Függöny fel! – Centrál Színház

Duplán is színházban járunk. A színpadon egy béna társulat próbálkozik a főpróba napján, de valahogy nem áll össze a kép. Dotty (Pokorny Lia) főszereplő, de tök alkalmatlan, ahogy a többiek is, memóriája szinte a nullával egyenlő, hiába kap idegrohamot sokadszorra a rendező (Schmied Zoltán). Jönnek sorban az unalmas színdarab szereplői Garry (Bereczki Zoltán) és Brooke (Sztarenki Dóra), akik próbálnak pontosak és fontosak lenni, de nem sok derül ki róluk, azon kívül, hogy Brooke a jócsaj a darabban, az előadás felében bugyi-melltartó kombóban flangál. A szintén a házba érkező következő pár (Cserna Antal és Botos Éva) fegyelmezetten hozná a saját szerepét, de esélytelen a kollégák tehetségtelenségével szemben. Folyamatosan keresik Selsdont (Papp János) a süketnyuggervénalkeszt, aki a betörő szerepében tűnne fel, ha előkerülne időben. Kiegészíti még ezt a megkopott társulatot az ügyelő (Vári-Kovács Péter) és a mindenes súgó-asszisztens (Kakasy Dóra), akik mentenék a menthetőt, hogy legyen előadás, de a itt is az esély kevesebb, mint a macisajtban a brummogás.
Szünetben a nézők egy része feladja, a mögöttünk ülő társaság alkohollal csillapítja hisztijét, amitől ők legalább már viccesek, de mire eldöntik, hogy lelépnének, addigra bezárul a nézőtéri ajtó, és maradnak.
Jön a második felvonás, immár a kifordított díszlettel, és már a valódi, nem próba előadáson járunk. Hasznos ötletként nem a vacak előadást látjuk a színpadról, hanem a hátteret, amit minden esetben a színészek is. Innen tényleg viccesebb az előadás, különösen azért, mert a családi-szerelmi drámák némi pantomimmel vegyítve végre megjelennek, és elkezdődik az őrült rohanás, hátha mégis lesz előadás, mindegy is már milyen. Mindegy milyen előről, hátulról kezd tényleg vicces lenni, főleg Bereczki Zoltán és Vári-Kovács Péter brillírozik, ők azok, akik a fizikai melót sem sajnálták ki a szerepükből. Az egész bagázst a rendező helyett a Botos Éva alakította színésznő tartja kézben, és többet tesz az előadásért, mint a többiek összesen. Cserna Antal a szerepében is a gyári hülye, de a háttérben sem piskóta, annyira jól áll neki ez a szerep, hogy hihetetlen kezd már lenni: ennyire szerencsétlen ember nincs a földön.
Mikor már azt hinnénk, hogy nem omlik össze semi, akkor csavar még egyet az előadás a történeten, és megfordul ismét a színpad, hogy láthassuk azt, amit az előbb a háttérből. A káosz enyhe kifejezés erre, de mindent megpróbálnak hőseink. Fájdalmasan félelmetes Bereczki Zoltán lépcsőn való “közlekedése” az előadás legvégén, mert értem én, hogy egy színész tud látványosan esni, de azt senki nem mondhatja, hogy a lépcsőn háttal fejjel lefelé leérkezés az kellemes.
Járt a taps a végén a szereplőknek, már feledve az unalmasabb első felvonás, Puskás Tamás rendező a második részben felpörgette a csapatot, és végre nevettünk is sokat.

Szólj hozzá!