Én és a kisöcsém – Operett Színház

Miért is? Persze! Már a film miatt is! Igen, én voltam az az elvetemült, aki Szegedre két éve úgy indult el, hogy minden időjós ellenére a szakadó esőben beültem a kocsiba, és irány a Szabadtéri. Nem tudta volna senki rámsütni, hogy normális lennék, két kamaszom viszont azt mondta, hogy menjünk, hátha eláll… az időkép alkalmazás szerint sem volt rá esély… Ópusztaszer előtt az autópályán viszont elfogytak az esőcseppek, így mielőtt kárba vész a kirándulás, gyorsan megálltunk egy órára, ha már hétvége volt, és esőszünet.
Az akkori poént most már lelőhetem: nem esett, egészen az előadás végéig, majd egy óra múlva már a szállásunkon alig tudtam elaludni úgy szakadt… De a fiúknak örök élmény, így a mostani előadás meghirdetésekor a kisebbik kamaszom megállt mellettem, kivette a kezemből az egeret, a youtube-on rákapcsolt a legnépszerűbb címadóra, és mutatta, hogy hova (naná, hogy az első sorba) kattintsak be 3 jegyet.

Ezzel az előzménnyel futottunk neki a helyszínen a parkolókeresésnek 🙂 (ez az utóbbi időben igazi túlélőtúra a Thália-Centrál-Operett-Radnóti-Játékszín környéken, mert kb 99%-ban egy időpontban kezdődik minden előadás… cseppet teszi majd még idegörlőbbé a feladatot, ha elkészül majd az Opera felújítása, vagy esetleg az Újszínház is beáll a népszerűek sorába… de ez még a távolinak tűnő jövő).

És akkor a történet, amiért mentünk: Zabakol gyárában igencsak idegi állapotban van a főnök: Kelemen Félix (Jatnyik Csaba) igazgató, mert végre befut egy dán kérő az álomkóros lányáért, nem mellesleg akkora lóvéval tolná meg a bizniszt, hogy az helyből a csőd elől megmenekülne, már csupán az álomszuszi kisasszonyt kellene ébredésre és szerelemre bírni. Ezen alap problémán nem könnyű túljutni, kivéve, ha kéznél van Vadász Frici (Peller Anna!, a zseniális!), a titkárnők gyöngye, aki nemcsak az írógép virtuóza, de akár még bébipapi reklámba is tök jól használható beugrósként. És akkor fussunk bele a reklámbabák problémájába: biztosan tutin kilátnak a jelmezeikből, de amikor az első sor előtti vékony színpadi részen dülöngélnek, akkor eszünkbe jut, hogy álmunkba se jöjjenek elő, mert cseppet rémesek és egy klassz horrorban el lehetne képzelni őket. Nem borulnak le, így mi is megmenekülünk.

Szóval Frici kisasszony magához téríti a még cseppet álmos Kelemen Katót (Simon Panna), aki hisztériája közepén apja több számmal nagyobb pulcsijában összefut a dán kérővel, akiben még nem merült fel az igény, hogy a főnök lányát magáévá tegye és elvegye feleségül, lévén gőze nincs hogy ki az, és hogy néz ki. Elképzelése szerint egy vén banya, így menekülőre fogja. Kató besértődik, és álmaiból merít erőt: ő biza pasinak öltözve haveri szerepben elutazik Vilidánnal (Andersen szerepében Mészáros Árpád Zsolt… hááááát….) Velencébe társasutazni. Pont oda készül Frici is, ő speciel nem megleckéztetné a kérőt, hanem férjet fogna végre magának, de igazgatója utasítására őriznie kell Kató ártatlanságát. A diri nem bízza a véletlenre, még az első nyomozó irodába is beadja a megbízást, a két lehetetlen és egy hihetetlen főnyomozónak: az ő lánya nem lehet szerelmes ezen az úton, menjenek utána és leljék fel a gaz csábítót, aztán majd ő jön, és jól kinyírja ezt a tavaszi tévedést.

Kever-kavar már eddig is történt, a dán szívdöglesztő, csak annyira dögleszti meg a szívemet, hogy ezért a fasziért nem, hogy Velencéig, de a szomszéd sarokig nem futnék, sőt, ha én futnék se érne utol, mert a sima járás+éneklés+ két tánclépés kombinációban 20 mp alatt omlik róla a víz, és levegőért kapkod. Mázlinkra az éneklésre koncentrál, így a hangja ott van a pályán, a többit elnézzük neki, de dögleni nem fogunk utána, ezt meghagyjuk Katónak.
A Frici már az utazás elején új nevet kap: ő lesz az új Kató, mert az eredeti simán lenyúlta a személyazonosságát, és át is formálta cseppet.
A két nyomozó fenomén: Dr. Sas (Csonka András, yess!) és Dr. Vas (Magócs Ottó) a szerencsétlenség prototípusai, és már a kezdetekkor az éhenhalás széléről fut be hozzájuk a megbízás, mindegy mi az, úgyis elvállalják. Szponzoruk Zolestyák (Jordán Tamás, aki nélkül ez nem is működne!), aki kora gyermekkora óta nyomozó szeretne lenni, és most is pénzével vásárolja be magát a főhekus szerepkörbe, és persze a két nemnormális kopóval indul Velencébe,  bár kissé sajátos módon képzeli el az álcázást: Ziziként hozza a hetvenes megbuggyant öregasszonyt rózsaszín nyári ruciban, és tollas kalapban… (azt hiszem ebben a pillanatban szólt rám először a kiskamasz, hogy kevésbé röhögjek, mert összedől a széksor… persze nem egyedül viháncoltam, a mellettem ülők is ezt tették, így történhetett, hogy rengett az ülőhely… ahogy érzékeltem, az egész nézőtéren).

Innentől az egész történet már nem is annyira Katóról és a balfék Viliről szólt (na jó, az eredeti igen, de itt és most hirtelen a második vonalba kerültek).

Dr. Sas és Dr. Vas + Zolestyák + Vadász Frici elvitték a show-t! A két főbolond már az első pillanatban annyira megörült a megbízásnak, hogy a nézőtér legszélén játszották el, hogy ők bizony lassan lezuhannak, ami tök vicces, az első sor közepén viszont másodpercekre teljesen hihetővé válik. (persze hogy nem borultak le, akkor ezt most a baleseti ügyeletéről írnám…)
Folyamatosan egymást csesztetve haladtunk a sztoriban, és Kató megmentésére tett kísérletek közben Dr. Sas és némiképpen Dr. Vas is Frici kisasszonyba sikerült belebolonduljon, és egymás kergetésével próbálták a drága papa megbízását teljesíteni.

Vadász Frici az igazi ízig vérig nő, hiába a Kató kisasszony minden mesterkedése a dán szívtipróval (ez utóbbi jelző annyira túlzás, hogy arra nincsenek szavak…), a két bolondos nyomozó persze, hogy beleszeret. Mi nézők meg a Dr. Sas + Frici szerelmes jelenetébe, ami aligruciban végződik, és végtelenül humoros és mesés 🙂

Az este sírós része is eljön, abban a pillanatban, amikor Zolestyák Zizivé változik álcaként, és megjelenik… onnantól minden színpadi pillanata komoly kihívás, folyik a könnyem, és nem vagyok szomorú… próbálok úgy röhögni, hogy a gyerekem már ne szóljon sokadszor rám, hogy mozog a szék… de nem lehet kibírni… Dr. Sasra ahogy a protkójával rámosolyog… ott megállt a világ… és úgy maradt 😀 Zolestyákot Ziziként Lívió (Szerényi László), a gondolás szélhámos húzza le, de persze mi ez a két nyomozóhoz képest.

Hazajut az eltévedt brigád, és Vili is helyből beleszeret Katóba, mikor rájön, mennyire lett hülyére véve. Közben még befut az idegenforgalmi kisasszony (Kékkovács Mara), aki próbálja a gazdag dánt lenyúlni, de ez sem jön össze neki, csak egy kicsi lóvé kárpótlásul.

Kató is végre újra felébred álmából, aztán Frici is a végére férjre lel.

A finálé közben jön a két túlméretes zabatol bébireklám a színpad szélére, az idegrendszerünket rongálni, de a vastaps már a szereplőknek szól.

Szegedig is érdemes volt elautózni, de mázli, hogy most csak a Nagymező utcáig kell eljutni Réthly Attila rendezéséért.

 

Ördögölő Józsiás – Operett Színház

Váratlan a jegy, inkább gyerekmese csodás zenékkel, de mégis mégis elvarázsol.

Elfárad az öreg király, és lányának keres férjet, egy verseny keretében. A jelentkezők először 3 kérdésre válaszolnak, majd a két legjobb fizikai párbajban küzd meg egymással a királyány kegyeiért.

Jázmina (Jenes Kitti), a királylány a szívére hallgat, és a győztes Józsiás (Kerényi Miklós Máté) lesz a párja, az új király. Kamarásnak kinevezik, a párbalyban alulmaradt ördögök hercegét Bakszént (MÁZS). A probléma itt adott, az ördögi terv elindul, és míg a szerelmes pár nászúton múlatja az időt, addig Bakszén azon ügyeskedik, hogy lehetne ő a király, és feleségül hogyan vehetné Jázminát.
A tündérek vezére Dilló (Kisfaludy Zsófia) van segítségére, viszont a királyi párt segíti (Idilló, a fő udvarhölgy, és Villikó, ki Józsiás hű társa).

A király is látja a veszélyt, főleg Matuzsa, a tündérhoni vén szemén keresztül, aki amint elkezd énekelni, a hideg rohangál a hátamon, olyan gyönyörű hangja van!

Jön az ördögi terv, a király csapdába kerül nemcsak családjával, de egész népével együtt. Villikó és Idilló ravaszabbak, még az ördögnél is, és Durmonyás, már nem is annyira ördög segítségével Józsiás megússza a kivégeztetést, és remeteként visszatér az új versengésbe a saját felesége kezeiért. Persze a végére kiderül, hogy a remete nem létezik, az ördögi Bakszént pedig gyorsan sikerül kiűzni Tündérországból, és visszatér a béke és a szeretet.

Ennek az előadásnak sok sok határozott erőssége volt, az első a remekül megtervezett látvány, benne a díszletek, a ruhák, a koreográfia. A másik az énekhangok. Tisztán, nem lihegve, tánc közben, szöveget érthetően elmondva szóltak a dalok, a legkülönbözőbb stílusokban.

Ebben az előadásban voltak, akik eddig elekrültek engem (más szereposztások okán), és most és itt rájuk csodálkoztam: Kerényi Miklós Máté olyan átéléssel énekel, táncol, és csal mosolyt midnen nézőtéren ülő gyerek arcára, mint a jó és hős király, hogy az felér egy külön plusz jócselekedettel.

Matuzsa szerepében Nádasi Veronika olyan csodásan énekel, hogy megáll a levegő a nézőtéren, és csak hallgatjuk, hallgatjuk és betölti a dal az egész épületet (hallgatnánk még).

A jóság és a gonosz-ármánykodás, hatalomvágy összeütközéséről szól ez a nagyon mai darab. Mese ez, nem a valóság… ugye?

Szeretemdarab, szerencse, hogy még láthattam.

Szeretni bolondulásig – Fényes est – Kálmán Imre Terem – Operett Színház

Megtaláltam a legjobb szót erre az estére: cuki!

A csodás meglepetésvendég Lehoczky Zsuzsa, aki az előadás közepén egyszercsak feltűnik egy klassz fotelben. Mindenki szeme csillog, és gondolom fel sem áll, majd elénekel egy dalt, és kitolják… aha… Felpattan, énekel, majd jön Csonka András és Peller Anna, körbeölelik, és hozzák a fiók mélyéről a régi fotókat, történeteket. Igazi időutazáson vagyunk. “Hess-hess” és jön a Kossuth díjas díva, felpattan, énekel, táncol, és elvarázsol! Tátva maradt a szánk, és úgy is maradt! Nem a “hát ez még él?” érzés kerít hatalmába, hanem a jesszus, nézném még még még! (nézhetem, mert a fináléra még visszatér, és nemcsak énekel, hanem táncol és ragyog!)

És akkor a két főszereplő: Peller Anna és Csonka András.
Csonka András a mesélő, a közönséggel beszélgető, Peller Anna pedig leénekel bárkit a színpadról, rengeteg érzelemmel, humorral. Fényes Szabolcs dalainak csupán egy része fért az estébe, de még őt magát is régi tv felvételen nagyon ötletesen megidézték.

A dalok repítettek a gyerekkoromba, a látvány viszont nagyon is mai volt. Anna ruhái álomszépek!

A dalok között két rövid vidám jelenet is bekerült a műsorba, ahol Magócs Ottó is beszállt bolondozni. Klasszikus vígjátékok, dőltünk a nevetéstől, annyira jól illeszkedett a dalok közé.

Szóval Anna és András: jól és jókat énekeltek, szívvel-lélekkel, jó hanggal, rengeteg volt a humor, a közvetlen kedvesség.

Igazán szórakoztató este volt!

Nők az idegösszeomlás szélén – Átrium Színház

Az Átriumban, az Operettszínház előadása, így azért pontosabb.

A jegyvéltel oka a jó nézői vélemények mellett, az a kicsit sem vidám helyzet, hogy sokszor érzem magam úgy, na itt a vége, elég volt, idegösszeomlok.

Az előadás szünetében már vigyorogva mondom: áááááhhhh, még a kanyarban sem vagyok a problémáimmal a főhőseinkhez képest! 😀

A sztori nem túl bonyolult, Pepa (Peller Anna) elhagyott reklám színésznő, Candela (Gubik Petra) hisztérikus manöken, Lucia (Vásári Mónika) kőkorszaki régen elhagyott ideggyenge volt feleség, Paulina (Ábrahám Gabriella) a női harcos ügyvéd körül forognak az események, melyeket Iván (Szentmártoni Norman) mozgat, pörget és csavar fel. Candela az egyetlen, aki nem ezt a fickót kergeti, és akarja magának, Candelának csupán egy terrorista a szerelme, akit már a tv-ben is üldöz a rendőrség.

Pepa még futna (nem nooooormáááálisss!!!) Iván után, kergeti az előadásban kb két napig, de állandóan megússza az a rohadék Iván a találkozást. Az ex feleség Lucia, pedig nyilván orvosi eset, aki 19 év után még mindig perelni akarja a közel 20 éve elhagyottat, és nem lóvét kér, mint minden normálisan működő bosszúálló luxusfeleség, nem, ő még 20 évet akar a pasi életéből… (ebből, bakker… 20 perc nem kéne…)

A legjobb pasi egyébként ebben a darabban a taxisofőr (Pesák Ádám), őt valahogy nem üldözik szerelmükkel, pedig… jó hangú, fiatal, és még humora is van 🙂

Mellékszálként befut a történetbe Iván és Lucia fia: Carlos (Kocsis Dénes), a mamakedvence figurában, majd kezd a menyasszonyával kitörési kísérleteket tenni, ami annyira jól sikerül, hogy a káosz közepén, Candela dobja is a szívéből a kergetett terroristát, és idegbaját leküzdve, ablakból visszahúzva, már Carlosnál keresi a szerelmet.

Mert mindenki azt keresi ebben a női hisztériában, idegbe csak azért nem omlik valóságosan senki, mert ott a gazpacho, amit még Pepa alkotott, és fűszerként a végén beleaprított némi xanax-ot, így a sztori végére, aki addig nem nyugodtott le, az majd ettől megszelidül.

Pepa végre elkapja Ivánt, csupán azért, hogy végre jól megérdemelten elküldje melegebb éghajlatra az ügyvéd csajjal, (aki egyébként az ex feleséget védte volna a bíróságon, de önmagától ugye senkit nem lehet megvédeni).

Mellékszereplőként még kiemeledett a diliházból több szerepben: Papadimitriu Athina, akinek tök elhittem a házinéni, és a rendőr szerepét is 🙂 A beszólásai feldobták az esténket.

Pepa, Candela és a taxis srác énekhangja vitte a show-t előre, a csajok végül nem omlottak idegben össze, mi viszont kisimulva, mosolyogva elhalasztottuk az idegösszeomlást későbbre. Addig járunk színházba 😀

Réthy Attila rendezése, az Operett helyett az Átriumban 😀 Jó volt, nagyon 🙂