Illatszertár – Centrál Színház

Hammerschmidt úr (Kern András) az illatszertár vezetője pont a karácsonyi hajrában kezd rendkívül kötözködő hangulatba kerülni. Célpontja Asztalos úr (Simon Kornél – telitalálat, erre a szerepre!), aki meg nem érti, hogy miért mindig  ő van porondon, ha a lebaszásról van szó. Mindemellett Asztalos úr is a karácsonyra készül, már másfél éve levelezik az ismeretlen csajjal, akivel most már tutira összejön a randi a vasárnap délutáni hidegben. Keresztül is húzza a számítását, hogy legutolsó veszekedése a főnökkel olyan durvára sikerül, hogy megkapja a kilépő papírjait. Sipos úr (Cserna Antal – a tökéletesen zseniális humorbomba!) próbálja békíteni a feleket, de nincs sikere. Kádár úr (Vári-Kovács Péter) nem egy lelkizős fajta patikus segéd, viszont annál pofátlanabb. Nem csak Rátz kisasszonyt (Pálfi Kata) fűzi, de lóvéval próbálja sokadszorra lehúzni Balázs kisasszonyt (Pokorny Lia), aki nem ül fel újra neki, viszont halálosan megsértődik Asztalos úr minden szaván, mert Róza kisasszonynak hívja, még ha így is néz ki hivatalosan a neve, a Rózsikát sokkal jobban szereti.
Szóval: Asztalos röpül, nap végén pedig jön a megvilágosodás a magánnyomozó személyében, aki végre elárulja, hogy a névtelen levelek, amiket a főnök kapott valódiak, tényleg megcsalja az asszony, és tényleg az egyik alkalmazottjával. Aprócska szépséghiba, hogy nem Asztalos úr, hanem Kádár úr (a napraforgó nyaligép) a csábító. A legjobbkor érkezik Árpi (Szemenyei János – az este egyik fő poéngyárosa), aki főbelövésre készülő patikust megmenti. Bent is alszik az öreg egész hétvégén, stresszel is rendesen, hiába csábítja vissza Asztalos urat hétfő reggelre, a lelke nem tud megnyugodni. Kihajítja Kádár urat, mint azt a bizonyos macskát, és mire elrendezne mindent, addigra a szíve nem bírja tovább: mentőt kell hívni, és irány a kórház-szanatórium.
Az élet nem áll meg, nélküle Asztalos úr simán viszi az üzletet, új segéd érkezik Jancsi bá személyében (Papp János), akit Árpi nagy örömmel ugráltat.
Mindeközben Balázs kisasszony tök depis, mert levelező névtelen szerelme nem érkezett meg a randira vasárnap, és még az általa két éve utált Asztalos úr is visszatért a boltba, nem mellesleg a karácsonyi csúcsforgalom is pörgeti az üzletmenetet. A kasszánál Molnár kisasszony (Borbás Gabi) terelgeti nemcsak a vevőket, hanem az illatszertár belső kapcsolatait is, de nincs sikere.
Sipos úrnak  annál inkább, ő az első, aki megtudja, hogy Balázs kisasszony és Asztalos úr titokban, tudtuk nélkül egymással levelezve szerettek egymásba. Nem nagyon skizó a helyzet, mert a valóságban meg évek óta utálják egymást.
Hammerschmidt úr gyógyul, vissza is tér karácsony estére, de addigra a szálak kezdenek kisimulni: Asztalos úr is meghívást kap Balázs kisasszonytól az esti vacsira, hogy az ismeretlen levelező vőlegény ne unatkozzon. Itt már visítva röhögünk, de annyira finom úriember, hogy megpróbál nem beledögleni a szívszaggató szituációba. Sipos úr még megvallja, hogy az ő vezérhangyája volt, hogy valakit ki fog rúgni a főnök, hát gyors nyomozásba kezdett, hogy ne ő legyen a kiválasztott, így talált rá Kádár és a nagyságos asszony viszonyára.
A történet végére újra fellángol nyomozó kedve, most éppen Árpi (kinek felvitte a patikus a jó dolgát egy szinttel magasabbra) van a célpontjában.
Kern András humoros, de nincs mögötte lemaradva Cserna Antal Sipos úrja, és Simon Kornél alakította Asztalos úr sem. Pokorny Lia Balázs kisasszonyként verhetetlen, és viszik is végig az egész előadáson keresztül a humoros vígjátékot, keresztezve a drámaibb családi drámával, és végül mindenre a karácsonyi megbocsátás lesz a megoldás.

Közel 6 éve színpadon Puskás Tamás rendezése, és még mindig teltházzal dübörög, mert megérdemlik 🙂

Ma este megbukunk – Centrál Színház

Ez az előadás egyik este sem fog megbukni, az biztos.

Pontosan, precízen adagolja a humoros amatőr színtársulat előadását, amiben a gyilkost kergetik.

Charles (Mészáros András) halva fekszik nyugtalanul a színpadon, de ki ölhette meg… A leendő menyasszony – Florence (Ágoston Katalin), a testvére – Cecil (Katona László), a menyasszony bátyja – Róbert (Schmied Zoltán) avagy a háznál dolgozó Perkins (Rada Bálint)…

Mindezt a felügyelőnek (Janicsek Péter) kell kinyomoznia, és ebben nem kicsit akadályozza az egész társulat, na meg a balszerencse. Aktív résztvevői a zűrzavarnak a két amatőr technikai segítség Tibor (Cserna Antal) és Anna (Botos Éva), akik egy ponton szövegkönyvvel a kezükben beállnak az őrület közepére.

Ami itt elromolhat, az Murphy törvénye alapján el is romlik, ami széteshet, az szétesik, és ami a végére még megmarad, az összedől.

A végére persze kiderül, hogy ki gyilkolt, ki nem, és az is, hogy bármi történhet a Centrálban, ez a színészi csapat nem tud megbukni, még akkor sem, ha a legdrámaibb pillanatokban (dráma van ám, mert éppen zuhanunk a szék alá annyira kell sikítva röhögni…) megszólal az elveszett Neoton is 😀

Mark Bell rendezte, és az első perctől a végéig egyetlen érzés kísért: nevetünk, hol sikítva, hol tapsolva, hol csak úgy vinnyogva. Kamaszokkal nézve színházat megszerettető program.

Kövek a zsebben – Centrál Színház

Írországban statisztálunk mind egy hollywood-i film forgatásán. Leginkább a két nem túl szerencsés csillagzat alatt született statiszta: Charlie és Jake szeméből nézünk rá egy forgatás szereplőire. Rudolf Péter és Kállóy Molnár Péter játszák el az összes, az előadásban előkerülő szereplőt. A két statiszta az alap, majd hozzájuk csapódik egy veterán statiszta, akinek a mondandója annyira érdekes és gyors, hogy senki sem érti. Jön az akcentusos főszereplő jócsaj, aki még akár el is csábítaná egyik statiszta főhősünket, de az neveltetésénél fogva menekülne. Közben a két jómadár kocsmázna is helyben rendesen. Alig röhögünk, mikor Rudolf Péter feláll egy dobogóra, Kállóy Molnár Péter pedig próbál rogyasztva alacsonyabbnak látszani, és a biztonsági őr vs. statiszta bejutása a sztárhoz pávatáncába kezdenek.
A forgatáson tragédia történik, egy másik statiszta vízbe öli magát, kövekkel pakolja meg a zsebét. A két valóban szívében-lelkében gyászoló statisztánk temetést szervezs és rendez. A felesleges virágokat a jócsaj főszerelő nő küldi, majd megfogan az ötlet: ebből biza forgatni kellene egy filmet.

Mivel nincs happy end, így a film forgatása eléggé necces, viszont ha mégsem hal meg a főhős, akkor akár már mehet is a kalapozás a film összehozására.

És miért is kövek a zsebben? Az öngyilkos fickó jól megpakolja a zsebét kövekkel, mikoron is tóba öli magát.

Lehet mégsem filmet kellene ebből forgatni, hanem színpadi előadást?

Mindezenközben interaktív az előadás, a nézőtér első sora ásót kap, és vadul ás, hátrébb gereblyét, ki ordít, ki verekszik a feleségével. Van itt kavalkád, az előadás egyik pontján viszont feláll mindenki.

Sok-sok vidám-nevetős szituáció, és sok-sok komoly, elgondolkodtató esemény került elő ezen a filmforgatáson.

Remek előadás, mindkét színész sok-sok szerepben mutatja meg, hogy milyen zseniálisak, még akkor is, mikor már csak az inprovizáció segít. 3 kamasszal viháncoltuk végig az egész estét, majd hazafelé már a mélyebb tartalom is szóba került. Érdemes volt megint színházba menni 😀

Büszkeség és balítélet két színészre – Centrál Színház

Két kedvenc színésszel: Balsai Mónival és Schmied Zoltánnal.

A könyv, a film és a tv sorozat kimaradt az életemből, anyunak viszont állandó kedvence minden formában, így nem volt kérdés, hogy ha színpadra kerül, akkor ott a helyünk.

Nem nagy spoiler: nagyon jól éreztük magunkat. Cseppet aggódva érkeztünk: anyu a sokszereplős történetet nem tudta elképzelni két színésszel, én meg a gubancos cselekményt ugyan nem ismerve tartottam tőle, hogy nem fogom érteni ki-kicsoda és mi is történik.

Ennek ellenére: minden részlet tökéletesen érthető volt, a látvány és a figurák pedig teljesen hozták a sztorit, és anyu sem csalódott, sőt viháncolva nevetett mellettem.

A történet nem szokványos, igazi angol békebeli: elszegényedő család 5 lányt próbál jó partit keresve kiházasítani. Mr. és Mrs. Bennet minden megszólalásukban a humor vonatán ültek, lányaik közül Jane (bármikor, bárhol újra és újra nézném :D) és Lizzie töltötték be a teret. Már félidőnél járhattunk, mikor elvarázsoltságomban felfedeztem, hogy a kivetített háttérben mindig az aktuális szereplők vannak, de dobtam megint a háttér látványát, annyira sodortak magával az események. Mr. Darcy igazi szívtipróként nyomorgatta fehér kesztyűjét, Mr. Collins viszont annyira borzasztóan festett a zsepijével, hogy már megszólalása előtt nevettünk nem keveset. Kitty és Lydia minden megjelenése hűen hozta a filmbéli bugyuta csajokat, a láthatatlan ötödik tesó fuvola játéka tényleg minden pillanatában “csodás” lett.
Mindezek mellett még kb 10 szereplő töltötte be az esténket, rokonok, szomszédok, szerelmek… A humor és a romantika között csapongtunk, volt itt szerelem, sértődés, remény, pénzsóvárság, hatalom, és happy end 😀

A szórakozás mellett a lehet-e rangon alul-felül házasodni, ki hazudik kinek, mennyire nehéz a szerelem, és az őszinteség kérdéskörét kaptuk minden jelenetben bónuszként.

Ujj Mészáros Károly rengeteg ötlettel, kevés díszlettel, néhány kellékkel varázslatos estét rendezett.

New York-i komédia – Centrál Színház

Tudom én vagyok a helikopter, de Básti Juli játékával nem tudok betelni. Aztán befut Rudolf Péter, és végleg elvesztem. Ezt majd még nézni kell, nem egyszer, újra és újra.

Phylis (Básti Juli), a sikeres pszichoanalitikus cseppet megzuhan, és italba fordul, de előtte elküldi segélykiáltását legjobb barátnőjének Carolnak (Nagy-Kálózy Eszter), aki befut, és ártatlanka képében állatira sajnálja barátnőjét, akit a “hűség mintaképe” típusú férje elhagyott. Carol egyre zűrösebben reagál, és a jó agyturkász ebből és egyéb korábbi nyomozásából rájön, hogy biza miatta lépett le álmai pasija. Persze álmaiban más a férj, mint a valóságban, de az évtizeden túli házasságban ez már mit se számít.
Carol férje Howard (Rudolf Péter) is “befut”, majd benne a már korábban felmerült öngyilkosság is újra megfordul, ha már az asszony lelépni készül Phylis férjével. Kimondottan lúzer típus, viszony imádni való pasi :), hiába a zokni kategória.
Sam (Puskás Tamás, aki nem csak játszik, de rendezte is ezt a komédiát) hazatér, hogy összelapátolja az ügyvédi melójához nélkülözhetetlen iratokat, arra persze kevéssé számít, hogy neje már szana meg szét dobálta-taposta őket. Cseppet az idegbaj kerülgeti, és mindezt közli is minden jelenlévő barátjával. Ők meg vele, hogy rajta kívül mindenki tudott párja hűtlenségéről, egy kivétellel, aki ugye a nagytudású pszichológus, csak a saját kapcsolatában nem boldogul. Sam nem az a szégyenlős fajta, csak azt nem dugta meg, aki nem ment szembe vele a környezetében, ettől Phylis ismét a pohár után kapkod, hát nem mondom, hogy a józanságának ez használna, de még így sem tud elázni annyira, mint az áruló Carol barátnéja.
Előkeveredik Juliet (Ágoston Katalin), aki 21 évesen már Phylis kezelése alatt állt, mert volt némi agyi gubanc vele, főleg a pasikkal való ismerkedés területén. Azóta ezt bepótolta, bár csak Sam vágyja a házasságot, ifjú kedvese még kevésbé. Howard a friss hús láttán már éledezni kezd, lélekben már dobja Carolt, és rástartol Julietre, amitől Sam cseppet idegi alapra kerül.
Juliet sem százas, és mikoron is megkaparintja Howard öngyilokra termett fegyverét, azt nem fél használni, és a kavarodásban Sam hátsó fele látja ennek kárát.

Parádés a dilis csapat játéka, óriási megérdemelt taps a zárás.

Jó emberek – Centrál Színház

Margaret (Básti Juli) jó ember. Többet beszél, mint én, amikor éppen van hangom. Sokkal többet, és képes sokkal többet késni is nálam. Már megszerettem.
Aztán kiderül hamar, hogy még humora is van (ekkor már kb 3 perce beszél, szinte levegővétel nélkül). Stevie (Rada Bálint) kivágja a munkahelyéről a késések ürügyén, meg persze, hogy a saját seggét mentse. Nem segít semmi, még az sem, hogy Margaret finoman emlékezteti, hogy egy helyről valók, és Stevie anyukája sem volt egy angyal, amikor éhező gyerekeinek “szerzett” karácsony előtt kaját.

Kirúgására megoldást a barátnőinél keres.  Jean (Pokorny Lia) belevaló-nagyszájú csaj, dobja is rá a jobbnál jobb ötleteket, míg Dottie (Szabó Éva) leginkább a saját lóvéját félti, ami most bizonytalanná válik, mert Margaret meló nélkül sem a lakhatásért, sem felnőtt-sérült lánya ellátásáért nehezen fog fizetni.

A “telepiek” fő szórakozása a Bingó, ahol azt is megtudjuk, ha ide pasi jár, az biza csak buzi lehet… vesszek meg, ha értem az összefüggést, de nem vagyok képben…

Felmerül a csajokban Mike, mint lehetőség, akivel Margaret közel 40 éve járt vagy két hónapig, így a tervet tett követi, és Margaret furmányosan bejut hozzá a pöpec rendelőjébe. Igaz, ezért át kell verekednie magát a csöcsös recepcióson, de bejut, és ugyan munkát nem kap, de kiharcol egy szülinapi meghívást Mike felesége által szervezett partira. A kiöltözéssel lesz némi gubanc, mert a Bingó már megint nem jött be, de ez mit sem zavarja főhősünket. Szópárbajban, szájkaratéban leverhetetlen, a levegő nélküli beszédben pedig világbajnoki dobogós!

Mike ugyan lemondja, de Margaret azért nem az a feladós típus, így a már lemondott buli előtt megérkezik, és belefut Mike feleségébe – Kate szerepében Parti Nóra -, aki megfaggatja cseppet Mike régmúltjáról. Hamar borulnak a csontvázak a szekrényből, majd egy kamusztori a beteg lányról, de az asszony kiáll a férje mellett. A sajttál és a nyomódíj jelenete nélkül lehet élni, de ugye minek 🙂 Komoly témák, a reménytelen melókeresés a válságban, amikor Margaret saját magát tukmálja, csak bárhogy is: ne kerüljön utcára a súlyosan fogyatékos felnőtt lányával. Ugyanakkor feloldja a fájdalmas valóságot a humor, ami folyamatosan jelen van, Margaret komoly stand-up monológjai fergetegesek. “Vicceltem…” – és mégse.

Mike hamar belesétál a csapdába, és kiderül valódi énje, de a párterápia folytatódik, hátha…

Margaret mehet vissza Bingózni, ahol újra a csajok és Stevie, a volt főnök a partnerei. Lakbérre végre nincs gond, mert a jótevő kifizette… na nem Mike… mert a gazdag nem ad… egy “műmájer” nem fog adni sose… viszont a lelkiismeretfurdalásos exfőnök viszont ha nyer a Bingón, akkor nem felejti el a “telepi” barátait. Mert jó ember. Mert a barátai jó emberek.

Mert Puskás Tamás rendező jó ember. Ha nem lenne az, akkor nem juthatott volna eszébe ez a darab és milyen jó, hogy ezt az élményt nem hagytuk ki!

Ez is az az előadás, amit még többször is meg kell nézni.

Delila – Centrál Színház

Molnár Ferenc története egy rendkívül okos, és nagyon ravasz asszony (Balsai Móni) győzelméről szól.

Hosszú az út a pasi szívének újrahódításához, de a kocsmáros férj faék egyszerűen működik, éppen második fiatalságát élné, hisz a szép szavaknak, bár a tükröt kevésbé ismeri.

Virág úr (Stohl András) kissé idegbeteg, már a darab elején, kevéssé a nyakán lógó ingó és ingatlan ügynökök miatt, sokkal inkább, mert Ilonka (a felszolgálólány – Trokán Nóra) húzza, és hecceli az “öreget”.

A képlet napnál világosabb: vagy elveszi feleségül, vagy a csóró vőlegényéhez (Ódor Kristóf) megy férjhez bosszúból, mert ő “erkölcsileg tisztességes”… persze sokat nyom Virág úr mellett a 38 ezer pengős takarékkönyv a szekrényben, mert ugye a szépsége már kevésbé…

Ehhez a népséghez tartozik szervesen a csapos Jánoska, aki Virágné mellett kampányol, hisztériázik, jön, és beszól, és naná, hogy folyamatosan hallgatózik, majd tolja az információkat. Magyar Attila lubickol szerepében, mi nézők pedig hálásan tapsoljuk alakítását.

A megoldás nem bonyolult, Virágné a legprofibb átverési trükköt hozza, és naná, hogy bejön, hiszen nála jobban a férjét senki sem ismeri, így a “vénségére” meghülyült férj is rájön, mekkora barom volt.

A poénok egymás után záporoznak, a “komolyabb” jelenetek pedig meghatóak, és időnként sírunk… nem, annyira nem hatódtunk meg, de annyira szerencsétlenül hülye Virág úr, hogy már könnyek szöknek a szemünkbe a nevetéstől. A legnagyobb viháncolás a nézőtéren mégis akkor következik be, amikor a CSAPOS megjelenik, igen, így nagy betűkkel. A történet motorja, az egész előadás humorfelelőse.

Az előadás egyfelvonásos, még néznénk tovább Puskás Tamás rendezésében, remek este volt!

Sok hűhó semmiért – Centrál Színház

Shakespeare vígjáték!

Klasszikus, rímelős, sírva-nevetős!
Igazi vidám-szerelmes-cselszövős történet.
Az ifjú Claudio (Rada Bálint) bolondul Hero (Ágoston Katalin) szívéért, de helyette főnöke, a jó nemes Don Pedro herceg (Simon Kornél) laza csata után beugrik lánykérőbe. Össze is jön a románc, csupán János gróf (Vári-Kovács Péter) szemét szúrja a frigy, na meg a “hogyan szívassuk meg a tesót” érzés.
Másik szálon a herceg legjobb embere Benedek (Schmied Zoltán) és Beatrice (Pokornyi Lia) ölik egymást a szerelemig. Ebbe azért besegít a herceg, Claudio és a kormányzó (Papp János) – annyira játszanak, hogy majdnem fékezhetetlen a röhögőgörcs a színpadon is – másik oldalon a női csapást Hero és Ursula (Borbás Gabi) viszi be gyomrosként Beatrice-nek.
János gróf cselszövését Lasponya (Magyar Attila) őrző-védő csapata leplezi le – Furkó szomszéd (Cserna Antal) közreműködésével, mi közben majdnem meghalunk a nevetéstől 😀
Igazi komédia, káosz és zűrzavar, na meg szerelem, persze Shakespeare története zseniális a mai napig.
Nem csak a színészek lubickolnak, a nézők nevetnek, de a látvány is kidolgozott: a jelmezek, a díszlet is olyan klasszik centrálos 😀
Puskás Tamás fordította, rendezte, szenzációs este volt!

Nem félünk a farkastól – Centrál Színház

Egy középkorú házas pár, és egy fiatal, akik vendégségbe érkeznek egy különös éjszakán.

Senki sem szomjas, és erre még rátöltenek.

George (Rudolf Péter) és Martha (Básti Juli) az első perctől ölik egymást, és ebben még az sem zavarja meg őket, mikor vendégeik befutnak. Mindenki harcol, mindenki az önös érdekeit, sérelmeit hozza. Párbeszédeik, vitáik valahol mindig csattannak. Eleinte egymáson, majd Nick (Schmied Zoltán) és Honey (Ágoston Katalin) lesznek mondataik áldozatai.
Mindenki másra vágyik, de csak egymást kapták, mindkét pár kapcsolata belülről régen sem volt jó, az idővel pedig csak romlott. Hiszik, de az mégsem segít, hogy  beszélnek róla, a hazugságok egyre másra derülnek ki. Alázzák egymást, és közben az alkohol egyre nagyobb mértékben fogy. Mindegyikük élete kirajzolódik, a szituációkon hol nevetünk, hol megfagy a levegő.
A drámai előadás végére elfogy a levegő. Minden elfojtott fájdalom, minden eltüntetni vágyott sötét  mocsok és folt előkerül az adok-kapok játékukban.
Rudolf Péter és Básti Juli a legnagyobbat játszották Valentin nap estéjén.

A kutya különös esete az éjszakában – Centrál Színház

Christopher 15 éves asperger szindrómás kamasz, aki egy kisvárosban élve felfedezi, hogy a szomszéd szeretett kutyáját valaki megölte. Az ő saját logikájával kezd a nyomozásnak, melynek vannak alapjai: nem tud hazudni, őszintén, és egyszerűen kérdez, a hamis válaszokat hamar kiszűri, és állhatatosan megy tovább.

Ez egy tükör darab azoknak, akiknek a közvetlen környezetében van asperger szindórmával élő gyermek vagy felnőtt. Tükröt mutat és elgndolkodtat. Aki nem ismer ilyen gyereket, annak pedig kinyílik a világ. Igen, ilyen is van. Van olyan, hogy valaki matek-fizika-csillagász zseni, de problémát okoznak neki a színek, az azok közötti eligazodás, a közlekedés, az útvonalak, az idegenek, az ölelések, az étkezések. Egyáltalán minden problémát okoz, ami nem a megszokott élete.

Tükör: igen, amikor két aspergeres kamasz ül a nézőtéren, akkor az bizony kemény tükör. Mi az, ami az ő életükben volt, és már leküzdötték, betakarták, mik azok a területek, amiken még dolgozni kel, és mi az ami sosem fog megváltozni. Én csak a saját történetünket ismerem.
A majdnem 14 éves a végén puffogva megkérdezte, hogy ezt neki miért kellett megnéznie… pont ezért… hogy lásd, milyen a dühkitörés a másik oldlaról nézve… most látta, hogy nem csak neki rossz az olyankor belül, hanem látta, hogy mi kívülről hogyan és miért rémülünk meg tehetetlenségünkben. .

Látták, hogy másnál is ugyanazok a képességek, kiemelkedő képességek amiket használni tudnak álmaik megvalósításához.

Nagyon érzékenyen mutatja meg az előadás a szülők reakcióit Christopher viselekedésére, milyen közösen kialakított jeleket használnak a mindennapokban.

Hol lehet elszúrni egy aspergeres életét: a bizonságot, ha kihúzod alóla (érzelmi biztonság, félelemérzetből ne meneküljön el), akkor nagy a baj… onnan felállni, szintel lehetetlen. Csak összefogással sikerülhet. Mert teljesen mindegy mit gondolunk kívülállók róluk, ők mindenben meglepetéseket okoznak. Az élet olyan területeire jutnak el, ahova mi, átlagemberek soha.

Az utolsó mondat mindent visz: “én bármire képes vagyok! – mondja Chrisitopher” és elhiszem nekik… nézem a két fiam, és elhiszem, hogy bármire képesek ebben az életben, mert meg van hozzá az összes képességük, jelenlétük.

Christopher szerepében Kovács Krisztián alakítja ezt a nagyon más kamaszt. Scherer Péter, az édesapa, aki időnként megbotlik, de mindent, hangsúlyosan mindent megtesz óriási türelemmel a fiáért. Az Anya, Pokorny Lia már bevallottan nem ennyire erős, feladja és elmenekül a szomszéddal egy új, problémamentes életbe… de a sors, még az Apa hazugsága ellenére is hozzá tereli a fiát.

Innen kellene felállni, egy olyan gyermek életében, aki nem ismeri a hazugságot, az álságot, és szétesett családját végre viszontlátja egyben.

Apa jön rá a fejlesztő tanárral (Kakasy Dóra), hogy ennek a fiúnak az állandóságra, a megbízhatóságra van szüksége, amiből következik, hogy egy olyan megoldásra van szükség, ami hosszútávú. Érkezik Apa ajándéka: a kölyökkutya.

A színpadon a szereplők, szól a vastaps, jön az 50. előadás tortája a rendezővel, nekem meg nem szabad most sírni. Hiába az elmúlt évtizedek köszöntek vissza a színpadról némi átdolgozással, mégis az volt a cél az előadással, hogy hazafelé és másnap tudjunk beszélgetni róla. Szerintem menni fog.

Puskás Tamás rendezte, és ugyan ritkán játszák, de az egyik legfontosabb darab ma Pesten. Akár osztályoknak is, érzékenyítő előadás ez, jobban megértjük belőle azokat, akik mások, akik kilógnak a sorból, és ezzel még többet adnak a társadalomnak, csak fogadjuk el és be őket.

Nagyon értékes gyerekek, és nem szabad őket hagyni, hogy elkallódjanak.

Viszont az érintetteknek ez kötelező előadás, minden percre van segítség, vagy aha élmény.

Csodálatos darab!