Az ügy – Katona József Színház

Avagy normális eljárás… aha… normális, legalábbis nálunk, és persze a nagy Oroszországban úgy a diktatúra idején… ja, hogy most is az van ott is? Is? Igen, itt is.

Az ügy egy megbotlott lány apjának a története a hivatallal. A kiscsaj nem nagyot botlott, csupán vacak pasiba esett bele, akinek odaadta a gyűrűjét (van ennek esze? hát a pasik adnak gyűrűt a lányoknak, de ugye a szerelem az biza vak, mégpedig fehér botos…), aki abból gyorsan másolatot gyártatott, és beadta a zaciba, majd ártatlanul visszaadta a gyűrűt a menyasszonynak. A boltos sem volt már teljesen hülye később, rájött a turpisságra, így az ügy megindult, a feljelentés megszületett, ezzel a család sorsa megpecsételődött. Hiába futott a lány és az apja az igazi gyűrűvel a sértetthez, hiába fizették ki a tartozást, az ügy, már folyamatban volt.

Az apa – Muromszkíj (Mészáros Máté a zseniális!) igengazdag a történet elején, vidéki birtokos, akinek egyetlen tökkelütött lánya – Lidocska (Rujder Vivien) a szeme fénye, érte ugye mindent megtenne. A lány saját magáért maximum annyit, hogy főzi a teát az idegbeteg faternak, és elkíséri lelkesen az újabb és újabb hivatalos útjaira. Mert azok biza vannak, történetünk kezdetén úgy laza 5 éve. A családhoz tartozik még Atujeva (Pelsőczy Réka), ha jól sikerült kihámozni, akkor a nagynéni, aki szintén idegi alapon van az ügy miatt, de ő a család háttere, és nem az a hivatalba járó típus.
Megérkezik Nyelkin (Borsi-Balogh Máté) a család 5 éve nem látott barátja, nagyjából azért, hogy a sztorit megtudjuk, mert minden szereplő neki meséli el, hogy is történt, mi is történt.
A hivatali tápláléklánc alján lévő ügyintéző “katonák” az akták tologatásán kívül nagyjából semmire nem jók, most már tudom, hogy biza így van ez bármikor itthon is, mert előttem és mögöttem lévő csoportok ezt jól meg is vitatják közben, a másnapi hivatali napra készülődvén, és remekül röhögnek rajta – sanszosan saját tükörképükön, és valahogy ezen nekem inkább a vérnyomásom indul el felfelé. Nem vicces ez a tehetetlen valóság.

Kicsit kiemelkedett már Tarelkin (Bányai Kelemen Barna) ebből a brigádból, a korrupt hivatalnokok ranglétráján ő már a kap néha aprót típus, ezt persze már előre elveri, és adósságokat gyárt, nem is véletlenül kergetik a hitelezői. Nincs más terve, mint a vesztegetési pénzből a legtöbbet kihozni saját magának, de ő kispályás még a főnökéhez – Varravinhoz (Fekete Ernő) képest. Ebből a vacak ügyből úgy húzzák le Muromszkíjt, hogy nemcsak inge-gatyája birtoka megy rá, hanem az élete.

Az egész hivatal kényes-aranyeres ura a Herceg néven emlegetett (Takátsy Péter) főfőfőnök, aki a szájával csupán az igazságot hivatott kideríteni, de az ő zsebe sem kicsi. A gőgjétől persze nem látja, hogy a legtöbbet mégsem ő kaszálja, hanem Varravin, de ez nyilván másodlagos szempont: lopnak rendszerszinten és ez a “normális eljárás”. Amíg hagyjuk.

Ascher Tamás rendezte, kicsit lassúra, kicsit ódivatúra, de Mészáros Máté, Bányai Kelemen Barna és Fekete Ernő játéka megmentette az estét.

(az már mellékkörülmény, hogy 30 évvel a kötelező orosz eltörlése után nem túl praktikus a 3 névből álló szereplőket felváltva hol a kettős keresztnevükön, hol a vezetéknevükön emlegetni… bár a spanyol sorozatokon edződötteknek ez biztosan nem volt problémás, csak annak, akinek nincs tévéje, és 9 év kötelező orosz sem segített rajta sokat…)

Szólj hozzá!