Patika – Örkény Színház

Ladány lesz ma az a vidéki település, aminek a kocsmájába érkezünk az előadás elején. Bál készül, na nem a pesti értelemben, csak úgy vidékiesen. A helyi vagány csávók gyülekezete (Epres Attila, Róbert Gábor, Mertz Tibor és Znamenák István, na meg a tanító: Felhőfi-Kis László) kevésbé érdeklődik a báli szezon után, így masszív kártyaparti zajlik a postamester (Mertz Tibor) vezetésével, amihez gyorsan csatlakozik a frissen érkezett patikus (a nagyszerű Znamenák István) is. Hozta az asszonyt (Tenki Réka) és a segédjét (Novkov Máté) is a “bálba”, de ez mondjuk senkit sem érdekelt.
A segédek sorsa itt futószalagon ismétlődik: rövid idő múlva irány Pest, a saját patika reményében, mindegyiküknek teli a hócipellője ezzel a vidéki hangulattal.
A postamester felesége (ma este a csodás Für Anikó ugrott be Kerekes Éva helyére) is mulatni érkezik, ő bele is lendül, de ezt nemcsak a férje, a többiek sem nézik jó szemmel. Az első buli végére a feleségeket a kártyafüggő erősen ittas brigád hazatessékeli, és folytatják a tivornyát, ahogy elkezdték.
Nem mellesleg és többször is visszatérő momentum, hogy ebben a közegben mennyit is érnek a nők, hogy mennyire kiszolgáltatottak ott az “istenhátamögött”, simán eszközök és csupán a férjeiknek kell engedelmeskedni, aki még lejjebb is van rangban, annak meg bárkinek szót kell fogadni, még a legtaplóbbaknak is.
A zenét a “fekete-cigány” banda szolgáltatja Kovács Márton vezetésével, amelynek alaptagja Árpi (Némedi Árpád), aki nem csak zenészként, de szereplőként is fontos az előadásban, ő az, aki simán szökteti a postamester feleségét, na csak az állomásig, ahol az asszony rácsatlakozik két Pestre tartó reménytelibb pasasra.
A második felvonásra bejutunk a patikába, ahol éppen éjszaka van, és a patikusné kissé hisztérikusan némi fájdalomcsillapítót keres, de persze nem talál, így felkelti a segédet, aki nemcsak megkereseni segít, de szerelmet is vall gyorsan, ha már az éjszaka közepén kettesben maradtak. Egészen addig megy ez a love story a maga útján, míg a drága patikus férj (aki az otthon unatkozó neje névnapját ünnepli a haverjaival) be nem fut, és fel nem leli a hűtlen párocskát). Ott valami elszakad az öregben, a jóindulatát már hátra hagyja a humorával együtt, és innentől a patikusné még inkább a terrorban tartott (asszonynak otthon-verve a helye) szerepbe kényszerül.
A segéd körül forognak tovább már a harmadik felvonásban az események, aki cseppet szívatva van a falu bikái által, de magára talál és rátalál az érzelem is Kati, a cseléd személyében (ő az, aki a krimót is takarítja, és játékszere az egész falu férfi lakosságának, már amennyire ezeket az egyedeket valódi férfinak tekinthetjük… a szememben a nézőtérről a senki kategóriák, akik ennyire tiszteletlenül bánnak a nőkkel…).
A sorsát persze a segéd Balog Kálmán sem kerülehti el, ő is inkább dobbant Pestre és búcsúzni indul a kocsmába, ahol pont az a jelenet játszódik le, mint a daraba elején, a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy  elmegy, már megérkezett az utódja, simán pótolható. Csak a patikusné és Kati (Zsigmond Emőke) keseredik el, de nem fog az sokáig tartani.
Mohácsi János rendezte, a zenekart Kovács Márton irányította és nagyszerű estét szereztek az összes nézőnek a színészi gárdával együtt. Ami még szokatlan, az a hosszúsága, mert fél 11 előtt nincs vége a 3 felvonásnak, de nem unalmas egy percig sem.

Szólj hozzá!