, pláne amikor vele próbálja elintéztetni a bankban maradásának lehetőségét a fickó. Az tisztán látszik, hogy a két gyerekét egyedül nevelő pasinak simán összeomolna az élete munka nélkül megbélyegezve, de itt már dőlni készül a többi kitaposott életút is.
Kristine is 19-re lapot húzott, és totál tévesen olyanhoz ment férjhez, akinek egy őszinte szava nem volt hozzá, így annak meghalása után csupán az adósságot és a magányt örökölte.
Kristine és Krogstad még a hőskorban együtt jártak, de ugye Kristine ugrott a  gazdagnak látszó exférjre, hátha az kihúzza élete szar mivoltából (na ez csupán látszólag sikerült). Itt nemcsak a karácsony, hanem a régi érzések, és a “szeretni kell valakit” egymásra utaltsága okán is egymára talál a két rég elvesztett szerelmes.
Lassan kirajzolódik Nóra őrületének oka is, mert Krogstad elkezd nyílt kártyákkal játszani, és kiderül az először sima elkényeztetett plázacicának látszó feleségről, hogy botlott ő már meg a tökéletesnek látszó életében, mert mikoron is férje túlhajszolta magát a családért, akkor kitaláta, hogy egy évre elhúznak az olasz tengerpartra gyógyulni. Ehhez csupán a megfelelő mennyiségű lóvé hiányzott, amiről a vakegér férj azt tudta, hogy az apóstól örökség, de Nóra azt Krogstadtól kérte kölcsön, a fater kezességével. Faterral egyetlen apró gondocska adódott, hogy akkor már hálni se járt belé a lélek, így alá sem írhatta a papírost az utolsó óráiban, nem volt mit szépíteni az eseményeken: Nóra írta alá az öreg helyett. Nem, mintha nem törlesztette volna azóta is a lóvét, de ez ugye fegyverré vált a kétségbeesett Krogstad kezében, mikor a munkahelyének elvesztése forgott kockán. Így azt a pöpec tervet eszelte ki, hogy jól feljelenti Nórát, aki ezzel magával rántja a bankvezért férjét, így a fenyegetettség hatására mégiscsak megtarthatja állását ezen okos zsarolás által.
Nóra bármit megtenne, csak a férje meg ne tudja, hogy papírt hamisított (mondjuk addigra már a feljelentés ötletét dobta a hitelező). Krogstad viszont tényfeltáró levelét már megírta, és azt ügyesen behajította a postaládába, amit karácsony napján a férj még látni akart (mármint a postaláda taralmát, mert az ugye nem várhatja meg az ünnepek végét). Nóra már érzi, hogy ebből viszonylag nagy balhé lesz, de azt kevéssé érzékeli, hogy mekkorát fog ő itt ma csalódni. Teljesen elhiszi, hogy majd a férje meg akarja védeni, ehelyett az örjöngő nagyvezér csupán a saját seggét szeretné tisztára vakarni, az pont nem számít, hogy az eddig “szeretőfeleség” szerepe mi lesz. Na el nem engedné, de pl. a gyerekei (saját gyerekei) közelébe sem mehetne. Itt van az a pillanat, amikor Nóra végre rájön, hogy egy álmot szeretett eddig, és vadidegenné válik a féjre egy másodperc alatt. Nem kis felismerés, így a döntés is drámai: Nóra megy, és otthagy mindent. Igen, mindent: a kényelmes életét, a férjét, és a legfájdalmasabban a gyerekeket is. Ez utóbbi a legdurvább része az előadásnak: nincs az az indok, hogy egy anya elhagyja a gyerekeit. Ebben a szituációban a valóság azért másképp is kinézhetne, mert már rég nem azt a világot éljük (vagy reményteljesen ez látszik talán…), hogy az utcára a semmibe megy valaki, akinek van munkája, így akár még a gyerekeit is vihetné, mert ugye csak a pasijától kapott agyfaszt, és hideglelést.
Gondolkodtató, izgalmas, és fordulatos karácsony estét láttunk Hermeléknél Székely Kriszta rendezésében.

Az ügy – Katona József Színház

Avagy normális eljárás… aha… normális, legalábbis nálunk, és persze a nagy Oroszországban úgy a diktatúra idején… ja, hogy most is az van ott is? Is? Igen, itt is.

Az ügy egy megbotlott lány apjának a története a hivatallal. A kiscsaj nem nagyot botlott, csupán vacak pasiba esett bele, akinek odaadta a gyűrűjét (van ennek esze? hát a pasik adnak gyűrűt a lányoknak, de ugye a szerelem az biza vak, mégpedig fehér botos…), aki abból gyorsan másolatot gyártatott, és beadta a zaciba, majd ártatlanul visszaadta a gyűrűt a menyasszonynak. A boltos sem volt már teljesen hülye később, rájött a turpisságra, így az ügy megindult, a feljelentés megszületett, ezzel a család sorsa megpecsételődött. Hiába futott a lány és az apja az igazi gyűrűvel a sértetthez, hiába fizették ki a tartozást, az ügy, már folyamatban volt.

Az apa – Muromszkíj (Mészáros Máté a zseniális!) igengazdag a történet elején, vidéki birtokos, akinek egyetlen tökkelütött lánya – Lidocska (Rujder Vivien) a szeme fénye, érte ugye mindent megtenne. A lány saját magáért maximum annyit, hogy főzi a teát az idegbeteg faternak, és elkíséri lelkesen az újabb és újabb hivatalos útjaira. Mert azok biza vannak, történetünk kezdetén úgy laza 5 éve. A családhoz tartozik még Atujeva (Pelsőczy Réka), ha jól sikerült kihámozni, akkor a nagynéni, aki szintén idegi alapon van az ügy miatt, de ő a család háttere, és nem az a hivatalba járó típus.
Megérkezik Nyelkin (Borsi-Balogh Máté) a család 5 éve nem látott barátja, nagyjából azért, hogy a sztorit megtudjuk, mert minden szereplő neki meséli el, hogy is történt, mi is történt.
A hivatali tápláléklánc alján lévő ügyintéző “katonák” az akták tologatásán kívül nagyjából semmire nem jók, most már tudom, hogy biza így van ez bármikor itthon is, mert előttem és mögöttem lévő csoportok ezt jól meg is vitatják közben, a másnapi hivatali napra készülődvén, és remekül röhögnek rajta – sanszosan saját tükörképükön, és valahogy ezen nekem inkább a vérnyomásom indul el felfelé. Nem vicces ez a tehetetlen valóság.

Kicsit kiemelkedett már Tarelkin (Bányai Kelemen Barna) ebből a brigádból, a korrupt hivatalnokok ranglétráján ő már a kap néha aprót típus, ezt persze már előre elveri, és adósságokat gyárt, nem is véletlenül kergetik a hitelezői. Nincs más terve, mint a vesztegetési pénzből a legtöbbet kihozni saját magának, de ő kispályás még a főnökéhez – Varravinhoz (Fekete Ernő) képest. Ebből a vacak ügyből úgy húzzák le Muromszkíjt, hogy nemcsak inge-gatyája birtoka megy rá, hanem az élete.

Az egész hivatal kényes-aranyeres ura a Herceg néven emlegetett (Takátsy Péter) főfőfőnök, aki a szájával csupán az igazságot hivatott kideríteni, de az ő zsebe sem kicsi. A gőgjétől persze nem látja, hogy a legtöbbet mégsem ő kaszálja, hanem Varravin, de ez nyilván másodlagos szempont: lopnak rendszerszinten és ez a “normális eljárás”. Amíg hagyjuk.

Ascher Tamás rendezte, kicsit lassúra, kicsit ódivatúra, de Mészáros Máté, Bányai Kelemen Barna és Fekete Ernő játéka megmentette az estét.

(az már mellékkörülmény, hogy 30 évvel a kötelező orosz eltörlése után nem túl praktikus a 3 névből álló szereplőket felváltva hol a kettős keresztnevükön, hol a vezetéknevükön emlegetni… bár a spanyol sorozatokon edződötteknek ez biztosan nem volt problémás, csak annak, akinek nincs tévéje, és 9 év kötelező orosz sem segített rajta sokat…)