Kasimir és Karoline – Centrál Színház

A gazdasági válság idejébe csöppenünk, valószínűtlenül üres és mégis zseniálisan mozgalmas színpadképpel. A plafon karácsonyfadíszektől csillog, a padlón fényfűzérek sokasodnak, lenyűgöző a látvány, pont úgy, mint az akkori népnek a zeppelin érkezése.
München, Oktoberfest és annak tipikus figurái elevenednek meg a színpadon. Kasimirt (Stohl András) éppen kirúgják sofőri állásából, Karoline (Bata Éva) viszont kevésbé veszi ezt komolyan, pont ugyanúgy vágyik lazulni, fagyizni, hullámvasútazni, mintha mi sem történt volna. Kasimir követelné (!) az együttérzést, de kedvese ehhez még nem elég érett, őt elragadja a forgatag. Összefut Schürtzingerrel (Varjú Kálmán), aki sanszosan jobban illene hozzá, de még csak ismerkedési fázisban vannak. Ettől még Kasimirban feléled a féltékenység, amit Karoline megint nem érzékel a kellő súllyal. Így egyre távolodnak egymástól, míg az események visszafordíthatatlanná vadulnak. Karoline belefut a gazdag és befolyásos Rauch (Papp János) csapdájába: ugyan öreg, de gazdag, így egy jobb élet lehetőségét lebegteti meg előtte. Meg is szédíti a sértődött lányt, aki simán hiszi, hogy előrébb juthat az életben a “pótpapa” ágyából (nem, ez nem a klasszik vajna sztori, itt nincs happyend). Speer (Cserna Antal) és Rauch kettőse, a két nyálcsorgató vén kéjenc külön humorforrása az előadásnak.
Schürtzinger hamar rájön, hogyha félrehajítja az erkölcseit, akkor simább az útja előre, nem is sokat tépelődik ilyen kérdéseken.
Borbás Gabi, az énekesnő szerepében pont azt az élményt hozza, mint a Chicago-ban a konferancié, egyszerűen elválasztja és továbbgörgeti az eseményeket, és olyan 30-as évekbeli hangulatot ad, ami rendkívül látványossá, és hangulatossá teszi az egész történetet. A dalok kiválasztásának sorrendjében egyre lejjebb csúszunk, pont, ahogy a történet szereplői is haladnak az este folyamán a mélységekbe.
Szemes Franz (Szabó Simon) feledhetetlen a tahó szerepében, aki egyszerre jóhaver és nőverő, nagypofájú alvilági figura. Erna (Pálfi Kata) az elnyomott, terrorban tartott nőtípus, aki a végsőkig kitart, pedig már régen ott kellett volna hagynia ezt a tenyeres-talpas állatot.
Kasimir hozzájuk csúszik, hiába próbál töbször is visszaemelkedni az este során a normális világba, az már számára, de szinte senki számára nem létezik. Amikor már úgy tűnik, hogy nincs lejjebb, akkor is van, a drámai vonal csúszik tovább, és a béka segge alól felhangzanak még a csipkés kombiné örökbecsű sorai nem is akárhogyan! (nézd meg, ha nem tudod elképzelni, úgysem lehet, ott és akkor nagyon a helyén van!)
Az előadás elejétől a végéig kísérve a szereplőinket egy sincs, akinek az élete boldogabbá válna, sőt… nincs megoldás, nincs feloldozás, csak a lecsúszás. Szívet facsaró a végső jelenetsor, nincs boldogság, nincs kiemelkedési lehetőség ebből a süllyesztőből.
Alföldi Róbert rendezte, tele érzésekkel, látvánnyal (Kálmán Eszter tehetsége a színpadon!), és Borbás Gabira alakított zenével. Stohl András, Bata Éva kettőse két teljesen különböző, mégis elsőre összeillő, majd mérföldekre távolodó párjának szívszorító története sokszornézős előadás lett.

Szólj hozzá!