Hajmeresztő – Centrál Színház

Már megint azok az édes 90-es évek… még Kern András volt a nyomozó és ……. a gyilkos… 😀

Így repültem rá a mostani bemutató után a jegyekre, ha tudom ki a gyilkos, ez úgyis klassz előadás lesz. (egyébként is megszerettem a Centrál kisszínpadát :))

Ahogy a helyünket keressük, már a háttérben zajlik a fodrászüzlet mindennapi munkája: vendégek jönnek, telefonálnak időpontért…

Észrevétlenül kezdődik meg a valódi játék, ahol kiderül, hogy nem akármilyen társaságba csöppentünk.

Hogy klasszikust idézzek, és ez mindenkire igaz: EZ NOOOOORRRRMÁÁÁÁÁLIIIIS??!!!

Nem, egyik szereplő sem az!

Barbara (Pálfi Kata) a kékhajú túlmozgásos fodrászcsaj, Tony (Rada Bálint) a tökéletesen elnőiesedett fodrász, Edward (Vári Kovács Péter) a látszólag gazdag régiségkereskedő, és Mrs. Shcubert (Borbás Gabi) a tipikus unatkozó, de ettől még mindenhonnan elkéső szenátorfeleség.

Mire belemelegedünk, hamar kiderül, hogy az emeleten lakó zongorista mindannyiuk életét meghatározza, kit az őrületbe kerget, kit szerelmével üldöz, ki zsarolja… A későbbi áldozat a rendőrségtől kér segítséget a zsarolás miatt, e segítség remekül sikerül: gyilkosság lesz biza belőle…

A két rendőr nekilát kinyomozni a jelenlévők közül, vajon ki nyíhatta ki a zongoravirtuózt, de ők csak időnként voltak a fodrászüzletben, mi nézők pedig pontosan láttuk az eseményeket, így a vallatás szerepe hamar interkatívvá teszi az előadást.

Lelkes a közönség, és dőlnek befelé a kérdések, remek az improvizáció, készültek is a legtöbb variációra, amire meg nem, ott frappáns válaszok születnek.

A felügyelő (Simon Kornél) próbál úrrá lenni a káoszon, beosztottja Mikey (Janicsek Péter) segítségével. Idegállapotukat, felkészültségüket tekintve nincs mit egymás szemére vetniük, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy cserélhetnének, a közönséggel való kommunikáció a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb fakabátnak állna jobban.

És eljövé a szünet, amikor kint az előtérben a nyomozóval lehet eszmét cserélni, a felvetődő kérdéseket előszedni, sőt doboz is van, a grafománoknak, azt is felhasználják később az ötletbörzében. Mert még mindig az a kérdés, hogy ki ölte meg az emeleten a zongoristát…

A nyomok vezetnek erre, vezetnek arra, és még mindig mindenki gyanús… szavazunk, majd eljutunk a befejezésig, ahol ismét a játéké a főszerep.

Innentől felgyorsulnak az események, minden szereplő magára és szerepére talál, mi pedig nagyon élvezzük.

Puskás Tamás úgy rendezte meg a darabot, hogy bármi megtörténhet és meg is történik.

A Tony-t játszó Rada Bálint viszi a hátán az előadást, Mrs. Schubert nagyon cuki, ahogy kínosan leplezi, hogy mennyire nem olyan fényes az élete, mint azt kifelé mutatja. Ők mindketten visszautalnak a My Fair Lady-re, Bálint emlegeti, amikor abban Freddie-t játszott (pedig itt most ezerszer jobb!), és a szenátorné is kedvenc darabjait sorolva az első helyre teszi My Fair Lady-t, és tökéletesen egyetérve velem, a Mamma Mia-t nem kedveli. Szívembe zártam.

Ahogy szívembe zártam ezt az előadást! Lelkes közönséggel ez a szeretemdarab a szeretemszínházamban.

Dolgok, amikért érdemes élni – Centrál Színház

Van egy listám!

Még csak fél órája értem haza az előadásról, de van már egy listám… 21-nél tartok, de holnap estére cél a száz! Ez lesz az én túlélő listám…

Mondd, ha bolondnak tartasz, de a ma este sokat változtatott a gondolkodásomon.
Persze ehhez kellettek az előzmények: úgy sikerült elindulni, hogy ma csak 3x éreztem azt, hogy konkrétan vannak emberek, akik folyékonyan hazudnak a szemembe, lábtörlőnek használnak, és hülyének néznek… reméltem, sőt vágytam, hogy a színházi előadás, ahogy szokta, majd szépen helyre pakolja a lelkem fájdalmát.

Nem, itt ma este sokkal, de sokkal több történt. Pokorny Lia ebben az interaktív előadásban a végére átölelte a szívemet, és egy védőburokkal körbevonta, amit már nem bánthat senki. Adott egy olyan lehetőséget a kezünkbe a darab történetén keresztül, amit csak használni kell, és MŰKÖDIK!

Tudom, mert már kifelé jövet éreztem, hogy a mai napom megkeserítői nem számítanak… csak az a két lökött kamasz számít éppen ott és éppen akkor, akik a szakadó esőben a parkolóházig pitagórasz tételeket elemeznek és fejben sakkoznak. Az Opera mögött járunk éppen, mikor elhangzik, “anya, te ugye nem leszel ilyen anya”… nyelem a könnyeim, az esőben úgysem látszanak: “igen kicsim, és ettől sokkal jobb anyukátok szertnék lenni”… hazafelé végig beszélgetünk a múltról, dédikről, háborúkról, családunkról és még megannyi mindenről. Nem zavar, hogy a karácsonyi vásár miatt sokat araszolunk. Annyira dőlnek a szavak és a témák elő a két kamaszból, hogy mire hazaérünk úgy döntenek, hogy a zombiölő kocka üzemmód helyett egymással fognak beszélgetni, mert ki is tudna segíteni a saját érzéseiket megérteni, mint az édes testvérük.

Pokorny Lia közvetlen, kedves, sír és nevet, improvizál, bevállalós, és hihetetlenül lelkes! Az egész este folyamán olyan volt, mintha a gyerekkoromból indulnánk, és jutnánk el napjainkig. Még az elején vártuk a nézőket, akik késtek, és odajött beszélgetni picit, és már akkor gondolkodtunk: mik azok a dolgok, amiért érdemes élni… az első ilyen gondolatom mi is lehetett volna: a családunk, hát mi más, őket imádom, ők az én életem… az előadás végén szívem szerint sárga post-it-re írtam volna: dolgok, amikért érdemes élni: színházba járni, színházban Pokorny Liát látni! És még megannyi tétel szerepel már az itthoni listámon. Igen, a top 10-ben ott a színházmánia.

Vissza kell mennem még a Centrálba, mert ezt az élményt még sokszor át kell élnem… élnem kell, mert vannak dolgok, amikért érdemes élni, és ez az a legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni.

Mindenkinek ajánlom ezt a csodás estét, aki szorong, problémái vannak, stresszel vagy bármi gondja-baja van az életével… úgy ér haza, mintha kicserélték volna… Velem ez történt ma este… (pontosan? na jó: induláskor: kitépjem az autószerelő belét, mert hazudott, és nem lesz kész a kocsi karácsonyra, ahogy ígérte? vagy simán az előbb ütök, aztán kérdezek taktikát alkalmazzam?… az előadás végén: nem érdekel a kocsi, amiért érdemes élni, és az a cél: eljutni Szelestére, és belecsobbanni a medencébe… ha nincs saját verda, akkor ott a máv… de ott leszek, mert vannak dolgok, amikért érdemes élni!)

Hazafelé végre nem arról beszéltünk, hogy mennyire kicsi a kocsi és alig férünk el benne (mama kölcsön autója), hanem hogy kinek mi lenne a listáján, és mennyire fontosak az apró, örömet okozó dolgok…. olyan listát hallottunk, ami miatt már biztos, hogy nekünk is van sajátunk.

Az előadás egyik nagy erőssége a közönséggel való folyamatos kommunikáció, és leginkább csak azokkal, akik szeretnek szerepelni, és ezt rendkívül ügyesen méri fel Pokorny Lia, már megérkezésünkkor, így senki nem kerül kellemetlen helyzetbe, akik viszont alkalmasak rá, ők szerepelnek, és milyen ügyesek és milyen jól feltalálják magukat

Lia mesél és mesél, eljátsza és bemutatja kislánykori, kamaszkori, fiatal, szerelmes, férjes, depressziós, újrakezdős énjét, és közben vele növünk fel, a mi zenéink szólnak, a mi történeteink elevenednek meg a színpadon. Sírunk együtt, és sírunk külön. Nevetünk rengeteget, és nevetünk magunkon és nevetünk másokon.

A taps jár, kijár, nem is akármilyen: az álló vastaps, a nem eresztő, a megható. Eddig Pokorny Lia ölelte át a szívünket, most az összes néző tapsával őt öleli, szereti, és maraszatlja: ez igen, ezt még látni kell, kár, hogy vége van!

Nagyon-nagyon szeretem előadás, Pokorny Lia pedig leírhatatlan jelzőkkel, milyen fantasztikusan sokat ad a nézőknek ebben a darabban.

Készül a listám, és a top 10-ben ez is benne van: (dolgok, amikért érdemes élni): SZÍNHÁZBAN POKORNY LIA JÁKÉKÁT LÁTNI!

Köszönet az estéért!

Házassági leckék középhaladóknak – Centrál Színház

20 év házasságban hazugság nélkül? Ez a kérdés futkos egész előadás alatt a gondolataimban… (már nem is olyan sok kell ahhoz a huszashoz…hm…)

Alaphelyzetben Michel (Stohl András) rendes férjnek látszik messziről, távcső nélkül. Jellemfejlődik cseppet laza másfél óra alatt (darab szerint sacc egy hét alatt) a nemtörődöm szeretőt tartó üzletemberből, egy kétségbeesetten a felesége kegyeit kereső férj lesz 🙂

Közben pesze mindig, mindenki hibás, csak ő nem. Fura mód a szeretője férje a hibás a szemében, a szeretője a hibás, és a felesége a hibás… mindig, és minden helyzetben, ahol csak lehet a “legjobb védekezés a támadás” taktikájával próbálja kidumálni magát.

Semmi nem fontos, csak a saját életének biztonsága: szerető “hűséges” feleség, alkalmi szerető (ki legjobb barát felesége… huhh..), és a legjobb barát, akire szüksége van, de ez ugye nem gátolja meg kényelmes életében…

Ott bukik be a sztori, amikor a szeretőnek már kevesek a lopott órák, és egy hétvégét csak még nagyobb hazugságok árán lehet csak kivitelezni. Bukik a szerető, ezzel bukik a barát, és persze kiderül, hogy az asszony is benne van már bőven az információ áradatban.

Hogy lehet ebből a slamasztikából kimászni? Na de még büszkén is? Főleg a főkolomposnak? Hazudj, hazudj és hazudj mindenkinek… néha becsúszik egy-egy őszinte szó, szituáció, amiből utána nagyon gyorsan ki kell mászni egy-egy újabb hazugsággal.

6 jelenet, 6 különböző szituációban, és a végén a csavar.

Michel szerepében Stohl András lubickol, Alice – Kovács Patrícia őszinte szerető, talán a legőszintébb az egész brigádban, Laurence – Balsai Móni a megcsalt feleség, aki a legnagyobb játékos, és Paul – Schmied Zoltán a tényleg legjobb “őszinte” barát.

Fergeteges vígjátékba keveredünk a végére Puskás Tamás rendezésében. Ez a tipikusan: sírva-nevetős előadás.

Lepkegyűjtő – Centrál Színház

Régóta tervezett színházi program, és végre van jegy rá!

Miranda: Ágoston Katalin sokkol az első pillanattól kezdve. Másodpercek alatt máris a félelme, remegése a gyomromban érződik. Elrabolva, kiszolgáltatva Freddienek (Bereczki Zoltán). Freddie először csupán egy kicsit bolond, kicsit különc. Aztán lassan, fokozatosan derül ki, hogy mekkora lelki sérült, mennyire pontos, és precíz pszichopata módon tervelte ki, a kiválasztott lány elarablását. Mintha csak csokit lopott volna egy boltban, ami már az övé, azt már nem veheti el tőle senki.
Hasonlóan egyszerűen érez a lepkék iránt, speciális rajongása közben fel sem tűnik neki, hogy “hobbija” más érző lény életébe kerül.
Miranda az első pánik után már magához térve különböző stratégiákkal próbálkozik.

A fogságból a szökés lehetetlen.

Az alku nem tűnik rossz ötletnek, de nem szabad lebecsülni az ellenfelet, aki csak látszólag megy bele, lelkében már akkor látszik, hogy nem tudja majd könnyen elengedni.

Freddie titkos video blogja félelmetes, ha nem a szereplőt látom, hanem a színpadot, akkor sokkoló, sőt gyomrot forgató.. szédülök, hányingerem van tőle, és menekülnék… menekülnék, ahogy a pincéből Miranda is, de neki ez nem játék: a szabad élete a tét. Sőt: az élete.

Mindkét színész komoly, nagyon sokkoló. Emlékeik valósak, és fájóak, Miranda szabadsága veszett oda, Freddie egész élete a saját őrülete körül forog. Súlyos pszichés zavarát ugyan ismeri, de odáig nem jut, hogy ez a normálistól rendkívül messze van.

Esélyt lát arra, hogy Miranda vele maradjon… pedig… esélytelen…

Remek előadás volt, elgondolkodtató és félelmetes… és a kérdés: te mit tennél, hogyan reagálnál Miranda helyében…

 

My Fair Lady – Centrál színház

Ötödik alkalom… (pedig állítólag nem lehet rá jegyet venni…)

Először azt mondtam, ezt imádom filmen, akkor színházban is látnom kell.  Aztán Tompos Kátya és Alföldi Róbert vonzott a színház felé, ez rossz nem lehet.
Sokadik alkalomra már tudom: Borbás Gabi és Magyar Attila is alakítanak akkorát, hogy a fal adja a másikat. Kisebbek a szerepeik, de annyira-annyira sokat nevetek, hogy a hasam fájdul meg.

A zene még mindig a mindenem, ebben a darabban a dalok, a táncok, valahogy minden a helyén van.

Mr Higgins jól jár Elizával, de a végén simán megérdemelné a hozzávágott papucsot. Ennyire öntelt, magát imádó, másokat észre nem vevő pasi nem is létezik, csak itt, és csak most, csak nekünk.

Eliza olyan határozott, amilyen törékeny, és akkora hang van Tompos Kátya torkában, hogy az hihetetlen. Kicsit nyugatabbra születik, ma már világsztár, de mázlink van, mert a mi sztárunk.

Lelket simogat, és lelket tép Mr Higgins szerepében Alföldi Róbert. Akkor sem jön zavarba, ha énekel, pedig láttam már színpadon, de eddig énekelni még sosem.
Pickering ezredest játszó Cserna Antal dobja fel neki a labdákat, amiket rendre lecsap, ahogy kell.

Vannak felejthetetlen jelenetek!

Doolitle papa a krimóból kifelé, és az esküvője előtt is könnyeket csal a szemembe, annyira röhögök.

Higgins mama mikor Elizával beszélget igazi vagányságra ösztönzi őt.

Eliza egyik legviccesebb a lóversenyen, Mr Higgins feszengő arca ott minden biztosítékot kiver.

A királynő (Verebély Iván) bevonulása közben már fülig ér a szám. Annyira imádom, hogy még mindig játszik!

A szerelmi fájdalomtól kikészült Mr Higgins dala a végén megkoronázza az estét.

Eliza pedig végig, de végig hibátlan, eleinte hibátlanul pimasz, végig fegyelmezett, és higgadtan okos csaj lesz az utolsó jelenetre!

 

A jelmezek közül a báli ruhák a legszebbek, lágyul a szívem, a pasik úriasan elegánsak, a szegénynegyed lakói pedig hitelesen londoni munkások hangulatát idézik.

Rendezte: Puskás Tamás és csapata, örök hála nekik érte 🙂

(már megint jegyet vadászok rá… ezzel nem lehet betelni, és igen, ebben az évadban ez az egyik kedvencem, ritkán látok egynél többször darabot… és még karácsony sincs… 🙂 )