Rómeó és Júlia – Budapesti Operettszínház

Ha már régen elhagytad a humorérzéked, akkor most kattints tovább. Köszi!

Veronában találjuk magunkat, ahol Lőrinc baráttal (Földes Tamás) nyitunk, aki cseppet magába van zuhanva, de hamar jobb lesz a hangulat, mert megjönnek a srácok: Benvolio (Kerényi Miklós Máté), Mercutio (Bálint Ádám) és Rómeó (Veréb Tamás).  Előtte még ölik egymást a Capuletek és Montague-k, össznépi tánc közben tépik meg egymást. Montague mama (Auksz Éva) picit hisztisen keresi Rómeót, közben a Capulet házban már a bálra készülődnek, ahol Júliát (Jenes Kitti) próbálja majd a család kiházasítani, jó parti reményében fésülködnek a dadussal (Polyák Lilla) és Capulet mamával (Füredi Nikolett).
Bálba készül a három jómadár, persze álarcban (itt jön a közönséget sikítozásra ösztönző – Lehetsz király örökbecsű, nyomokban Bereczkit, Dolhait, és Mázst tartalmaz), mert Capuletékhez másképpen állati nehéz lenne bejutni. Tybalt (Szabó P. Szilveszter – a közönség legnagyobb kedvence, itt a sikítás frekvenciája már füdugóért kiáltana… ha kihallatszódna…) Júlia unokatestvére érzi úgy, hogy a lány ártatlanságára kell vigyázni, így még az sem zavarja, ha ezzel simán megöli a bulit. Rómeó viszont így is összefut Júliával, és Ámor nyila pont arra jár, hogy betaláljon. Mivel a bált Tybalt hamar szétzavarja, a két rivális család egy rendezvényen nem lehet jelen, ezért a fiatalok már titokban randiznak, ennek megszervezésére alkalmatlansága okán a dadus lesz a kiválasztott. Nem lehet annyira béna, hogy ne találkozzanak a szerelmes fiatalok, sőt Lőrinc barát tökös módon még jól össze is házasítja őket. Dúl a l’amour, de az tisztán látszik, hogy a két családnak ezt nehéz lesz beadni.
Rómeó és Júlia míg egymással vannak elfoglalva, addig anyáik éppen próbálják megfúrni a kapcsolatot, az ősi gyűlölködés okán. Ez a cicaharc pöpecul elbukik, viszont olyan hidegrázósan énekelnek, hogy zeng a ház, és mozog a csillár.
Itt meg is állhatna a történet, de idáig olyan szép, és kerek, úgyhogy most jött el a pillanat, hogy Rómeó és Tybalt újra összefussanak. Rómeó próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, így segítségére érkezik Mercutio barátja, aki beleáll a konfliktusba, ekkor meg  Tybalt simán leszúrja. Rómeó némi önvédelemnek álcázva hamar elvágja Tybalt torkát, így a meccs jelen állása egy-egy hulla. A két család gyűlölete fokozódik, és Verona feje: Escalus herceg (Anger Balázs) tuti kis büntetést talál ki: Rómeót száműzi Veronából. Mindeközben Paris (Szerényi László), már udvarlási szándékát jelzi is a Capulet családnak, akik erősen pozitívan állnak a megkereséshez.
Információhiányos a családon belüli kommunikáció, mert Júlia ezidő alatt Rómeóval múlatja az időt a már hitvesi ágyban. Mígnem a dadus riadót fúj, és Rómeónak mennie kell.
Mivel Paris nősülne, Júlia meg  még 1x nem akar férjhez menni, pláne nem ehhez a pipogya típushoz, ezért magára rántja a búskomor depressziót, és elrohan Lőrinc baráthoz. Hát a legjobb helyre ment, a hülye ötletek mestere ki is hozza nyerésre a szitut: csak álmérget kell bevenni, attól majd jól kinyúlik, pont úgy, mint egy hulla, de nem lesz gáz, a kriptában majd magához tér, addigra némi szervezéssel Rómeó is befut, onnan meg fussanak tovább együtt, amerre látnak.
Itt bukik meg a sztori: a terv marha béna kidolgozásán. Oádig rendben van, hogy Júlia kiszasszony hazatáncol, és magába dönti a majdnemmérget, és ettől jól elveszti az eszméletét, és még hullának is néz ki. De: beavatva mellette senki sincs, így maximum a családi hisztéria kerül egy helyre, mert a megoldást a jó Lőrinc barát levélben küldi el Rómeónak, és kivel mással, mint a cseppet agyilag gyenge Benvolióval. A lelke fájdalma (meghalt Júlia! – látszólag) negatívan hat a szürkeállományára, így Lőrinc barát levelét apróra szaggatja, majd a szájával szavakat formál, amivel Rómeó már nem tud mit kezdeni: Júlia halott. A szerelme öngyilkos lett, de hirtelen, óriási bánatában.
Rómeó rohan, és még éppen összefut a Júliát gyászoló Parissal, majd némi önvédelem hatására elteszi láb alól. (hullanak a népek itt rendesen…) Mivel Júlia már nem lehet az övé, így Rómeó is halni készül, csak ő nem kamuból, hanem úgy igaziból. Ezért a korábban számára bekészített kötelet használva ráakasztja magát, és a biztonság kedvéért nehezéknek még viszi Júliát, az asszonyát. Szépen lógnak ott kettecskén, az egyik méreg, a másik akasztás áldozata, mikoron is végre hatni kezd Júlia csodabogyója, és magához tér. Pár percet csúszott csupán az időzítés, de Rómeó ott nyakában a kötéllel végleg megadta magát. Júlia ezt már végképp nem bírja elviselni idegrendszerével, így kirántja Rómeó kését, és ereinek felvágásába kezd mindkét csuklóján. Ehhez a művelethez még csak le sem kell kapcsolódnia a már hullára akasztott Rómeóról. Miután mindketten beadják a kulcsot, jön Lőrinc barát és bevillan neki, hogy az ötlet jó volt, csak megbukott. Szekérre pakolják a hullákat, és kitolják  színpadról. Még előtte befut a két család: a Capuletek és Montague-k, és próbálnak életben maradni, még akkor is, ha gyermekeiket elveszették egy régi családi veszekedés kapcsán. Béke halvány jelei érkeznek Veronába, a két család a közeledés politikája felé hajlik.

Közben persze ott voltak a slágerek, csodás díszletek, hihetetlenül jól táncoló-énekelő művészek, és persze az egész látványvilág.

A dalok továbbra is ebben a műfajtan itt fülbemászóak, erőteljesek.

Ennek az előadásnak a legnagyobb erőssége, hogy Shakespeare írta a Rómeó és Júliát, nehéz vacak előadást létrehozni belőle.

Az elaődás végén nem csak vastaps van, de állva fütyülve tapsol, örjöng a közönség, ez speciel a darabtemetés előtti utolsó nemdiák előadás. Nem véletlenül fut ez lassan 15 éve, mindegy ki rendezte (egyébként KERO), csak bosszúból sem emberileg sem anyagilag nem éri meg levenni műsorról.

Jön a végén a tapsrend, és mindenki megérdemli az éljenzést. Azt kevéssé értjük, hogy ha Júlia úgy hal meg, hogy felvagdossa az ereit, akkor miért pont a hasán van nagy piros vérfolt (érti a tök). Aztán gyors öltözéssel a legvégére az esküvői rucit rántja magára az ifjú, már halott szerelmespár.

Az utolsó ráadás után még a legnagyobb szám (Lehetsz király) az értékrendemmel teljesen megegyezett volna, ha már a tapsrendre mindenki feltámadt.

Igen, hasonlítgatom az első szereposztáshoz tizenévvel ezelőtthöz, és van olyan, ami akkor sokkal jobban tetszett, de erre sem lehetne egyetlen vacak jelzőt sem ráaggatni.

A látvány és a táncosok, az énekhangok, színészi játék mind-mind a helyén voltak. Fura egy darabtemetés, amikor a színház igazgatóján kívül mindenki szeretné a folytatást, a pénzükkel a darab mellett tüntető nézők meg pláne…

KERO rendezése, még szükség lenne ilyen teltházas előadásokra az Operettben.

P.S: Hogy nekem mi még  jut eszembe Rómeóról és Júliáról: ők a lúzer szerelmespár.

Másnak meg más jut eszébe róluk, pl. az, hogy 3 mondatban el lehet mondani a sztorit (youtube: ide kattints – 1.01.16 perctől):

“Rómeó találkozik Júliával, elbasszák, meghalnak” – mondta Alföldi Róbert színész – rendező összefoglalva tömören és gyorsan a lényeget.

Hát kell ennél több? 😀

Azért megnéznék egy olyan előadást a Rómeó és Júliából, ahol egy vagány-tökös rendező bevállalja, hogy életben hagyja a két főszereplőt. Na? 😀

 

Mágnás Miska – Budapesti Operettszínház

Két idióta nemes – Felsőrécsei Récsei Pixi és Alsótrécsei Trécsei Mixi (Oláh Tibor és Kocsis Dénes) hisztijével kezdünk (oké, az össznépi nyitódal után), akik Rolla grófnő (Lukács Anita) után epedeznek, de a szemükben lenézett Baracs mérnök (Vadász Zsolt) lecsapta előző nap a kezükről. A szerencsétlenkedés mintapéldányai, ennek ellenére a leggyengébb láncszemek (vágyódtam a másik szereposztás után ebben az esetben… ez van, ez jutott…).
A grófi pár: Korláth gróf (Faragó András) és Stefánia a neje (Kalocsai Zsuzsa) inkább  a szomszédba lassan afrikából avagy amerikából hazatérő grófnak szánják lányukat, és nem a felkapaszkodott mérnöknek.
Az egyetlen viszonylag józan a családból a kleptomániás Zsorzsi mama (Lehoczky Zsuzsa, az este egyik legnagyobb csillaga!), aki mindent lenyúl, ami csak kicsit is csillog.
A grófi ház nem élhet személyzet nélkül, így a két főhősünk a mosogató Marcsa (Peller Anna) és a lovászinas Miska (Peller Károly) szerelmes cívódására eszmélünk. Nem akármilyen kapcsolat ez: olyan vidékiesen szerethető.
Miska Baracs mérnök hívó szavára bármit elvállal, még azt is, hogy este a bálon eljátsza a szomszéd Eleméri grófot, némi betanulás után neki is futunk az őrületnek.
A drága papa alig unalmas Alagi történeteibe kezd bele a múlt századból, amit persze drága felesége azonnal leállít, a könyökén jön már ki.
Kegyet gyakorol a nemesi család, meghívják Baracs mérnököt az esti partira, nem gyanítva, hogy lánycsábítás és botrány várható.
A helyzet akkor fajul el végleg, amikor Marcsa Rolla grófnő segítségével megérkezik, mint Miska (Eleméri gróf) unokatesója, és állati csiniben hozza a bumfordi cselédlányt. Itt vesztettem el a fonalat végleg, már mindkét szememből ömlött a könny, annyira, de annyira kellett nevetni… a fülbe mászó dalok, a táncosok, a jelmezek, a báli ruhák (óóóó, a nagymama göncei…).
A végére Marcsa csak ráveszi Miskát, hogy vallja be a tutit: sose volt gróf, és Rolla grófkisasszony is végre kinyitja, na nem csak a szemét, a szívét is a mérnöknek.
Finálé, vastaps, ráadás, álló-tomboló nézősereg 🙂 Verebes István rendezte, vagy 15 éve… sose lehet megunni 😀
Meg kéne nézni a másik szereposztásban is 😀

Update: másik szereposztásban: Felsőtrécsei Récsei Pixi Csonka András előadásában már felfut a Pellerek szintjére, és nagyon sokat lehet rajta végre nevetni. Baracs mérnök Barkóczi Sándor esetében pedig életrevaló, és kicsit sem unalmas. Érdemes volt még 1x megnézni, más szereplőkkel.

Riviera Girl – Budapesti Operettszínház

Csárdáskirálynő egy kicsit másképpen. Sőt. Nagyon másképpen 😀

Karl (Barkóczi Sándor) a papakedvence belehabarodik az Orfeum üdvöskéjébe Sylva (Lévai Enikő) művésznőbe, akit elvenne, de ugye a morózus német gróf (Szabó P. Szilveszter) nem tapsol a frigy miatt, mert cseppet rangon alulinak érzi a szitut. Elpanaszolja lelke baját Feri bárónak (Németh Attila), aki hazánk fia, és így minden stikliben benne van. Éppen jókor van jó helyen az amcsi házaspár, kinek férj tagja – Sam Springer (Kerényi Miklós Máté) csekély lóvé reményében – amit el lehet verni a kaszinóban – természetesen vállalja, hogy a problémamegoldás élére áll.

Kell szerezni egy nemesi címmel bíró férjet a művésznőnek, aki jól elveszi feleségül, majd elválik, rangját jól megtartja, és máris partiképes lesz a bőszült papa szemében. Cseppet bekavar a képbe, hogy a kinézett segédpincér – Victor (György-Rózsa Sándor) se nem pincér, se nem gróf, inkább herceg, mit mélyen titkol, de a nagyobb gubanc, hogy tökig szerelmes szintén Sylva kisasszonyba.
Naná, hogy vállalja a feladatot, nősül, és ettől Sam-nek is lesz némi elverhető lóvéja, neki meg asszonya. A sztoriban oda teszi az örömapa a csavart, hogy arra is nagyobb tétet pakol, hogy Victor két hónap után a válást offolja, de ettől szerelmesebb a fickó, és Sylva boldogságáért még válni is hajlandóságot mutat.

Közben Sam asszonya (Szendy Szilvi) is kergetőzésbe fog, próbálja elkapni alig szélhámos férjét, több-kevesebb sikerrel. A végére az elvált szerelmeseket egy tuti kis erkélyjelenetre összehozzák, hogy a finálé is rendben legyen. A nagyot koppant Karl sem marad magára, Feri gróf aligtinédzser lánya veszi kezelésbe, amire elsőre furcsán reagál, de később rádöbben, hogy mégiscsak a saját gyerekes színvonalán lesz az ő boldogsága. Közben a drága Lorenz gróf is megkapja a leckét Sylvától, amiért beleugatott és beleszervezett az ő életébe.

Mindezt 2×1,5 órácskában.

Mivel zenés, így a Csárdáskirálynő dalai csendülnek fel nagyon látványos koreográfiával, teljesen átírt szövegekkel (jót tett a daloknak! – Závada Péter átirata), és nagyon klassz táncosokkal. A pasi nézőknek csoroghat a táncos csajok hosszú combjai után a nyáluk, mi csajok pedig szemérmetlenül gyönyörködhetünk a kockahasverseny döntőseinek produkcióin (hát néztük volna még :D).

Van azonban az a pontja az előadásnak, ahol nem szabad az éppen nagykorú kamasz arcára ránézni (egyébként is “a második felvonás túl nyálas” hozzáállással létezik aznap este), mert ott minden elveszett… Szóval jön Sam és drága neje, akik Oakba vágyván (vágyik oda a franc, csak az asszony…) eldalolják, hogyan szeretnének ott kacsák és disznók között élni a nagy semmiség közepén (érkeznek a szárnyasok és malacok jelmezben!). Ennek szemléltetésére a közönséget tornáztatják (ó, ez még semmi…), majd a jobb és a bal oldal is feladatot kap: az egyik hápog hangosan, a másik röfög… Ekkor nem kellett volna a némiképp sokkolva-meglepett kölyök arcára néznem, mert ott kiakadt az este, és annyira, de annyira kellett visítva-röhögve-sírni, hogy már rég a helyünkön ültünk, és jött a következő jelenet, még mindig a könnyeimet törölgettem.

Szóval: jó este volt, nevetős, vidám.

Aprócska közjátékként majdnem elkésve vízért esedeztünk a büfé pultjánál, ahol a kedves első napos fiú rögtön mondá, hogy vizet adni nem tud, mert ez az első napja. Két lépéssel arrébb a még kedvesebb rutinos vendéglátósnak viszont ettől kiakadt a szemöldöke, mert oké, hogy kezdő, de tán a bubis vizet felismerhetné a tőle karnyújtásnyira lévő hűtőben. Szünetben már nem erőltették a betanítást, így rutinosabb csajok gyártották a finom cappuccino-t.

A darabot KERO rendezte, aki az emeletről követte ma az eseményeket, megérdemelte volna, hogy ő is megkapja az előadásért a tapsot, de az elmúlt hónapok eseményei miatt erre esélye sem volt, csak a nézőtérről.

Én és a kisöcsém – Operett Színház

Miért is? Persze! Már a film miatt is! Igen, én voltam az az elvetemült, aki Szegedre két éve úgy indult el, hogy minden időjós ellenére a szakadó esőben beültem a kocsiba, és irány a Szabadtéri. Nem tudta volna senki rámsütni, hogy normális lennék, két kamaszom viszont azt mondta, hogy menjünk, hátha eláll… az időkép alkalmazás szerint sem volt rá esély… Ópusztaszer előtt az autópályán viszont elfogytak az esőcseppek, így mielőtt kárba vész a kirándulás, gyorsan megálltunk egy órára, ha már hétvége volt, és esőszünet.
Az akkori poént most már lelőhetem: nem esett, egészen az előadás végéig, majd egy óra múlva már a szállásunkon alig tudtam elaludni úgy szakadt… De a fiúknak örök élmény, így a mostani előadás meghirdetésekor a kisebbik kamaszom megállt mellettem, kivette a kezemből az egeret, a youtube-on rákapcsolt a legnépszerűbb címadóra, és mutatta, hogy hova (naná, hogy az első sorba) kattintsak be 3 jegyet.

Ezzel az előzménnyel futottunk neki a helyszínen a parkolókeresésnek 🙂 (ez az utóbbi időben igazi túlélőtúra a Thália-Centrál-Operett-Radnóti-Játékszín környéken, mert kb 99%-ban egy időpontban kezdődik minden előadás… cseppet teszi majd még idegörlőbbé a feladatot, ha elkészül majd az Opera felújítása, vagy esetleg az Újszínház is beáll a népszerűek sorába… de ez még a távolinak tűnő jövő).

És akkor a történet, amiért mentünk: Zabakol gyárában igencsak idegi állapotban van a főnök: Kelemen Félix (Jatnyik Csaba) igazgató, mert végre befut egy dán kérő az álomkóros lányáért, nem mellesleg akkora lóvéval tolná meg a bizniszt, hogy az helyből a csőd elől megmenekülne, már csupán az álomszuszi kisasszonyt kellene ébredésre és szerelemre bírni. Ezen alap problémán nem könnyű túljutni, kivéve, ha kéznél van Vadász Frici (Peller Anna!, a zseniális!), a titkárnők gyöngye, aki nemcsak az írógép virtuóza, de akár még bébipapi reklámba is tök jól használható beugrósként. És akkor fussunk bele a reklámbabák problémájába: biztosan tutin kilátnak a jelmezeikből, de amikor az első sor előtti vékony színpadi részen dülöngélnek, akkor eszünkbe jut, hogy álmunkba se jöjjenek elő, mert cseppet rémesek és egy klassz horrorban el lehetne képzelni őket. Nem borulnak le, így mi is megmenekülünk.

Szóval Frici kisasszony magához téríti a még cseppet álmos Kelemen Katót (Simon Panna), aki hisztériája közepén apja több számmal nagyobb pulcsijában összefut a dán kérővel, akiben még nem merült fel az igény, hogy a főnök lányát magáévá tegye és elvegye feleségül, lévén gőze nincs hogy ki az, és hogy néz ki. Elképzelése szerint egy vén banya, így menekülőre fogja. Kató besértődik, és álmaiból merít erőt: ő biza pasinak öltözve haveri szerepben elutazik Vilidánnal (Andersen szerepében Mészáros Árpád Zsolt… hááááát….) Velencébe társasutazni. Pont oda készül Frici is, ő speciel nem megleckéztetné a kérőt, hanem férjet fogna végre magának, de igazgatója utasítására őriznie kell Kató ártatlanságát. A diri nem bízza a véletlenre, még az első nyomozó irodába is beadja a megbízást, a két lehetetlen és egy hihetetlen főnyomozónak: az ő lánya nem lehet szerelmes ezen az úton, menjenek utána és leljék fel a gaz csábítót, aztán majd ő jön, és jól kinyírja ezt a tavaszi tévedést.

Kever-kavar már eddig is történt, a dán szívdöglesztő, csak annyira dögleszti meg a szívemet, hogy ezért a fasziért nem, hogy Velencéig, de a szomszéd sarokig nem futnék, sőt, ha én futnék se érne utol, mert a sima járás+éneklés+ két tánclépés kombinációban 20 mp alatt omlik róla a víz, és levegőért kapkod. Mázlinkra az éneklésre koncentrál, így a hangja ott van a pályán, a többit elnézzük neki, de dögleni nem fogunk utána, ezt meghagyjuk Katónak.
A Frici már az utazás elején új nevet kap: ő lesz az új Kató, mert az eredeti simán lenyúlta a személyazonosságát, és át is formálta cseppet.
A két nyomozó fenomén: Dr. Sas (Csonka András, yess!) és Dr. Vas (Magócs Ottó) a szerencsétlenség prototípusai, és már a kezdetekkor az éhenhalás széléről fut be hozzájuk a megbízás, mindegy mi az, úgyis elvállalják. Szponzoruk Zolestyák (Jordán Tamás, aki nélkül ez nem is működne!), aki kora gyermekkora óta nyomozó szeretne lenni, és most is pénzével vásárolja be magát a főhekus szerepkörbe, és persze a két nemnormális kopóval indul Velencébe,  bár kissé sajátos módon képzeli el az álcázást: Ziziként hozza a hetvenes megbuggyant öregasszonyt rózsaszín nyári ruciban, és tollas kalapban… (azt hiszem ebben a pillanatban szólt rám először a kiskamasz, hogy kevésbé röhögjek, mert összedől a széksor… persze nem egyedül viháncoltam, a mellettem ülők is ezt tették, így történhetett, hogy rengett az ülőhely… ahogy érzékeltem, az egész nézőtéren).

Innentől az egész történet már nem is annyira Katóról és a balfék Viliről szólt (na jó, az eredeti igen, de itt és most hirtelen a második vonalba kerültek).

Dr. Sas és Dr. Vas + Zolestyák + Vadász Frici elvitték a show-t! A két főbolond már az első pillanatban annyira megörült a megbízásnak, hogy a nézőtér legszélén játszották el, hogy ők bizony lassan lezuhannak, ami tök vicces, az első sor közepén viszont másodpercekre teljesen hihetővé válik. (persze hogy nem borultak le, akkor ezt most a baleseti ügyeletéről írnám…)
Folyamatosan egymást csesztetve haladtunk a sztoriban, és Kató megmentésére tett kísérletek közben Dr. Sas és némiképpen Dr. Vas is Frici kisasszonyba sikerült belebolonduljon, és egymás kergetésével próbálták a drága papa megbízását teljesíteni.

Vadász Frici az igazi ízig vérig nő, hiába a Kató kisasszony minden mesterkedése a dán szívtipróval (ez utóbbi jelző annyira túlzás, hogy arra nincsenek szavak…), a két bolondos nyomozó persze, hogy beleszeret. Mi nézők meg a Dr. Sas + Frici szerelmes jelenetébe, ami aligruciban végződik, és végtelenül humoros és mesés 🙂

Az este sírós része is eljön, abban a pillanatban, amikor Zolestyák Zizivé változik álcaként, és megjelenik… onnantól minden színpadi pillanata komoly kihívás, folyik a könnyem, és nem vagyok szomorú… próbálok úgy röhögni, hogy a gyerekem már ne szóljon sokadszor rám, hogy mozog a szék… de nem lehet kibírni… Dr. Sasra ahogy a protkójával rámosolyog… ott megállt a világ… és úgy maradt 😀 Zolestyákot Ziziként Lívió (Szerényi László), a gondolás szélhámos húzza le, de persze mi ez a két nyomozóhoz képest.

Hazajut az eltévedt brigád, és Vili is helyből beleszeret Katóba, mikor rájön, mennyire lett hülyére véve. Közben még befut az idegenforgalmi kisasszony (Kékkovács Mara), aki próbálja a gazdag dánt lenyúlni, de ez sem jön össze neki, csak egy kicsi lóvé kárpótlásul.

Kató is végre újra felébred álmából, aztán Frici is a végére férjre lel.

A finálé közben jön a két túlméretes zabatol bébireklám a színpad szélére, az idegrendszerünket rongálni, de a vastaps már a szereplőknek szól.

Szegedig is érdemes volt elautózni, de mázli, hogy most csak a Nagymező utcáig kell eljutni Réthly Attila rendezéséért.

 

Ördögölő Józsiás – Operett Színház

Váratlan a jegy, inkább gyerekmese csodás zenékkel, de mégis mégis elvarázsol.

Elfárad az öreg király, és lányának keres férjet, egy verseny keretében. A jelentkezők először 3 kérdésre válaszolnak, majd a két legjobb fizikai párbajban küzd meg egymással a királyány kegyeiért.

Jázmina (Jenes Kitti), a királylány a szívére hallgat, és a győztes Józsiás (Kerényi Miklós Máté) lesz a párja, az új király. Kamarásnak kinevezik, a párbalyban alulmaradt ördögök hercegét Bakszént (MÁZS). A probléma itt adott, az ördögi terv elindul, és míg a szerelmes pár nászúton múlatja az időt, addig Bakszén azon ügyeskedik, hogy lehetne ő a király, és feleségül hogyan vehetné Jázminát.
A tündérek vezére Dilló (Kisfaludy Zsófia) van segítségére, viszont a királyi párt segíti (Idilló, a fő udvarhölgy, és Villikó, ki Józsiás hű társa).

A király is látja a veszélyt, főleg Matuzsa, a tündérhoni vén szemén keresztül, aki amint elkezd énekelni, a hideg rohangál a hátamon, olyan gyönyörű hangja van!

Jön az ördögi terv, a király csapdába kerül nemcsak családjával, de egész népével együtt. Villikó és Idilló ravaszabbak, még az ördögnél is, és Durmonyás, már nem is annyira ördög segítségével Józsiás megússza a kivégeztetést, és remeteként visszatér az új versengésbe a saját felesége kezeiért. Persze a végére kiderül, hogy a remete nem létezik, az ördögi Bakszént pedig gyorsan sikerül kiűzni Tündérországból, és visszatér a béke és a szeretet.

Ennek az előadásnak sok sok határozott erőssége volt, az első a remekül megtervezett látvány, benne a díszletek, a ruhák, a koreográfia. A másik az énekhangok. Tisztán, nem lihegve, tánc közben, szöveget érthetően elmondva szóltak a dalok, a legkülönbözőbb stílusokban.

Ebben az előadásban voltak, akik eddig elekrültek engem (más szereposztások okán), és most és itt rájuk csodálkoztam: Kerényi Miklós Máté olyan átéléssel énekel, táncol, és csal mosolyt midnen nézőtéren ülő gyerek arcára, mint a jó és hős király, hogy az felér egy külön plusz jócselekedettel.

Matuzsa szerepében Nádasi Veronika olyan csodásan énekel, hogy megáll a levegő a nézőtéren, és csak hallgatjuk, hallgatjuk és betölti a dal az egész épületet (hallgatnánk még).

A jóság és a gonosz-ármánykodás, hatalomvágy összeütközéséről szól ez a nagyon mai darab. Mese ez, nem a valóság… ugye?

Szeretemdarab, szerencse, hogy még láthattam.

Szeretni bolondulásig – Fényes est – Kálmán Imre Terem – Operett Színház

Megtaláltam a legjobb szót erre az estére: cuki!

A csodás meglepetésvendég Lehoczky Zsuzsa, aki az előadás közepén egyszercsak feltűnik egy klassz fotelben. Mindenki szeme csillog, és gondolom fel sem áll, majd elénekel egy dalt, és kitolják… aha… Felpattan, énekel, majd jön Csonka András és Peller Anna, körbeölelik, és hozzák a fiók mélyéről a régi fotókat, történeteket. Igazi időutazáson vagyunk. “Hess-hess” és jön a Kossuth díjas díva, felpattan, énekel, táncol, és elvarázsol! Tátva maradt a szánk, és úgy is maradt! Nem a “hát ez még él?” érzés kerít hatalmába, hanem a jesszus, nézném még még még! (nézhetem, mert a fináléra még visszatér, és nemcsak énekel, hanem táncol és ragyog!)

És akkor a két főszereplő: Peller Anna és Csonka András.
Csonka András a mesélő, a közönséggel beszélgető, Peller Anna pedig leénekel bárkit a színpadról, rengeteg érzelemmel, humorral. Fényes Szabolcs dalainak csupán egy része fért az estébe, de még őt magát is régi tv felvételen nagyon ötletesen megidézték.

A dalok repítettek a gyerekkoromba, a látvány viszont nagyon is mai volt. Anna ruhái álomszépek!

A dalok között két rövid vidám jelenet is bekerült a műsorba, ahol Magócs Ottó is beszállt bolondozni. Klasszikus vígjátékok, dőltünk a nevetéstől, annyira jól illeszkedett a dalok közé.

Szóval Anna és András: jól és jókat énekeltek, szívvel-lélekkel, jó hanggal, rengeteg volt a humor, a közvetlen kedvesség.

Igazán szórakoztató este volt!

Nők az idegösszeomlás szélén – Átrium Színház

Az Átriumban, az Operettszínház előadása, így azért pontosabb.

A jegyvéltel oka a jó nézői vélemények mellett, az a kicsit sem vidám helyzet, hogy sokszor érzem magam úgy, na itt a vége, elég volt, idegösszeomlok.

Az előadás szünetében már vigyorogva mondom: áááááhhhh, még a kanyarban sem vagyok a problémáimmal a főhőseinkhez képest! 😀

A sztori nem túl bonyolult, Pepa (Peller Anna) elhagyott reklám színésznő, Candela (Gubik Petra) hisztérikus manöken, Lucia (Vásári Mónika) kőkorszaki régen elhagyott ideggyenge volt feleség, Paulina (Ábrahám Gabriella) a női harcos ügyvéd körül forognak az események, melyeket Iván (Szentmártoni Norman) mozgat, pörget és csavar fel. Candela az egyetlen, aki nem ezt a fickót kergeti, és akarja magának, Candelának csupán egy terrorista a szerelme, akit már a tv-ben is üldöz a rendőrség.

Pepa még futna (nem nooooormáááálisss!!!) Iván után, kergeti az előadásban kb két napig, de állandóan megússza az a rohadék Iván a találkozást. Az ex feleség Lucia, pedig nyilván orvosi eset, aki 19 év után még mindig perelni akarja a közel 20 éve elhagyottat, és nem lóvét kér, mint minden normálisan működő bosszúálló luxusfeleség, nem, ő még 20 évet akar a pasi életéből… (ebből, bakker… 20 perc nem kéne…)

A legjobb pasi egyébként ebben a darabban a taxisofőr (Pesák Ádám), őt valahogy nem üldözik szerelmükkel, pedig… jó hangú, fiatal, és még humora is van 🙂

Mellékszálként befut a történetbe Iván és Lucia fia: Carlos (Kocsis Dénes), a mamakedvence figurában, majd kezd a menyasszonyával kitörési kísérleteket tenni, ami annyira jól sikerül, hogy a káosz közepén, Candela dobja is a szívéből a kergetett terroristát, és idegbaját leküzdve, ablakból visszahúzva, már Carlosnál keresi a szerelmet.

Mert mindenki azt keresi ebben a női hisztériában, idegbe csak azért nem omlik valóságosan senki, mert ott a gazpacho, amit még Pepa alkotott, és fűszerként a végén beleaprított némi xanax-ot, így a sztori végére, aki addig nem nyugodtott le, az majd ettől megszelidül.

Pepa végre elkapja Ivánt, csupán azért, hogy végre jól megérdemelten elküldje melegebb éghajlatra az ügyvéd csajjal, (aki egyébként az ex feleséget védte volna a bíróságon, de önmagától ugye senkit nem lehet megvédeni).

Mellékszereplőként még kiemeledett a diliházból több szerepben: Papadimitriu Athina, akinek tök elhittem a házinéni, és a rendőr szerepét is 🙂 A beszólásai feldobták az esténket.

Pepa, Candela és a taxis srác énekhangja vitte a show-t előre, a csajok végül nem omlottak idegben össze, mi viszont kisimulva, mosolyogva elhalasztottuk az idegösszeomlást későbbre. Addig járunk színházba 😀

Réthy Attila rendezése, az Operett helyett az Átriumban 😀 Jó volt, nagyon 🙂