Nóra – karácsony Helmeréknél – Katona József Színház

Nóra (Ónódi Eszter) 15 éve próbál megfelelni nemcsak a férjének, hanem a külsőségekből ítélő társadalmi elvárásoknak is. Eljön viszont az a karácsony este, amikor a mézes-máz leomlik, és a puszta valóság láthatóvá válik. Nóra nemcsak férjet fogott magának naív szerelemmel, de az eltelt időben a “boldogcsalád” fílinghez jött még a három gyerkőc, akik igazi, életvidám kölykök. Nóra dolgozik, de nyilván ez kevés a boldoguláshoz, férje – Torvald (Fekete Ernő) halad a ranglétrán, és már egészen a bankigazgatásig jut el.
Rank (Kocsis Gergely) a családi barát nemkicsit szerelmes Nórába, de megelégszik a másodhegedűs szereppel, történetünk idején már utolsó napjait éli rákjának “jóvoltából”.
Kristine (Pelsőczy Réka) tűnik fel, az évek óta nem látott-hallott régi barátnő, akinek sanyarú sorsa miatt segítségre van szüksége, és Helmer Torvald erre a legmegfelelőbb bankigazgató, csak van nála egy kósza betöltetlen álláshely. Na az lesz is nemsokára, mert az okirathamisításban jeleskedő Krogstad (Keresztes Tamás) éppen a felmondása elkerüléséért küzd, első körben nem túl nagy sikerrel. Utóbbi fickó is a gyerekkori barát kategória, ahogy Rank is, így nehéz a döntés.
Először cseppet fura mód Nóra mindig idegállapotba kerül Korogstad látványától is, pláne amikor vele próbálja elintéztetni a bankban maradásának lehetőségét a fickó. Az tisztán látszik, hogy a két gyerekét egyedül nevelő pasinak simán összeomolna az élete munka nélkül megbélyegezve, de itt már dőlni készül a többi kitaposott életút is.
Kristine is 19-re lapot húzott, és totál tévesen olyanhoz ment férjhez, akinek egy őszinte szava nem volt hozzá, így annak meghalása után csupán az adósságot és a magányt örökölte.
Kristine és Krogstad még a hőskorban együtt jártak, de ugye Kristine ugrott a  gazdagnak látszó exférjre, hátha az kihúzza élete szar mivoltából (na ez csupán látszólag sikerült). Itt nemcsak a karácsony, hanem a régi érzések, és a “szeretni kell valakit” egymásra utaltsága okán is egymára talál a két rég elvesztett szerelmes.
Lassan kirajzolódik Nóra őrületének oka is, mert Krogstad elkezd nyílt kártyákkal játszani, és kiderül az először sima elkényeztetett plázacicának látszó feleségről, hogy botlott ő már meg a tökéletesnek látszó életében, mert mikoron is férje túlhajszolta magát a családért, akkor kitaláta, hogy egy évre elhúznak az olasz tengerpartra gyógyulni. Ehhez csupán a megfelelő mennyiségű lóvé hiányzott, amiről a vakegér férj azt tudta, hogy az apóstól örökség, de Nóra azt Krogstadtól kérte kölcsön, a fater kezességével. Faterral egyetlen apró gondocska adódott, hogy akkor már hálni se járt belé a lélek, így alá sem írhatta a papírost az utolsó óráiban, nem volt mit szépíteni az eseményeken: Nóra írta alá az öreg helyett. Nem, mintha nem törlesztette volna azóta is a lóvét, de ez ugye fegyverré vált a kétségbeesett Krogstad kezében, mikor a munkahelyének elvesztése forgott kockán. Így azt a pöpec tervet eszelte ki, hogy jól feljelenti Nórát, aki ezzel magával rántja a bankvezért férjét, így a fenyegetettség hatására mégiscsak megtarthatja állását ezen okos zsarolás által.
Nóra bármit megtenne, csak a férje meg ne tudja, hogy papírt hamisított (mondjuk addigra már a feljelentés ötletét dobta a hitelező). Krogstad viszont tényfeltáró levelét már megírta, és azt ügyesen behajította a postaládába, amit karácsony napján a férj még látni akart (mármint a postaláda taralmát, mert az ugye nem várhatja meg az ünnepek végét). Nóra már érzi, hogy ebből viszonylag nagy balhé lesz, de azt kevéssé érzékeli, hogy mekkorát fog ő itt ma csalódni. Teljesen elhiszi, hogy majd a férje meg akarja védeni, ehelyett az örjöngő nagyvezér csupán a saját seggét szeretné tisztára vakarni, az pont nem számít, hogy az eddig “szeretőfeleség” szerepe mi lesz. Na el nem engedné, de pl. a gyerekei (saját gyerekei) közelébe sem mehetne. Itt van az a pillanat, amikor Nóra végre rájön, hogy egy álmot szeretett eddig, és vadidegenné válik a féjre egy másodperc alatt. Nem kis felismerés, így a döntés is drámai: Nóra megy, és otthagy mindent. Igen, mindent: a kényelmes életét, a férjét, és a legfájdalmasabban a gyerekeket is. Ez utóbbi a legdurvább része az előadásnak: nincs az az indok, hogy egy anya elhagyja a gyerekeit. Ebben a szituációban a valóság azért másképp is kinézhetne, mert már rég nem azt a világot éljük (vagy reményteljesen ez látszik talán…), hogy az utcára a semmibe megy valaki, akinek van munkája, így akár még a gyerekeit is vihetné, mert ugye csak a pasijától kapott agyfaszt, és hideglelést.
Gondolkodtató, izgalmas, és fordulatos karácsony estét láttunk Hermeléknél Székely Kriszta rendezésében.

Szólj hozzá!