Gloria – Radnóti Színház

Imádom a különleges helyszíneket, ha a színdarab előadását szolgálják. A Tesla tökéletes választás volt a Glória bemutatására. A “színpad” az U alakban elhelyezett nézőtér közepén telitalálat, mindez az első sorból (igen, ahhoz időben oda kell érni) azt is eredményezi, hogy az előadás egy pontján a levegőt is elfelejtettem venni úgy megijedtem, viszont tőlem 50 cm-re zajlottak az események, méghozzá hibátlanul. Zavarba ejtő, és rendkívüli élmény.

A történet napjainkban játszódik, a színpadon éppen New Yorkban járunk, de járhatnánk bárhol a világban egy magazin szerkesztőségében, ahol a fejesek (szerkesztők, írók) asszisztensei egy irodában ölik egymás életét naphosszat. A munkában sok kárt nem tesznek, de mindegyikül úgy csinál, mintha nélkülözhetetlen lenne, közben viszont saját álmaik megvalósításán töprengenek, és ehhez egymás kicsinálása sem elvetendő útvonal.
Alá és fölérendeltségi viszonyaikat tök jól jellemzi az évtizedek óta berögzült móka: felfelé nyalnak, lefelé taposnak, és persze mindig mindenkit kibeszélnek, kigúnyolnak. A jó érzés szikrája is csak ritkán merül fel az irodában.
Miles (Vilmányi Benett) gyakornokkén a fülhallgatója mögé menekülve marad ki a balhés társalgásból, okosan váltogatva, hogy  van őket, vagy a zenét hallgatja. Jószándékú, céltalan huszonévei elején jár, még nem tudja mire vágyik, de az tisztán kiderül a 6 hetes gyakorlati idejéből, hogy erre a szerkesztőségre tutira nem.
Dean (Porogi Ádám) a szerethető alkesz, aki a maga körüli káoszban tökéletesen kiismeri magát, aznaposság és másnaposság esetén is szerethető figura marad. (20 cm-re tőlem a monitorján majongozva is tökéleteset alakít, félelmetesen pontosan játszik a “zseni a káoszban elveszik” szerepében.) Ő az egyetlen, aki Gloria (Martinovics Dorina) lakásavatójára elmegy.
Gloria igen ritkán kerül elő az előadás első felében, akkor is csupán zaklatottan érkezik, és látszik az, hogy mondana ő valamit valakinek/valakiknek, de nem jön össze. Hazudnak neki, (le)sajnálják, kibeszélik a háta mögött, de a falnak ugyan nincs füle, ettől függetlenül Gloria az egyik legrégebbi munkatársként pontosan ismeri, kiismeri kollégái álszentségét, napraforgó mivoltukat. És kezd berágni az egész brigádra…
Ani (Lovas Rozi) az átlagos, farmeros, tanult, de nem nagyravágyó, jó itt neki, ahogy van csaj a csapatban. Kerüli a konfliktusokat, próbálja elsimítani a necces helyzeteket, és a tipikus 25-30 közötti multis munkavállaló mintapéldánya. Szürke egérke, a diétáspor üdítőjével, a mindenre rácsodálkozásával, túlcsorduló érzéseivel.
Kendra (Sodró Eliza) az ösztönös boltkóros, lógós jócsaj, teper, mert másképpen nem érheti el céljait, intrikál, és tapos, ahogy csak tud. Kritikai érzéke csak mások felé működik, magát a tükörben sem venné észre smink nélkül. Zseniális alakítás!, már az első 5 percben érkezése után lehet utálni a karaktert.
Lorin (Rusznák András, az egyetlen, aki végig ugyanúgy Lorin marad az évek alatt) a kiégett, már vezető pozícióban lévő tartalomellenőr, aki utálja már ezt a mókuskereket, de kényelmesebb ezen nyavalyogni, mint kiszállni belőle, és valami boldogságot okozót választani helyette.
A tragédia elkerülhetetlen, Gloria jön, és gyilkol. Nem éli túl, viszont a túlélők ebből a sztoriból építenék fel további karrierjüket, mit sem törődve sem egymás, sem mások érzéseivel, gondolataival.
Megfagy a levegő, megáll a világ, és megáll még annyi helyen, ahol ilyen támadás történik a Földön. Ez most egy újság szerkesztősége, de hetente jönnek a hírek iskolákról, szórakozóhelyekről, munkahelyekről, vonatokról-repülőkről és bárhonnan, ahol bekattant őrültek gyilkolnak halomba ártatlanokat. Bekattantak? Pedig tök normálisnak látszó életük mögött tragédiák sora húzódik, és kattannak, hiszen csak így tudják felhívni magukra a figyelmet. Ártatlanok? Igen, egy részük biztosan az, másfelől pedig már annyira nem érdekli az embereket a másik ember, hogy inkább a telefonjukba, Instára, Facebookra koncentrálnak, hogy a valódi kapcsolataik nem is léteznek. Inkább bőgnek, egy vadidegen több ezer km-re élő popsztár halálán, mint észrevennék a szomszéd szobában készülődő tragédia előszelét.
Hogyan használja ki a média a tragédiákat? Hogyan lesz az emberi sorsokból elsősorban pénz? A Gloria előadás tűpontosan megmutatja ennek a kegyetlen bulvárgyárnak a működését, a sztárok felemelését és elhasználás után elhajításukat.
Csak egy valami nem változik: az újratermelődése ezeknek a lélektelen szituációknak.
Minden alkotó, szereplő a maximumot hozta ki a történetből, a Radnóti Színház rajongóinak kötelező darab, érdemes az első sorokból élvezni az előadást, mindenhonnan tök jól látni, különleges élmény.
Hajdu Szabolcs rendezte, még sok-sok ilyen előadásra lenne szükség, hogy minél többen lássák ezt.

Szólj hozzá!